Ez még semmi; ha jól tudom, még ősibb időkre visszatekintve a rovarokkal is közös ősünk volt. Ezért ártalmasak a számunkra is a rovarölő szerek, még ha a flakonokra mást is írt a gyártó. Merthogy az agyunk mélyén van egy sejtcsoport, amelyik ugyanúgy elpusztul a rovarirtóktól, mint az ízeltlábuak idegrendszere. Aztán ha nem is azonnal, de két-három évtized múlva az Alzheimer-kór tüneteit vesszük észre magunkon, mert annak a sejtcsoportnak, ha nem is közvetlen, de közvetett hatása még a mi agyunkban is működik...
Csak azt nem tudom, hogyha az evolúciót tekintem, az ember a majomtól származik, vagy a disznótól?
Ugyanis volt egy férfi kollégám, akinek hat mellbimbója volt. Kettesével szép sorjában egymás alatt, mint a disznónak!
Maradok a teremtésnél!
A teremtéstörténet a Szentírásban éppúgy jelképes, mint ahogyan a hat teremtési napon megjelenő különböző állatfajták is jelképesek, és sorban egymás után következő lelkiállapotokat jelentenek.
Mert az egész Szentírás lelki dolgokról szól, így a teremtés is a megtért ember újjászületésének hat lépcsőjéről, amelyen fellépdelve végül beléphet a mennybe, vagyis fel a „hetedik lépcsőre”, vagy hetedik napba, vagy hetedik állapotba.
Itt Isten már megpihenhet a rajta végzett munkáján, mert a lelki értelembe vett képévé, és hasonlatosságává formálta.
Még csak annyit, hogy mivel az evolúció lineáris fejlődést feltételez, nem lehet képlete a lelki fejlődésnek, ami szakaszos. Ez hasonló annak a hernyónak, (vagy a gilisztának) a haladásához, ami araszol. Mert az ember is hirtelen döntésből hagy maga mögött minden addig felgyülemlett avultat, és kezd újat, ha új lelki felismerésre jut.
Erről többet Swedenborg Emanuel, Mennyei titkok c. könyvében.
Nem a "szarka" nevének betűszerinti értelmére utaltam, hanem arra az értelemre vagy észjárásra, ami a "szarka tipusú emberre" jellemző.
De most, hogy így belegondolok, lehet, hogy ez az Úr tréfája a magyar nyelv alakításában. Mert így, egy szóval is ki van fejezve az efféle ember lelki lényege:)
Diák koromban egyszer a mezőn, egy ösvényen majdnem ráléptem egy kígyóra.
Észre sem vettem volna, ha figyelmeztetésül rám nem villantja a hasát.
Mert a hasa sokkal világosabb volt, mint a háta, amely beleolvadt a környezetbe.
Erre a kontrasztra utaltam.
Minden makett sántít egy kicsit, és nem is lehet pont olyan mint az eredeti. Csak bemutató darab. Arra jó, hogy beindítsa a fantáziát, és jó gondolatokat ébresszen.
Isten mindent értelemmel szerzett. A láthatatlan szellemi világ dolgait a látható világban, a teremtményeiben leképezte. Semmi sem készült, csak úgy csettintésre.
Ez egy nagyon érdekes eszmefuttatás volt, de egy apróság nem stimmel: nem láttam még fehér hasú kígyót, pedig egy időben elég sokat foglalkoztam hüllőkkel ("Érdi Teknősmenhely"; terráriumi vándorkiállítás; Varánusz Klub a Kőbányai Gyermek Szabadidő Központban; Teknőstartók levelező szakköre; terrarista találkozók, előadások és adatgyűjtő táborok szervezése), még amikor főállású népművelő/ismeretterjesztő voltam, és ha nem is lettem kígyószakértő, azért olvastam, láttam és kézbe foghattam sok állatot...
Esetleg lehetne konkrét fajt, vagy legalább nemzetséget megnevezni, amelyiknek egyedeire jellemzők a fehér hasi pajzsok? Fotó sem ártana, pl. a Google-ből kikeresve, hogy hiteles legyen a dolog.
(A madarak - mint a többi állat is - a különféle vallásos igaz és hamis tanok jelképei. Viselkedésük felismerhető azok értelmében, akik hagyták őket magukra szállni!)
A múltkor az unokámat vittem ki a játszótérre, és ott megütötte egy mondat a fülem, amint a szülők egymás közt beszélgettek mellettem: "A szarkák elüldözték a galambokat a városból."
Tényleg gondoltam magamban, nincs itt egy galamb sem, viszont itt sétál egy szarkapár.
Azóta figyelem, és a parkokban rendszeresen látni szarkákat, galambot meg alig.
Ahogy most kinéztem az ablakon, egy szarka odaszállt a fenyőgallyra, kb. két méterre. Nem látott, mert a függöny mögül figyeltem. Mondom magamban, még soha ilyen közelről nem láttam ezt a fajta madarat, Uram minek küldted ide? Erre a madár felugrott az erkélyre, és most már tőlem 1 méterre illegette magát, úgy hogy alkalmam volt jól megnézni.
A hasa fehér, mint a kígyónak. Az igazság színe a lelki világban a fehér. ("a fehér ruha a szentek igazságos cselekedetei, és hite.")
Alulról tekintve tehát úgy látszik, hogy a kígyó az igazságban jár, mint ahogyan a galambot (Szentlelket) elűző szarka is látszatra az igazság lelkén szárnyal. A szarka szárnya alsó része is részben fehér.
Köztudottan gyűjti a csillogó tárgyakat. De nem minden arany, ami fénylik! A hamis próféták kijelentései is ilyenek. De a szarka nem tud, vagy nem akar különbséget tenni.
Középső szárny tollai, és összecsukott faroktollai ezért fényesen csillognak. Felülről nézve ez színjátszó az egészen sötétkéktől az egészen sötétzöldig. Azaz a Fentről (mennyből) nézve ez a csillogás sötét, mint a pokol tüze a leleplezett, fekete fehér madáron.
Fekete (dögöt is kedvelő/az újjászületést kikerülő látszathívő) csőre tövén kis bajuszszerű tollacskák díszelegnek, jelképezve a csőréből kiáradó szenteskedve kegyeskedő, bűbájos csevelyt, ami igencsak megtévesztő. Akit megtéveszt, az úgy hallja, hogy erre csörög a dió, erre meg a mogyoró!
Igazából a csörgőkígyó figyelmeztető csörgésére hasonlít, annak, aki "hallja". Szellemileg ehetetlen, mert a tisztátalan holló nemei közül egy. Aki a lakomáját azzal kezdi, hogy kivájja a (lelki) szemeket. (Pl: Ilyen „holló” a szentháromság, vagy más néven, isteni személyek háromságának a tana, amely elködösíti Krisztus egyszemélyi Isten voltát. Így téve vakká követőit a mennyei igazság világos látására.)
A „lelki” különbözőség a szarkafészek és a galambfészek felépítéséből is jól látszik:
A „szarka” értelmének lényege:
Hogy jól megépítse a saját fészkét, tetejét is befedve, hogy a világosság, és az eső (késői eső) ne zavarja, betapasztva az egészet agyaggal (emberekkel), vagy trágyával (emészthetetlen, bűzlő emberi kijelentésekkel).
A szarka zárt fészkén csak egy szűk lyuk van az oldalán, amelyen át csak ő maga (önszeretet) fér be, az igazság nem kívánatos vendég. Ezért a sötétség uralkodik odabent, és lehet pusmogni és mellébeszélni, visszájára fordítani a szót, rosszul látni a dolgokat. Lopott kincseket rejt, mert az Igéből idéz, de összekeveri a bóvlival is, ami csillog a fészek mélyén, elkápráztatva a lakóit. Ezért tolvajszarkának is hívják. (Azért van esély a számára, hogy változtatni tud, mert az egyetlen madár, aki felismeri magát a tükörben a madárhatározó szerint.)
A „galamb” értelmének lényege:
Hogy e világi berendezkedésével nem sokat törődik, úgy néz ki a közössége, hogy „csak a Szentlélek tartja”. A gerlice fészke felül teljesen nyitott, azaz a világosság, más néven az Igazság teljesen bevilágítja. Az igazság szeretetéhez pedig hozzátartozik az Ítélet!
„Amely fül hallgatja az életnek dorgálását, a bölcsek között lakik.”(Péld 15,31) = A kis galamb ott ül a védtelennek látszó ingatag fészkén, és kopog a fején a késői eső!
A szarka tisztátalan madár, amely nem fogyasztható Izráel számára. Olyan ember képe, aki nem áldozza oda magát Istennek, ezért a vallásos vélekedései az igazságról, ehetetlenek a Szellemi Izráel számára.
„12. Ezek pedig, a melyeket meg ne egyetek közülök:
14.Minden holló az ő nemével…
(holló a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozik. Tárolt változat)
18… a szarka az ő nemével;… (A szarka a varjúfélék (Corvidae) családjához tartózó faj. Tárolt változat)
(V.Móz 14)”
Míg a tiszta galamb fogyasztható:
„Ha pedig madárféléből akar áldozni égőáldozatul az Úrnak, gerliczékből vagy galambfiakból áldozzék.”( 3Móz 1,14)…”Minden tiszta szárnyast megehettek. (V.Móz 14.20)”
(A természetben látható dolgok, amelyeket Isten alkotott, helyesen értelmezve nyitott Biblia.)
Volt a falon egy preparált szajkónk a falon. Azt gondoltam róla, hogy szarka, és egyszer félelmemben, vagy dühömben úgy kivágtam a szemétbe, mint gondos gazda a fostos macskakölyköt az utcára, ha ráunt a gyerek.
Később derült ki ismereteim hiányos volta. Tehát hajrá tudomány, tudjunk meg mindent a varjakról.
ens absolutum (lat.): mindentől független, bármiféle korlátozástól, határtól, megvalósításra váró →lehetőségtől mentes →létező. A lét teljességét birtokolja (→actus purus), ezért mind a →lét, mind a →megismerés, mind az →erkölcsi rend végső →alapja és összehangolója. Vele szemben minden más létező függő valóság, ens relativum. - A teremtett lét rendje az ~tól mint →első októl függ, részesedő, esetleges és mástól való lét. A megismerés rendje mint első igazságtól, az erkölcsi rend mint törvényhozójától és végső céljától függ az ~tól. ~ egyedül →Isten
Van neki ha úgy látjuk. Ha nincs Isten akkor ahogy arra Platón rávilágított hogy a mi beszédünk vagy egy disznó röfögése az mindegy. Na és akkor még ha disznónak is tartja is magát valaki azt lehet neki de akkor sem mindenki tartja őt disznónak, hanem pl. erkölcsi követelményeket támaszt vele szemben míg a disznókkal szemben nem.
Milyen madár az általunk "Istennek" vélt képződmény? De a többit esetet sem értem, mi köze van a varjakhoz?
"Időkapszula" Mint egy valamikor volt állapot rögzítése, ahogy akkor történtek a dolgok, és fix időkorlátig tartó ismétlése, akár egy filmnek a moziban. Miért, ne, nagyon is lehet. Vagy csak az időintervallum megadása azzal a lehetőséggel, hogy az egyszer kialakuló gondolkodó lény gondolataival betöltve teljessé tegye rendeltetését, mint egy bomba időzítő szerkezete. Miért, ne, nagyon is lehet.
"Információ csomag" A fenntiek azzal kiegészítve, hogy létezik egy fajta ismeret, ami valahonnan van, és abban valamiért helye volt valami "Istennek" vélt képződménynek. És akkor megint viszajutottunk a miértekhez. Miért látjuk olyannak a varjakat, amilyen? Miért van varjú a varjúfészekben. Mi volt előbb, a varjú vagy a tojása? És nem utolsó sorban: Milyennek látja Isten a varjút?
Mi van, ha az általunk "Univerzumnak" vélt képződmény csak egy információcsomag, vagy egy időkapszula, amit az általunk "Istennek" vélt képződmény egy másik valakinek vagy valaminek hagyott hátra?
A szakadékba a bázisugrók ugrálnak, meg az öngyilkosok. Úgy lehet őket megkülönböztetni, hogy az utóbbiakon nincs ernyő. Határesetnek tekinthető az olyan bázisugró, aki elfelejtette magára ölteni az ernyőjét. Bázisugróknál tudomásom szerint még nem fordult elő ilyesmi, de ejtőernyősöknél két esetről is hallottam. Ők azonban nem szakadékba ugrálnak, hanem légijárműről. A végeredményt tekintve mindegy, csak más a technika.
Ma már szakágakra tagolódás van: más a sárkányrepülés, más a siklóernyő, sőt ez utóbbi is tagolódott klasszikus siklóernyőre, akrobációsra és speedriderre, mely utóbbinak még nincs magyar neve, talán viharernyőnek kellene hívni, mert nagyon kis méretű (5-10-15 négyzetméteres) ernyővel csinálják, ezért 80-100-120 km/ó sebességgel repülnek. A klasszikus siklóernyő, meg az akró-ernyő 20-30 m2, és jóval lassúbb...
Bocs az offtopikért, akit ilyesmi érdekel, itt folytathatja:
Ha már úgy alakult, hogy a topikot betettem a kedvencek közé, és kiváncsian várom a további hozzászólásokat, illő lesz a topiknyitó kérdésre is válaszolni a magam módján:
Lehet, hogy Isten nem is látja a varjút! Lehet, hogy sok más egyebet se lát, mert esetleg nem olyasmi "Ő", mint aminek mi elképzeljük (pontosabban az elképzelését kifejlesztettük az évszázadok során), hanem egészen másmilyen. Amiképp egy gépkocsigyártó automata sor se látja olyan értelemben a termékét, ahogy mi, azonképpen lehet, hogy a mi "Teremtőnk" sem látja a teremtő funkciójának termékeit. Lehet, hogy a mi Univerzumunk általunk elképzelt teremtője egy magasabb rendű isten-féleség teremtménye, és mint multifunkcionális entitás, sok egyéb dologra is be van állítva, amelyeknek csak egyik mellékjelensége volt a mi Univerzumunk szinte véletlen létrehozatala. Ha ez első olvasásra kissé zavaros, az senkit se tántorítson el a második olvasástól.
(Különben is csak egy ötlet volt, nem muszáj komolyan venni.)
"26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon."
Csakhogy valahol hiba csúszott abban a részben, hogy: "a mi képünkre és hasonlatosságunkra", mert mi nem úgy uralkodunk az említett égi és földi lakótársainkon, ahogy egy isten tenné a hívők hite szerint, vagyis gondoskodással, hanem csak bitoroljuk őket.
Ez bizony így van, de nemcsak okosak, hanem ügyesek is.
Sokszor láttam őket repülés közben: kiváló műrepülők, elképesztő figurákat tudnak; Bessenyei Péter is megirigyelné.
Én csak egy egyszerű siklóernyős oktató vagyok, de előfordult, hogy egy holló bemutató repülést tartott, direkt nekem. Komolyan! Egészen meghatódtam, és szinte láttam, hogy rá van írva: "Figyelj, hapsikám, azért mégiscsak én vagyok a madár!"
