Az m1 Híradója úgy tudja, a gyanús halálesetek 2005-ben és 2006-ban történtek. -- Az m1 Híradó információi szerint csaknem 70 ember halála ügyében nyomoz a rendőrség.
http://www.hirado.hu/Hirek/2011/11/22/16/Hatalmas_szam__70_ember_halala_ugyeben_nyomoznak.aspx
Nézd, abban tökéletesen igazat adok, hogy az ártatlanság vélelme az ebben az ügyben érintetteket is megilleti. Egyfelől. Másfelől meg ugye, naivitás lenne elvárni, hogy a bulvár pont ezügyben viselkedjen másként, mint ahogy ÁLTALÁBAN szokott, nevezetesen, hogy nem tesz különbséget a gyanu, a vád, és az ítélet között. A harmadik, hogy azért ebben az is vastagon benne van, ahogy az orvostársadalom elvtelen véd-, és dacszövetséget játszik sok esetben... szóval joggal irritálják a társadalmat az ilyen direkte 7-8 évre elhúzott és ezzel bizonyíthatatlanná tett Herczeg-féle ügyek, meg hogy az elmúlt évek EÜ botrányaiban valahogy mindig sikerült a végére a legkisebb nyuszit a vádlottak padjára ültetni... ahogy az elhíresült Fekete Angyal ügyben sem ült egyetlen főorvos se a vádlottak padján.
Szóval igazándiból azt kellene ezért szurokba és tollba meghempergetni, aki kitalálta először azt a marhaságot, hogy "a beteg bizalma érdekében" kell elkenni az ilyen ügyeket - n.b. pont a bizonytalanság termeli a bizalmatlanság légkörét.
És a kórház vezetése nem jött "tekintélyelvű faszságokkal", legfeljebb sokan így keltek a védelmére.
Ld 200, 187.
És annyit amúgy szerintem igenis számíthatna a tekintély, hogy amíg nincs meg a vizsgálat eredménye, mi, akik nem tudunk semmit az egészről, ne gyanúsítsunk meg orvosokat gyilkossággal.
Az nem tekintély, hanem az ártatlanság vélelme, ld. a hozzászólás eleje. És hát tudtommal nem is gyanusítottak meg konkrétan még senkit sem gyilkossággal...
> a vádat az igazságtartalma, és nem a vádló személye alapján tekintjük.
Hát ez az, hogy a vád igazságtartalmáról fogalmunk sincs, tehát amíg nincs meg a vizsgálat eredménye, nem kéne úgy tálalni az ügyet, mintha bármi is "kiderült" volna. Ehhez képest ezt teszi a sajtó is, meg itt a fórumozók egy része is.
> aki korrekt érvek helyett tekintélyelvű faxságokkal jön, annak lehet valami vaj a fején...
Egyáltalán nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt olyan egyszerű lenne cáfolni, mint írod. És a kórház vezetése nem jött "tekintélyelvű faszságokkal", legfeljebb sokan így keltek a védelmére. És annyit amúgy szerintem igenis számíthatna a tekintély, hogy amíg nincs meg a vizsgálat eredménye, mi, akik nem tudunk semmit az egészről, ne gyanúsítsunk meg orvosokat gyilkossággal.
Apropos, szerinted mi akadályozza a kórházat abban, hogy a vádló személyének lejáratására törekvés helyett egyszerűen kiálljanak, hogy "bocsi, de nálunk szó sem lehet ilyesmiről, a cikket író kollega téved, hisz a morfin-felhasználás átlaga az adott években nem különbözött egyéb évekétől, vagy az ország más hasonló osztályain megszokottól, tessék itt vannak a gyógyszertári kartonok"... tudod, abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy az orvos állításai helytállóak, de abban eléggé, hogy aki korrekt érvek helyett tekintélyelvű faxságokkal jön, annak lehet valami vaj a fején...
de akkor az úgy lenne igazságos, hogy amíg _bizonyíték_ nincs, addig itt ezt az ügyet mindenki úgy tekinti, mint egy "senki" állítását
... máramennyiben ugye mindenki a "senkik" közé tartozik... Mert hát nyilván normáliséknál a vádat az igazságtartalma, és nem a vádló személye alapján tekintjük.
Ha számít az, hogy ott dolgozott és akár láthatott is valamit, akkor számít az is, hogy egy sértődött elmebetegről van szó.
Mármint aki megsértődött, azon, hogy évek multán, bírósági eljárásra fizették ki a járandóságát? Hát lehet, ezen én is megsértődtem volna... te nem? De ujfent, a vita tárgya most nem ez, ez irreleváns. A vita tárgya csak és kizárólag az, hogy követtek-e el törvénytelen és/vagy etikátlan cselekedeteket az adott kórház adott osztályán betegek sérelmére. Ebben lenne jó tisztán látni...
Oké, hogy nem számít, ki mondta, de akkor az úgy lenne igazságos, hogy amíg _bizonyíték_ nincs, addig itt ezt az ügyet mindenki úgy tekinti, mint egy "senki" állítását, aki lehetne akár ausztrál bennszülött is, aki sosem járt Magyarországon, csak fizettek neki, hogy lejárassa a kórházat.
Ha számít az, hogy ott dolgozott és akár láthatott is valamit, akkor számít az is, hogy egy sértődött elmebetegről van szó.
Golub Iván, az intézmény főigazgatója arra is felhívta a figyelmet, hogy a morfiumtúladagolás-ügyet egy sértett doktor robbantotta ki
Nézd, akkor én meg felhívnám a főigazgató úr figyelmét, hogy az secko-jedno, hogy egy ügyet ki robbant ki, lehetett volna az a takarítónő, vagy éppen egy beteg hozzátartozója is... az egyetlen, ami számítHAT, hogy mi az igazság.
Egyfelől is éjfél, tehát elírtam e tényleg kiváló gróf nevét: Bánffy Miklós.
Másfelől:
Mint említettem akkorra vált általános trenddé a rokkantak, betegek dugdosása, feltehetően, mert nem korrelált a háborús győzelmi hurráoptimizmussal. És hát a pacifista gróf koronázási kormánybiztosként belázadt -
Ő rendezte a magyar koronázási ünnepséget és díszfelvonulást — és a díszmagyarba öltözött urak után a menetbe sorozta és felvonultatta a háború rokkant katonáit: mankóval járó sántákat, karjukat vesztett bénákat, kézen fogva vezetett vakokat. Koronázási díszmenet ilyen meghökkenést, ilyen szorongató hangulatot még nem keltett soha a világtörténelemben! Bánffyt azonnali hatállyal felmentették az udvarmesterségtől, rossz hírbe került az egész úri világ szemében. Nem bánta, hazament az ősi kastélyba, Bonchidára, amelynek családi könyvtára vetekedett a legnagyobb közgyűjteményekkel.
Az I. VH-tól kezdve a hadirokkantakat "kellett" dugdosni, mert hát a győzelmi triumfálásba nem fért bele a rokkant ember. A Rákosi-érában az elmebetegeket kellett dugdosni, mert hát a szociálizmusban nem lehet elmebeteg... Úgyhogy ha valakibe felmerül, hogy miért van a Főv. Önk. Elmeszociális Otthona Szentgotthárdon a mai napig - hát ezért.
Nade basszus, igaz hogy adót nem fizet arra az időre, de csak olcsóbb az államnak ha otthon marad a beteg gyerekkel, vagy adott esetben a menthetetlen beteggel, mintha a kórház látná el
Nézd, én azt írtam, hogy "el kellene jutni oda, hogy...", abban csak reménykedem, hogy ez ma is mindenhol így van, de hinni nem tudok benne. Abban azért hiszek, hogy a magyar kórházak nagy többségében így van...
A dolgot lényegesen nehezíti az, hogy a kórházak és EÜ intézmények ma tök ugyanabban a cipőben járnak, mint a 40-es évek MÁV-ja... ugye volt az az emlékezetes sztori, amikor a ruszkik röplapokat szórtak szét a pályaudvarokon, arra kérve minden MÁV dolgozót, hogy minden utasítást és szabályt maradéktalanul tartsanak be - akkor ugyanis egyetlen vonat sem indult volna el Magyarországon. Ugyanis tudatosan alulfinanszírozottak, alulfizetettek, és hatalmas emberhiány van szakemberekből. Ezért azután az EÜ dolgozóit maga a szisztéma szocializálja a szabályszegésre, és természetesen ebből egyenesen következik a szabályszegések hallgatólagos tudomásulvétele, és a véd-, és dacszövetség. És ennek a "mert a beteg érdeke" feliratú takaróval való takargatása. Ugye ennek élénk példája volt az ominózus "fekete angyal" eset, ahol az éjszakás nővért jól megmérték - na jó, már 2 éve szabadlábon van egyébként - de érdekes módon senki nem kérdezte meg hivatalos formában a bűnperen, hogy hogy a faxba lehetett rendszeresen 1 személy egyedül beosztva éjszakára egy belosztályra, ami valahol maga a gondatlan veszélyeztetés... ugye egy fő egyedül egy olyan alapvető ápolási feladatot sem tud elvégezni, mint egy magatehetetlen beteg ágyának tisztába tétele, sőt, egy rosszulléttel sem tud mit kezdeni, mert ugye egyedül vagy a beteghez siet, vagy az orvosért... szóval semmilyen módon sem fogalmazódott meg vádként az osztályvezető főorvos vagy a kórház vezetőjének a felelőssége, holott ordítóan egyértelmü, és a bűnüggyel ok-okozati kapcsolatba áll, n.b. akkor már nemigen tudott volna gyilkolni ez az ember, ha van ott mellette még valaki.
Csak hát ha ez a szakmai szabályszegés egy bűnper tárgya lesz, akkor pillanatszerűen kiderül, hogy az osztályvezető és az igazgató csak úgy tudna a kórház egyik felén a mai szakmai gyakorlat szerint kielégítő létszámot produkálni, ha a kórház másik felét bezárja... ami meg már közbotrány, és politikai ügy. Sőt, kiderül, hogy ez nem egy egyedi jelenség, hanem a kórházak nagyobbik részére igaz, Na, és ilyenkor jön az elhallgatás, szőnyeg alá söprés a "mert a beteg bizalma" táblára mutogatva. (azóta ugye már kiderült azért nehány ilyen eset, amikor az egri kardiológiát azzal már tényleg bezárták, hogy 0-ra csökkent az ott dolgozó kardiológusok száma, vagy a ceglédi halszálkás ügy, amikor a felvételes gégészeten nem gégész szakorvos ügyelt, hanem egy sebész, stb...). Biztosan nem tudom (rég dolgoztam az EÜ-ben) de azt gondolom, hogy ha most fognád magad, és végigmennél, és minden kórházi osztályra, ahol nincs meg az EU-irányelvek szerint szükséges éjjeli orvosi és szakdolgozói létszám kitennéd a zárva táblát, holnap reggelre a magyar kórházi ágyak száma feleződne...
Na szóval adva van ez a környezet, és akkor itt kellene embereknek meghozni olyan etikai döntéseket, hogy az még a beteg érdekében elmegy, ha a Pista bácsinak elszámolunk egy petefészek-műtétet is:)), amiből össze lehet varázsolni egy kis pénzt, hogy ne mondjon fel még 3 ember a jövő hónapban, az élet és halál felett rendelkezés, betegek szükséges gyógyszerein spórolás viszont baromira nem megy el. És hát lássuk be, qrva nehéz egy alapvetően amorális környezetben magas fokú moralitást elvárni, vagy akár csak magas fokon morálisnak maradni.
Voltaképp szerintem azt kell valahol csodálni, hogy azért ez az emberek többségének még mindig megy.
Szóval ez azért a másik oldalon hozzá tartozik minden ilyen "ÜGY"-höz, és ilyen környezetben kellene azt tudatosítani, hogy mik azok az esetek, ahol nem lézetHET kollegalitás, ahol nem lehet "kéz kezet mos", ahol az orvos-szakmának is az az érdeke - pont a beteg és a beteg érdeke okán - hogy a pőre igazság bármi áron való kiderülését segítse.
És abban 100%-ig biztos lehet mindenki, hogy határozott kérése nélkül senki, semmilyen alapon nem rövidíti meg az ő életét."
Sokkal komolyabb ez a kérdés, mintsem egy ilyen mondattal el lehetne intézni! A bizalom elvesztését ilyen szavakkal nem lehet helyreállítani! Borsódzik a hátam ettől a témától, én is azt szeretném, ha igazad lenne! Nem ártana laposabb vizsgálat, akár minden kórházra kiterjedően!
Nézd, ezt az egész területet ujra kellene gondolni az intézményrendszer, a szabályozás, az oktatás és mindenféle kérdésben. Lehetőleg úgy, hogy az emberi méltóság legyen a középpontban. És igen, van, akinek az otthoni gondozás jelentene megoldást. Van más, akinek a Hospice-rendszer fejlesztése jelentene megoldást. Vannak, akiknek továbbra is kórházi ápolásra van szükségük, és annak a rendbetétele jelentené a megoldást. Mindenképpen szükségesnek látszik a palliativ medicinával kapcsolatos szakmai képzés erősítése, mind orvosi, mind ápolói, mind szociális munkási vonalon. És végre nyiltan kell beszélni a haldoklással, halállal járó dolgokról, és felhagyni a XX. század embertelen zsákutcájával, amikor az ember az élet végét elkezdte nem az élet természetes részeként kezelni, hanem eldugni elfekvőosztályok bugyraiba... (ezen lehetőleg ne kezdjen senki bezzegkomcsizni, ez a gyakorlat valahogy az I. VH előtt-környékén jelent meg, már, hogy a rokkantakat és általában a betegséggel, elmúlással kapcsolatos dolgokat dugdosni kezdjük... ugye emlékezetes Bánfi gróf nagy lázadása ez ellen a tendencia ellen IV. Károly koronázásán...ami az állásába is került...)
Na. szóval el kellene jutni oda, hogy az emberek az életük vége közeledvén lehetőleg minél kisebb százalékban éljenek meg elviselhetetlen fájdalmat és szenvedést - mert szakmájukhoz a kor szinvonalán értő orvosok és ápolók gondoskodnak róluk, és családi körükben, vagy ha szükséges, az ember méltóságát tiszteletben tartó intézményben foglalkoznak velük. És az eutanáziával kapcsolatos kérdéseket nyilt szabályok rendezik, nem halgatólagos mutyialkuk. És abban 100%-ig biztos lehet mindenki, hogy határozott kérése nélkül senki, semmilyen alapon nem rövidíti meg az ő életét.
Azt nem írtam, hogy általánosnak tartom, de azt igen, hogy már évtizedek óta mesélnek rémes történeteket az emberek. Az biztos, hogy nagyon sok idős ember tiltakozik, - még súlyos állapotban is -, a kórházba vitele ellen! Bizonyára azért, mert mert nem bíznak meg a kórházban és az ottani orvosokban! Sőt jobban féltik ott az életüket, mint odahaza, ellátás nélkül! Szomorú!
Épp mostanság tervezik kivenni ( vagy már ki is vették ? ) a Munka Törvénykönyvéből a beteg gyereked ápolása végett igényelt fizetésnélküli szabadság lehetőséget. Tehát ha a gyereked leukémiás, akkor dögöljön meg egyedül egy elfekvőben, ez itt kérem kapitalizmus, mi az, hogy vele akarsz lenni...az magánprobléma.
Majd PONT a haldokló anyád vagy nagyanyád gondozása végett lehetnél otthon...
Kiutat a megfelelő otthoni gondozás és az elfekvő hálózat megszervezése jelenthetné."
Otthoni gondozás?
Hisz egy gyereket sem lehet már normálisan felnevelni, ahogy bölcsi érett,megy a bölcsibe és a szülők örülnek ha mindkettőjüknek van munkájuk, családok külön laknak
Nem tudom ma a gyes-gyed hogy van, de legalább fizet az állam valami kiegészitést a "gyerekért"
Egy haldoklóért miért is fizetne?!
Feltételezem, a korábbi paraszt családok is mezei mnka idején magára hagyták a beteget, igaz persze, reggel-este körülötte voltak, ami nem kicsit több mint a kórház
főleg lelkiekben
Nem egyszer a lélek "gyógyitására", a vígaszra, lenne nagyon szükség a morfin mellett
Szomorú egy helyzet , tény. És tény, hiába a féretett "aranylövés" ha önmagának már nem tudja beadni, a hozzátartozó erre ritkán képes
Leülhetnének már az illetékes jogalkotók egy elfogadható törvényt alkotni erre és nem álszenteskedni
ld 134 és környéke. - ott elég hosszan kifejtettem, saját - hozzátartozóként szerzett - tapasztalattal is kiegészítve. Egyfelől. Másfelől meg mert van ez az ujabb keletü Morbus Hungaricus (és távolról sem csak az egészségügyben), ez az értelmes magyarázat helyetti piedesztálra mutogatás... ami valszeg elment a skolasztika korában (a reneszánsz előtt) manapság kissé anakronisztikus. Tessen szépen hozzászokni a t. szakembereknek (úgy általában is meg konkrétan is) hogy szakmai kötelezettségeik része az is, hogy kérdésekre értelmes magyarázattal, indoklással szolgálnak - az orvosok esetében ugye ez törvénybe is bele van írva, a radiátorszerelőtől csak elvárható...
(ha meg már a gyakorlati tapasztalatnál tartunk a palliativ medicina tárgykörében, abból a ma kórházaiban legtöbb az 5+ éve ott dolgozó éjszakás ápolónak van... és nem az éjszakai ügyeleti szolgálat perverz rendszerében fillérekért bent alvó szakorvosnak, akit ilyesmiért igen ritkán ébresztenek fel)
Mellesleg meg az igazgató úr a nyilatkozata egyéb - itt még nem idézett - részei okán sem lopta be magát a szivembe. Pl:
A sajtótájékoztató innentől már nagyrészt a morfintúladagolásról szóló szakcikk szerzőjéről szólt. Golub Iván először megemlítette, hogy a kórház gégészeti osztályát a kérdéses időben egy igazi szaktekintély vezette, aki "még miniszteri dicséretben is részesült". (ez mire érv a témában????) Az ő kezei alatt dolgozhatott a fiatal szakorvosjelölt, akinek mindenben segítettek, de a főigazgató szerint "a szakmai felkészültsége enyhén szólva is megkérdőjelezhető" volt. (akkor tehát a főigazgató úr éppen írásba adja a gondatlan veszélyeztetést, nevezetesen, hogy megkérdőjelezhető szakmai felkészültségű embereket alkalmazott a betegek ellátására? - jól értem???)
A kórházi ágyak 2007-es leépítésekor a fiatal orvost elküldték, mert visszatért dolgozni az a kolléganő, akinek a helyére felvették. Az szakorvosjelölt 2007-ben munkajogi pert indított ki nem fizetett túlmunkája miatt. A per 2011 márciusában megszűnt, a kórház fizetett is az orvosnak. (majd írásba adja a főigazgató úr, hogy nem fizették ki a járandóságát, csak pereskedés hatására??? - ez ugye legfeljebb a kórház vezetése ellen érv, emberünk ezután max JOGGAL sértett ember - ami kicsit más fekvése a leányzónak) Golub Iván szerint egy sértett emberről van szó, aki azóta sem szerezte meg szakvizsgáját, sőt mint bemutatta, orvosi diplomája már nem is érvényes. (Ugye érvénytelen diploma márpedig NINCS, főigazgató úr itt éppen hazudni tetszik. Olyan van, hogy mivel nem teljesítette az előírt továbbképzési kreditet, Magyarországon nem folytathat éppen praxist - amíg ezt nem pótolja. Ettől még természetesen a diplomája a világon bárhol ugyanúgy érvényes, csak hát a praktizáláshoz mindenhol be köll tartani az ott éppen létező helyi szabályozást. Diplomát tudtommal az egész régiónkban összesen a Mengelétől vettek el - azt is vagy 40 év késéssel, már holtában...) A főigazgató később még utalgatott arra is, hogy a fiatal orvos ellen korábban egy nőbetegük panaszt is tett...
A 180. hsz.-t úgy értettem, hogy általánosnak tartod a "kórházi eutanáziát" és ettől mentenéd meg a betegeket az egyház által felügyelt idősgondozással. Ha félreértettelek, akkor sorry, lehet, hogy én láttam bele többet.
Kioktatni? Én? És, hogy hogyan? Írtam ilyesmiről egyetlen szót is? Én gondozásról, a halálos betegek gondozásáról írtam csak!!! Egyetlen szavat sem ejtettem a szerinted oly könnyű megoldásról!
Én lennék nagyképű? Te akarsz mindenkit kiokítani, hogy hogy kéne ezt. Ha halálos beteg leszel és nem akarsz morfiumot, szerintem biztos el lehet intézni. A többségnek nincs ellene kifogása. Ami engem illet, én halálos betegséggel eleve nem mennék kórházba (és a gyerekeimhez sem költöznék be), csak előkészítenék egy "aranylövésre" elegendő heroint tartalmazó injekciót. Aztán elfelejteném az egészet és élnék, amíg tudok. De semmiképp nem szólnék bele, hogy mások mit választanak hasolnó esetben.
Most nagyképűen és könnyedén beszélsz, mert azt hiszed, távoli számodra a történet. De milyen gondolatok töltenek majd el nemsokára? (Mert az idő gyorsan szalad ám!)
Vannak már olyan korszerű fájdalomcsillapitók, ami mellett nem szenved a beteg. Épp arról irtak azt hiszem itt is, hogy az orvosok nálunk nem kapnak megfelel képzést ilye téren + a kórházak nem szerzik be ezeket a gyógyszereket.
Ja, ha te direkt azt akarod, hogy szegény nagypapa borzasztó fájdalmak között minél később haljon meg, akkor az egy másik kérdés, de ez hadd ne legyen már kötelező mindenkinek. Ha találkozol vele a túlvilágon, biztos jól seggberúg érte...
Csak 2005-ben és 2006-ban? És csak erről a kórházról? Évtizedek óta mesélnek rémes történeteket a gyászoló rokonok orvosokról, kórházakról ... A haldokló súlyos beteg teher a családnak és teher a kórháznak. Nem tudják megfelelően ellátni a mai körülmények között otthon, ezért kórházba viszik, - azt híve, hogy ott megfelelő ápolásban részesítik, akár hónapokig is. Tévednek! Kiutat a megfelelő otthoni gondozás és az elfekvő hálózat megszervezése jelenthetné. Ezt a mai erkölcsi viszonyok miatt csak egyházi és komoly jogi felügyelet mellett tudom elképzelni.
> Na erről beszélek látod... ez nem érv, ez bullshit...
Mert miért? Itt alapvetően a morfium mennyiségéről van szó, ennek megítéléséhez gyakorlati tapasztalat kell.
Gyk. a rákos betegeknek egyre növekvő adagú morfiumot kell adni, és nagy részük előbb-utóbb meg is hal. Ez így normális, én is ezt várnám el tőlük, ha egy családtagom gyógyíthatatlan rákkal feküdne kórházban (ahogy volt is már ilyen). Azt egy kívülálló nehezen tudná megítélni, hogy az adagolás a szükségesnél jobban gyorsította-e az elhalálozást.
Márkus Attila – a főigazgató tájékoztatása szerint – 2005 és 2007 között általános orvosként dolgozott az intézményben. Mint azt a főigazgató kiemelte: így nem ítélhette meg, hogy milyen gyógymód szükséges a fül-orr-gégészeten kezelt rákos betegeknek.
Na erről beszélek látod... ez nem érv, ez bullshit...
Nézd, engem az említett cikk sem győzött meg (van benne egy-két ordító képtelenség) meg a kórház tekintélyelvű érvelése se.
Voltaképp tök jó lenne, ha valamelyik fél előadna nehány - betegjogot nem sértő statisztikai - számot - mondjuk, hogy az érintett, meg az azelőtti és azutáni években hány beteget kezeltek ilyen tipusú szerekkel az osztályon, és mennyi volt a fogyás - de valahogy tényekkel, számokkal egyik fél sem akar megörvendeztetni.
