A teremtés könyvéből tudjuk, hogy minden, amit Isten létrehozott, az igen jó volt.
A gonoszt tehát nem Isten teremtette meg, hanem az ember hozta létre.
De hol történt a teremtésben a hiba, hogy erre képessé vált az ember
Èpp ez a kulcs szerintem, hogy Isten szülö-gyermek kapcsolatban volt az elsö emberpárral, viszont az angyalokkal úr-szolga viszonyban. A gyermeket másképp szeretjük, mint a szolgát.
Tehát amikor Lucifer úgy érezte, hogy kevesebbet kapott a megérdemeltnél, az emberekkel olyan kapcsolatot akart, mint az angyalaival, bár ez nem volt Isten terve, söt.
Az emberrel a szülö-gyermek vérvonal helyett egy úr-szolga vérvonal alakult ki, kiszorítva Istent, az "úr" pozíciójában egy önzö, énközpotú hütlen szolgával.
Ìgy aztán a szeretet helyett ez a jelleg van jelen minden emberi kapcsolatban.
Ezért volt olyan fontos a gondviselésben, hogy az ember áthaladjon egy fordított folyamaton, elöször az úr-szolga viszonyban lecserélve az urat,
aztán a fiú elfogadásán keresztül Isten, mint szülö igaz gyermekévé válni,
"Mi emberek, arra vagyunk hivatottak, hogy az angyalokon is uralkodjunk,"
Találkoztam egy angyali bombázóval, mondtam neki, hogy azért teremtette az isten ilyennek, hogy én uralkodhassam rajta. (Gondoltam, hogy a kötözős szex megfelelő lesz az uralkodáshoz).
Az angyalokat Isten minden más teremtménye előtt teremtette.
Isten, az angyalokat szolgálóinak teremtette, akik segítenek neki a teremtésben és a világegyetem fenntartásában (Zsid 1,14), „szolgának” (Jel 22,9), és „szolgáló lelkeknek” (Zsid 1,14) teremtette. A Biblia többször említi azt is, hogy az angyalok tisztelik és dicsőítik Istent (Jel 5,11-12).
Mi emberek, arra vagyunk hivatottak, hogy az angyalokon is uralkodjunk, minthogy Isten minket a gyermekeinek teremtett és az egész teremtés felett uralmat adott nekünk.
Isten Lucifert az arkangyal pozíciójába állította.
Miután azonban Isten megteremtette az embert, gyermekét, sokkal jobban szerette őket, mint Lucifert, akit szolgájának teremtett.
Valójában Isten Lucifer iránti szeretete egyáltalán nem változott, ugyanolyan volt az ember megteremtése után is, mint előtte. Ő úgy érezte, hogy csökkent a felé irányuló szeretete.
Amikor Lucifer úgy érezte, hogy kevesebbet kapott a megérdemeltnél, az emberek között is ugyanabba a pozícióba akart kerülni, mint amelyet az angyali világban élvezett, vagyis Isten szeretete közvetítőjének a pozíciójába. Ezért csábította el Évát, ez volt a szellemi bűnbeesés kiváltó oka.
"Én abban hiszek, hogy mindenkit a saját álmai illetnek meg, legyen az bármi."
Valójában másoktól akarod elvenni ezt az "álmot". Ott "csalsz", hogy mindig új kiinduló feltételeket állapítasz meg, ezért "tisztességtelen" a vita azokkal, akiknek a kiindulási alapja ugyanaz. Ez egy szellemi doppingszer, amit mindig beveszel, ha kezdesz kimerülni.
Ne vállalj szellemi közösséget az ostobákkal, csak azért mert neked adnak igazat. A múltkor felháborodtál azon, hogy (szerinted) fundamentalistának neveztelek. Az ilyen viselkedés rájuk jellemző.
"Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki nem érti, hogyan lehet valakit bírálni és hibáztatni, aki nem létezik."
- Egy gondolatmenet elemzéséhez nem kell valóságosnak tekinteni azt. Gandalf mágusról is beszélhetünk, és jogosan megállapíthatjuk, hogy kedves öregúr, aki az emberiség barátja.
Ha ezt nem érted, akkor irány a kisegítő iskola!!! :)
- A végén már nem fog számítani. De tévedjek... és legyen igazad... Akkor nem sajnálnám a szégyent sem, hogy kételkedtem... :(
"Mindig elfelejtem, Te istenhívő vagy már/még nem?"
- Nem hiszek istenben. Nem hiszek a létében, és nem hiszek a felsőbbrendűségében. Én abban hiszek, hogy mindenkit a saját álmai illetnek meg, legyen az bármi.
Jóember! A Nemlétezőnek a Képzetét veti el! Én meg annak a Jóságát. Egy képzet létezik, nem a képzetben állított létező. (Tudom, ez már középiskolás színvonal!)
"Hát elég sokan vannak, akik szerint segített. Magam is úgy érzem soxor."
- Még ha így is van, többeken nem segített. Ahogy a fórumtárs mondta, hiába az imádság, a könyörgés, vagy a puszta tény, hogy bizonyos szenvedésekben még a legelvontabb filozófia szerint sincs semmi közvetlen vagy közvetett érték.
Igazán sokszor emlegetem a Cunamit, mert minden tekintetben jól demonstrálja, hogy az ember egyszerűen nem számíthat isteni könyörületre. A katasztrófa válogatás nélkül ölt és pusztított, egyedül a nyers földrajzi helyzet befolyásolta az élet és halál közti vonalat. Isten nem segített, a füle botját sem mozdította, és a vénséges öregektől a csecsemőkig, nőktől a férfiakig, hívőktől az ateistákig, szegényektől a gazdagokig mindenki meghalt, aki tök véletlenül nem a helyes földrajzi ponton tartózkodott. Aki akkor és aznap éppen egy pincében volt, hosszú perceken át tartó agónia után végül belefulladt a zavaros víztömegbe, aki pedig éppen az emeleten teregetett, esetleg túlélte. Az emberiség nem tehetett erről az egészről, mert ez vitán felül a természet ereje volt. Az egészben az a legborúsabb, a legfurcsább és legbeszédesebb istennel kapcsolatban, hogy a halál és szenvedés messzemenőkig random jellegű volt. Mintha egyáltalán nem számítana, hogy kinek kell életben maradnia, és kinek meghalnia. Mintha az égvilágon nem számítana az élet és a sors. Mintha a nagybetűs igazságnak az égvilágon semmi köze nem lenne az erkölcshöz, vagy bármilyen eszményi tényezőhöz. Könnyen lehet, hogy egy gyilkos a csodával határos módon megúszta a dolgot, és azóta újabb gonosztetteket hajtott végre, mások minden emberi jóságuk dacára egyszerűen eltűntek, és voltak ott árván maradt gyerekek, sárban és könnyek között, zokogva, magányosan a felfordult világ egy sötét bugyrában.
"Egyszerűen nem érted, hogy nem azért bírálom az állítólagosan létező istent, mert nem javítja ki ezt a világot, hanem mert nem tudott vagy nem akart eleve olyat teremteni, amiben nincs ilyen probléma?!"
Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki nem érti, hogyan lehet valakit bírálni és hibáztatni, aki nem létezik.
