A 12. századig kizárólag Bizáncon keresztül terjedt el a nyugati kereszténység területén. A kettős kereszt címerpajzson először III. Béla király (1172-1196) ezüst dénárán fordul elő, 1190 körül. Az általános vélemény szerint ezt a jelképet ő hozta magával a bizánci udvarból, ahol fiatal kora óta nevelkedett. A bizánci császár után a második ember, a deszpotész volt, majd 1165-ban ünnepélyesen a Bizánci Birodalom trónörökösének nyilvánították és eljegyezte a császár Mária nevű leányát. Pajzsára a kettős keresztet festette. Valószínűleg ezzel a bizánci jelképpel is ki akarta fejezni a bizánci uralkodóval való egyenrangúságát.
Olyan véleményt is hallottam, hogy mint jóval később az angolok, a magyarok is egyensúly politikát futtattak vagy 2 generáció időn keresztül. tudatosan próbálták gátolni a német egység kialakulását.
Bedob egy témát, tenyérbemászó stílusban, szélsőséges véleménnyel. Várja hogy ráugorjonak a kevésbé tapasztalt, de hevesebb vérmérsékletű olvtársak, és együtt fetrengjenek a sárban.
Ha ez nem jön be akkor odébb áll, próbálkozik mással.
Igazad van, a nyilazgatás önmagában nem túl hősies, bár sokan elégedettek magukkal tőle, és ez igenis számít. Viszont a lovasíjászat nem pusztán nyilazgatás, ki kéne próbálnod. Nem úgy, hogy 5-10 percig nézel másokat és legyintgetsz, hanem személyesen, pár hétig-hónapig, valódi lovakkal, valódi reflexíjjal, életformaként. Ha még utána sem tartod bár férfias dolognak, én nem bánom, öltözz be tetőtől talpig páncélba, és csapd agyon az El Cidet, derék dolog lesz az is :)
Nem hinném hogy hiányos lenne a történelemtudásom 3 diplomával. Ellenben a szakmunkások (akik általában falják a turánista pártus-hun-szkíta-sumér-sziriusz-jézus-magyar-vót-meséket) tanulatlanok, és ezért hiszékenyek is, vágynak a fantasztikumra. Olvassák a képzettség nélküli önjelölt táltos-tudósok sok turáni mesekönyvét is.
A szerény jövedelemmel rendelkező lovasíjászoknak a keresztény árpádkori magyar társadalomban a költséges nehézlovas lovagi hadviselést folytató urakhoz képest alacsonyabb társadalmi státuszuk volt.
Még mindig nem tudtad megmondani mitől tartották volna a nyilazgatást hősiesnek vagy férfiasnak a középkorban.
907-es pozsonyi ütközetben Árpád török anyanyelvű (valószínűleg tehát KAZÁR) harcosai legyőztek egy délnémet hadsereget... nagy ügy. Uralmukat így sikeresen megtartották a Kárpát medence lakossága és a magyar anyanyelvű populáció felett. Bár hogy Árpád részt vett benne az nem bizonyítható.
Azonban nem voltak ezek a hadjáratok olyan jelentőek, inkább portyák voltak távoli országokba, hódításhoz amúgy sem volt erejük, se létszámuk a nyugati országokban a kazároknak. Ahhoz hogy ne csak gyorsan átrohanj, hanem elfoglalj és megtarts nagy területeket rengeteg katona kellett volna, ami nem állt rendelkezésre.
Egy picit olvashatnál itt röviden a kalandozások "jelentőségéről" (ami Európai mértékben annyira nem volt sok) és akkor talán kijózanodsz.
Moravamezei csatánál nem voltak magyar lovasíjászok, hanem idegen török nép a kunok voltak jelen (a kunok nem ősei a mai kunságban élő, anyagi érdekből neo-kun tudatú vált embereknek, amiről röviden itt olvashatsz: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kunok#A_t.C3.B6r.C3.B6k_h.C3.B3dolts.C3.A1g_kora Török kor és redemptio nagyon rövid szövegét kell csak átböngészni. )
Minden Hungarista attitűd nélkül: volt a Európa történetében bő 100 éve amikor kb minden csatát és háborút az döntött el, hogy a lenézett Magyarok ki mellé álltak az "éhenkórász" lovasíjászaikkal.
Ez amúgy ha nem is gyakori, más nemzetekkel is előfodult, pl a Svájciaknak is volt 100 évük ahol az győzött aki több Svájci zsoldost tudott a csapatai között.
BTW semmi sem véletlen. Nem véletlen hogy kelet EU sztyeppéin a tűzfegyverekkel vívott vonalharcászat megjelenése előtt az "éhenkórász" nomád harcmodor volt az egyeduralkoró. Egyszerűen arra a telepre ez az ideális, a középkori technológiai szinten.
De az sem véltetlen hogy ez sem India - Kína, sem pedig Nyugaz EU szegtelt területeire nem tudta sosem tartósan kiterjeszteni ez a harcmodor az uralmát.
A kontinentális Európa dimbes dombos, erdős, falvas területeire a nehézlovasság hatékonyabb, nincsennek akkora távok, nem kell hogy a lovak napokon át bírják megállás nélkül, egy két lendületes vágtára van szükség és kész, viszont ez lehetővé tette, hogy nagyobb darab lovak jelenjenek meg, jobban páncélozott lovassal a hátán.
Ami aztán, ha be tudta szorítani az "éhenkórász" lovasíjászt akkor bedarálta, de ha nem, ha a másik sereg mozgékonyabb volt akkor teljesen tehetetlen volt vele szemben, ha hülye volt mint a keresztesek Hattinnál akkor pedig az utolsó szálig lemészároltatott.
Amúgy az általad nagyra tisztelt Vikingek is egy bizonyos fölrdrajzi környezetben voltak hatékonyak, sehol máshol. Tengerpartok mentén, gyors támodásokkal, és visszavonulásokkal. Ez gyakorlatilag ugyan az mint a lovasnomád harcmodor, vagy az a fajta "virtuskodó" harcmodor amit a huszárok csináltak, csak a vikingek esetében nem a lovaik gyorsasága, hanem a hajóik voltak a menekülést segítő eszközök.
A bölcs ember valszínűleg akkor is így látta, és magasról leszarta mi a "férfias".
Meglátásom szerint Te ismered hiányosan az Árpád-kori magyar történelmet, és amit ismersz, azt sem értékeled megfelelően. Árpád honfoglaló népe intenzíven használta az általad becsmérelt lovasíjász harcmodort, az eredményt azóta is legendákba foglaltan ünnepli a magyar nép.
Lovasíjászok győzték le pl. 907-ben a jelentős számbeli és haditechnikai fölényben levő ragyogó páncélos német hadat, amelyik nem kisebb célkitűzéssel indult a hadjáratnak, mint hogy megsemmisítse a honfoglaló magyarságot, de a hadjárat igencsak rövidre sikerült és csúfos kudarccal végződött, a németek nagyarányú seregvesztésével.
Tény, hogy a későbbi Árpád-korban már jórészt nyugati, főként német hatásra a páncélos lovagok maguknak követeltek kiemelkedő helyet, de alaptalanul, mert eredményességben a lovasíjászok rendszeresen felülmúlták őket, ezt bizonyítja pl. az 1278-as morvamezei csata, ahol az osztrákok magyar segítséggel győzték le a cseh sereget. Az osztrákok és a csehek serege is jórészt páncélos lovagokból állt, míg a magyar seregben a lovasíjászokat ekkorra már a betelepített kunok adták, mert a magyarok túlzottan elkényelmesedtek ahhoz, hogy ezt a harcmodort tovább gyakorolják. Ellentétben azzal, amit írsz, ehhez rengeteg gyakorlás mellett komoly testi erő is kellett, combokban, mellkasban és karokban is, a ló irányításához és a messzire hordó reflexíj megfeszítéséhez szinkronban, a mozgás közbeni pontos lövésekhez szükséges ügyességet se hagyjuk ki.
Abban teljesen igazad van, hogy sohasem sikerült magukat belopni az ellenség szívébe, de megkockáztatom, hogy ez soha nem is volt céljuk :D
"innováció nélküli ősrégi nomád harcmodor ami változatlan volt ezer éveken át. Ha kiismerik akkor már nem ér sokat."
:)))) mulattató a hülyéskedésed.
Gondolj bele a nomád amerikaiak is ezt alkalmazzák, csak ma rakétának hívják a nyílvesszőt, indító állásnak/indító sínnek az íjat, helikopternek, repülőnek a lovat
Még a mai kor páncélos vitézei a harckocsik is távolról lövik egymást gyáva módra, ahelyett, hogy közel menve egymáshoz a legénység kőbaltával próbálná meg egymást agyonverni, hősies test test elleni küzdelemben a harckocsi tetején, vagy éppen küzdő terében...
Dehogynem. Tudod hány kategória van súlyemelésben és boxban? Kisebb kategórában jó az alacsonyabb Koko, nagyobb kategóriához már magasabb Klicskó kell.
Az íjászok mindenütt alacsony származásúak voltak a középkori keresztény királyságokban. Árpádkori Magyar Királyságban is éhenkórász harcosok voltak, akiknek nem volt pénzük nehézlovas harcmodorhoz szükséges felszerelés beszerzésére
Ez kb. olyan, mint amikor a vízen járóra azt mondják, hogy még úszni sem tud.
Milyen pofán csapni? Talán jó messziről biztonságos távolságban nyilazgatni... ezt akartad írni? Ez nem hadvezéri tehetség, hanem innováció nélküli ősrégi nomád harcmodor ami változatlan volt ezer éveken át. Ha kiismerik akkor már nem ér sokat.
"Nem éppen férfias harcmodor volt ez a középkori mércével."
:))) dehogynem!! Túljárni az ellenség eszén? Csapdába csalni? Elhitetni vele hogy győzhet és utána jól pofán csapni? Ott csatára kényszeríteni ahol nem akar? Ott csapni le rá, ahol a leggyengébb?
Bezony ezek mind-mind dicsőséges tettek voltak. Igazi hadvezérhez méltók...
NEm hiszem hogy túlbecsülték legalábbis a középkorban biztos hogy nem. Egyszerű paraszt harcosok voltak, akik megfutottak ha közelharcra került sor, lásd: a százéves háború végének francia győzelmeit.
Még rosszabb volt a helyzet... nemhogy lövöldöztek, de sánc meg árok mögül, beásva. Gyáva angolok. :)
(egyébként az angol hosszú íjászt meg jellemzöen túlbecsülik, a lóról leszállított lovagok, meg az eleve nehézgyalogosként odavonultak legalább olyan, ha nem fontosabb eleme voltak a gyözelemnek... hogy önmagában mennyit értek az íjászok, amikor nem elökészített terepen nehézgyalogság védelmében harcoltak azt Patay elég jól megmutatta)
Figyelmedbe ajánlom az Iliász és az Odüsszeusz hőseposzokat! Ott is mindenki használta az íjat harcban. És ezek után mindenki eldöntheti, hogy Odüsszeusz, aki íjjal győzött az gyáva volt e, vagy valóban hős!
Vagy gondolj csak az angolok középkori győzelmére a franciák ellen, amikor a hosszú íjjal felfegyverzett (és többek között az erdőben szépen elbújtatott) íjászok szépen lelövöldözték a francia lovagokat. Mond még ma is az angolok szemébe, hogy ezek a fickók az erdőben nem voltak hősök!
Hát nyilván nem akkorák mint egy germán harcos, de a mongolok között is akad szép szál gyerek, de legyen igazad, a lényegen nem változtat. Nagyon hatásos volt, viszont amikor agyonpáncélozott frank lovagokkal kerültek szembe a Szentföldön, olyan hatástalanok voltak azokkal szemben, hogy 300 fős frank "szőke óriás" lovag szétzavart több ezer fős muszlim hadat. Nagyon féltek tőlük.
Pici, gyenge fizikumú emberek? Szerintem ez részedről általánosító előítéletesség csupán és a régészeti leletek alapján -a honfoglalók esetében- nem is igaz.
Lovasíjász nomádok általában pici gyenge fizikumú keleti emberek voltak. Jobb opció volt nekik a lovasíjjászkodás... (Mint az 50 kilós cicababáknak az olimpiák íjjászversenyein)
"A hős bátor győztes és elengedhetetlenül túlélője is volt az összecsapásoknak."
Hát akkor csak hősök voltak azok a lovasíjászok is ;) Egyébként nem csak jellemzősen ezt a harcmodort használták a nomádék sem. A türkök legkedveltebb fegyvere a dárda volt.
Hősi halottak.... a világháború előtt nem volt nagyon ilyen fogalom. Aki meghalt az áldozat volt vagy ha szent ügyet szolgált akkor mártír. A hős bátor győztes és elengedhetetlenül túlélője is volt az összecsapásoknak.
Nem hősies, hanem hatásos volt. A harcban meg ez volt a lényeg. A hősök a csatamezőn vérbe fagyva végezték. A háborúban meg ugye katonák kellenek, nem hősök.
Mondjuk ettől függetlenül értem a topic indítás valódi lényegét, mondandóját.