Lezsák, Kiss Gy., Szabó és Dörner búcsúztatja Csurkát Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke vezeti szombaton Csurka István gyászszertartását a Fiumei úti sírkertben – tudta meg a magyar Hírlap. A február 4-én, életének hetvennyolcadik évében elhunyt író, politikus temetése 13 órakor kezdődik, előtte, déltől bárki leróhatja tiszteletét a felravatalozott koporsónál. A szertartás keretében az Országgyűlés nevében Lezsák Sándor, a parlament alelnöke, a Magyar Írószövetség részéről Kiss Gy. Csaba alelnök mond rövid beszédet, majd – ha egészségi állapota engedi – Duray Miklós felvidéki politikus búcsúztatja Csurka Istvánt. Az elhunyt által alapított MIÉP nevében Kovács László, a párt alelnöke szól, végül Dörner György, az Új Színház igazgatója mond beszédet. A sírnál, az 1956-os forradalom hősi halottainak emlékhelyénél Marosi Gábor színművész dalt ad elő.
Csurka István 1934. március 27-én született Budapesten. 1957-ben a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakán szerzett diplomát. Első írása 1954-ben jelent meg, azt követően több regényt, filmforgatókönyvet, hangjátékot, elbeszélést és színművet írt. Irodalmi munkásságáért 1969-ben és 1980-ban József Attila-díjat kapott. 1972-ben és 1986-ban is szilenciumra ítélték rendszerellenesnek és antiszemitának minősített kijelentései miatt. 1990–94-ben és 1998–2002-ben országgyűlési képviselőként dolgozott, előbb az MDF, amelynek alapítója is volt, majd a MIÉP színeiben. 1993-ban kizárták a demokrata fórumból, s még abban az évben megalakította a MIÉP-et, amelynek később elnöke lett.
Én a kunbélázását, konkrétan fasiszta gondolatnak tartottam. Aztán sokminden előkerült, meg jól megmutatkoztak a szocialisták és a liberálisok, és egyszercsak észrevétlenül elillantak pejoratív gondolataim. Tartsa meg az Úr örök emlékezetében Csurka Istvánt, nyugodjék békében, emléke történelmi időkig fennmarad.
Jövő szombaton kísérik utolsó útjára Csurka Istvánt Forrás: MTI 2012. február 09., csütörtök
Jövő szombaton, február 18-án 13 órakor vesznek végső búcsút Csurka István írótól, a Magyar Igazság és Élet Pártjának (MIÉP) elnökétől a budapesti Fiumei úti temetőben
„SZOLÓNnak másik, sokat dícsért törvénye megtiltja, hogy bárki is rosszat mondjon az elhunytakról, mert a kegyelet azt parancsolja, hogy megszenteljük a holtak emlékét, az igazság pedig azt, hogy ne támadjuk azokat, akik már nincsenek közöttünk.” (Plutarkhosz <i. sz. 50–125> görög történetíró : Párhuzamos életrajzok)
Így van ez mindig. Az ember fiatalon és ostobán a falkához csapódik, különösen, ha úgy látszik, a falkán kívül nincsen élet, nincsen igazság. A kilencvenes évek elején úgy látszott. S ahonnét mi érkeztünk, a főváros egyetemeiről, főiskoláiról és szakkollégiumi mozgalmaiból, onnan csak a falka szava hallatszott. S ha elég nagyot rúgott az ember Csurkába, akkor tehetségesnek és haladónak és európainak lett nyilvánítva. Olyankor sorra jöttek az ajánlatok, külföldi ösztöndíjakra, szerkesztőségi állásokra, könyvekre – mindenre. És ez a langymeleg összetartás a megfellebbezhetetlen igazság vaníliaillatát árasztotta. Utóbb kellett kiválni, és megérezni a vaníliaillat mögött az árulások bűzét. Húsz év távolából az a legnagyobb tapasztalat, hogy a nemzeti gondolat köpködése és kiröhögése jól jövedelmező és lélekölő foglalatosság. No és persze az, hogy ki kell válni. S ha az ember kiválik, előbb-utóbb beleütközik Csurka Istvánba."
....Amikor szombat hajnalban a szíve megállt, akkor szépirodalmi és politikai műveiben fölfénylett, újjászületett. A maradandó magyar valóság része. Jövője sérthetetlen és sebezhetetlen. Minden színpadi dialógusban, történetben, elemző gondolatában lüktet az élet, lüktet történelmi hazánk szívdobogása.
Lakitelek, 2012. február 5.
Lezsák Sándor
Kiss Gy. Csaba: „A hetvenes években a vasárnapi Magyar Nemzetet olvasva ünnepi pillanat volt, amikor Csurka István tárcájához ért az ember. Szellemes írásai a fonákjáról mutatták a Kádár-rendszer állóvizét. A nyolcvanas évek elején találkoztunk először az írószövetségben. Örültem, hogy a népszerű író elkötelezte magát a nemzeti demokratikus ellenállás ügyének. Tudtam, mekkora vállalás ez, s azt is, milyen fontos üzenet lehet az ő neve a tábor megteremtésében.
Hanti Vilmos, a MEASZ elnöke azt írta Csurka Istvánról: "jó magam többször kerültem vele kapcsolatba. Ha politikai nézeteink különbözőek is voltak, mégis tudtunk normális hangon szót váltani egymással. Csurka István, nyugodjál békében!"
