Már láttam néhányat ezekből a vidó-alkotásokból, és arra gondoltam érdemes lenne ezeket angol "szinkronnal" és angol nyelvű írott fordításokkal is feltenni a YouTube-ra....
Ez a minimum. Csak a progresszívek mondhatják meg ki a zsidó, ki a náci, antiszemita, ki a haladó, ki a mucsai, ki a szabadságharcos és ki a terrorista. Stb...
Ezek valamiben kiválasztottak akarnak lenni és punk-tum, mert nekik ez jár, nekik ezt megígérte valaki.
Remélhetőleg egyszer mind megkapja azt ami jár neki!
és majd most jól begyüjti a "megfelelő dokumentumokat", na meg összeszedi az itt ólálkodó kollaboránsaik jelentéseit és akkor majd jól elintéznek minket. Majd megmutatják mi az a demokrácia, a libsi-bolsi fajtából.
Aztán még ordítani is fognak kivörösödött fejjel egy pár sort és legvégül remélhetőleg egymás után, szépen sorban megüti ezeket az élősködőket a guta! :)
"Magyar felszólalások a napirenden kívül az EP-plenárison Gyürk András (Fidesz) az európai gázvezeték-összeköttetések szükségességéről beszélt, Göncz Kinga (MSZP) pedig a rokkantnyugdíjak magyarországi megvonása ellen emelt szót az Európai Parlament strasbourgi plenáris ülésén, hétfőn, napirenden kívüli felszólalásban. A Fidesz EP-delegációját vezető Gyürk András emlékeztetett arra, hogy januárban kilenc európai uniós tagállamban egyik napról a másikra jelentősen csökkent az Oroszország felől érkező gáz mennyisége. Hangoztatta, mindenki tudja, hogy a megoldás az, hogy az EU-nak új forrásokra van szüksége, de úgy tűnik, az importvezetékek kiépítése túl hosszú időt vesz igénybe. Rövid távon ezért szerinte arra kell törekedni, hogy legalább a tagállamok közti összekötő vezetékek megépüljenek, különös tekintettel a közép- és kelet-európai országok, illetve a nyugati tagállamok közti kapcsolatra.
Göncz Kinga felszólalásában azt emelte ki, hogy a gazdasági válság következményeit Európa-szerte legsúlyosabban a társadalom sérülékeny csoportjai szenvedik meg. Mint fogalmazott, Magyarországon az egykulcsos adó és "a jómódúaknak kedvező családpolitikai intézkedések" hiányt okoztak a költségvetésben, és a kormány ezt a korábban megállapított rokkantnyugdíjak megvonásával készül pótolni. Mint mondta, számtalan levélben kapott kérést arra, hogy az EP-t ismertesse meg ezzel a helyzettel.
A heti plenáris ülés elején a szocialista EP-frakció vezetője, az osztrák Hannes Swoboda szót emelt amiatt, hogy az "Orbán Viktor miniszterelnök mellett demonstrációt szervező" Bayer Zsolt publicista egy írásában "megtámadta" Neelie Kroes uniós biztost és Ulrike Lunacek osztrák zöldpárti EP-képviselőt. Sürgette, hogy az EP álljon ki a képviselő mellett.
Martin Schulz, az EP elnöke jelezte, hogy "be fogja gyűjteni a megfelelő dokumentumokat", és konzultálni fog az Európai Bizottsággal is, hogy mit kíván tenni a testület Kroes védelmében.
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a többségnek a szabadságjogokat és a demokráciát szükséges megvédenie az un. liberálisoktól.
Ez csak látszólag abszurd, hisz a nemzeteket is meg kellett védeni a náciktól, a szociális jogokat is a kommunistáktól, pedig ugye minkét elbukott ideológia saját legfőbb hivatkozási alapjáról beszélünk. Nincs ez másképpen az un. liberálisok esetében sem.
Sőt, ők még annyira sem önjáróak mint a két előbbi társaság, hisz ha vesztenénk is ellenükben, akkor is buknának, mert végül saját védenceik likvidálnák őket (nyugaton a muszlimok, nálunk a cigányok) mikor már nincsen többé szükségük rájuk.
Mivel nem a liberális alomhoz tartozom, nem is pakolom itt magam, ez -ha visszaolvasol- téged jellemez. Meg persze a hasonszőrű liberókat, persze már megszoktuk, ez nálatok aféle kötelező formagyarkolat.
Amúgy tipizálható jellemvonás ez, még mielőtt politikia szimpátiáját kinyilvánította volna egy liberó már tudhatni róla miféle, mert olyan 90% feletti valószínűséggel nekik van akkora arcuk, hogy fel is buknak tőle.
Nincs új a nap alatt. No és emlékezzünk meg arról, hogy ezek nem most kezdték:
Boross Péter patás ördögből lett idol
Hízelgő szavakat kapott ajándékba a nyolcvanéves politikus
Valósággal hozsannázott a balliberális oldal Boross Péter volt miniszterelnök nyolcvanadik születésnapján. A jelenlegi kormányfő méltató, lírai húrokat pengető levelet küldött hivatali elődjének, a nagyobbik kormánylap pedig tisztelgő cikket szentelt az MDF parlamenti képviselőjének. Pedig kifejezetten ellenszenves volt a baloldali térfélnek a politikus, amikor még belügyminiszter volt, majd Antall József halála után kormányfő lett.
Valóságos patás ördögként tartotta számon egykor Boross Pétert az MSZP–SZDSZ, akitől félteni kell a demokratikus értékrendet. Ha fellapozzuk a régi újságokat, még szembeszökőbb az évek távolából, hogy mennyi gyűlölettel vette körül az a balliberális közeg, amelynek nagy része most annyi hízelgő szóval édesgeti magához. Boross már 1990-től, titokminiszteri, majd belügyminiszteri ténykedése alatt is állandó céltáblája volt a baloldalnak, ám igazán akkor került a támadások kereszttüzébe, amikor Antall József 1993 végén bekövetkezett halála után átvette a miniszterelnöki tisztséget. Az európai kultúrkörben szokatlan módon még akkor is övön aluli támadások érték a végrehajtó hatalmat, amikor civilizálatlanabb országokban is visszafogottságot diktál a jóérzés és ízlés. Az első szabadon választott kormányfő a végső harcát vívta, amikor a Népszabadságban megjelent egy írás Lengyel László tollából Szükségállapot vagy béke? címmel. A közgazdász ezzel még az akkori kíméletlen médiaháborús időkben is megütközést keltett brutalitásával, amellyel kizárta a kormány demokratikus voltát, szükségállapot bevezetésének vágyával, a választások elhalasztásának szándékával vádolta az MDF vezette kabinetet. Formailag ez a vád az utolsó óráit élő Antall Józsefet illette volna, ám ekkor már régóta Boross Péter volt a tényleges miniszterelnök, így a nyílt gyanúsítás elsősorban rá vonatkozott. Így fröcsögött Lengyel: „Azért ilyen magabiztosak, mert nem az utolsó hónapjaikat élik, azért ilyen határozottak, mert már tudják, hogy nem adják át a hatalmat. De a választások? Nem lesznek választások. Választások helyett szükségállapotot fognak hirdetni. (…) Hallgatom többektől, hogy ideje segélykiáltásokat hallatni. Ahogy puccsal elfoglalták a televíziót és a rádiót, úgy elfoglalhatják az országot is. Egyetlen telefonos parancsra, egy kiosztott terv alapján megszállhatják a közintézményeket. Letartóztathatják a nekik nem tetszőket. Kényszerlakhelyet utalhatnak ki a köztársasági elnöknek, az alkotmánybíráknak, az ellenzéki pártvezetőknek, szakszervezeti vezetőknek és akiket még listájukra vettek.” Ugye szép? A Boross Péter által vezetett kabinetről a Pol Pot-rezsimet elhomályosító tetteket tételezett fel egy vezető közgazdász, a hisztérikus kirohanást közreadó lap s a mögöttük álló politikai erők. Merthogy miféle diktatórikus képet neveltek ki magukban „dr. Boross”-ról, ahogy a balsajtóban hívták, az kiderült pár hónapos fő hivatali ideje alatt. És az MSZP házilapja tartotta is a jó irányt, és Boross Péterről igyekezett ugyanazt a horrorisztikus képet fenntartani, amelyhez az egész baloldali média körömszakadtáig ragaszkodott. Egy Népszabadság-vezércikkben már decemberben úgy jellemzik (Figyelem, egyetlen perc türelmi időt nem kapott!) mint „rendcsináló apafigurát”. „Ez olyan fellépést jelenthetne a választások előtt (mert az elképzelhetetlen, hogy ő ne akarna választásokat!), hogy amennyiben nem őrá és pártjára szavaznak, úgy nemzetietlen, vallásellenes kurzus, kommunista restauráció, gazdasági és egyéb káosz, a bűnözés, az erkölcstelenség uralma következik.” A cikkíró szerint ez lenne a Boross beszédeiben többször említett „idegenek és idegenszívűek” hatalma. Kissé fenyegető éllel arra is figyelmeztetik (!) a miniszterelnököt: legyen tudatában, csupán ideiglenes kormányt vezet, ne hozzon személyi döntéseket, döntéseibe pedig vonja be az ellenzék szakembereit. A követeléslistát megfejelték azzal: el kellene kerülni az ellenzék ellenséggé nyilvánítását. El ne felejtsük: a pótbaloldalon mai napig casus belliként emlegetett idegenszívű kifejezést a volt miniszterelnökhöz kötötték, és a rasszizmus és antiszemitizmus legszörnyűbb fokozataként kárhoztatják. Summa summarum: „dr. Boross” egy személyben testesítette meg mindazt a negatívumot, ellenségképet a balliberális erők szemében, amiért élni, de főleg gyűlölni érdemes. Hol Kádár-epigon cukrosbácsiként fotózták, amint kisgyerekeket enged magához, hol gyanús főcsaposként mutatták be, a forradalomban való részvétele miatti kényszerű vendéglátós múltjának emlegetésével. Az állandó beállítás mégis a kadétiskolában nevelkedett, régi rendszert visszasíró horthysta katonatiszt volt. A sugallat: nem csoda, hogy belügyminisztersége alatt büntetlenül fütyülhették ki Göncz Árpád államfőt, miként az sem, hogy neonáci csoportok következmények nélkül masírozhattak Budapest utcáin. Egy ilyen „stiches” politikai hátterű ember számára pedig logikus út vezet a média földbe döngölésének aljas szándékáig. „Személyében a Horthy- és a Kádár-korszak öszszes kísértete van velünk” – volt az alcíme egy publicisztikának, amelyben leszögezték: „A média feletti uralmat megszerezve addig szimulálja abban az egyeduralmat, amíg szert nem tesz rá.” Majd más helyütt: „Ha kell, hazudik, ha kell, fenyeget, ígérgetni sem restell. Májusig nincs egyéb kilátás” – mintha csak ma olvasnánk e rágalmazó sorokat egy másik volt polgári kormányfőről. Se szeri, se száma nem volt a Boross Pétert szidalmazó cikkeknek. Néha olyan érzése lehetett az olvasónak, hogy bátorsági verseny zajlik a médiában: ki tud méretesebbet rúgni a miniszterelnökbe. Megtehették, mivel az akkor állítólagosan diktatúrára törő kormány semmilyen módon nem szándékozott revánsot venni, s a sajtószabadságot olyannyira tiszteletben tartotta, hogy még a legpenetránsabb gyűlöletsorokat sem próbálta nemhogy jogi úton megtorolni, de még helyreigazíttatni sem. Lehetetlenség számba venni akár a legkirívóbb pocskondiázásokat a minden napra jutó hatalmas menynyiség miatt, ám az egyik liberálisként feltüntetett hetilap írása benne lehetne a top 10-ben. Az irat a családirtó gyilkosokról szóló Truman Capote-regény, a Hidegvérrel címét kölcsönzi, alcíme pedig: Valahol félúton az álszentség és a pedofília között. A Népszabadság inkább bölcselkedve, holmi igazságosztó erkölcsi magaslatról próbált „dr. Boross” ellen uszítani. Tartalmilag azonban felvonultatta mindazt az arzenált, amivel gyűlöletessé maszkírozták a kormányfőt. Szerintük Boross Péter „mintha sokallná a demokráciát”, az ellenzéket ellenségnek állítja be, s az ország helyzetét a kádári időkre emlékeztető módon rózsaszínűre festi. A bűnlajstrom további elemei: az ország megtapasztalhatta négy év alatt, hogy a pártállam nemzetiszínű drapériával is létrehozható, s a jobboldaliság a szociális érzéketlenséggel, munkanélküliséggel, inflációval, romló életszínvonallal párosul. A baloldal szociális demagógiára alapozott gyűlöletkampányának finisében aztán azt is felróják: Boross Péter szerint csak olyan vetélytársai vannak, akiknek nem szabad átadni a hatalmat. Egyedüli lehetőségként jeleníti meg magát egy olyan vezető kormánypártban, amely mocskos eszközökhöz nyúl. Az egyik pártot lezsidózzák, a másikat a gulaggal azonosítják, Horn Gyulát pedig potenciális gyilkosnak nevezik. Ha az akkori megnyilatkozásokat a mai körbeudvarló méltatásokkal egybevetjük, bizton megállapítható: politikatörténeti világrekord tanúi vagyunk. Nemigen lehet példát találni arra, hogy ugyanazok a véleményformálók faragnak kultikus bálványt egy politikusból, akik a leginkább gyűlölték. Az ok feltehetőleg igen prózai: az adótörvények és a költségvetés megszavazásánál még mindig reménykednek, hogy Boross Péter vezetésével az MDF besegít a bukásra álló kisebbségi kormánynak.
Viszont egy normális liberális pártra szükség volna, de sajnos ilyen nincs magyarországon, de még tán az euban sem.
Én úgy fogalmaznám meg: liberalizmusra szükség van, azonban liberális pártra nincs, mert mint kiderült a többség szabadságjogait szűkítik az un. liberális pártok.
ahogy a nácizmusról tiszta eszemeiségéről sincs fogalmam az igazi nácik szerint, a komcsik meg már ott megszólnának, hogy csak létező szocializmusról beszélhetünk, de kommunizmus az nem volt.
Amúgy nem véletlen, hogy liberálisokat írtam, és nem liberalizmust. De hát ezt neked nem kell értened, még kevésbé észrevenned.
"ugyan mi a bánatos lófaszra gondolnak egyesek, amikor azt írják le, hogy "liberális", vagy "liberalizmus"."
Gondolom ebben az esetben az szdsz által képviselt álliberalizmusra mert amit ők műveltek annak semmi köze nem volt az igazi és jó értelemben vett liberalizmushoz.
Ja és sajnos ezt a vonalat képviselik az euban is az úgynevezett "liberálisok" és ez itt a baj.
Úgyhogy mint kiderült ebből már nem sokan kérnek.
El lettek hajtva és remélem nem is jönnek vissza soha.
Viszont egy normális liberális pártra szükség volna, de sajnos ilyen nincs magyarországon, de még tán az euban sem.
Mikoron is az ember ekkora ökörségeket olvas, mint az alanti hozzászólásod, mégiscsak eltöpreng kicsit, hogy ugyan mi a bánatos lófaszra gondolnak egyesek, amikor azt írják le, hogy "liberális", vagy "liberalizmus".
Mert hogy fogalmuk sincs a szó eredeti jelentéséről, az hétszentség.
Szerintem a liberálisok is ott végzik ahol a zsidó-keresztény kultúrkör két másik vadhajtásának képviselői, ahogy a kommunizmus és a nácizmus is végleg és visszavonhatatlanul kikerült a fősodorból, úgy az un. liberálisként jegyzett csoportosulások is eljelentéktelenednek.
Azt hittük egy ideig, hogy csak a mi szadeszes "liberálisaink" arrogáns, felsőbbrendű intoleránsok (időnként, vagy egyedi) magyarellenességgel feltupírozva, de látjuk, hogy "európai testvéreik hangadói is ugyanilyenek.
Arrogánsok, felsőbbrendűek, lekezelőek és intoleránsok.
Éppen olyanok, mint a maffia hierarchiájának alján lévő tagok, akiket éppúgy felbátorít a keresztapa védelmező hatalma, mint ezeket a globális pénzhatalomé. melynek elvtelen csicskái.
Nekünk ma már tök mindegy, hogy minek hazudják, hazudjátok a "liberalizmust". Megtapasztaltuk a magyarországi változatát, láttuk az "európai" szörnyszülötteit - egy szó sem igaz gyakorlatilag a "liberalizmus" papíron megfogalmazottjaiból.
Azt hittük egy ideig, hogy csak a mi szadeszes "liberálisaink" arrogáns, felsőbbrendű intoleránsok (időnként, vagy egyedi) magyarellenességgel feltupírozva, de látjuk, hogy "európai testvéreik hangadói is ugyanilyenek.
Arrogánsok, felsőbbrendűek, lekezelőek és intoleránsok. Magyarország ellenesek (most, de lehet, hogy egy szadeszes kormány esetén nem lennének azok, mint nem is voltak, de most azok).
Ez így van, és nem is tudod, mennyire így van. A liberalizmus (rule of law, Rechtsstaatlichkeit) a demokrácia (többségi uralom) korlátja, ami önmagában rémuralom.
Nem, nem "pár egyszerű, bármely európai országban elképzelhető döntésről" van szó, hanem egy sor olyan változtatásról, amely a liberális demokrácia lényegének mond ellent. Neked elvben kellene annyi eszednek lenni, hogy ezt felismerd, és erősen gyanítom, fel is ismered, csak éppen ezt tartod a "magyar útnak" és ezért nem elkeseredve vagy, hanem triumfálsz.
