Zuroff véleménye szerint az. Akinek semmiféle diplomáciai akkreditációja, meghatalmazása nincs. Egy egyszerű - bár hathatós háttérrel bíró - magánnyomozó.
De egy nyilvánvalóan a végletekig elfogult magánnyomozó véleménye még nem ítélet! Remélhetőleg Áder János is tisztában van ezzel, és nem enged az etikátlan nyomásnak, nem rendeli alá Magyarország elfogadott jogrendejét Zuroff igényének.
Nem elsősorban Csatáryról van szó, hanem Magyarország önrendelkezéséről, melynek esküvel fogadott első számú védelmezője Áder János.
Ugyanaz történt, mint Csatári László esetében a "biológiai megoldásra" várt a hatóság. Zuroffék most ismét kudarcot vallottak. Nem jött be a plakátháború.
"1997-ben a háborús bűnökkel gyanúsított Csatáry László Budapestre költözött. Tette azt a magyar diplomácia készséges segítségével. Csatáryról már évekkel korábban tudták Kanadában, hogy feltételezett háborús bűnei miatt ott eljárás folyik ellene, elveszítette kanadai állampolgárságát, nagy valószínűséggel Szlovákiába deportálták volna.
A magyar diplomácia az egykori szadista gettóparancsnok segítségére sietett. Csatáry magyar útlevelet kapott, és Budapestre menekült."
Ciszlajtániának (Így nevezték a Monarchia osztrák részét) korábban 28,6 millió lakosa volt, s akkor még nem számítottam Bosznia-Hercegovina 1,9 millió lakosát.
Ausztriában összesen 6,5 millió lakos maradt a békeszerződés után. A korábbi területéből és lakosságból Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, a SZHSZ Királyság és Olaszország kapott. Csekély vigasz volt a Magyarországtól megszerzett, túlnyomórészt németek lakta Burgenland. Népszavazással kisebb területeket sikerült az SZHSZ Királyságtól visszakapni.
Amíg az Osztrák Köztársaság meg nem alakult, a német anyanyelvű lakói németnek tartották magukat. Az új állam első neve is Republik Deutschösterreich volt. Az osztrák nemzeti tudat csak később alakult ki.
Itt megnézheted az új állam által követelt területek térképét:
vastag a bőr a képeden! Ausztria teületet alig vesztett, a veszett területek németajkú lakosságát ne számold hozzájuk, szinte mind magyar állampolgárok voltak! Azonkivül meg svábok és szászok voltak s nem osztrákok! hazudsz, ferditesz reggel és este, meg közte.
Az ügyészségi felülvizsgálat megállapította, hogy a XIV. Kerületi Rendőrkapitányság feljelentést elutasító határozata helytálló - értesült a Magyar Hírlap a Fővárosi Főügyészségtől.
Az egész történelem arról (is) szólt, hogy a határok változtak. Így Trianonban semmi rendkívüli nem történt. Lengyelország pl. a felosztások során megszünt létezni. Az I. világháborúban aztán lengyel lengyel ellen volt kénytelen harcolni, hiszen egyesek orosz, mások német, megint mások osztrák-magyar állampolgárok voltak. Magyarország csak kisebb lett Trianonban, de szerencsére nem törölték le a térképről.
Hogy közeli példákkal éljek, Ausztria is hatalmas területeket vesztett az I. világháború után. A külföldre szakadt német nemzetiségű volt osztrák állampolgárok száma is meghaladta a magyar számokat. Mégsem szaladgálnak Monarchia térképpel a kocsijuk hátulján, s ha berúgnak, nem sírnak az elvesztett területeik miatt. Hogy van ez?
Nem állítom, hogy Trianon nem szar ügy, meg azt sem, hogy nem került jó néhány magyarnak az életébe (túl azon, hogy milliók találták magukat idegenben)
Mégsem kéne a kettőt összekeverni.
Trianon megismétlődésének a veszélye nulla. Ugyanakkor a régi recept szerinti bűnbakkeresés nagyban folyik most is, egyelőre verbálisan.
Persze mikor a magyarokat ért sérelem van terítéken mint pl. Trianon akkor előszeretettel ajvékolnak, hogy túl kéne már lépni rajta a magyaroknak. Viszont a zsidók tekintetében a holokauszt az örök téma kell legyen. Felszínen kell tartani a rettegést amiből még a mai napig jól meg lehet élni.
Kertész nagyon kiégett, tisztában van a betegségével, és ennek megfelelően igen pocsék lehet a hangulata. Anyagi gondja nincs, nyilván nem tapsolta el az egész Nobel-díjat, (meg el sem osztogatta,) de egészséget, amire a legnagyobb szüksége lenne, nem vehet rajta. Nem kell mindent szó szerint venni, amit mond, még akkor sem, ha egyik vagy másik mondata egyeseknek nagyon tetszik.
A holokausztnak az a különlegessége, hogy velünk történt, ha nem is személyesen, de szüleinkkel, nagyszüleinkkel. Vagy elvitték őket, vagy ők vittek el másokat, vagy csak végignézték, végigélték az egészet. Lehet emlegetni más népirtásokat, de azokban mindig benne van a távolság, arra bárki mondhatja, hogy á, az velünk nem történhet meg. Pedig dehogynem.
És bármilyen unalmas is az egész (mert tényleg az), kénytelenek vagyunk beszélni róla, mert téma. Egyesek tagadják, mások relativizálják, összemossák. Tudatlanságból vagy tudatosan. És ha nem vigyázunk, tényleg visszatér: azzal kezdődik, hogy problémamegoldás helyett bűnbakot keresünk, és nem aprózzuk, nem konkrét személyeket, hanem népcsoportot. Lehet fajta, bőrszín, etnikum, vallás, foglalkozás alapján. Az egyetlen, amit tehetünk ellene (mert az eredeti probléma megoldása nem puszta jószándék kérdése) hogy beszélünk róla, tényszerűen, a valódi összefüggéseket felmutatva, a hazugságokat megcáfolva.
Mindjárt egy példa az összemosásból:
" Vadásszunk arra, aki behívót kapott és bevonult,...? " Nem. De ne is tekintsük hősnek. És aki közülük a civil lakossággal kegyetlenkedett, attól meg lehet kérdezni, hogy kinek a parancsára tette. Felmentés sem jár neki azon az alapon, hogy az ellenség sem volt különb.
Csak kettő a sok közül, ami meg teljesen a témához csatlakozik:
"Én nem asszisztáltam a deportálásoknál, ahogy apám sem és nagyapám sem. Másrészt nem is érdekel. Ha a történelemnek van tanulsága az az, hogy ismétli önmagát. Ez így volt és így is lesz. Jelenleg is irtanak ki népeket, ahogy a múltban is megtették és a jövőben is meg fogják tenni. Álságos dolog újra és újra felemlegetni a holokausztot azzal az indokkal: "hogy sose történjen meg újra!". Amikor megtörténik. Az egész holokausztnak egyetlen addig nem előforduló "különlegessége" volt, ez pedig az emberirtás németes precizitása és ipari jellege. A vére mindenkinek vörös, a könnye meg ugyanúgy sós. Ennyi. Nem baj. Most már lesz gyermek múzeumunk, néhány év múlva mondjuk Budára egy nő múzeumot is kellene tenni. És mondjuk utána még egy öregember múzeum is jöhet."
"Mindenben teljes mértékben igazat adok NEKED! Én sem és egyetlen felmenőm sem vett részt a deportálásokban, viszont mindenki adójából kár térítenek a mai napig! Gyűlölet beszédről beszélnek és 70 év után nácikra vadásznak? Ennyi év után miként lehet hitelesen ítélkezni, a tanúk többsége meghalt , a külső megváltozott, mind a vádlottak mind az egyéb túlélők reszketeg öregemberek lettek, nincs ipar formája véletlenül az egésznek? Vadásszunk arra aki behívót kapott és bevonult, volt más lehetősége? Lehet az észt osztani, de aki ilyet megélt csak az tudja, hogy mik lettek volna az esélyei! Hány embert lőttek le aki nem vonult be, vagy elszökött? És ezt minden ország megtette! Már rég le kellett volna vonni a szükséges konzekvenciát és hagyni áldozatokat nyugodni az ügyet pedig lezárni és előre tekinteni!"
https://www.facebook.com/kassaarnyekaban?ref=hl
A valóság.
2014. augusztus 10. Ma egy éve halt meg Dr. Csatáry László.
