Nem tudhatjuk, hogy az ősrobbanásunk hatókörén kívül, mondjuk 100 milliárd fényévre innen létezik-e tér?
De ha létezik, akkor valószínűleg időben sem lehet korlátozott, ha már térben esetleg nem.
Akkor pedig lehetséges, hogy például a Hubble Ultra Deep Field felvételén nemcsak ősi, a felvételen fiatalnak látszó galaxisok láthatóak, hanem lehet, hogy egy-egy fénypont távoli, akár sok-sok ezer milliárd fényévre lévő világegyetem?
Ja és igen ... vagy egy metafizikai, logikán túli hülyítési része is, amit akár Heideggertől is elleshettek. ... ha valami látszólag annyira bonyolult, hogy értelmetlen, akkor sokan divatból úgy csinálnak, mintha értelmes lenne és érthető.
Ebből három hibából kettőt Stephen W. Hawking a ráutaló mélyebb magatartás elemzéseket figyelembe véve tudott. A vatikáni lobbitevékenységet piár eszközként használta, a kettes hibát meg halála előtti utolsó munkájában igyekezett kijavítani, ami lényegében az ősrobbanás elméletet lecseréli a ciklikus világmodellre.
A hármashoz meg nem értett, mert egy új tudományág. Igen az Ősrobbanás gúnynevén elhíresült dolog nem tudományos elmélet valójában, hanem csak Ősrobbanás-mém.
Ezek a mennyiségek nem koncentrálódnak az (ismeretlen) centrumba, az eseményhorizont alá, hanem - akárcsak a hasonlatban szereplő gázgömb - folytonosan oszlanak el a centrum körül, messze kívül az eseményhorizonton,
És szerinted én mást írtam? Lassan olyan leszel, mint aurora,
Nincs az eseményhorizontol belül semmi. Az pedig, hogy az anyag a Hawking sugárzás miatt hogyan oszlik el FELETTE, már egy másik kérdés. Nem az volt a kiindulópont.
Szökési sebesség alapon Michell és Laplace tételezett fel fekete lyukakat a XVIII. század legvégén. Amiről mainapság beszélünk, az ensteini fekete lyuk. Ennek alapja az általános relatívitás elmélet, ami a gravitációt térgörbületként írja le.
A fekete lyukaknál ilyen jellegű gond akkor merül fel, ha a gravitációt ezzel szemben részecskék kölcsönhatásaként fogjuk fel. Ez speciel ellentmond ennek, de más részecskefizikai modellekbe viszont kiválóan illeszkedik.
Én egyébként arról szerettem volna írni, hogyan lehetne kimérni, hogy a gravitáció milyen sebességgel terjed.
A csajszi az Anita érintésében egyébként nekem is nagyon tetszik.
(Bocs, de amikor válaszolni akartam, rossz gombot nyomtam, és így bukkantam ki Nálad Anitánál. :o)
Ha egy fekete lyukat semmilyen sugárzás nem tud elhagyni, mert az ottani szökési sebesség mondjuk 400.000 km/sec, akkor a gravitáció, vagy a gravitációs hullámok hogyan tudnak onnan kilépni?
Mert kell hogy legyen gravitáció, hiszen egy egész galaxist maga köré tud kényszeríteni.
Megforgatunk példul egy jó nagy régi formájú gömbsúlyzóra emlékeztető testet.
Tőle viszonylag nagy távolságra egy kis tömeg érzékeli a tömegvonzást. Mondjuk egy aranyfüstlemez.
Ha az aranyfüstlemez akkor tér ki jobban, amikor a legnagyobbnak látszó gravitációjú a súlyzó pozíciója, vagyis az egyik gömb pont felénk néz, akkor a gravitáció olyan sebességgel terjed, mint a fény.
Ha az aranyfüst lemez előbb tér ki, minthogy ezt a konfigurációt látnánk, akkor a gravitáció nagyobb sebességgel terjed. Esetleg végtelelen nagy sebességgel.
Probléma: a gravitáció a leggyengébb kölcsönhatás. Nagyon nehéz kiszűrni a zavarokat, amiket más objektumok keltenek.
Ez azért lenne jobb, mint az elhaladó test, mert ez egy reprodukálható és kézbentartható elrendezés lenne. És ismétlésekkel tetszőlegesen lehetne a mérés pontosságát növelni.
Vajon miképp lehetne mérni a gravitáció terjedési sebességét?
Ez a kérdés csaknem abszurdnak tűnik a számomra, még ha én tettem is föl.
Merthogy a tömegvonzás, mint hatás, akkor lép föl, ha hirtelen megjelenik a semmiből egy tömeggel rendelkező valami, más tömeg közelében, aztán vonzani kezdik egymást. Na de ilyen nincs, esetleg elhúz, mérhető távolságban tőle. Ki kellene találni módszert arra, hogy a változó távolságnak megfelelően változó vonzóerő "késik-e" az kiszámítható értékhez képest. És pl. érvényes-e a közelünkben elhúzó tárgyra is a Doppler-elv?
A fizikához zöldfülű vagyok, ezért nézzétek el, ha sületlenséget kérdeztem, de azért megpróbálhatjátok megválaszolni.
Nem elehtséges. Így tuti, hogy nem láthatunk ki a saját világunkból, mint ahogy egy gömb felülete sem hagyható el úgy, hogy csak a gömbön tudsz mozogni.
>Szóval elég kicsi része vagyunk a világegyetemnek, de nagynak és örökké valónak akarunk látszani.
Én nem akarok nagynak látszani. Főleg nem a világegyetemhez képest.
Azt szerettem volna mondani, hogy én magam és az összes hülye képzetem, a fogalmaim is része a világegyemnek.
Tehát nem arról van szó, hogy van valami éteri (isteni) elmélet, és az attól független, minden részletében valójában egyedi és ezért megfogalmazhatatlan valóság.
Hanem van a világ, benne én és mások, az én és mások képzetei a valóságról, és méricskéljük, hogy mennyire felel meg a képzet a valóságnak. Illetve hogyan lehet, hogy vannak egyáltalán képzeteink.
Ez nem valami idealista/materialista vita. Sem elméleti fizika/kisérleti fizika vita.
