Vasárnap világszerte egy időben szólaltatják meg neves trombitások a híres katonai takarodó, az Il Silenzio dallamait az első világháború kitörésének századik évfordulója alkalmából.
A mai bejegyzésben - folytatva a megkezdett sort - egy községünkben született I. világháborús katona portréját mutatom be. Ezúttal egy gyalogos katonáról lesz szó.
Arcképét lásd balra, életrajzát lásd lent.
Rövidítések:
h.gy.e.: honvéd gyalogezred
O2: Ezüst[...] Bővebben!Tovább »
A mai bejegyzésben - folytatva a korábban megkezdett sorozatot - újabb két I. világháborús katona portréját mutatom be. (A *-gal jelölt évszám a születési évet jelöli.) Az egyikük egy gyalogos az egykori 83. közös gyalogezredből:
K.cs.k.: Károly csapatkereszt (12[...] Bővebben!Tovább »
Az I. világháború 1915. áprilisi helyi veszteségei után lássuk, mi történt községünk katonáival 1915 áprilisában! (A Vasvármegye, a Vasmegyei Független Hírlap és a Szombathelyi Ujság c. lapok tudósításai alapján.)
A május 4-én közölt 384. számú[...] Bővebben!Tovább »
Kedves Olvasók! A mai bejegyzés témája községünk történetéhez csak lazán kapcsolódik, de mégis van összefüggés.
Az 1914-ben kitört világháború küzdelmeiből ugyanis nem csak a parasztság, de a nemesség és az arisztokrácia is kivette a részét. A molnári kastély és[...] Bővebben!Tovább »
"Egy hónapnyira a szarajevói merénylet után, 1914. július 29-én szerdán, az álmosító ebédet követően, 12 óra 30 perckor egy osztrák–magyar löveg hatfős személyzete adta le az első lövést a Belgrádot környező hegyekben."
A Monarchia az oroszok meggyengítésével a bankárkaszt kezére játszott, mert mintegy megágyazott a Nagy Októberi Szocialista Forradalom könnyű sikerének, amit a pénzhatalom finanszírozott.
Minden bántás nélkül, azért olvasgass egy is történelmet is. 1914-ben ugyanis a németek közel voltak ahhoz, hogy elérjék Párizst, amikor az orosz támadás miatt át kellett dobniuk csapatokat a keleti frontra, ebből lett a tannenbergi és a mazuri-tavak melletti győzelem. Aztán 1916-ban a Bruszilov-offenzívánál ugyanez megismétlődött. A románokat is néhány átdobott német hadosztály segítségével sikerült csak legyőzni, az olaszok ellen pedig legfeljebb részsikereket ért el a Monarchia.
A Monarchia a háborúban eredményes volt és túlteljesítette az előzetes stratégiai terveket, a németeknek köszönhető a háború elbukása. Nekik kellett volna gyorsan végezni a nyugati fronton, majd átjönni keletre és legyőzni azokat az oroszokat, akiket addig a Monarchia feltart. Ezzel szemben a Monarchia olyan jól feltartotta az oroszokat, hogy végül belső bomlási folyamatok miatt gyakorlatilag legyőzte azokat, közben az olaszokat is helyre tette, sőt az időközben belépő románokat is legyőzte, miközben a németek bukdácsoltak.
Nem voltunk önállóak, viszont a Monarchián belül nekünk és a kisebbségeknek is voltak képviselőik a döntéshozatalban, még miniszterelnökünk is volt. És épp arról beszélek, hogy a Monarchia - aminek része voltunk - belépett a háborúba úgy, hogy a magyarok nem akartak, sőt mi Bosznia bekebelezése ellen is voltunk.
Azonban mi mindkét alkalommal a németek mellé álltunk. Szégyenszemre.
Azt hiszem ennél bonyolultabb ez a probléma. Valamint a "szégyenszemre" kitétel nem igazán értelmezhetô az 1914-es körülményeket figyelembe véve. Utólag persze lehet magyarázni a bizonyitványt.
"mélymagyar"ez önmagában megér egy X-et, mert ezt, és testvérét, a magyarkodást csak zsigeri gyűlölettől átitatottak használják. A gyűlölet sokszor jobban árt a gyűlölködőnek, mint gyűlölködése tárgyának.
Viszont a Monarchia saját bevallása szerint még nem volt felkészülve a háborúra. A magyarok nem is akartak háborúba lépni, de leszavaztak azoknak a népeknek a képviselői, akik végül profitáltak a háborúból. Magyarul épp az az ország szenvedte el a legnagyobb kárát a háborúnak, amely nem akart háborúzni, és olyan népek kaptak méretes államot a magyaroktól, amelyek a magyarokat belekényszerítették abba. Ez a legbosszantóbb.
Mindkét világháború a piacok újra felosztásáért tört ki. A német gazdaság túltermelése okozta minkét világháborút. Nem a francia lakatos haragudott a német lakatosra, akik lőtték egymást, hanem a német gyáros érdeke volt a piacszerzés. Ha nem lövik le a trónörököst, akkor is lett volna ürügy, mint a II. világháború kitörésére. A világháborúra minimum 5 év felkészülés kel, ráadásul az összes olyan országot beleértve, aki a végén profitálni akar. Bár a vesztes országok tőkései sem jártak rosszul egyik esetben sem.
De azok a senkik, akikben felmerül tudják, hogy a normál működésű országokban a "kooperáció", mint fogalom benne van a politikai szintér játékosainak fejében, mert anélkül nem tudnának normál üzemmódban működni.
Ahol a kooperáció fogalma nincs a politika szótárában, azok az országok olyanok, mint mi vagyunk, és a politikai elitjük is hasonló a miénkhez. Vagyis: Egy rakás xar!
Minden párt a maga kezében szeretné tudni a húsosfazekat és a merőkanalat, ez szvsz így természetes. Ehhez az LMP 2010-ben előre láthatóan igen-igen karcsú volt, a megjelenése tehát nyilvánvalóan a Fidesz ellenfeleit gyengitette.
Trianonhoz az vezetett, hogy az egyesített ojrópai hadak nem tudtak elpusztítani minket 907-ben,
Azok az "egyesített európai" hadak valójában a Keleti Frank Királyság seregét jelentették, legfőképp a bajorokat.
hogy őseink nem nyugodtak bele az avarok kincseinek német hordák általi elrablásába, és Attila érte ment, s visszavette - ezt nevezik eufemisztikusan kalandozásoknak.
Ez meg már kissé zavaros. Az avarok Attila birodalmának szétesése után költöztek a Kárpát-medencébe, hogy ment volna Attila az ő kincseikért?
Kalandozásoknak pedig a 899-től 970-ig tartó hadjáratokat szokás nevezni, így ezek is nehezen köthetők Attilához.
Ha pedig németek rabolták el a kincseket, mi célból vezettük a bizánci, itáliai, galliai hadjáratokat, sőt még a hispániait is?
