Mostanában sokszor gondolkozom ezen. Keresztény emberek, gyülekezetek életében azt figyeltem meg, hogy betegségek, "csapások", sőt halál jut azoknak osztályrészül, akik a sok esetben nyilvánvaló visszásságok de legalábbis kérdéses ügyek, dogmák ellen emelik fel a szavukat. Az emberi igazságérzet azt kívánná, hogy az isteni igazság a gonoszokat érje utol, mégis sok hamis szolgáló él és virul, aki pedig elszenvedője az pórul jár. Itt a Valfilen is ismerünk ilyen esetet és személyt én személy szerint többet is. Jól látom? Vagy akármit tett Saul, Isten felkentje ellen szólni nem lehet?
Ha egy ateistát nézel meg, akkor az Istenben való hit már egy áldás a vallásosnak. Tehát ha képes vagy őszintén, belülről hinni, akkor már be vagy engedve, mert megtapasztalásod van...
A többi, ami utána jön, már csak tartozék...a gazdagnak és a szegénynek egyaránt.
Valószínüleg ma nem ismerném Krisztust, se nem írnék itt, ha apukám nem hal meg 33 évesen, amikor én 11, a húgom pedig 8 éves volt. Nagypapám 90, és egy makacs ember, aki meg kellene, hogy bocsásson, mert addig...
„Egyébként a prosperáló élet akkor sem egyértelmű szerintem. Az áldás ( hadd fogalmazzak így ) "mértéke" ezek szerint a nincstelenség mértéke? „
Sem ez, sem az. Nem olvasok a nincstelenség dícséretéről, ellenben olvasok arról, hogy Jézus megfeddte, kicsinyhitúkenek nevezte a jövő miatt aggodalmaskodókat, emlékeztetve Isten gondoskodására, példának hozva a mezők liliomát. Atyánk betölti minden szükségünket, figyelmeztet Jézus, hogy elégedjünk meg vele.
(A Biblia nagy hangsúlyt helyez a hálaadásra, ami szerintem éles ellentétben áll a gazdagság kikövetelésével. Ha a hálaadás szívből és megelégedettségből fakad, miért is vannak még efelett elvárásaim?! )
„Vagyis ha valaki jól él, akkor nagy valószínűséggel kimondhatjuk rá, hogy a mammon híve? Én azért nem gondolnám. Bűn Istentől kérni egy autót pl? Vagy házat, lakást? Ez azért fontos számomra, mert ha nem a válaszod, akkor mi dönti el ki kap és ki nem?”
Mindig mindenben az a mérvadó, (a kérések területén is) hogy Isten szól először: „hagyom kérni magam”, de mi iránt? Amit Ő mond, hogy kérjünk. A Szellem tudja, mi Isten gondolata, mert Isten szerint esedezik a szentekért. Szeretnélek kérdezni: vajon esedezhet-e Ő és én kétféleképpen? A szívünkben elvezet Ő minden igazságra, még imakéréseinket illetően is.
Autót házat, és bármiféle életre való dolgot személyre szabottan kapunk: Van akinek áldás, van akinek átok egy új ház, vagy új autó. (A gazdagság csábítása elfojthatja az Ige magját szívünkben. Máté 13 )
„Mondhatjuk, hogy Isten dönt el mindent, de ez nekem kissé homályos és leveszi a hívőről a felelősséget. „
A hívő felelőssége a teljes odaadás. Odaadott állapotban Istennek vagyok hálás minden helyzetben, és Ő tudja, hogy mi az, ami hasznomra válik.
Ha mi, keresztények, nem a mennyei perspektívában vizsgáljuk földi történéseinket bizonyosan hamis következtetésre jutunk, vagy legjobb esetben tanácstalanul toporgunk. A mennyek országa a cél, az ott betöltött helyünk és mennyei kincseink.
Azt olvassuk: „Jöjjetek Atyám áldottai örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot"
(Mt.25:31-34).
Akkor kik az áldottak? Nemde azok, akik az Úr Jézusért és az Ő országáért munkálkodtak? A prosperálást, mint áldást hirdetők a fenti igéből kizárják a nincsteleneket.
Ha az Ige azt mondja: hitben járunk nem látásban, akkor az áldásokat is a láthatatlanban keressük. Bizony az anyagi javak és ellátások a Világosság Atyjától származnak, de áldássá kizárólag a láthatatlanban manifesztálódnak sáfárkodásunk (= a hit cselekedetei) eredményeképpen.
„Azt is szokták felhozni érvként, hogy az Írás fel nem bontható. Vagyis az ÓSZ nem választható el az ÚSZ-től.”
Aki ezt hozza fel érvként -gondolom cáfolatként arra az álláspontra, amit előzőleg én is fejtegettem a jobb szövetségről – két dologban is súlyosan téved:
Az „Írás fel nem bontható” olvassuk a Ján. ev. 10,35-ben. Ki mondta és mikor ?
1. Úr Jézus mondta (A Törvényre és a prófétákra utalt, ezt nevezték Írásnak.)
2. Az Ószövetség idején, amikor még az Újszövetségi írás nem is létezett.
Az Írás már valóban magában foglalja mindkét szövetséget, de ez nem azt jelenti, hogy ránk, újjászületettekre ugyanaz vonatkozik, mint Izrael fiaira. Az Írás egységes egész, de ugye a két szövetségből tevődik össze. Az Új szövetség szívbe vésve Ó-vá tette az elsőt, a kőbevésettet.
Eszembe jut egy példa, a fáké, a fát "használók" szempontjából.
Mások a gyökerek, más a lombkorona, mégis egységes létező az a fa. A gyökerek közt élő kis pockok és egyéb kapirgálók nagyot néznének, ha a lombkorona lakói, a kismadarak ugyanúgy élnének, ugyanazokat a törvényszerűségeket követnék, mint ők. A fa él, de másképp a föld alatt és másképp a föld felett.
Így van ez az Élő Igével is. Nincs megsemmisítve az Ószövetség, csak éppen ránk nem vonatkozik, mert mi másképp (=Szellemben) járunk és élünk. Az ószövetségiek pedig látásban, ill. csak keveseknek adatott meg, hogy „lássák” a láthatatlant. Pld. Ábrahám. De ettől még az ő látható szinten birtokolt áldásai nem válnak automatikus járandóságaivá a „hit „fiainak.
Évtizedek távlatából is szíven szúrt annak a kisgyereknek a fájdalma, aki egész kis életében kishúgával együtt nélkülözte az Édesapját!
De itt állsz most és ha a szívedbe nézel nemcsak a fájdalom, gyász és bánatot látod ott, hanem az élő hitet is! Mégpdig különlegeset, olyant, ami nem mindenkinek van a birtokában, amiről a Biblia azt írja, hopgy becsesebb a drága aranynál is.!Furcsán hangzik amit írok, de én úgy látom, hogy Péter apostol pont az ilyen hitről írja:
„Hogy a ti kipróbált hitetek, a mi sokkal becsesebb a veszendõ, de tûz által kipróbált aranynál, dícséretre, tisztességre és dicsõségre méltónak találtassék a Jézus Krisztus megjelenésekor;” (1.Pét.1,7)
Semmiképpen nem gondolom, hogy Édesapád azért ment el olyan fiatalon, hogy Isten próbára tegye ártatlan kisgyerekek hitét! Ez a titok Istennél van, de egyszer bizonyosan megtudod. Ámde Isten gyermekeinek minden a javukra válik, még ha nem is látható módon.
Milyen könnyű hinni, amikor felhőtlen boldogságban telnek napjaink! A kísértések és nehézségek a hitünk tűzpróbái, akármilyen fájdalmasak, néha alig elviselhetőek, de a próbák után dícséretre, tisztességre és dicsőségre méltó hitet találunk a szívünkben. Erre értettem a hit mélységét.
Adjon Neked az Úr nagyon sok örömet, lelki gyógyulást és vígasztalást gyermekedben és unokáidban. Szívből kívánom ezt!
Azt is szokták felhozni érvként, hogy az Írás fel nem bontható. Vagyis az ÓSZ nem választható el az ÚSZ-től.
Egyébként a prosperáló élet akkor sem egyértelmű szerintem. Az áldás ( hadd fogalmazzak így ) "mértéke" ezek szerint a nicstelenség mértéke? Vagyis ha valaki jól él, akkor nagy valószínűséggel kimondhatjuk rá, hogy a mammon híve? Én azért nem gondolnám. Bűn Istentől kérni egy autót pl? Vagy házat, lakást? Ez azért fontos számomra, mert ha nem a válaszod, akkor mi dönti el ki kap és ki nem?
Mondhatjuk, hogy Isten dönt el mindent, de ez nekem kissé homályos és leveszi a hívőről a felelősséget. Sőt! Kérdezek mást: a gyógyulás áldás? Egyáltalán mi fér bele az Ábrahám áldásába? A gyógyulás már az ószövetségben is áldásként szerepel. Ha pedig így van, akkor egy újszövetségi hívő életében a betegség Istent megdicsőíti? Miben jobbak a mi ígéreteink? A jövendő életben nyilván. De csak abban?
„Megvallom neked őszintén, hogy évek óta gondolkozom az áldások mikéntjéről, persze akaratlanul is befolyásolnak a hallott olvasott tanítások. Erről tucatjával vannak topicok, ott sem tudják eldönteni:)”
Azért nem tudják eldönteni, mert nem szellemben járnak.
Nemde meg van írva, hogy a szellemi ember mindent megítél? Ám egy Mammonnal fertőzött elme-lélek hogyan ítélhetné meg a szellemi dolgokat, mikor csak a láthatókra képes nézni, a szellemi értékek és azok mibenléte rejtve van előtte!?
És ha felmerül a kérdés:
Miből látható, hogy " ki jár áldásban" (hogy ilyen HGY-sen fogalmazzak) ?
Jómagam meg vagyok győződve, ha a Biblia azt írja , hogy „beszédedből ismertetel igaznak vagy hamisnak”, akkor a beszédemből az is kitetszik, hogy szellemben járok-e vagy látásban? A beszéd mindent elárul!
Ha látásban járok, vajon esélyes vagyok-e a szellemi áldásokra?
Akik prosperáló életre vágynak itt a Földön, lehetnek-e Istenben gazdagok?
Nem! Olvassuk, hogy ezt Jézus beszéde kizárja: „Ahol a kincsetek, ott a szívetek”.
Babiloni beütés, amikor az Ószövetségből becsempészik a gyülekezetekbe az anyagiakra való ácsingózást.
Izrael fiai tűzoszlopban és felhőben találkozhattak a Megváltóval, szívükön/lényükön kívül! Ők kénytelenek voltak a láthatókra nézni, nem tehettek/ismertek más módot az áldottság bizonyítására. De nekünk jobb ígéreteink vannak.
...”egyszer azt mondta valaki, hogy Isten tárháza mindenki számára nyitva van, csak tudni kell bejutni.........”
Isten tárházába nem gondolnám, hogy bárki is bejuthatna, különös gondolat ! A Mindenható az Ő szentségének helyéről ad annak, akinek akarja, az Ő bölcsessége szerint. Akit e Földön gazdaggá tesz látható szinten, annak ugyanúgy mennyei célja van, mint annak akinek nem ad többet, mint pld.hogy a nyugdíjából épp csak kijöjjön. Isten a szíveket vizsgálja, és ennek megfelelően adja azokat az ismereteket, (felismeréseit mindazoknak a miértjéről, ami történik velünk nap, mint nap) amelyek alapján számon kérve is leszünk.
Felvetésedre visszatérve: Egyetlen egy igehely nincsen, ahol a gazdagság pozitív előjellel szerepelne az Újszövetségben. Csakis negatívumként, elkerülendő állapotként, szellemi veszélyhelyzetek forrásaként.
Jézus azt mondja: mily nehezen mennek be az Isten országába azok, akiknek gazdagságuk van. Talán ezt a nehezen bemenendő állapotban levést szorgalmazta volna Ő, miközben épp ez ellen tanított oly sokszor?
Továbbá Pál apostol a 2.kor.8. 13-14;-ben kétszer is leírja: egyenlőség szerint legyenek az anyagiak elosztva gyülekezetekben. Ez a gyülekezetvezető felelőssége, más esetekben egyénre szabott a földi javakkal való sáfárkodás, és biztos vagyok, hogy aki nem korcsosult el lelkiismeretében a Mammon által, az tudni fogja, mit kell cselekednie a sajátjával, mint aki a legapróbb dologtól legnagyobbig is csak sáfár itt a Földön, minden anyagit tekintve. ( Pál figyelmeztet az adás tekintetében az "ahhoz képest"-re, és ez szerintem kulcsszó.)
Nem úgy a szellemi rész, ami végleges tulajdonunk, azt az Úr úgy adja, hogy Ő maga gondoskodik annak eltevéséről, őrzéséről, mint romolhatatlan kincsről, a mennyben.
(Köszönöm szépen a válaszodat, nem sorrendben reagálok)
"...nehezen tudom elfogadni, hogy egy keresztény ember hátrahagy pár árvát, kiskorú gyereket. Egy családapának nem Istentől rendelt legfőbb feladata az, hogy gyermekeit felnevelje? Ők nem rábízott lelkek?"
Úgy vélem, egy családapa elsősorban is Isten szolgája, és fő küldetése az Isten országán való építkezés, és ebben csak részfeladat, hogy hogyan teljesít, mint családapa. Azt gondolom, első helyen áll az Úrnak való megfelelés. Nem gondolod-e, hogy az élő családapák esetében is a Világosság Atyjától jön számukra minden jó és tökéletes ajándék? A gyermekek minden szükségének betöltése nemde az Úr kezében van?
Ezek a kis elárvultak, akikre utaltunk, a hitnek olyan mélységeibe láthattak bele, amit a teljes családban felnövők nem ismerhetnek. Továbbá (hogy konkrét pédánál maradjunk ) fizikai szinten UP gyermekei legjobb tudomásom szerint nemcsak hiányt nem szenvedtek semmiben, de a sorsuk azt példázza, amit az Ige is elénk tár: Istennek kitüntetett gondja van az árvákra. Ebből a szemszögből nézve ezt az egyetlen esetet, úgy látom, kifejezetten Isten dicsőült meg általa.
"Hogy Isten büntet e halállal? ... Szerintem az Írásban van erre példa, pontosabban a bűn következményeként. "
Külön köszönöm, hogy erre felhívtad a figyelmemet, majd elfelejtettem, hiszen előttünk áll Anániás és Szafira esete, mint akik látszólag halálbüntetést kaptak. Csakhogy ők kifejezetten a Szentlélek ellen vétkeztek az Ige szerint, megcsalták Őt, és mivel erre nincs bocsánat, én úgy látom, hogy ez is az a kategória, amit írtam is, hogy az embereket Isten akkor viszi haza, amikor befejezték pályafutásukat.
Anániás és Szafira ezután a szörnytettük után – még emberi logikával is vizslatva - vajon mi célból éltek volna tovább?
Mind a jó (egy kárhozatra ítélt mi jót tehet?) , mind a bűnös cselekedet (lehet annál nagyobbat vétkezni, mint amire nincs bocsánat?) az ő életükben ezek után értelmét vesztette. Tehát Isten véget vetett a földi pályafutásuknak, nem látom ebben a büntetést.
Mit gondolsz erről? És hol találunk az Újszövetségben még ezen kívül utalást arra, hogy a testi halál büntetés? Én hiába keresgélem, nagyon várom válaszodat! (Ez nem sürgetés, akármeddig szívesen várok, fontos nekem, amit írsz.)
Megvallom neked őszintén, hogy évek óta gondolkozom az áldások mikéntjéről, persze akaratlanul is befolyásolnak a hallott olvasott tanítások. Erről tucatjával vannak topicok, ott sem tudják eldönteni:)
Amit a vezetők/tagok viszonyáról írsz, messze egyetértek veled. Ami a kereszténységben ma folyik, az égbekiáltó torzulás mindkét irányba.
Az a legszomorúbb, hogy fel kell tennem magamnak egy kérdést:
Miből látható, hogy " ki jár áldásban" (hogy ilyen HGY-sen fogalmazak) ?
Tudod mit vettem észre? Ha a HGY-s vagy általánosságban karizmatikus gyülekezeti áldást veszem alapul, akkor valami nem stimmel a nap alatt.
Én azt tapasztalom, hogy akit az Úr ismer ( ebben biztos vagyok ) az sokszor örül, hogy van télen tüzelője és kijön a nyugdíjából.
Akit sok gazdag keresztény üzletembet ismer és az Úr is ismeri ( ebben is biztos vagyok ) annak van szép háza és autója.
Erre egyszer azt mondta valaki, hogy Isten tárháza mindenki számára nyitva van, csak tudni kell bejutni.........
Más szóval, ő tudatában volt annak, hogy az életnek itt a Földön Isten által kitűzött célja van, személyre szabott tennivalója az embernek. Ha Pálnak, akkor mindannyiunknak. Még a hitetleneknek is.
Aki ezt elvégezte, azt az Úr hazaviszi.
Nem gondolod, hogy ez, és csakis ez lehet az emberek halála hátterében?
Ebben én nem vagyok biztos. Pontosabban nehezen tudom elfogadni, hogy egy keresztény ember hátrahagy pár árvát, kiskorú gyereket. Egy családapának nem Istentől rendelt legfőbb feladata az, hogy gyermekeit felnevelje? Ők nem rábízott lelkek? Persze Isten az árvák Istene is, csakhát..........
Vajon miért láthatja Páltól eltérően ("a halál nekem nyereség" ) majd vonhat le ebből gyászos konzekvenciákat egy karizmatikus gyülekezet? Szerinted miért?
Valószínűleg azért, mert a földön akarják megélni Isten országát és ez valahogy elhomályosítja azt, hogy a földi élet csak a kezdet. Szerintem.
Hogy Isten büntet e halállal? Ezt kérdezem én is. Szerintem az Írásban van erre példa, pontosabban a bűn következményeként.
Köszönöm a válaszokat, én is szeretném bővebben elmondani mit gondolok de amíg gép elé kerülök ( ez általában este van ) és nem telóról írok addig én kérem türelmedet:)
"Bárki ellene szól vagy tesz, így vagy úgy "rosszul jár" . Nem prosperál, tengődik, beteg lesz ( nagyon beteg ) és van aki meghal. Mi van a háttérben?"
Nem olvasom, hogy az Ige ígért prosperálást egy újszövetségi hívőnek. Nem az van-e megírva, hogy elégedjünk meg, ha van mit ennünk és ruházkodnunk? Az apostolok prosperáltak-e? Pál sem lett beteg, vagy azért szenvedett, mert/amikor nyilvánosan megfeddte Pétert.
A Hit Gyülekezete (vagy egyéb gyülekezetek) és Isten munkája közé egyenlőségjelet teszel? Nemde Isten munkája elsődlegesen, hogy elváltozzunk Krisztus hasonlóságára? ( keresztény = krisztusi )
Ennek vajmi kevés köze van a felekezetesdihez, és az ott fellelhető visszásságokhoz.
Nem az van-e megírva, hogy ezek a sötétség cselekedetei, melyeket kötelességünk napvilágra hozva megfeddni? Vagy úgy véled, egy karizmatikus vezető felkentebb a legutolsó kis gyülitagnál? Nem ugyanaz a kenet = Szent Szellemmel megkeresztelt mivoltunk?
Vannak szolgálók, akik sáfársággal bízattak meg, de ez szolgálat és nem kivételezett helyzet, amiben tetszés szerint hatalmaskodhatnak a rájuk bízottakon.
Vagyis, ha felemelem szavamat a felismert elhajlások ellen, akkor épp azt teszem, amire az Ige felhatalmaz.
Kérdezed, mi van a háttérben? Semmi esetre sem az az összefüggés, ami elsőre szembetűnik. Isten útjai ezek, amelyek nem a mieink. Ő megsebez, de be is kötöz, ha nem teszi, annak Őáltala kijelölt oka van.
NS balesetei betegségei, csúfos leszereplése, rossz híre, megbotránkozást okozó életvitele a hitetlenek előtt, nem válthat ki a keresztényekből helyeslést, vagy takargatási készséget.
Ezzel kapcsolatban csak annyi a útmutatás, hogy presbiter ellen két vagy három tanú szava szükséges. Ha a Hgy szakadására gondolok, ennél lényegesen többen tanúsították a nyilvánvaló bűnöket. UP halála a bizonyíték arra, hogy nincs összefüggés, hiszen ő nem szállt szembe olyan nyíltan NS-ral, ahogyan többen tettük, és íme élünk, jól vagyunk, és leszünk, amíg az Úr így dönt és az Általa kiszabott életidőnk (=földi küldetésünk) végére nem jutunk.
Vagy gondoljunk csak a mindvégig lojális BF négy kisgyermekének halálára. Vagy a híresen HGy-hű Gera Zoli sorozatos baleseteire. Én úgy látom, nem lehet összefüggést találni az egyén halála és a gyülekezetekhez való hozzáállás között.
Türelmedet kérem, bár talán nem lesz ellenedre, ha aprólékos részletességgel válaszolok.
„Amit írsz, az talán nagyobb ívű gondolatkör úgy általában a hívők haláláról.”
Nemcsak a hívők haláláról, hanem általánosságban a halál emberi megítéléséről. A földi élet indokolatlan felértékelése és a materializmusban gyökerező perspektívátlan látásmód lehet az alapja ennek. De nekünk, akik újjászülettünk mást üzen az Ige!
Lásd Pál apostol kifejezett hangsúlyozását arról, hogy szeretne elköltözni és az Úrral lenni, de rögtön jelzi, hogy feladata van még, hiszen szükségesnek írja maradását a rábízott lelkek miatt. Más szóval, ő tudatában volt annak, hogy az életnek itt a Földön Isten által kitűzött célja van, személyre szabott tennivalója az embernek. Ha Pálnak, akkor mindannyiunknak. Még a hitetleneknek is.
Aki ezt elvégezte, azt az Úr hazaviszi.
Nem gondolod, hogy ez, és csakis ez lehet az emberek halála hátterében? A hazavitelnek – ahogyan látjuk - számtalan útja van. A Biblia sehol sem írja, hogy a keresztények privilégiuma a szenvedés nélküli elalvás. Tehát Isten kezében a hazavitel módjaként betegségektől a balesetig minden ott van. Ő tudja csak egyedül kinek, mit szabott ki. Kezdve az életidőtől, az elrendelt feladatok elvégzéséig.Tévedek? Ha igen, miben?
„Persze, ha így nézzük a dolgokat, akkor mondhatjuk, hogy "a halál nekem nyereség". De itt én leszűkíteném a kört egy, mondjuk erősen kézivezérlésű karizmatikus gyülekezetre (az összes általam ismert példa ebből a milliőből van ). „
Vajon miért láthatja Páltól eltérően ("a halál nekem nyereség" ) majd vonhat le ebből gyászos konzekvenciákat egy karizmatikus gyülekezet? Szerinted miért? Nagyon fontos nekem a válaszod. Én úgy látom, hogy a karizmatikus gyülekezetekben túlzottan az érzékszervek általi/földi megtapasztalásokra helyezik a hangsúlyt, más szóval: a láthatókra néznek. Ezért felfoghatatlan,az számukra, hogy ami rossznak látszik, az Istennél a jó címszó alatt érkezik. A karizmatikus gyülekezetek egy nagy részében elfelejtkeznek a gyümölcsök vizsgálatáról, vagy pedig hamis mércével vizsgálódnak. Ugyan ki ígérte, hogy különb sorsunk lesz a Mesterünkénél?
De a legfontosabb: úgy gondolod, hogy aki Maga az Élet, Ő a halállal „büntet”?Az egész halál körüli homály egy nagy katyvasszá válik, ha kivesszük Isten kezéből a dolgok irányításának feltételezését.
Az utolsó bekezdésedre is hamarosan írom néhány gondolatomat.
Amit írsz, az talán nagyobb ívű gondolatkör úgy általában a hívők haláláról. Persze, ha így nézzük a dolgokat, akkor mondhatjuk, hogy "a halál nekem nyereség". De itt én leszűkíteném a kört egy, mondjuk erősen kézivezérlésű karizmatikus gyülekezetre (az összes általam ismert példa ebből a milliőből van ). Vannak jó dolgok, de van sok visszásság is. Bárki ellene szól vagy tesz, így vagy úgy "rosszul jár" . Nem prosperál, tengődik, beteg lesz ( nagyon beteg ) és van aki meghal. Mi van a háttérben? A Bibliában azt látjuk, hogy aki Isten munkája ellen szólt, az kivétel nélkül így járt. Szövetségtől függetlenül. Vagy aki elhívott és az Úr sokat bízott rá, azzal Isten a végsőkig türelmes és senkinek nem engedi , hogy ellen szóljon? Vagy ekkora erők vannak a háttérben? Hangsúlyozom, én nem tudom a megoldást.
"Az emberi igazságérzet azt kívánná, hogy az isteni igazság a gonoszokat érje utol"
Az emberi igazságérzetnek ez a megnyilvánulása a gonoszlélektől ered. Az isteni igazságérzet - hitünk szerint - mindenkit utólér, csak nem itt a földön. Az emberi igazságérzet azt kívánta, hogy Jézus ne haljon meg a kereszten (Mt 16:22, Péter megkísértése), az isteni terv azonban nem így szólt.
"...halál jut azoknak osztályrészül, akik a sok esetben nyilvánvaló visszásságok de legalábbis kérdéses ügyek, dogmák ellen emelik fel a szavukat"
Földi viszonyok közt ez nem csoda. Elég zaklatott, stresszes életet élhetnek ők. Még a sok jócselekedet is tud ölni. Teráz anya is így kezdte, s napok alatt kiborult tőle. Aztán egy jótanács hatására változtatott a hajszolt stíluson. Így - ellenpédaként - hosszú életet élt.
A gonosz emberek - gonoszságuk által - igyekeznek életüket kényelmessé, nyugodttá tenni. Ez - ha elég hatalmuk van rá - csak nagy gonoszságok árán sikerül, hiszen egész életükben a környezetüktől rettegnek. Az elért részeredmények, és a hazug barátaik igyekeznek elaltatni a félelmüket, és nem tapasztalják, hogy cselekedeteik hiábavalónak tünnek. A földi létben nem annyira az isten, hanem inkább a sátán uralkodik, és élvezkedik az általuk kialakított gonoszságburokon.
Sok imára és alázatra van szükségünk, hogy elkerüljük akár a Péteri kísértést, akár a jócselekedetink - sátán szerint - "megérdemelt földi jutalmát". Ám ez nehéz, hiszen a sátán - mint az anyagi világ, és a hazugság istene - folyamatosan "gondoskodik rólunk".
