"Egy nemzet nincs megalázva azzal, hogy legyőzték, vagy ha aláírt - késsel a torkán - egy végzetes békeszerződést. Becstelenné válik azonban, ha nem tiltakozik, ha tönkretételéhez maga is hozzájárulását adja. Nem a vesztés a bukás, hanem a lemondás…"
(Théophile Delcassé, egykori francia külügyminiszter)
Az 1848/49-es magyar forradalom és szabadságharc emlékére, Deák Ferenc gondolatait idézném, amelyeket sohasem szabad elfelejtenünk!
Amit erő és hatalom elvesz, azt idő és kedvező szerencse ismét visszahozhatják. De miről a nemzet, félve a szenvedésektől, önmaga lemondott, annak visszaszerzése mindig nehéz, s mindig kétséges.
Az 1867-es kiegyezés utáni évek mindmáig a boldog békeidők korszakaként vannak ábrázolva a meghamisított magyar történelemkönyvekben. Valójában a liberális politikusok árulása révén Magyarország az akkori globális tőke kizsákmányoló, gyarmatosító törekvéseinek lett az áldozata.
Az évek folyamán a magyarság fokozatosan szorult ki a gazdasági pozíciókból, a korabeli politikai elit pedig jelentős mértékben járult hozzá a magyar kézben lévő földbirtokok elveszítéséhez.
Ezzel párhuzamosan az országunk területén élő nemzetiségek a pánszlávizmus hatására mind tudatosabban fogalmazták meg államellenes törekvéseiket, a liberális országvezetés pedig ezt is tétlenül nézte.
Ebben a légkörben érkezett hazánkba egy skót származású személy, aki később a brit kormány kémkedéssel foglalkozó szervezetének lett az ügynöke. Fő célja a Magyar Királyság fölbomlasztása volt, azért, hogy a brit külpolitika érdekei mentén egy szláv érdekszövetséget hozzon létre a Monarchián belül.
Seton-Watson az évek során a magyarok legkártékonyabb rágalmazójává vált, hazug propagandája egész Nyugat-Európa közvéleményét megfertőzte, személye később a trianoni határok megalkotásában is komoly szerepet játszott.
A Trianonhoz vezető út olyan részletei bontakoznak ki Raffay Ernő új (2023) könyvében, amelyeket még soha senki nem vizsgált.
"Rossz szomszédságot akarsz? Újabb ellenségképre van szükséged?"
Eddig úgy tudtam, hogy a hazugságok és a rágalmak szülnek rossz vért, rossz szomszédságot, meg ellenségképeket, stb., tehát nem gondolod, hogy ez ügyben inkább a szomszédainknál kéne reklamálnod?
Mindenesetre tény, hogy az igazság sem kellemes, és általában fájni szokott, de csak azoknak, akik magukra ismernek. És ugye, akármennyire is fáj az igazság, a magyarságnak – mindenekelőtt a fiataloknak – joguk van/lenne az igazság megismeréséhez, mert sajnos az oktatásban még mindig a Kádár-rendszer hazug ideológiája szerint oktatják a történelmünket...
Nem lehet bemutatni Jelenczki István "Trianon" filmjét...
"A letiltott Trianon film – Raffay Ernő nyílt levele a közmédia vezetőjéhez
(...) Sokak nevében is mondhatom, ezek után két tényezőre szeretnénk választ kapni:
1. Név szerint ki az a személy, aki megtiltotta az M5 közszolgálati csatorna igazgatójának a film bemutatását? A pesti verebek azt csiripelik, hogy talán egy olyan ember volt ez, akinek különleges gyűlölet van a fejében a szentkoronás magyar címerrel szemben, még az 1990-es évek elejétől kezdve. Legyen szíves, írja meg nekem ezen személy nevét, hadd hozzam nyilvánosságra. Ha nem teszi, Öné a felelősség. Tudja, Szophoklész szerint „Mindent feltár a hosszú, végtelen idő/s a napfényen levőket elfedi."
2. Mik azok az indokok, tartalmi elemek, amelyekre hivatkozva a film betiltása történt?
Kérdéseim indoklása:
Tény, hogy a Trianoni gyalázat 100. évfordulójára ez az egyetlen film, amely a magyar történelem évezredes-évszázados történeti folyamatában mutatja meg és elemzi a nemzetgyilkossági gyakorlatot, amely elvezetett Trianonig.
A filmben szereplő szakértők egyöntetű véleménye, hogy Jelenczki István filmje nemzettudat formáló alkotás." (...)
Ablonczy Balázs történész egy olyan elképesztő, durva hazugságot engedett meg magának Henri Pozziról a hvg-nek adott interjújában, amiből semmi sem igaz!
Ablonczy Balázs történész Henri Pozziról
(Részlet egy interjúból)
hvg.hu: Volt egy két világháború közötti szerző, Henri Pozzi is, akinek a művei nagyban hozzájárultak a tévhitek terjedéséhez. Róla is ír könyvében.
A.B. Pozzi magát diplomataként állította be, valójában egy névrokona, Jean Pozzi volt Prágában francia követségi munkatárs. Henri Pozzi finoman szólva is kalandor volt, és ugyan igyekezett magyarbarátként feltűnni, ám Franciaországban azzal kérkedett, hogy át tudja állítani a két világháború közötti vidéki magyar sajtó egyik legfontosabb orgánumát, a Magyarságot francia-barát irányvonalra. Pozzi értesülései megbízhatatlanok, és munkáiban óriási tévedések vannak. A magyar kiadásokból ez nem is tűnik ki, onnan értőbb kezek kigyomlálták például az egymással közvetlenül szomszédos Muraközre (ma Horvátország északnyugati, Szerbiától távoli része) és a Bánságra (ma a szerb-román határvidék) vonatkozó kitételeket, de az angol és a francia verziókban ezek az ordító hibák benne maradtak. Elképzelhető, hogy délszláv szakértőként indult egyébként pályafutása, talán a bolgárok érdekében próbálkozott kezdetben, aztán állt át a magyar vonalra, de később még a hazai Revíziós Liga is megszakította vele a kapcsolatokat.
(Forrás: Legendás Trianon – interjú Ablonczy Balázzsal. hvg, 2010. június 3.)
Ezzel szemben az angol wiki az alábbiakat írja róla:
"Henri Pozzi (1879–1946) was a French lawyer, politician, diplomat and author who worked for the French and British secret services in the Balkans and Eastern Europe."
Azaz, Henri pozzi (1879-1946) egy francia ügyvéd, politikus, diplomata és író volt, aki a brit- és a francia hírszerzésnek dolgozott a a Balkánon és Keleteurópában.
A továbbiakban röviden ír az 1933-ban elkészült, "A háború visszatér" c. munkáról, amiben ismerteti a Jugoszláv Királyságban létrejött szerb uralmat, és a nem szerb népesség elnyomását, valamint kiemelten a macedónok ellen elkövetett különös kegyetlenkedéseket. A könyvet a Kisantant államokban betiltották...
„A háború visszatér” c. könyvében az olvasható róla, hogy Henri Pozzi egy francia ügyvéd volt, majd diplomata lett, aki egyik előkészítője volt a számunkra nagyon tragikus trianoni diktátumnak.
Ugyanúgy megtévesztették, mint sok más nyugati politikust is, de elég gyorsan felismerte a helyzetet. Lelkiismeretessége és becsületessége arra késztették, hogy megírja könyveit, amelyekkel kapcsolatban megjegyzi: „Őszintén fájlalom, hogy - mindmáig kötve voltam – a most nyilvánosságra hozott adataimat és bizonyítékaimat nem mondhattam el már régebben. Mégjobban sajnálom azonban, hogy még ma sem mondhatom el a teljes igazságot!”
Könyvei megjelenése után, sohasem szállt le az Orient expresszről Szerbiában, ahol fejére vérdíjat tűztek ki. Rejtélyes halálával kapcsolatban erős a gyanú, hogy Pozzit valakik, akiknek érdekében állt, meggyilkolták. A fizikai elhalgattatást sajnos szellemi elhalgattatás is követte, mert Pozzi nevét hiába keressük a témával foglalkozó munkák között, csak itt-ott történik utalás a nevére...
Azt hiszem, ismerve Ablonczy Balázs történész hazugságait Pozziról, érthető könyvei agyonhallgatása...
Ebben igazuk volt a szerbeknek, mert ők legalább harcoltak, de a románok azonkívül, hogy egyszer orvul megtámadtak bennünket, és többször elárulták a szövetségeseiket, semmit sem csináltak. Mindenesetre a pofátlanságban nem ismertek határokat, mert a fegyverszünet megkötése után azonnal Párizsba siettek, és amikor Antonescu a szövetségi viszonyra hivatkozott, olyan rideg fogadtatásban volt része Clemenceaunál, aki nagyon neheztelt rájuk a gyávaságuk és szószegésük miatt, hogy sírva fakadt.
Ez Henri Pozzi: "Századunk bűnösei" c. politikai és trörténelmi témájú tényfeltáró könyvében olvaható. Hivatkozik Poincare: "Victoire et Armistice" c. munkájára, amiben az áll, hogy Clemenceau kitört, és a következőket kiabálta: "A románok vakmerőek! Gyáván cserbenhagytak bennünket, s most még törődjünk velők? Ez már mégiscsak sok!"
De mindennek ellenére, sajnos mégis ők részesültek a legnagyobb zsákmányban... :(
Tegnap néztem egy szerb filmet, arról hogy a szerb lakosság és hadsereg hogy megszenvedte a háborút, kétségtelenül feltartották a Monarchia erőt de aztán a bolgárok hátba támadták őket és mindenkinek menekülni kellett. De soha nem adják fel, így is tettek,
Aztán az osztozkodásnál megkérdezték a franciákat, hogy a románok mi a faszt keresnek itt ?
Ettől a primitív, sovén rablóállamtól tényleg nem lehet mást várni! Mióta a Kisantantnak nevezett területrablóknak - akiket egyébként Clemenceau "a mi győzelmünk sakáljai"-nak nevezett - ez a számukra hihetetlen szerencse az ölükbe hullt, Románia mindent megtesz az uralma alá került magyarság megalázására, és egyúttal a magyar állam provokálására is...
Egyébként sajnos nagyon illik a román természethez és szellemiséghez: a rabló megünnepli az elkövetett gaztettet. Amellet, hogy ez egy nyilvánvaló provokáció az uralmuk alá került magyar közösség- és Magyarország ellen, nem hinném, hogy akad még egy ország a világon, amelyik erkölcsileg ennyire mélyre képes lesüllyedni...
Ugyan miért? Teljesen magyar belügy, hogy hogyan viszonyulunk a minket sújtó rablódiktátumokhoz, viszont jelzésértékű lenne a világ felé, hogy mi ebből nem kérünk. A szomszédos területrablók meg főhetnének a levükben és retteghetnének, mert látják, hogy ez korántsem lejátszott mérkőzés, és könnyen váratlan viharként csaphat vissza rájuk az a szél, amit 1920-ban és 1947-ben arattak.
Körberöhögés miatt még nem ment tönkre egyetlen ország sem a világon.
"magyar részről soha senki nem írja alá a diktátumot, de nem is harcol ellene katonailag?"
pont ezt csinálta Károlyi
jöttek a kommunisták és majdnem odaveszett az egész ország
"Akkorhát mi lenne, ha a magyar vezetés egyoldalúan semmissé nyilvánítaná a trianoni rablódiktátumot és 1947-es társát, és így kimondva igényt tartana elrabolt területeinkre?"
Momentán körberöhögnének és rámenne az egész ország.
Jól olvasom, hogy Glavius fórumtársunk szerint a megoldás az lett volna, hogy magyar részről soha senki nem írja alá a diktátumot, de nem is harcol ellene katonailag?
Ilyen nagy jelentősége van a tollnak a puskával szemben? Az amerikaiak is azért bombáztak minket a 2. VH-ban, mert hadat üzentünk nekik?
Akkorhát mi lenne, ha a magyar vezetés egyoldalúan semmissé nyilvánítaná a trianoni rablódiktátumot és 1947-es társát, és így kimondva igényt tartana elrabolt területeinkre?
Pl. nem kellett volna leszereltetnie a magyar hadsereget!
Még a dokumentum film szerint is 300 ezreslétszámmal rendelkeztek azok a hazatérő katonai egyégek, amelyek állománya csak magyarokból állt. Már maga ez a haderő is simán elég lett volna a hazánkat nevtséges erőkkel megtámadó területrablók szétverésére, és kiűzésére az ország területéről, de ettől a létszámtól természetesen lényegesen több magyar nemzetiségű katona teljesített szolgálatot a közös hadseregben. Tehát ez egyúttal azt is világossá teszi, hogy egy olyan harcedzett, ütőképes haderő állt (volna) rendelkezésre a haza védelmére, amely még komoly tartalékos állománnyal is rendelkezett (volna). Sajnos ezt a magyar haderőt tette tönkre az idióta, hazaárulóvá züllött Károlyi, és kormánya...
Nem, nem a világháborút kellett volna folytatnia, (ezt a marhaságot csak te mondogatod folyton, bár még sosem sikerült felsorolnod azt a hatalmas antant haderőt ami szerinted Károlyi ellen vonult volna) hanem megvédenie legalább a mostani határmenti színmagyar területeket. Erre még a saját bevallása szerint is képes lett volna. Főleg úgy, hogy a betörő délszláv-román-cseh alakulatok létszáma minimális volt, a francia haderő (a saját jelentéseik alapján) képtelen volt komolyabb hadműveletekre, az amerikaiak teljesen érdektelenek voltak a térség ügyeiben, az olaszok katasztrófális állapotban voltak, és a briteket a tengerszorosok kérdése pedig ezerszer jobban érdekelte, mint az, hogy a románok kijutnak-e a Tiszáig vagy sem. És mindezek mellett Károlyiék 3 hónap alatt leszereltek 1,2 millió hazatérő katonát (akiknek a negyede bevethető volt) - bár ez a leszerelés is leginkább szélnek eresztés volt.
Azt nem vagy hajlandó sosem figyelembe venni, hogy 1918 ősze és 1920 tavasza között az erőviszonyok teljesen átalakultak. Károlyinak még lett volna lehetősége harcolni az aránylag gyenge területrabló szomszédokkal szemben. Viszont 1920 tavaszára az ország teljesen kivérzett. És akkor már a szomszédok hadserege is a többszöröse volt a másfél évvel korábbinak.
És mégis, még ilyen viszonyok között is Horthyéknak sikerült visszaszerezniük a Károlyi és Kun alatt elvesztett területekből.
Na ez az amit képtelen vagy megemészteni, ezért hazaárulózol folyton.
Szerinted mit kellett volna Károlyinak tenni? Egyedül folytatnia kellett volna a világháborút, miközben Magyarország összes korábbi szövetségese már megadta magát?
A hazaáruló Károly Misikéd egy jellemtelen gennyláda volt, aki a hadsereg leszerelésével szabad utat engedett a megszálló területrablóknak, amivel mérhetetlen kárt és szenvedést okozott a nemzetnek. És nem mellesleg kiderült, hogy nagy haverságban volt Kunbéciékkel is, akikhez eljártak lakomázni is, mint azt Tolnai Világlapja 1919. novemberi száma megírta. Az alábbiakat sikerült lemásolnom belőle:
"Mit sajnált Károlyi Mihály?
Ki mert volna csak álmában is gondolni arra, a mi Károlyi Mihály grófról, a magyar mágnásról kiderült, hogy volt minálunk a bolsevizmus édesapja? Pedig az volt.
Nem szívesen foglalkozunk a proletárdiktatúra női szereplőivel. Mikor azonban egy hitvány ember hitványságának jelleméről van szó, aki hazáját elárulta és végtelen nyomorba taszította, nem tétovázhatunk igénybevenni még aszonyoknak tanubizonyságát sem. Otthoni viselkedése és beszéde sokszor jobban bevilágít egy ember lelkületébe, mint egész szereplése a nyilvánosság előtt.
Kun Béla tudvalevően a szovjetháznak elnevezett Hungária szállóban lakott, persze ennek legfényesebb lakosztályaiban, amint egy proletárvezérhez illett. Hogy konyhája, asztala fejedelmi volt, ezt talán nem szükséges bővebben méltatni. Mialatt a szegény elvtársak hasztalan futkostak egyik egyik városi bódéból a másikba pár kiló krumpliért, addig a szovjetház lakói csak pecsenyéből ötfélét lakomáztak minden ebédre és vacsorára.
Károlyi Mihálynak a hazája elárulásáért kapott Júdáspénzből bőven telt volna kosztra, de mint tudjuk, a pénz még nem volt elegendő ahhoz, hogy valaki rendes konyhát tarthasson.
Így történt, hogy ezekben a keserves napokban Kun Béláék meghívták Károlyi Mihályékat, hogy legyen szerencséjük ebédre, vacsorára, amikor nekik tetszik. És Károlyi mihályék elfogadták Kun Béláék meghívását...
A pompás étkezések után gróf Károlyi Mihályné nem egy órát töltött Kun Béláné szalonjában, aki erről így számolt be barátainak: Tegnap nálam volt Károlyi Mihályné és azt mondta nekem, hogy Mihály nagyon sajnálja, hogy Bélával nem ismerkedett meg mindjárt 1918 októberében. Ha megismerkedhettek volna, Mihály már akkor magáévá tehette volna a bolsevizmus eszméit, és az ország öt hónappal hamarabb áttérhetett volna a proletárdiktatúrára. Természetesen Bélával a külügyi népbiztosság élén..."
Károlyi pedig legitimálta az ország idegen megszállását, leszerelte a hadsereget akkor amikor 3 felől támadtak az országra, tétlenül nézte, hogy elveszíti az ország területit, teret engedett a bolsevik pusztításnak, majd immár az emigrációban Masarykkal és Benessel szervezkedett Magyarország ellen, valamint Lindert támogatta a Dél-magyarországi területek Szerbiához csatolásában.
Horthy pedig visszaszerzett a Károlyi és Kun által elvesztett területekből.
Tildy Zoltán pedig az 1947-es békeszerződést "hagyta jóvá".
Szerintem a film tényszerűen mutatja be Károlyit, és kártékony tevékenyégét.
Amit hiányolok benne, hogy talán lehetett volna beszélni a Vöröshadsereg veresége okairól is, amit ugye az értelmetlen felvidéki kivonulás váltott ki...
A dramatikus jelenetekkel illusztrált történelmi dokumentumfilm; fotók, újságcímlapok, archív filmek és egyéb dokumentumok; szakértői magyarázatok, valamint dramatikus jelenetek segítségével mutatja be Károlyi Mihály, a Vörös Gróf egyéniségét, és politikáját, amely egyértelműen Nagy-Magyarország végzetét jelentette, majd a több évtizedes szovjet uralmat. Csak 69 perces film.
Jól van, ma is elmondtad, hogy hazaáruló volt. Pipa.
Érdekes, hogy nálad Károlyi, aki legitimálta az ország idegen megszállását és nem harcolt ellenük, miközben erre saját bevallása szerint is lett volna lehetősége, haladó és progresszív. Ellenben Horthy akinek 1920-ban már minimális lehetőségei voltak (pont Károlyi és Kun miatt) és mindezek ellenére sikerült visszaszereznie a megszállt területekből, ő hazaáruló.
Jó, értem én, hogy téged baromira frusztrál, hogy 1918 ősze óta pont Horthyék tudták visszaszerezni a megszállt területek egy részét, és ezért hazaárulózol meg gazemberezel folyton.
De ez a fixációd már baromi unalmas.
Amúgy ha már mindenáron Törökországgal és Kemállal akarsz példálózni, olyan esélyei az ellenállásra, mint neki, Károlyinak voltak. De ő ugye inkább legitimálta az idegen megszállást, leszerelte a hadsereget akkor amikor 3 felől támadtak az országra, teret engedett a bolsevik pusztításnak, majd immár az emigrációban Masarykkal és Benessel szervezkedett Magyarország ellen, valamint Lindert támogatta a Dél-magyarországi területek Szerbiához csatolásában. De persze ő nem hazaáruló.
Kemal Nagy Nemzetgyűlése megvonta a török állampolgárságot sevres-i béke török aláíróitól és örökre száműzte őket. Horthy viszont támogatta a trianoni békét. Hazaáruló volt.
Egyébként megint csak csúsztatsz, ugyanis Kemal nem a sevres-i békeszerződés aláírása után, (1920. augusztus) hanem már jóval előtte megkezdte a francia és angol megszállók elleni harcot.
Amire nálunk saját bevallása szerint is Károlyinak volt lehetősége, de ő nem tett semmit.
Mint ahogy Károlyi engedte be az országba a Belgrádi Katonai Konvencióval a szerb-román megszállókat, és Tildy Zoltán írta alá az 1947-es párizsi békeszerződést kihirdető 1947. évi XVIII-as törvényt.
A magad vulgárprimitiv módján gondolom őket is gyáva gazembereknek tartod.
