“Az én autóm, az én házam, az én csajom… Majd én megmutatom. Rosszabb esetben félreértelmezem, és továbbmegyek: az én utam, az én sávom. Hiszen ÉN mindenki felett állok, a törvény is velem van."
Részlet az ismeretlen furgonos naplójából:
“Régen nem érdekeltek a sebességhatárok, lenyomtam – városban – bárkit, ha kötözködött. Azóta megemelkedtek a bírságok, most már nem nyomom annyira a gázt, elég volt befizetni azt a kilencvenezret… De szerencsére a törvény engedi, hogy uraljam a forgalmat, és ha engedi, akkor miért ne tegyem?
Nem vonatkozik rám a jobbratartási kötelezettség, hiszen ez egy kétsávos emelkedő, vagyis kapaszkodósávról van szó. Hetvenöttel megyek, lehet, hogy feltartom a többieket, DE NEM ÉRDEKEL, hiszen a törvény velem van: ha többel megyek, mint hetven, akkor kószálhatok a belső sávban.
Hogy szemből lehetne előzni? Nem megszokott élethelyzet, de nem is kirívó: Baranyában és az ország keleti felén tucatnyi helyen van ilyen könnyítés. Lehetne előzni, hangsúlyozom, ha hagynám, mert én SZABÁLYOSAN haladok a belső sávban, továbbra is hetvenöttel. Ismétlem, szabályosan.
Már három motor húzott el a tükröm mellett szemből – jelezvén: öreg, útban vagy, légy szíves használd azt a nyomorult jobb sávot -, de nem, egy motorosnak pláne nem fogok lehúzódni. Mennek, mint az állatok… Őrült ámokfutók ezek.
És itt jön újabb kettő: na most jól megmutatom nekik, majd húzhatja a könyökét a kis gyökér… Mi van? Hát nem lehúzódott a hülye szuzukis? Na őket is utálom, az is egy külön állatfaj.
Egyébként azt mondja a szomszéd csaj, mióta robogót használ, elkezdte az autóból is jobban figyelni a motorosokat. Elengedi – vagy épp csak nem gátolja – őket, és elmosolyodik, amikor megköszönik neki. Valami olyasmit mondott, hogy “Élni, és élni hagyni…”
Hülye ez basszus. Marha jó segge van, (én nem is értem, hogy élhet egy ilyen patkánnyal, mint ez a hosszú hajú hippi), de akkor sem értem, hogy mit óvatoskodik ezekkel a nyomorékokkal. Amíg szabályosan megyek, mit érdekel, hogy mi van a többiekkel? Senki nem büntethet meg érte… Az én utam.”
Kedves idegen, ki megkeseríted napjainkat: panaszkodsz, hogy milyen közlekedés. Megemlíted, hogy ebben az országban mennyire rossz élni, és hogy mennyire idegesít a többi ember. Nagyjából igazad is van ebben. De mondok valamit: amíg úgy élsz és közlekedsz, hogy gátolod az embertársaidat, csak azért, mert megteheted, addig nem is fog változni semmi. Ha felfognád, akkor mondanám neked, hogy ne gáncsolj, mert szabad, hanem segíts, mert megteheted.
Élni, és élni hagyni – jól mondta a szomszéd csajszi…
Hírek
