Levettem a polcról az egyik kedvenc lemezemet (Robert Cray - Strong Persuader 1986) és a fény felé fordítva a nyomott felületén körkörös vonalak láthatóak. Arra gondolok hogy mivel ez még egy AAD-s lemez és akkoriban még más eljárással készíthették ezeket a lemezeket... Tapasztalt már ilyet valaki?
Nagyjából 1990-ig szabad hifit venni, aztán az 1990-es évtől felfelé kiadott hifi cuccok szépen, de biztosan romlásnak indultak, és egyre inkább lebutították az egész hifizést, és a piac is egyre jobban telítődött, nehezebb volt már a cégeknek megélni, ezért itt már fontolóra kellett venniük, hogy ne gyártsanak tank-szerű, brutál, masszív cuccokat, mert ha ezek majd 30-60 év múlva is működni fognak, akkor hamarosan becsődölnek a cégek.
Vannak ugyan ma is viszonylag jó minőségű high end cégek, mint például az Audio Note, de az ő CD játszóikat sem merném ajánlani, ráadásul horror árban mennek, és tele vannak műanyaggal.
Már volt róla szó, de érdemes még egyszer leírni, hogy a nyolcvanas években, amikor is az említett Philips és Marantz készülékek készültek, akkor még mindenki LP-zett és nagy verseny volt az LP és a CD között, ezért a CD gyártó cégek számára nagyon fontos aspektus volt, hogy a CD játszókba, pont a CD népszerűsítése érdekében beleadjanak anyait-apait, a maximumot hozzák ki, amennyire csak lehetséges. Meg is lehet nézni mondjuk a Philips 304-est. Nem beszélve arról, hogy akkor még szinte egyáltalán nem volt telített a piac CD játszókkal, hiszen a CD megszületése óta itt még csak 2-3 év telt el, így nem is volt érdekében sem a CD fejlesztő Philips-nek, sem a többi cégnek, hogy olyan készülékeket gyártsanak, amelyek 10 éven belül tönkre mennek. Aztán meg lehet nézni, hogy a Philips is hova jutott később, hogy milyen gagyikat gyártottak és gyártanak mostanság is.
Nekem is volt pár újabb, drága CD játszóm, s ezek mind olyanok voltak, hogy amikor megnyomtam a készülékeken az eject gombot, a CD játszó hátracsúszott olykor 5-6 centit is, mert az egész készülék nem volt 3 kg. Sokan mondják is, hogy az igazi hifi cucc 8-10 kg-nál kezdődik.
Érdemes használtan 1990 előtti hifi cuccokat venni, beleértve a hangfalakat is. És ezek viszonylag jó áron beszerezhetőek, tehát sokkal jobban jár az ember, mintha kiadna - akár high end - új cuccokért egy vagyont. Az igaz, hogy a régi cuccoknál adódhat oxidáció, kopás, egyebek, de ezeken könnyen lehet segíteni, mert az országban vannak olyan műszerészek több ponton is, akik kizárólag régi hifi cuccokra vannak specializálódva.
Aláírom, amit Arcturus1 írt. Volt Marantz CD74-em, az úgy van megépítve, mit egy tank. Nincs semmi felesleges üres hely benne. A mai műanyag CD játszókban van egy kis panel, és a többi nagy üresség. A mostani CD94-emet is alig lehet megemelni, és nem fér el belül semmi pótlólagos dolog. Egy jótanács: nem szabad bedőlni a marketing-dumának: Bitstream, MASH, 1-bit mind szemfényvesztés, kizárólag a gyártási költségek minimalizálását szolgálják. Sajnos ennek én is bedőltem: pár éve vettem egy Whirlpool mosógépet, amin van egy csomó gomb, LED kijelző, és "6th Sense" felirat. Rozsdásodik, 2.5 óra hosszan mos, nincs takarékos program, és a ruha piszkos marad. Összességében az egyszerű egygombos régi Hoover sokkal jobb volt. De hozhatnék példát az autók közül (jó példa a legendás VW Bogár, több, mint 40 éven keresztül gyártották lényegtelen változtatásokkal), vagy bárhonnan. Érdemes utánanézni a tervezett elavulás (planned obsolescence) címszónak a Google-n.
A Philips 104-es sem rossz, de a 304-es az a típus, amit legjobban eltalált a Philips, mind formailag, külsőleg, mind belsőleg. A 304 MKII-esben már 16 bites DAC van (ez a 1541-es), és én legfőképpen ezt ajánlanám, ha Philipsben gondolkodsz. Ha pedig Marantzban gondolkodsz, akkor a CD 94-est ajánlanám leginkább.
Én gondolkodás nélkül, egyértelműen a Philips 304-est javasolnám. Ez volt a Philips legjobb készüléke, ebben minden fém, gyakorlatilag nincs is benne műanyag. Az utána következő típusokban már találsz műanyagokat. Nagyon jók még a Marantz CD 74, 84 és 94-es típusai is.
Ezeknél a régi CD játszóknál előfordulhatnak kontakt hibák, illetve ékszíj-nyúlás, de ezeken a problémákon egy jó műszerész könnyen tud segíteni. Legtöbbször az átforrasztás segít. Lézerfejjel nem szokott gond lenni, de azért próbáld ki egy alacsony sebességgel megírt lemezzel is úgy, hogy elindítod a CD-t, aztán hirtelen az első track-ről mondjuk a 4.-re, majd az utolsóra lépsz, és gyorstekerést is használj, ha működik oda-vissza minden, akkor a mechanikával nincs gond.
Aztán majd írd meg, mire jutottál. Szervizeltetésben tudok segíteni (címet adni).
taliztam 3 philipset 104 CDM-1 mechanika,160 fehér MK-2 olvasó mechanikával,és 304 es MkII CD lejátszót, melyik legyen,mert nem igazán jutok dülöre.Egyébkén kösz a választ és segítséget
I.csaszar-ral egyetértve én is nyolcvanas évekbeli CD játszókat ajánlanék. Azokba a CD játszókba, amelyekbe CDM1-es mechanikát használták (pl. Marantz CD 74, Philips 304, és volt még elég sok más típus), azok mind nagyon jó CD játszók. Ezekben szintén használták a 1540-es és 1541-es DAC-okat. Nekem van több régi CD játszóm, van Philips 304-esből sima 14 bites is és MKII-es 16 bites is, valamint Marantzokból is többféle (gyűjtöm őket). A 14 bites Philipsek is nagyon jól szólnak. Igazából a CDM1-es mechanika és a 1540-es vagy 1541-es DAC kombinációja ad egy kiváló, lágy és finom hangminőséget. És az egészben az a durva, hogy ezek közel 30 éves lejátszók, és mindent beolvasnak hibátlanul, még a másolt CD-ket is, sőt olyan gyári CD-ket is, amin videoklipek, fotók is vannak. Állítólag a CDM1-es mechanikában ipari lézer van, ezért sem mennek tönkre, nem beszélve a régi lejátszók szerkezetéről, mert gyakorlatilag minden apró része fémből van, még a CD tálca is, sőt, még a fejhallgató-hangerőszabályzó is. De nézz utána a neten, ezek a lejátszók nagy legendának számítanak, és elvétve a vaterán is árulnak 50-70 ezer körül. Ebay-en már drágábban mennek, mert a külföldi fizetésekhez vannak mérve.
Ha például ma veszel egy viszonylag magas kategóriás új CD-játszót, jó esetben talán 8-10 évig elmegy, aztán a lézer feladja a szolgálatot. A nyolcvanas évekbeli CDM1-es mechanikával készült lejátszókat pedig meg lehet nézni, ma is működnek. Előbb megy tönkre bennük az elektronika, mint a mechanika. Ha van is velük probléma, akkor könnyen orvosolható, mert általában az ajtó-ékszíj szokott megnyúlni, vagy egy-két forrasztás fárad el, amit csak újra kell forrasztani.
Az AVX-en a napokban láttam egy eladó, tunningolt Marantz-ot nagyon jó árban, ha jól emlékszem 55.000 körül.
Értem,végeredményben az akai am 59ben van dac rendszer,ami elsődleges szempont volt nálam.Nézegetem lejátszókat ,de ha nem annyira jó a z 1bites akkor meg se csináltatom,inkább veszek egy 16 biteset és kész.Erősítőkben azért az akai tud nagyon,hangzása nekem megfelel sanken végfok van benne,ami nem lehet szar mer sok régi modellben láttam illetve olvastam,és amiért megvetem mert japán ,és általában azok nagyon jók.de kösszi az infot
Próbálok objektív lenni: az AKAI-nak nem igazán a CD játszók az erőssége. Ezenkívül az 1-bites CD játszók nem híresek a muzikalitásukról, sterilen, "digitálisan" szólnak. Minden CD-játszónak analóg kimenete van, ez az analóg jel megy az erősítőre. Talán a külön futómű + külön konverter megoldásra gondolsz, ahol a futóműből optikai vagy koax kábelen megy a digitális jel a konverterbe.
Ha jót akarsz hallani, akkor vegyél használtan egy Philips vagy Marantz lejátszót a a 80-as évekből. Mivel a CD lemezen 16-bites információ van rögzítve, nem igazán értem a 20-24 bites vasat. Belül a digitális szűrő lehet 24-bites, de az átalakító végső soron 1 vagy 16 bites. Na jó, az első Philips-ek 14-bitesek voltak, de hogy ez mennyire nem számít, arra példa, hogy ezeket ma is igen nagyra tartják.
Akkor meg kérdeznék itt pár hozzá értőt,Van egy akai 1 bites cd játszom cd-37,kicsit o divatú de megy,és mos ép szervizelik.Akkor ezek szerint jobbak az analóg kimenetü cd játszok mint a digitális gépek,mert nekem az analógon jobban halok mindent,vagyis szebben szol.Volt digitálisom és valahogy nem nyerte el a tetszésemet.A másik az hogy vannak nagyobb bites cd játszok mint 1 bites ,érdemes e megy javitatni,persze mellé még beszereznék egy 20-24 biteset vasat.
Akit érdekel, van eredeti, vadonat új mini Lp tasakos Yes SHM CD gyűjtemény díszdobozzal együtt, az első Yes lemeztől a Drama-ig. valamint 2 koncert: Yessows és Yessongs.
Azt hiszem ez nem is vitás!Az SACD-t is veri lazán.Sok album meg van Lp és japán cd formátumban is.Viszont egy szalagos Otari még az Lp-t is lemoshatja!
Hologramot a Pohjolámon sem látok , de mivel benne van a gravír és a fehér shm logók , nagyon jó minőségű papír tokos lágy lemeztartó szövettel , azt gondolom eredeti.Ezek alapján a Te lemezeid is eredetiek lehetnek.
Szerintem eredetiek! Én sajnos egy orosz hamisítványt vásároltam nemrég, de még annak is jobb a mínősége mint a normál kiadásnak. És nem bemesélem magamnak, tényleg jobb. Egyébként a garancia, hogy nem parasztvakítás az shm, az hogy japánok csinálják. A japcsik mindig is a mínőségre mentek, nem arról híresek, hogy átbasszák az emberek agyát!
vettem pár SHM cd-t, és nem tudom eldönteni, hogy eredetik-e. Gravírozott IFPI szám van rajtuk, azonban hologram nincs. Az IFPI számon kívül csak a fehér SHM-CD felirat van a belső körön, illetve ahol a hologramnak kellene lennie egy 2 betűből és 4 számból álló kód. Más nincs rajtuk.
Majdnem teljesen egyetértek. Sok igazság van abban amit írsz.
De a magam módján elkezdtem ez ellen védekezni. Elkezdtem vásárolni cédéket és főleg újra lemezeket. Újra azért, mert régen voltak lemezeim, volt amit eladtam, de néhány lemezem azért maradt elég jó állapotbam, főleg a 70-es évekből.
Rájöttem jobban lehet örülni egy új lemeznek, mintha csak úgy letölteném. Persze ez nem jelenti, hogy nem töltök le semmit, de valójában már sok mindent vettem azután, hogy letöltöttem, meghallgattam, megtetszett, megvettem. Szóval én nem vagyok a letöltés ellen. Sőt, a letöltögetés miatt ma teljesen emberi áron juthatok lemezekhez, cédékhez. Ha nincs letöltögetés, ma bizonyára nem vásárolhatnék annyit, sőt bizonyára sajnálnám egy nyamvadt cédére is az 50 euró körüli árat, mert ha nincs Interet nagyjából annyiba kerülne. Sajnos a zeneipar nagyon túllőtte az árakat a 90-es években, most annak is isszák a levét. Nem kell mindent a netre fogni. A 90-es években egyáltalán nem vettem semmit, pedig előtte és most utánna is rendszeresen vásárolok valamilyen zeneipari terméket.
Sajnos elég sok idő eltelt , mire hozzájutottam egy valódi SHM cd-hez.
Pekka Pohjola - Visitation albumát sikerült beszereznem horror áron , de miután beraktam a Marantz CD 84-be ,és rákapcsoltam a nagy Staxot , azt kell mondjam , maximálisan elégedett lettem a végeredménnyel!
Jött még hozzá Japánból egy Flight of the angel , ami egy Japán remaster , de mint már lentebb írta Nyugalmas kolléga , semmi extra , feltehetően az európai nyomást egy az egyben vették át , viszont így is kicsit drágára sikeredett.A hangzása az SHM cd-hez képest átlagos , míg az SHM hallgattatja magát , részletező , analógos , a másik egy egyszerű digitális , mondhatni "szemét".
Ha minden SHM cd így szól (sajnos nem) ,azaz nyoma sincs a loudnesses hatásnak , akkor (még ha drága is) kénytelen leszek ezt a nyomást választani az olcsóbb , de átlagos helyett!
Nekem szerencsém volt!Szüleim révén azonnal belecsöppentem az analóg világba!Persze kazetták is voltak szép számmal , azaz akkor soknak számított , ma már nem nagy szám a pár száz kazetta...
volt a Taya lemezjátszó , egy Orister erősítő és két db Videoton hangfal , egyenként 110 wattal.Hogy hogyan szólt , már nem emlékszem , pontosabban jó hang van a fejemben , de szerintem , ha most meghallgatnám a rendszert feltehetően kifutnék a világból!
A 80-as években itt Szegeden a Sági lemezboltban és a music Centrum lemez és hangszerboltban 50 ft volt egy másolás!Persze bele lehetne kötni , hogy a mai letöltések őse volt a másolás , de mégsem ilyen arányban.
Vettünk is , másoltunk is lemezeket!
Akkoriban Pestre jártam még évente egyszer műsoros kazettákat venni.A célboltok a következők voltak:Solaris , Viking , Elektromos Krokodil és Heavy Metal.Majdnem mind a Nyugati állomás környékén volt ,vagyis nem messze tőlük.
Ja igen , a deck , amin a kazettákat hallgattuk egy Pioneer CT 506 volt.De volt egy Trident hordozható magnó is , ami akkor nagyon komoly készüléknek számított.
Még mindig emékszem , amikor mentünk a Sági felé , már oldalról láthatóvá váltak az újonnan érkezett Lp-k borítói!Siettünk , közben találgattuk vajon mi lehet az a véres borító:-))
Túl sok gyűjtővel nem tartottam a kapcsot ,olyan 4-5 fontosabb ember volt , akik közül senkivel nem tartom a kapcsot.Persze elég baj ez , de mindenkinek meg van a maga kis élete.Sokat nem változtak , talán a keményebb műfaj felől a jazz felé mozdultak el.A lényeg , mindkettő hangszeres zene.:-)
A 80-as években a Komjáthy György kívánságműsora és a lemezbemutatói voltak azok , emik közül nem egyet rögzítettem kazettára!
Azt mondom , jó dolog a net , főleg , hogy kitárul a világ , akár a zenei színtér is , de egyben rossz is , pont a zeneiparban előállt helyzet , meg más miatt is...
Azt mondom , nekem tetszik a poszt apokaliptikus jövő is , gondolok itt az antihumánus dolgokra , valamilyen szinten a fantázia világom is ebből áll , de jelenleg az elidegendésen kívül semmi olyan kritérium nem teljesült , amire én vágynék ez alatt.Pont a Voivod Killng technology albumán van egy tétel , aminek az első taktusa a Mad Max 2-ből vett részlet!
Tehát valamilyen szinten fatázia világan élek , de amikor kimegyek az utcára ,nem látok semmit a fantáziálásaimból , csak az egymástól elidegenedett embereket.
Teljesen egyetértek! 10-12 évvel ezelőtt, amikor még csak kazettáztam, összejártunk, sőt, bejártam a helyi rádióba, ahol kéthetente ment egy 3 órás progresszív-rock műsor. Elképesztő közösségi élet volt, csere-beréltünk, egymásnak vettünk fel kazettára zenéket, beszélgettünk róluk. Ez a gyűjtői szenvedély akkoriban összehozta az embereket, sőt, ápolt emberi kapcsolatokat, barátságokat. Ma már mindenki tölti le magának a zenéket, már nincs csere-bere, már nem megyünk egymáshoz deckkel és üres kazettákkal, már nem járunk össze lemezezni és csereberélni. Akkoriban még nem ment a netes letöltés, és örültünk, ha volt heti 5-6 új albumunk, de azokat alaposan meghallgattuk és nagyon örültünk nekik. Most meg pár óra alatt letölthető 30-40-100-200 album, és ennek már nem is tudunk úgy örülni, meg se tudjuk őket mélyen hallgatni. A kazetta ugyan elég nyomoronc volt, egy idő után hullámzott a hang, minden magnónál más volt fejállás, egyikbe élesen, másikba tompán szólt, stb., lehetett azért mérgelődni, de még így is jobb és szebb korszak volt, mint ez a netes letöltögetés személytelen és antihumánus korszak. A rádiózás is megszünt, nincsenek már normális rockzenei műsorok, életműsorozatok. A kilencvenes években volt a Petőfi Rádióban Uriah Heep, Black Sabbath, Rainbow, Deep Purple, Colosseum, P.Mobil, Ozzy... sorozatok, amelyeket a magnósok még rögzítettek kazettára, köztük én is. Nagy élmény volt hetente várni a sorozatot, az újabb albumot és a másorvezetők (Szakács Gábor és Bozsik József) beszélgetéseit, lehetett levelezni, volt hallgatói toplista, nyeremények... És nézzük meg mi lett ma a Petőfi Rádióból, gyakorlatilag hallgathatatlan moslék az egész. Másfél éve eladtam a rádiókészülékem is, mert egyszerűen a Bartók Rádión kívül már nincs normális és értékes zene a rádióban. Már netes rádiózásról beszélnek, minden a net körül forog, és így halnak meg az emberi kapcsolatok is, így személytelenedik el minden. Nálunk is 1 éve zárt be egy olyan lemezbolt, ahol még lehetett rock CD-ket venni, sok ritkaságot is. Már a second hand CD boltok se mennek. Sokan azt se értik meg, hogy a 90 Ft-os másolt CD 5-10 év múlva valószínűleg már nem lesz lejátszható, az eredeti CD pedig x évtized múlva is lejátszható és jó minőségű lesz, nem beszélve a gyári borítóról. De most már CD-ről sem beszélhetünk, hiszen mindenki winchesterről hallgat zenét, ami enyhén szólva is kiábrándító. Minden virtuális, már a CD borítók is, már nem foghatod a kezedbe, nem teheted fel a polcra, nem szagolgathatod. Egyre életidegenebb minden, és ez leginkább a médiában érzékelhető a legjobban. Nézz meg egy hetvenes évekbeli kabaré, vagy bármilyen tv felvételt, egyszerű, analóg felvételek, színek, egyszerű emberek, érzed, hogy közvetlen és emberi. És nézd meg most mi van, digitális logok, futurisztikus, antihumánus, közvetett, robotikus, hektikus, buta és ostoba tv műsorok teljesen értelmetlenül és feleslegesen agyonbonyolítva minden. Itt már minden steril és végelláthatatlanul mesterséges, és nem utolsó sorban léleküres. Ezt hozta az új évezredre a technika és a tudomány...
Azt mondom , mióta bejött a net , nagyon sok bandát ismertem meg ,le is szedtem őket ,de ami nagyon tetszett , meg is szereztem ilyen vagy olyan formátumban!
Nagyon rossz irányba halad a világ!Itthon még csak csak lehet magyarázni a letöltést az anyagi helyzettel , de nyugaton nincs elfogadható magyarázat!
Itt Szegeden megszűntek a lemezboltok , nem lehet turkálni , annak idején a Sági beszerezte a nyugati nyomású Lp-ket is!Ennek a korszaknak vége!Cseppet sem érzem jól magam ebben az évezredben.
Beszéltem egy újgazdag emberkével a múltkor , mondtam neki , 900 ft-ért vannak leértékelt filmek ,amiket keres , erre ő:"megírják 300-ért ,akkor nemfogok 90-at kiadni érte!".
Ez a hozzáállás a jellemző.
Nem akarok senkit bántani , de a letöltögető és írogató hifisták is elmehetnek!Mark Levinson cd játszó és írott lemez?Nevetséges.
Én fizikai munkás vagyok , mgis fel tudok tartani két hobbit ,a lemezgyűjtést és a motorozást!Az általunk szeretett bandákat meg kell tisztelni azzal , hogy megveszem a lemezét!
Sajnálatos, hogy ez a "jövő zenéje", mármint a legális netes letöltés, és sajnálatos, hogy leállnak a CD-gyártással. Semmilyen netes letöltés és semmilyen nagy felbontású digitális formátum nem pótolhatja a gyűjtői szenvedélyt, gondolok itt a borítókra, illatokra, feltenni a polcra a lemezeket/CD-ket, szagolgatni őket, örülni nekik.
Őgy gondolom pont úgy fognal alakulni a cd árak mint most az Lp -é.Amit nem nyomnak újra , amit csak kéz alól lehet beszerezni ,annak magas lesz az ára!
Pont ezt játszom mostanában , csak Lp-kel.
Viszont érdemes körülnézni online cd ügyben , ugyanis kis hazánkban akár 2000 ft-os árugrások is lehetnek boltonként!
Anno olyan 200 dollár körül ment az Amazonon.Nem tudom új e , mindenesetre az van írva , de lehet csak bontatlan.Az enyémet 96-97 környékén vettem 7 k-ért!
Itt van faterom Remastered Breakfast-ja , hát egyszerűen nem tudom meghallgatni.Ugyanígy van meg az Even is!Ezek esetében komolyan úgy érzem ,mintha csak a potikat tekerték volna fel!Francia kiadások ráadásul AAD-s lemezek.
Összehasonlíthatatlanul analógosabb az én MFSL kiadású cd-m.EU-s Trampet nem hallottam még , hála Istennek:-)
Ez azért nem semmi! Ennék még a negyedét se érné meg ez a CD. Úgy látom, ez újabb kiadás talán az MFSL-től, úgy hallottam újra adnak ki CD-ket. Írtam korábban, én hallottam olyan MFSL CD-t is, ami ugyanúgy szólt, mint az EU-s változat, mint ahogyan sok japán CD-nél sincs hangzásbeli különbség.
Több helyről is hallottam már, hogy valóban sok országban leállnak a CD gyártással. Nem tudni, hogy ezek után mennyibe fognak kerülni a CD-k, ha már most ilyen drágák.
,azaz nyoma sincs a loudnesses hatásnak , akkor (még ha drága is) kénytelen leszek ezt a nyomást választani az olcsóbb , de átlagos helyett!