Az elmúlt idôszakban sok topicot bejártam, azt tapasztaltam, hogy bár vallás-filozófia fórumon vagyunk, de sokszor a topicok személyeskedésbe fordulnak és egy idô után másról sem szólnak, csak vallásháborúról, vagy ateisták-hívôk, vagy egyes felekezetek között.
Olyan topicot szándékoztam létrehozni, ahol kizárólag Istenhívô és Istent ôszintén keresô emberek beszélgetnek.
Nem engedhetô meg az olyan hozzászólás, amely provokatív, sértô, kekeckedô, gúnyos, személyeskedô, lesajnáló, ...
Nem hittérítés a célom, de ha valaki beletéved a "hálónkba"és ôszintén érdeklik a vallással összefüggô kérdések, annak szívesen beszélünk megtérésünkrôl, megtapasztalásainkról, bizonyságainkról, hívô életünkrôl, próféciákról, végidôkrôl, szentekrôl, lelki naplókról, stigmákról, jelenésekrôl, karizmákról stb.
A topic stílus vezérmondata: A vitapartner minôsítése TILOS!
Az utóbbi években elmaradtam erről a topicról, magam sem tudom, hogy miért.
A hitem ez idő alatt elmélyült, de a frissen megtértek lobogása alábbhagyott bennem.
Ez alatt azt értrem, hogy a megtérésem után közvetlenül még volt egy olyan érzésem, hogy el akarom mondani az egész világnak,hogy Isten él és azért akarom elmondani, hogy mások is boldogok legyenek.
Ma már tudom, hogy ez így nem feltétlenül működik. Minden embernek saját útja van. Hiába bizonygatom én bárkinek, hogy Isten él, ha nem akarja ezt befogadni, nem nyitott, akkor kudarcot vallok.
Így már letettem erről. Ez nem jelenti azt, hogy megkeseredtem, hanem csak azt, hogy megvárom, amíg valaki érdeklődik Istenről és akkor beszélek neki az én megtapasztalásaimról.
Én nem hiszem, hogy Isten létezik, hanem tudom, mert megtapasztaltam. Elementáris erővel robbant az életembe és azóta is minden egyes napomat beragyogja.
Ma már azon igyekszem, hogy minél közelebb kerüljek Hozzá, hogy felismerjem az Ő akaratát a mindennapokban is. Az egész életemet átadtam Neki és akkor érzem jól magam, ha felismerem az akaratát.
Ez ad teljes szabadságot nekem.
Szabad, nyugodt, boldog élet. Ez Isten ajándéka nekem.
Azért, hogy szent karácsony valóban örömünnep legyen, illetve alkalom arra, hogy begyógyítsuk a sebeket és kigyógyuljunk hiányosságainkból, a Szentatya útmutatóval szolgált, amelyet haszonnal forgathat minden hívő.
Az igazi karácsony Isten szegénységének ünnepe: azé az Istené, aki szolgai alakot öltve kifosztotta önmagát; azé, aki az asztalnál szolgál, aki elrejtőzik az okosok és bölcsek előtt, és kinyilatkoztatja magát a kicsinyeknek, az egyszerű és szegény embereknek. Az Emberfia ünnepe, „aki nem azért jött, hogy szolgáljon, hanem, hogy ő szolgáljon és váltságul odaadja életét sokakért” (Mk 10,45). Mindenekelőtt azonban a béke ünnepe, amelyet a gyermek Jézus hozott el a földre: „Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön Isten kegyeltjeinek” (Lk 4,14).
Ferenc pápa az alábbi gondolatokat bízta a Vatikánban dolgozó munkatársakra, akiket karácsony alkalmából fogadott hétfőn délben:
Ápoljuk lelki életünket, kapcsolatunkat Istennel, mert ez adja mindannak a gerincét, amit teszünk, és amik vagyunk. Az a keresztény, aki nem táplálkozik az imádságból, a szentségekből és Isten Szavából, az elkerülhetetlenül elfonnyad és kiszárad. Ápoljuk lelki életünket!
Gondozzuk családi életünket! Adjunk gyermekeinknek és szeretteinknek nemcsak pénzt, hanem sokkal inkább időt, figyelmet és szeretetet.
Ápoljuk emberi kapcsolatainkat! Váltsuk valóra hitünket az életben és a jócselekedetekben, főként a rászorulók iránt.
Figyeljünk oda beszédünkre! Tisztítsuk meg nyelvünket a sértő szavaktól, a közönséges és dekadens beszédtől.
Gyógyítsuk be a szív sebeit a megbocsátás olajával! Bocsássunk meg azoknak, akik megbántottak minket, és gyógyítsuk be azokat a sebeket, amelyeket mi okoztunk másoknak.
Gyógyuljunk ki az irigységből! Szabaduljunk meg a bujaságtól, a gyűlölettől és a negatív érzelmektől, amelyek megrontják belső békénket, és összetört, bomlasztó emberekké tesznek minket.
Gyógyuljunk ki a neheztelésből, mert az bosszúhoz vezet.
Gyógyuljunk ki a lustaságból, mert az a létezés eutanáziájához visz minket.
Szabaduljunk meg az ujjal mutogatástól, mert az gőgössé tesz minket.
Hagyjunk fel az állandó panaszkodással, hiszen csak elkeseredünk általa. Tudom, hogy néha ahhoz, hogy megtartsuk az állásunkat, kibeszéljük a másikat, önvédelemből. Megértem ezeket a helyzeteket, de ez az út nem jó irányba visz. A végén mindannyiunkat tönkretesz, és ez nem használ senkinek. Kérjünk inkább bölcsességet az Úrtól, hogy időben el tudjuk harapni a nyelvünket, és így ne ejtsünk ki rágalmazó szavakat, melyek csak keserű szájízt hagynak maguk után.
Gondoskodjunk gyengébb testvéreinkről! Gondoskodjunk az idősekről, a betegekről, az éhezőkről, a hajléktalanokról és a külföldiekről, mert ez alapján ítéltetünk majd meg.
Figyeljünk oda, hogy szent karácsony soha ne a túlzott fogyasztás, a látszat, vagy a fölösleges ajándékok és a pazarlás ünnepe legyen, hanem az öröm ünnepe, amiért befogadjuk a jászolba és a szívünkbe érkező Urat.
Képzeljük el, hogy megváltozna a világunk, ha mindegyikünk most rögtön elkezdené komolyan és odaadóan ápolni kapcsolatát Istennel és felebarátaival; ha átültetnénk a gyakorlatba az evangéliumi aranyszabályt, amelyre Jézus tanított minket a hegyi beszédben: „Mindazt, amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Ez a törvény és a próféták” (Mt 7,12). Milyen más lenne a világ, ha úgy néznék a másik emberre, főként, ha segítségre szorul, azzal a jósággal és gyöngédséggel, amellyel Isten néz ránk, ahogy vár minket és megbocsát nekünk. Ha az alázatban lelnénk meg erőnket és kincsünket. Pedig milyen sokszor félünk a gyengédségtől és az alázattól!
Karácsony a béke ünnepe is. Ehhez a békéhez pedig szükség van a mi lelkesedésünkre, a mi gondoskodásunkra; arra, hogy felolvasszuk fagyos szívünket, hogy bátorságot öntsünk a csüggedők lelkébe, és a megfáradt tekinteteket megvilágítsuk Jézus arcának fényével!
Ezzel a békével köszöntelek benneteket és családtagjaitokat. Köszönet és ölelés nekik is, főleg a gyermekeiteknek. Végül pedig bocsánatot kérek a magam és a munkatársaim nevében a hiányosságokért, az esetleges botrányokért, amelyek nagyon fájnak. Bocsássatok meg nekem.
Boldog karácsonyt, és kérlek, imádkozzatok értem! – mondta végül Ferenc pápa a vatikáni alkalmazottaknak.
Újévi imádság Csákváry Zoltán Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén. Ki igazgatod sorsok fordulását, Romokból építesz boldog holnapot, Hozzád küldjük ma szívünk imádságát Uram, ne hagyd el árva magyarod! Ne hagyd el őket, akik téged hívnak A mélységből kiáltva szent neved. Megváltást váró rongyos rabjaidnak Add meg Uram a napi kenyeret. Segítsd őket, kik mindig másnak vetnek, Kiknél az éhség elsőnek kopog, Mert áldásodból csak akkor ehetnek, Ha a zsarnok vérebe jóllakott. Takard be őket tél hidege ellen! Hozz sebeikre enyhe gyógyulást! Adj, Uram, nekik áldó két kezeddel Bő szüretet és gazdag aratást! Légy velük, akik verejtékben ázva Az új Bábelhez hordják a követ, S mentse meg őket irgalmad csodája, Amikor a torony mindent eltemet. Minden áldásod, amit nékünk szántál Oszd ki közöttünk az újév során, Vezesd őket, hogy soha, soha többé El ne tévelyedjen a mi nemzetünk. Légy velük, Uram, most és mindörökké, Akkor is, mikor mi már nem leszünk. Akkor is, mikor jő a boldog holnap, S parányi sorsunk emléke sem él, Sárga csontvázunk felett zöld fű sarjad, Szívünk porával messze szállt a szél. Ki jelen vagy a tűzben és a jégben, földrengésben, szökőárban Csillagok közt és bányák mély ölén, Sötét árnyékban, fénylő napsütésben, Madárdalban és kis gyermek szemén, Ki igazgatod sorsok fordulását, Uram, ne hagyd el árva magyarod, Hallgasd meg szívünk évvégi imáját, És legyen minden úgy, mint akarod.
Kívánok minden fórumozónak hitben, szeretetben gazdag
Én is olvasom az okos, precíz kimutatásokat, hogy az elmúlt években itt is - ott is mennyivel fogyott a mi drága népünk, és hogy a statisztikák fényében mire számíthatunk. Természetesen én is ki tudom számolni, hogy ha havonta leesik 10 cserép a házamról, akkor mikor fog elfogyni az összes cserép, és rám roskadni a ház. Az is logikus, és ki is lehet számolni, hogy ha jön nekem ezer méterről az autó ötvenessel, akkor hány másodperc múlva fog elütni... Csak az nem logikus, hogy miért nem ugrok félre, miért nem igazítom meg a cserepeket az otthonomon, miért várjuk némán, passzívan a sorsunk beteljesedését?
Egy statikusan gondolkodó világban élünk, a legtöbb ember abból indul ki, hogy ilyen a világ, ez van, ezt kell elfogadni. Mostanában újból és újból felcsendül bennem egy régi, Kájoni János által gyűjtött csíksomlyói dal refrénje: "ha nincs kenyér keresünk!" Igen, mi keresztények a mi Urunktól Istenünktől azt halljuk: "Keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek", "bármit kértek az én nevemben, azt megkapjátok"... Igen, egy változó, növekvő, kibontakozó világot teremtett az Isten, és mi ennek a folyamatosan születő világnak vagyunk a gyermekei. Nem statikus, fáradt gondolkodás kellene vezessen bennünket, hanem egy dinamikus, bátor, cselekvő, keresztény lelkület, a mi Urunk Istenünk szelleme. Isten ránk bízta a teremtő erőt, merem-e azt használni hittel, reménnyel? Szépnek látom Isten adta drága szülőföldemet? Azt ami érték nekem, azt örömmel megmerem-e osztani gyermekeimmel???
Egy kedves vállalkozó itt Székelyföldön 15 év alatt egy kis csodát teremtett, van neki panziója, sípályája és főleg sok sok vendége. Egy nap felhívott szomorúan, hogy nagyra nőtt fia összepakolt, és elment Amerikába. Leültünk beszélgetni, és én megkérdeztem őszintén: "Mit gondolsz, ezt amit itt 15 év alatt megálmodtál, felépítettél, más országban ezt el tudtad volna érni? Saját szájával mondta ki, hogy nem. Hát akkor miért kell nap mind nap azt mondani, hogy itt Erdélyben nem lehet eredményesen dolgozni, meg nem is érdemes, mert úgyis minden hiába, meg stb, stb. Ha a gyerekeid nap mind nap csak azt hallják, hogy nehéz, hogy nem éri meg, akkor miért ne mennének el a mi "rossz" világunkból?? Barátom némán hallgatott, láttam, hogy érti azt amiről beszélünk. Végül is ő űzte el, a problémák folyamatos felemlegetésével magától, szépen fejlődő vállalkozásától a gyermekét. Így igaz, de gond egy szál sincs - mondtam neki - most te kell vissza is édesgessed a fiadat! Ha felhívod, ha írsz neki, mindig mondd el, hogy mennyi vendég volt, hogy ma hányan lovagoltak, és hogy mennyi állatot tudtál értékesíteni a saját tehéncsordádból. Nem kell bölcselkedni, valótlan dolgokkal hencegni, csak az igazat mondd ki, de azt újból és újból örömmel mondd el, mert a te örömödnek, bizakodásodnak teremtő ereje van!! Használt a gyógymód, a fiatal ember, mint szakács hazajött, és vezeti apja konyháját.
Igen, folyamatos félrevert harangok mellett nem lehet családot alapítani, munkát vállalni, gyereket szülni. Abba kellene hagyjuk az állandó pánikolást, nyafogást, siránkozást és merjük kimondani a gyerekeink, fiataljaink előtt, hogy ennyi cipőnk, ruhánk soha nem volt, és őseinknek sem volt az elmúlt ezer év alatt, és azt is mondjuk el, hogy ilyen mennyiségű élelmiszer, információ, luxuscikk soha nem volt még a Kárpát-medencében. Nehéz a magyar ember sorsa? Igen, vagy 10-20 kilóval átlagban valóban nehezebb a kelleténél, és ezért kell fogyókúrázzunk. Ennyi kövér ember, megműveletlen föld, leszüreteletlen almafa, megkapálatlan szőlőtőke soha nem volt itt a Kárpát-medencében! Miért sírunk? Miért űzzük el gyermekeinket, fiataljainkat falvainkból, városainkból??
A félelem, a szorongás, ha csak irreális még akkor is mindenképp kifejti a maga pusztító hatását. Hogy mennyire így van, elmondok egy kísérletet: A tudósok vettek száz egeret, ötvenet beraktak egy kísérleti terembe, a másik ötvenet egy ugyanolyan terembe zárták. Arra voltak kíváncsiak, hogy a félelem, a szorongás, a stressz mit fog eredményezni az egereknél. Éppen ezért az egyik megfigyelés alatt álló terembe beraktak egy ketrecbe zárt macskát. Így bezárva a macska nem bánthatta az egereket, de a szaga érződött, közben nyávogott, morgott félelmetesen és a kis parányi állatokra ez az irreális félelem is hatással volt. Abban a teremben hol nem volt cica, az élet szépen ment a maga medrében, sok sok kis egérke született, a párok gondoskodtak a parányi utódokról, vígan fejlődött az egérpopuláció. A másik teremben, hol a cica a ketrecben biztosította a stresszt, a félelmet, hiába hogy egyetlen egeret sem tudott bántani, az egerek nem hoztak kellő mennyiségű utódot, sőt sokszor a megszületett utódokat is megették, és azok a kis egerek amelyek életben maradtak, sokkal gyengébben fejlődtek, betegesebbek voltak, sőt mindenféle deviancia gyakrabban előfordult náluk, pl. több volt itt a saját neme iránt vonzódó egyed. Igen, a félelem, a szorongás, még az irreális, alaptalan félelem is öl, pusztít, megfojtja az áldozatát!! Ezt a gonosz lélek is jól tudja, ezért lengi be világunkat ez a hatalmas nyugtalanság, félelem!! A Gonosz mindig, de mindig a Szentírásban pánikol, ócsárolja a jó Isten által szeretettel teremtett világot. Jézus Krisztus mindig, de mindig vigasztal, biztat, bátorít! Azt kéri újból és újból, hogy ne féljünk, hanem bízzunk benne!!
Végezetül szeretnék elmondani egy jó hírt! Erdélyben, tavaly télen a hideg miatt egy héttel meghosszabbították a téli vakációt, és mi szépen csendben pihentünk a nagy hó alatt. Érdekes a kollégáim családjaiban toronymagasan a szeptemberi hónapban született a legtöbb kisbaba. Igen, a csend, a nyugalom,a béke meghozta a maga gyümölcsét. Szerintem ebben a mai gazdasági, társadalmi hullámverésben is, ha magunkban, környezetünkben békés nyugalmat tudnánk teremteni, akkor Isten áldása kiáradna ránk és megmaradnánk. Ha hitetlenül a gonosz lélekre figyelünk, akkor a félelem, a szorongás, a legtöbbször felesleges pánik, alaptalan stressz összemorzsolja a szívünket is, de a népünket is.
E néhány gondolattal szeretném megköszönni azt a hatalmas bizalmat, szeretetet, melyet folyamatosan érzek az anyaországi testvéreim részéről, és kérek elnézést amiért nem tudtam Székelyföldről személyesen elmenni Budapestre. Adja a jó Isten, hogy áldás legyen ezen a mostani találkozón is!!
„…az utolsó napokban nehéz idők jönnek. Az emberek ugyanis önzőek, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, kérlelhetetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, szeretetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak erejét megtagadják. / 2. Timóteus levél 3,1-5. /
„Fogtok hallani háborúkról, és hallotok háborús híreket. Vigyázzatok, meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell lennie, de ez még nem a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország, ország ellen támad, éhínségek, és földrengések lesznek mindenfelé. … Akkor átadnak titeket kínvallatásra / mármint a keresztényeket / megölnek benneteket, és gyűlöl titeket minden nép az én nevemért. Akkor sokan eltántorodnak, elárulják, és meggyűlölik egymást. Sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek. Mivel pedig megsokasodik a gonoszság, a szeretet sokakban meghidegül.” / Máté 24,6-12.. /
„ Mert amikor ezt mondják: béke, és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jő rájuk.” / 1. Thesszalonikaiakhoz írt levél 5,3. /
„Ahogyan Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is. Mert amiképpen azokban a napokban, az özönvíz előtt ettek, ittak, házasodtak és férjhez mentek egészen addig a napig, míg Noé bement a bárkába, és semmit nem sejtettek, míg el nem jött az özönvíz, és mindnyájukat el nem sodorta; úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.” / Máté 24,37-39. /
„És amikor háborúk zaját, és lázadások hírét halljátok, ne rettenjetek meg, mert ezeknek előbb meg kell történniük, de nem jön mindjárt a vég. … Nemzet támad, nemzet ellen, és ország, ország ellen támad, mindenfelé nagy földrengések, járványok, és éhínségek lesznek, rettenetes dolgok történnek, és hatalmas jelek tűnnek fel az égen.” / Lukács 21,9-11. /
Élőnek titulálta a NASA a Guadalupei Szűzanya kegyképet
A NASA közzétette a Guadalupei Szűzanya kegyképpel kapcsolatos vizsgálatainak eredményeit.
A kegyképen szemorvosi műszerekkel történő vizsgálattal megállapították, hogy Mária szemének retinája fény hatására – az emberi szemhez hasonlóan – kitágul és összehúzódik.
A tudósok továbbá megállapították, hogy a szövet hőmérséklete, melyen a kegykép látható, állandóan 36,6 fok, mint egy egészséges ember testhőmérséklete…
Sztetoszkóppal is megvizsgálták a kegyképet, ekkor a tudósok Mária övénél 115 pulzus/perc mértek, mely egy magzat pulzusszámának felel meg.
A NASA mérnökei továbbá megállapították, hogy a festék, amellyel a kegykép készült, földön nem létezik és soha nem is létezett – írja a Tsn.ua internetes hírportál.
A 20. század elején a kegykép mellett valaki bombát robbantott, melynek eredményeképpen nagy sugarú körben minden elpusztult, a kegykép azonban egész és sértetlen maradt.
A tudosók érdekesnek találják, hogy Mária jobb karja világosabb, bal karja pedig sötétebb, ami szerintük a rasszok közötti egység fontosságát hivatott hangsúlyozni.
A Szent Szűz a feljegyzések szerint egy indiánnak, Juan Diegónak jelent meg 1531 telén a Tepeyac dombon, Mexikóvároshoz közel északra. A feljegyzések szerint egy aranyködbe burkolózó nő jelent meg, s arra szólította föl a férfit, hogy „menj a püspökhöz […] azt akarom, hogy templomot emeljenek e helyen!” Juan Diegónak nem hitt a püspök, s másnap a találkozás megismétlődött. Diego másodszor is elment a püspökhöz, aki ezúttal azt mondta, elhiszi, hogy a Szűzanya megjelent ott, ha hoz egy jelet. Diego ismét találkozott a Szűzanyával, aki felküldte a hegytetőre, ahol csodálatos módon az évszak ellenére nyíló rózsát talált. Juan Diego egyszerű köntösében gyűjtötte össze a rózsákat és elvitte azokat Zumarraga püspökhöz. A főpásztor térdre hullott az elé táruló látvány előtt: a bennszülött szegényes öltözete, tilmája (bő köpeny) a Szűzanya képmásává változott. A helyen épült meg a Miasszonyunk-székesegyház, ahol máig őrzik Diego tilmáját.
Aldofo Orozco kutató fizikus beszámolója szerint nincs természettudományos magyarázat a tilma megmaradására.
10 év alatt tönkremennek a hasonló szövetek a helyi sós-nedves levegőn. Például az 1789-ben készített másolat, amit az akkori legfejlettebb technológiával készítettek és védő üveg mögé helyeztek, teljesen kifakult 8 év alatt.
Ezzel szemben az eredeti, védelem nélkül kihelyezett tilmát több mint száz év alatt se károsította az UV-sugárzás, a sós-nedves levegő és a közelében meggyújtott több tízezer gyertya.
Az eredeti kép zarándokok tömegeit vonzza: az ikont őrző bazilikát a világ leglátogatottabb zarándokhelyének tartják, 2004-es mexikóvárosi adatok szerint csak december 9. és december 12. között tízmillió zarándokot fogadott, egész évben pedig a húszmilliót is eléri az idelátogatók száma.
"Ott állt a fiú egyenes derékkal, nyakát hátraszegve, dacosan, ökölbe szorított kézzel. „Kezdje már”, mondta. Az igazgató lenézett az asztal előtt álló fiatal lázadóra. „Hányszor álltál már itt?” A gyerek hetykén odavágta. „Láthatja, nem elégszer.” Az igazgató tekintete furcsa volt. „És mindig büntetést kaptál?” „Igen, ha annak mondja, amit kaptam.” Vézna mellkasát kidüllesztve folytatta. „Kezdje már, kibírom, bármit fundált ki, mindig is kibírtam.” „És legközelebb, mielőtt áthágod a szabályokat, nem szokott eszedbe jutni a büntetés, amit legutóbb kaptál?” „Fenét, azt teszek, amit akarok. Maguk semmivel se tudják megakadályozni.” Az igazgató a tanítóra nézett, aki ott állt mellettük. „Most mit követett el?” „Verekedett. A kis Tonmmyt belenyomta arccal a homokba.” Az igazgató újra a fiúhoz fordult. „Miért? Mit csinált a kis Tommy?” „Semmit, csak utáltam, ahogy rám nézett, ahogy azt is utálom, ahogy maga néz. S ha képes volnék rá, a maga arcát is belenyomnám valamibe.” A tanító megfeszült, emelte a kezét, de az igazgató pillantása leállította a mozdulatot. Egy darabig nézte a fiút, majd nyugodtan így szólt. „Ma, fiatalember, megtanulja, mi a kegyelem.” „Kegyelem? Amiről a templomban papolnak? A francnak kell a maguk büdös kegyelme!” „De bizony neked kell.” Az igazgató hosszan nézte a fiatal arcot, és halkan hozzátette. „Igen, nagyon kell.” A fiú hallgatott, az igazgató meg folytatta: „A kegyelem, egyszerűen szólva, meg nem érdemelt ajándék. Nem lehet megfizetni, mindig ingyen adják. Azt jelenti, hogy nem kapod meg a büntetést, amire olyan bőségesen rászolgáltál.” A fiú összezavarodott. „Mi? Nem akar megütni? Szó nélkül elenged?” Az igazgató lenézett a makacs kölyökre. „Igen, elengedlek.” A gyerek gyanakvóan vizsgálgatta a férfi arcát. „Büntetés nélkül? Akkor is, ha tudja, hogy a kis Tommy képét belenyomtam a homokba?” „Azt nem mondtam, hogy nem lesz büntetés. Amit tettél, gonosz dolog volt, és tetteinknek mindig megvan a következménye. Lesz büntetés. A kegyelem nem menti fel a gonoszságot.” „Tudtam”, húzta el a száját gúnyosan a fiú, s már nyújtotta is a tenyerét. „Kezdje már, nem kell annyit pofázni.” Az igazgató odaintett a tanítónak. „Hozza ide a botot.” A tanító odanyújtotta neki. Az igazgató megnézte, majd visszaadta a tanítónak. Újra a gyerekhez fordult: „Azt akarom, hogy te számold az ütéseket.” Előjött az asztal mögül, és megállt a fiú előtt. Megfogta a kinyújtott, ütést váró kezeit, és összecsukta őket, majd a tanítóhoz fordult előrenyújtott tenyérrel. Halkan odaszólt neki: „Rajta”. A széles falap lendületesen csapott az igazgató kinyújtott tenyerére. Csatt! A fiú nagyot ugrott a levegőbe. Döbbenet ült ki az arcára. „Egy”, suttogta. Csatt! „Kettő.” A hangja egy oktávval magasabban szólt. Csatt! „Három….” Ez hihetetlen volt. Csatt! „Négy.” Könnycseppek jelentek meg a lázadó gyermek szemében. „Oké, hagyják abba, elég volt. Hagyják már abba!” Csatt! Érkezett a következő ütés az igazgató kérges tenyerére. Csatt! A gyermek minden ütésnél megrándult, könnyek folytak az arcán. Csatt! Csatt! „Kérem, ne!”, könyörgött a korábban oly hetyke lázadó, „Hagyják abba, én csináltam, én érdemlem a verést. Hagyják már, könyörgöm, ne tovább…” De az ütések tovább hullottak, csatt! csatt! egymás után.
Aztán vége lett. Ott állt az igazgató gyöngyöző homlokkal, a fájdalomtól eltorzult arccal. Lassan letérdelt. Ránézett a síró gyermekre, majd kinyújtotta kezét, és magához vonta a fiú arcát. „Ez a kegyelem…”"
"Hogyan lettem katolikus? – egy egykori ateista vall megtéréséről
Jennifer Fulwiler: Az élet értelmének kérdésében sohasem tudtam közös nevezőre jutni ateista ismerőseimmel, akik úgy vélték, az életben rengeteg értelmes cél van annak ellenére, hogy az ember nem több, mint kémiai folyamatok összessége. Ezt a gondolatmenetet sohasem tudtam megérteni, sőt intellektuálisan hazugnak tartottam. Fiatalként hazugnak éreztem hát az életemet, mert tudtam, hogy az életnek nincs értelme, mégis úgy éltem, mintha az enyémnek lenne, mintha a remény, a szeretet, az öröm nem csupán agyi kémiai folyamatok okozta káprázat, hanem valóság lenne. Munkába, rohanásba, ivásba, társaságba menekültem. Öngyilkosságra is gondoltam, mondván, így hamarabb túlesnék azon, ami úgyis elkerülhetetlen. Mindegy, mikor szorozzuk be nullával az életet, az eredmény ugyanannyi.
Egy évvel az egyetem elvégzése után megismerkedtem Joe-val. Járni kezdtünk, csodálatos kapcsolat bontakozott ki köztünk. Egyetlen dolog nem stimmelt: Joe istenhívő volt, ráadásul keresztény. Nem fért a fejembe, hogyan hihet ennyire intelligens ember azokban a mesékben. Ám mivel erkölcsi felfogásunk egyezett, Joe bizarr világnézete nem okozott problémát. 2003-ban megesküdtünk a házasságkötőben. Azt hittük, közös életünk gondtalanul folytatódik tovább. Ám hamarosan megtudtam, hogy várandós vagyok, s ezzel minden megváltozott.
Az anyaság teljesen felkészületlenül ért. Egykeként nőttem fel, a környezetemben nem születtek gyerekek, magam sem akartam gyermeket. Fiunk születése testileg, szellemileg, érzelmileg súlyosan megrendített. Előjöttek rég eltemetett gondolataim az élet értelmetlenségéről, s ezúttal nem tudtam eltemetni őket. Úgy éreztem, az életemnek most még több értelme van, mint valaha. A baba mellett boldogság és remény töltött el. Ám mivel most nem volt mivel elterelni a figyelmemet, rám meredt a tény: sem a fiam életének, sem az enyémnek, sem az iránta érzett szeretetemnek nincs természetfeletti dimenziója. Rá is ugyanaz a sors vár, mint mindannyiunkra: meg fog halni, léte mindenestől elenyészik.
Hetekig alig tudtam felkelni. Az álmatlanság és a depresszió mozdulatlanságba dermesztett. Egy hajnalban aztán valami szokatlant éreztem. Elfogott a kétely. Kételkedni kezdtem materialista világnézetemben, abban, hogy az emberi életnek nincs természetfeletti dimenziója.
Néhány hónappal később egy könyvesboltban kezembe került egy keresztény könyv. A szerző azt írta, korábban ateista volt; érdekelt, hogy mekkorát hazudik. Megvettem, mert imponált logikus okfejtése (ha téves végkövetkeztetésre jutott is). Elgondolkodtatott, amikor azt olvastam, hogy a Názáreti Jézus halála után sok ezer zsidó elhagyta ősi vallását, és szinte valamennyi követője inkább meghalt, semhogy visszavonja állítását, hogy látta őt a halálból feltámadva. A kereszténység pedig futótűzként terjedt, noha híveire üldözés, nemegyszer halál várt. Megérintett a történelmi valóság, hogy az első században Palesztinában történt valami Jézus Krisztus körül, ami máig érezteti hatását. S egy nap váratlanul felvetődött bennem a kérdés: mi van, ha mindez igaz? Mi van, ha van Isten? Ha emberként tényleg belépett a történelembe? Ez volt életem legmegdöbbentőbb gondolata. Soha, még gyerekkoromban sem vetődött fel bennem, hogy létezhet egy személyes Isten, vagy egy szikrányi igazság is lehet a kereszténység tanaiban. Most viszont hiába próbáltam szabadulni a gondolattól.
Később C.S. Lewis kereszténységről szóló nagyszerű könyvét (Mere Christianity; Keresztény vagyok) kezdtem olvasni. A természeti törvény gondolata fogott meg legjobban, amit úgy fogalmazott meg, hogy minden jónak Isten a forrása, és ezért van az, hogy az emberek mindig, mindenütt hasonlóan gondolkodtak arról, mi a jó és mi a rossz. Az interneten utánaolvasva – Szent Ágostonnál, Aquinói Szent Tamásnál – úgy találtam, nem is annyira ésszerűtlen ez a vallás; sőt a történelem legnagyobb elméi közül többen keresztények voltak.
Végül beadtam a derekam, és beszereztem életem első Bibliáját. Az első száz oldalt döbbenten olvastam. Az sem segített, amikor áttértem az Újszövetségre. A legtöbb szakaszt nem értettem. Nem találtam világos iránymutatást, sőt úgy tűnt, mások sem: amikor rákerestem a neten, hogy mit tanít a Biblia az abortuszról, az eutanáziáról, a klónozásról, számtalan különféle véleményt találtam, és mind a Bibliára hivatkozott. Minden keresztény felekezet egészen mást tanított a bűnről. Ez bizony gond, hiszen ha Isten a jó, akkor a rossz – vagyis a bűn – magának Istennek a határait jelöli ki. Lehetetlen, hogy az ő vallása éppen ebben ne adna világos iránymutatást. Megtaláltam hát, amit kerestem: a hibát, ami bizonyítja, hogy a kereszténység ésszerűtlen.
Nem sokkal ezután valaki, akivel online vettem fel a kapcsolatot, felvetette, hogy nagyon mai módon közelítek a kereszténységhez. Gondoljak arra – javasolta –, hogy Jézus egyetlen Egyházat alapított, amelynek természetfeletti erőt adott, hogy minden történelmi korban pontosan tudja kifejteni az igazságot arról, mi a jó. Ez pedig... nos, ez a Katolikus Egyház – amelyről férjemmel együtt jól tudtuk, hogy archaikus, diktatórikus, nőellenes intézmény. A természetfeletti erő különösen ostobán hangzott.
Egy dolog azonban feltűnt: akik a leglogikusabban érveltek a hitük mellett az interneten, valamennyien katolikusok voltak. Ezért egyre többet olvastam katolikus szerzőktől, és el kellett ismernem, hogy olyan átfogó szemléletük van a világról és az emberről, amilyennel addig nem találkoztam. Még mindig hevesen tiltakoztam az Egyház egyes őrültségei ellen, például hogy miért ellenzi az abortuszt és a fogamzásgátlást, de be kellett ismernem, hogy minél többet olvasok a katolikus teológiáról, annál normálisabbnak tűnik.
Odáig jutottam, hogy minden valószínűség szerint van Isten, és a kereszténység közel járhat hozzá. De akkor vajon miért nem érzem a jelenlétét? Ha nem hinnék, akkor is ugyanilyen magányosnak érezném magam a világban; minek törjem magam a vallással, ha nem jobb tőle a helyzet? A mélyponton C.S. Lewis gondolata segített: Isten egyeseknek jobban megmutatja magát, mint másoknak – nem mintha egyeseket jobban szeretne, hanem mert akinek a lelke nincs a megfelelő állapotban, annak nem tud megmutatkozni. A Nap is egyformán süt mindenkire, mégsem ugyanolyan ragyogással verődik vissza egy poros tükörről, mint egy tisztáról.
Hát persze! Napjaimat önzés, ostoba fecsegés, ócska tévéműsorok töltötték ki. Rájöttem, hogy ha tényleg rá akarok jönni, van-e Isten, akkor meg kell változnom.
Elhatároztam, hogy kipróbálom. Egy hónapig a katolikus erkölcs szerint fogok élni. Megvettem és elolvastam a Katekizmust, és mindenben hozzá igazodtam, abban is, amiben nem voltam biztos, hogy az Egyháznak igaza van.
Mindezzel Istent kerestem, s helyette saját magamat találtam meg. Rájöttem, hogy ítélkezésem, ingerlékenységem, bűneim rétege alatt létezik egy tisztább, jobb önmagam, akit addig nem ismertem. Megértettem, hogy az Egyház parancsai, amelyeket addig korlátozásnak véltem, valójában a szeretet parancsai; meghatározzák, mi szeretet és mi nem az. Isten jelenlétét nem tapasztaltam meg, de attól, hogy megtartottam az állítólag általa alapított Egyház parancsait, megtapasztaltam, mit jelent igazán szeretni.
A fogamzásgátlás kérdése nem volt időszerű, mert éppen a második gyermekünket vártam, de a kísérleti hónap során sokat olvastam az Egyház tanításáról e kérdésben is. Meglepetésemre nemcsak én találtam úgy, hogy az Egyház hihetetlenül ésszerű érvekkel támasztja alá álláspontját, hanem Joe is. Ekkor tettük fel először a kérdést: akkor hát katolikusok leszünk?
Két héttel később mélyvénás trombózist kaptam. Hosszú időre kórházba kerültem. Az orvos azt mondta, a hajlam örökletes, és életveszélyessé teszi az esetleges további terhességeket. Amikor felvetettem az Egyház által elfogadott természetes családtervezést, csak nevetett. Magának fogamzásgátlásra van szüksége – mondta.
Elbizonytalanodtam. Itt már nem arról volt szó, hogy nem beszélek csúnyán, hanem arról, hogy az életemet kockáztatom, ha ragaszkodom az Egyház tanításához. Tanácstalanságomban az apámtól tanult alapelvhez nyúltam vissza. „Sose higgy el valamit azért, mert az neked kellemes – mondogatta –; mindig azt kérdezd, igaz-e!”
Ennek fényében azonban a kérdés nem volt kérdés, hiszen akkor már tudtam, hogy amit az Egyház tanít, igaz, csak nem akartam ekkora áldozatot hozni. Végül, bár tudtam, hogy anyagilag is, egészségileg is hatalmas kockázattal jár, úgy döntöttem, hogy ezúttal az igazat választom a kellemessel szemben. Férjemmel elhatároztuk, hogy elkezdjük a katekumenátust a helyi plébánián. Az orvosnak pedig – életem első hitvallásaként – megmondtam, hogy nem kérek fogamzásgátlást, mert katolikus vagyok.
Következő tavasszal, mielőtt befogadott volna az Egyház, életemben először gyóntam. Tudtam, hogy az elkövetett rosszat meg kell bánni, de magamban, Jézusnak ezt már megtettem, ezért úgy véltem, fölösleges a pap előtt elismételnem. Amikor azonban meghallottam a saját hangomat, amint kimondtam mindent egy másik ember előtt, annak olyan ereje volt, ami minden elképzelésemet felülmúlta. Zokogva soroltam a bűneimet. S amikor a pap Isten nevében kimondta, hogy a bűneim meg vannak bocsátva – nos, el nem tudtam volna képzelni, hogy ez ennyire megrendítő hatással lesz rám. Kábultan jöttem ki a gyóntatószékből, és beültem egy padba az üres templomban. Tudtam, hogy az életem immár örökre megváltozott.
Aznap éjféltájban kiléptem a verandára. A sötétség mintha lelkem sötétjét tükrözte volna – de ekkor visszagondoltam az első gyónásomra, és rájöttem, hogy mindentől megszabadultam. A belső sötétség nem volt többé. Helyette békesség és a szeretet félreismerhetetlen érzése töltött el. Életemben először megéreztem Isten jelenlétét.
Egy hajótörés egyetlen túlélőjét egy kicsiny, lakatlan szigetre sodorták a hullámok. Lázasan könyörgött Istenhez, hogy mentse meg. Két hónapon keresztül leste a láthatárt, hátha érkezik segítség, de egyetlen hajó sem járt arra. Végül kimerülten összeeszkábált magának egy kis kunyhót leveles ágakból, hogy védelme legyen az időjárás viszontagságai ellen, s elrejthesse megmaradt holmiját. Egyik nap, míg a viharos időben élelemért rótta a szigetet, arra ért haza, hogy kunyhója lángokban áll. Megtörtént a legrosszabb, amitől félt! Mindene odalett. Fájdalom, düh és kétely szorongatta a szívét. „Isten, ha vagy, hogy voltál képes ezt is megtenni velem?” – sírt keservesen. Másnap hajnalban hajókürt hangja ébresztette. A hajó közeledett a parthoz. „Hogy találtak rám?” – kérdezte az elgyötört ember megmentőitől. „Észrevettük a füstjelet, amit küldött”, - hangzott a válasz.
Könnyű elkedvetlenedni, ha rosszul megy sorod, de ne csüggedj, Isten dolgozik az életünkben, a legnagyobb fájdalom és szenvedés közepette is. Jusson eszedbe ez a történet legközelebb, mikor úgy érzed, porig égett kis fűkunyhód. Lehet, azért történt, hogy hozzád vonzza Isten segítő kegyelmét.
Egy nap egy szegény fiú, aki házalásból próbálta összegyűjteni a pénzt saját tanulására, iskolába menet nagyon éhes volt. Kotorászott a zsebében, de csak egy tíz centest talált. Elhatározta, hogy bekopog a következő házba, és kér valamit enni. Ám amikor egy kedves fiatalasszony kinyitotta az ajtót, inába szállt a bátorsága, és étel helyett csak egy pohár vizet kért. Az asszony ránézett, látta rajta, hogy éhes, ezért egy nagy pohár tejjel tért vissza. A fiú lassan kiitta a tejet, majd megkérdezte: „Mivel tartozom?” „Semmivel”, mondta az asszony. „Anyám azt tanította, hogy sose fogadj el pénzt, ha kedvességből adsz valamit.” „Nagyon köszönöm”, válaszolta a fiú.
Howard Kelly* tovább ment, s nemcsak fizikailag érezte jobban magát, de erősödött Istenbe és az emberekbe vetett hite is.
Évekkel később a fiatalasszony súlyosan megbetegedett. A helyi orvosok tanácstalanok voltak. Végül beutalták a közeli nagyvárosba, a John Hopkins Egyetem Klinikájára, s tudós orvosokat hívtak tanácskozásra a ritka betegségről.
Dr. Howard Kelly is köztük volt. Mikor meghallotta a város nevét, ahonnan az asszonyt hozták, felkereste a kórteremben. Azonnal felismerte. Az asszony a fehér orvosi köpenyben, ha tudta volna sem ismerte volna fel a fiút, aki vizet kért tőle. Dr Kelly azzal az eltökéltséggel érkezett a tanácskozásra, hogy mindent megtesz az asszony megmentéséért. Attól a naptól kezdve figyelme nagy részét erre szánta.
Hosszas küzdelem után győzelem következett. Mielőtt az asszony gyógyulva hazatért volna, Dr. Kelly elkérte a gazdasági osztályról a kezelési költségeket tartalmazó számlát aláírásra. Megnézte, írt valamit az oldalára, s odaadta egy asszisztensnek, hogy vigyék be, adják át a betegnek. Az asszony félve vette át a számlát, tudta, hogy egész további életében a rajta lévő összeget fogja törleszteni. Megrémült a számok láttán, de aztán észrevett valami írást a számla oldalán. Ezt olvasta: „Egy pohár tejjel kiegyenlítve”. Aláírás: Dr. Howard Kelly
*Dr Howard Kelly neves orvos volt, aki 1895-ben megalapította a John Hopkins Egyetem Nőgyógyászati Onkológia osztályát.
......az ima alatt nem éreztem semmit, talán egy kicsi meleget, de vastag kabátban voltam, és talán utána mintha kevésbé fájtak volna a csontjaim.
Másnap viszont nagyon jókedvűen éreztem, éjjel nem izzadtam, nem voltak tüneteim! Elmentem az orvoshoz és kértem, vizsgáljon meg újra. És utána égindulás, idegeskedés, orvosi fejek összedugása, kiabálás a telefonba, ki validálta ezeket a leleteket, jöjjön fel a laboros, jöjjön fel a vérautomata szerelő...és még egyszer meg is szúrtak, de ismét csak negatív. Az AB-s vércsoportom O-ra változott. Ezt is megismételték újra, ellenőrizték. Újra vettek csontvelő mintát is. Ez is negatív lett, bár erről még papírom nincs, de telefonban már mondták.
A leleteim egészségügyi szakértőnél vannak, kideríteni, mi történhetett. Nekem azonban hematológus szakorvosi papírom van minderről: AB-s vércsoport és most O-ás, ismételve is O-ás, bele van írva, hogy „a beteg más orvosnál nem járt, elmondása szerint Damian Stayne gyógyító alkalmán gyógyult meg”, bele van írva, hogy „a 34 éves nőbeteg orvosi szempontból megmagyarázhatatlan módon gyógyult meg”, és az is, ami a legfontosabb: diagnózis: Sine morbo, azaz egészséges!
Nem értem az Úr szándékát, (vércsoport váltás?), de biztos nem véletlen tette ezt velem. Neki mindenre van egy tökéletes terve. Most újra rád bízok mindent Uram! Minden problémámat, örömömet, bánatomat, mindent és mindenkit akit elém hozol, múltam, jelenem, jövőm, mert minden tőled származik. Dicsőség hála és köszönet neked mindenért!
Nem hiszem hogy a világnak hátat forditás üdvtechnika lenne,mert akkor egyszerübb lett volna meg sem teremteni. :))) Nehogy már önmagában a templomi zene tánc és éneklés negativ legyen lám milyen szimpatikus amikor a ritmus-tipusu négereb az isrtentiszteleten táncra pedülnek,számukre EZ ISTEN TISZTELETE.
Mitöbb a "profán" tánczene és a szex sem problematikus hiszen a házasság SZENTSÉG a katolikus egyházban és csodás szerelmi költészetet olvashatunk a Példabeszédek között.
Sajnos az istenkeresési üldözési mánia létezik : az ellenségek listája tul hosszura sikeredett :))))
Ha egy átlagember baleset vagy büntény tanuja akkor a hatóság és a népfelség illő tisztelettel felhasználja a döntéséhez,véleményéhez és megköszöni !
Node ha UGYANAZON ember közli hogy ufó-élmánye volt vagy mondjuk csodaszerü meggyógyulása.....akkor elókeról a szkepticizmus : talán alkoholista drogozik hazudós,erotikusan kielégületlen,scientologus,szabadkőmüves,talán hires akar lenni .....
Sepp Wudy, a frischwinkeli béresHans Watzlik közlése alapján
"A frischwinkeli gazdának az első világháború előtt volt egy bérese, akit Sepp Wudynak hívtak, és aki a jövőbe látott. Nemcsak a közeljövőben bekövetkező eseményeket látta előre, hanem különös dolgokat mondott a távolabbi jövőről is. Ezeket a gazda lejegyezte a naptárába. Sepp nem sokat beszélt, ezért a gazda csak a kérdéseire kapott válaszokból értesült néhány dologról.
Ez áll a naptárban:
Amikor Seppnek be kellett vonulnia, azt mondta, hogy nem jön vissza, mert jégben és hóban kell meghalnia. A világháborúban a Dolomitokban esett el.
Azt mondta, hogy ez nem az utolsó háború, mert nemsokára még egy lesz, és csak azután jön az utolsó. Az egyik rettenetesebb lesz, mint a másik.
Ha te megéred azokat az időket, akkoriban nézheted majd a bécsi unokatestvéred a saját szobádból, és ha gyorsan szükséged lesz rá, egyetlen óra alatt nálad lehet.
A Cseh-erdőt egyszer majd felégetik, mint egy szalmacsomót.
Ne fuss el onnan, amikor a szürke madarak repülnek, mert máshol még borzasztóbb lesz.
A Vég felé tartunk, és az már elkezdődött. Utána megint olyan lesz, mint évszázadokkal ezelőtt. Így lesznek az emberek visszavetve, és így fizetnek az önteltségükért.
Előtted lesz az étel, és nem lesz szabad megenned, mert a halálodat okozza, és ott lesz a víz, és nem lesz szabad meginnod, mert az is a halálodat okozza. Az Osserből ered még egy forrás, abból ihatsz.
A levegő mint méreg maródik be a bőrbe. Minden ruhád vedd fel, és még az orrod hegye se látsszon ki.
Ül be egy lyukba, és várj, míg mindennek vége van, mert nem tart sokáig. Vagy keress magadnak egy barlangot a hegyekben.
Amikor a hajad kihull, akkor utolért téged.
Végy egy borókabogyót a szádba, mert az segít, és ne igyál tejet nyolc hétig.
Rossz lesz, és a később születetteknek újból meg kell tanulniuk írni és olvasni.
Mindennek az lesz az oka, hogy az emberek nem ismerik fel többé az ördögöt, mert szép ruhát vesz magára, és mindent megígér nekik.
Amikor az Uhmanndl (uhu bagoly?) nem kiált többé, és a nyulak a házakhoz jönnek, és ott összeesnek, akkor menj el a víztől és ne kaszálj füvet.
Akkor nem lesz többé határ Bajorország irányában, de hogy te akkor hol leszel, azt nem tudom megmondani.
De mit is mondok! Ez már nem rád vonatkozik. De mondd meg a gyermekeidnek és az unokáidnak, mert nekik lesz ezzel dolguk, és ők élik át a végén ezt az egész történetet.
Az embereket sem értem, hogy egyre rosszabbak és istentelenebbek lesznek, és így ennek meg kell történnie, és amint megmondtam, újból olyan lesz, mint évszázadokkal ezelőtt.
Még több dolgot láttam, de nem tudom felfogni és elmondani.
A hit helyzete egyre rosszabb, és mindent elferdítenek. Senki sem ismeri már ki magát. A vezetők már egyáltalán nem hisznek, a kisemberek tévelyegnek. A templomokban tánczenét játszanak, és a lelkészek velük együtt énekelnek. Még táncolnak is, de kint jel jelenik meg az égen, amely a nagy vész kezdetét jelzi.
Észak felé fény lesz látható, amilyent még senki sem látott, és azután mindenütt felgyúl a tűz.
Menj Bajorországba, mert ott Szűz Mária palástját az emberekre terítette, de ott is minden a feje tetejére áll majd.
Minden bekövetkezik, amit Stromberger mondott, de ő vagy nem mondott el mindent, vagy ti nem értettétek meg. Mert sokkal rosszabb lesz a helyzet.
Gazda, mondd meg a gyermekeidnek, hogy fussanak a hegyekbe, amikor a fegyverek szólnak. Én csak egy béres vagyok, és nem tudom, hogy ezeket a dolgokat egy jó vagy egy gonosz lélek mutatta meg nekem*. De azt tudom, hogy egyszer valóra válnak."
* Emiatt az egy mondat miatt halogattuk ezeknek a jövendöléseknek a lefordítását és közzétételét. Úgy gondoltuk, hogy Isten prófétáinak tudniuk kell, hogy látomásaik nem származhatnak a gonosz lélektől. Másfelől viszont a jövendölések egy része már valóra vált, pl. nemcsak száz évvel ezelőtt, de még Paul Friedl könyvének megjelentetése idején sem lehetett elképzelni, hogy valaki a szobájából nézze egy messze élő rokonát. Az internet megjelenése óta ez nem okoz gondot. A lejegyzett szövegből az is kiderül, hogy Sepp hívő ember volt, és elítélte a növekvő gonoszságot és istentelenséget. A harmadik világháborúról szóló jövendölések pedig egy atomháború vagy vegyi háború képét vetítik előre. Így mégis közzétesszük ezeket a jövendöléseket."
"Sokat sürögtök és forogtok, és mindenféle dolgokat csináltok és mégsem juttok előrébb. Haladni szeretnétek de e helyett egyhelyben topogtok. Keresitek az akaratomat és nem halljátok. Vajon miért nem? Azért nem, mert eltompultatok. Eltompult a szívetek, eltompult az érzékszervetek és eltompult a fejetek is. Mit tehetnétek hogy ez megszűnjön? Először is csendben kéne maradnotok. Nagy csendben. Meg kéne szoknotok a csendet. Szokatlan számotokra a csend. Böjtölnötök is kéne, de nemcsak hússal, hanem a világ dolgaival. A világ nagyon hangos és szennyezett körülöttetek, és ti azt hiszitek védve vagytok, de tévedtek. A világ zaja és szennye hat rátok.
A világ ellen az én védelmemet kell keresnetek. Az Én védelmem a tanításomban rejlik. Az Én védelmem az Én Igéim. Fontos, hogy olvassátok, tanuljátok, beszéljetek róla. Fontos, hogy kérjétek Szentlelkem bölcsességét, vezetését, segítségét és tanítását. Fontos, hogy időt szakítsatok erre. Fontos, hogy ne a ti akaratotokat tegyétek meg. Eldurvult a hallásotok, eldurvultak az érzékszerveitek, a gondolataitok. Kell, hogy tisztuljon és finomodjon. Nem veszitek észre, ha szólok hozzátok, nem értitek amit mondok nektek, nem halljátok meg a hangomat, nem értitek a szavaimat. Nem veszitek észre ami nyilvánvalóan a szemetek előtt van. Nem veszitek észre a lényeget, az igazságot pedig a szemetek előtt van és nyilvánvalóan egyszerű. Túlbonyolítjátok az életeket. Túlfárasztjátok magatokat, felesleges dolgokat csináltok. Jó szándékból keresitek a megoldásokat nélkülem. Egyedül akartok megoldást találni, és ez nem megy. Figyeljetek rám és böjtöljetek. Böjtöljetek a világ dolgaival, ami túl fűszeres. A természetes ízeket már nem is szeretitek. Az egyszerűség, az nem tetszik. Az összetett és bonyolult dolgokat gondoljátok igaznak és komolynak. Az egyszerű, az túl egyszerű nektek. Arról nem feltételezitek, hogy érték és igazság. Ürítsétek ki a fejeteket! Legyetek alázatosak és befogadóak! Ne kishitűek legyetek, hanem alázatosak! Az alázatosság legyen a kenyeretek, azt egyétek és az Én Igéimet. Azt egyétek, és azt igyátok. S egyétek az Én testemet, evvel táplálkozzatok. Ne vegyetek részt felesleges beszédekben, felesleges cselekedeteket ne vigyetek végbe. Fontoljátok, meg amiket tanítottam nektek, és érjétek be ezekkel.
Folyton valamit cselekedni készültök, folyton valamit meg akartok tenni. Ha leülnétek és csendben maradnátok, tudnék hozzátok szólni. De nincs időtök erre, annyi a dolgotok. Annyi fontos dolgotok van, hogy nincs időtök arra, hogy leüljetek és rám figyeljetek. Nem tudlak benneteket megszólítani. Nem tudtok figyelni sem. Szétszóródik a figyelmetek a világban. Számotokra fontos dolgokra figyeltek, de a lényeget nem veszitek észre. Amikor Én szólok hozzátok azt nem veszitek észre,Pedig sokféleképpen akarok szólni, de nem tudjátok értelmezni az üzeneteimet, mert a világ elnyomja a hangomat. Ezért kérlek benneteket, hogy böjtöljetek. Böjtöljetek a beszédben, ne beszéljetek feleslegesen. Ne mondjatok rosszat másokról, ne beszéljetek hiábavalóságokat. Ne akarjatok megfelelni másoknak, nekem akarjatok megfelelni és tetszeni. Szánjatok időt arra, hogy rám figyeljetek és akkor majd lassan elkezditek megérteni amit mondok. Lassan észreveszitek majd ha szólok hozzátok valamilyen formában
Nem vagytok szinkronban a saját időtökkel, a saját életetekkel. Hol előre siettek, hol lemaradtok. Éppen akkor nem vagytok ott lélekben, ahol jelen vagytok testben. Éppen abban a pillanatban nem vagytok jelen, amikor kereslek benneteket. Hol előre rohantok, hol pedig hátramaradtok, pedig mindig a jelen pillanatban tudlak benneteket megajándékozni önmagammal. Legyünk együtt minden pillanatban! Én veletek vagyok minden pillanatban. De ti futkostok előre-hátra, Én pedig nézek utánatok szomorúan és azt várom, hogy megálljatok és rám nézzetek. Hogy egyszerűen csak eszetekbe jussak, nem akkor amikor bajban vagytok, hanem csakúgy, minden ok nélkül. Azon az okon, hogy együtt legyünk. Hogy tudatosítsátok magatokban, hogy éppen akkor ott vagyok, ahol vagytok. Éppen akkor veletek vagyok. Éppen akkor figyelek rátok és szeretlek benneteket. Éppen akkor mondanivalóm van számotokra. Éppen akkor tudnék segíteni. Éppen akkor tudnék vigaszt nyújtani. Éppen akkor hallgatnám meg az imáitokat és éppen akkor adnék tanácsot számotokra. Legyetek jelen a saját életetekben, erre kérlek benneteket. Hiszen az élet rövid, az idő gyorsan múlik. Minden percnek megvan a jelentősége. Minden napnak megvan az értéke. Minden pillanatnak, ami szeretetben telik megvan a hatása. Ha tudnátok, milyen érték van a birtokotokban. Kihasználnátok minden percet és sokkal jobban óvnátok és sokkal takarékosabbak lennétek. Nem tudjátok minek vagytok a birtokában, nem ismeritek az életetek igazi értékét. Hamis értékeket pátyolgattok és dédelgettek.
Hogyan fogtok elszámolni majd az időtökkel? Az elfecsérelt pillanatokkal, napokkal, hetekkel, évekkel? Sírni fogtok és bánkódni és nem tehettek már semmit. Fájni fog a szívetek. Sírjatok most és bánkódjatok most. Ne várjátok meg amíg késő lesz. Nincs felesleges idő, és bűn az elfecsérelt idő. Tartsatok bűnbánatot, ne becsüljétek le a kis bűnöket. Ne legyintsetek az általatok kicsinek tartott bűnökre, mert megakadályoz benneteket a fejlődésben. Sokkal nagyobb akadályt képez az életetekben mint gondolnátok…Nincsen olyan bűn amire legyinthetnétek. Ezt nem azért mondom, hogy elszomorítsalak benneteket, hanem hogy komolyan vegyétek. Legyetek tudatában a felelősségeteknek. A saját,és mások életével kapcsolatos felelősségeteknek. Nem mondhatjátok azt majd, hogy nem voltatok ott,hogy nincs közötök hozzá, hogy nem tudtátok. Mert nem is akartátok tudni. Nem is akartátok meghallani. Ezért legyetek készségesek a hallásra, a tanulásra és a bűnbánatra, mert nem lesz mivel védekeznetek.
Ne mutogassatok másokra, hanem nézzetek magatokba. Ne keressétek a mások felelősségét, hanem keressétek a magatokét. Nézzetek mélyen magatokba és vizsgáljátok meg, magatokat elsősorban. Ne másokat vizsgálgassatok. Ha mindenki ezt tenné, akkor mindenki sokkal jobban tisztába lenne a maga bűneivel. De ti sokkal jobban tisztában vagytok a másokéval. Hozzá kell szoktatnotok magatokat a saját magatok rendszeres vizsgálatára. Lehet, hogy vétettek ellenetek, lehet hogy igazságtalanok voltak veletek. Lehet, hogy bántottak benneteket és megsebeztek. De az erre adott válaszaitok vizsgálat alá kerülnek, és értékelésre kerülnek. Persze van mentség. Van mentségetek. De ezeket ne ti keressétek, majd én megkeresem ezeket a számotokra és megsegítelek. Nem juttok előrébb, ha nem magatokat vizsgálgatjátok elsősorban. Szokjatok le mások vizsgálgatásáról. Magatokkal szemben legyetek szigorúbbak és ne mentegessétek magatokat. Mentegessetek másokat. Ti fordítva teszitek ezt. Magatokkal szemben elnézőek vagytok, magtoknak mentségeket találtok, másokkal viszont Szigorúak vagytok. Sokkal szigorúbbak mint magatokkal szemben. Ezt fordítva tegyétek és meglátjátok, hogy mennyit fogtok előre haladni.
Ne tartsatok haragot Ha tisztában vagytok a saját bűneitekkel, ha gyakorlatot szereztek az önvizsgálatban, másoknak is könnyebben meg tudtok bocsájtani és békesség lesz bennetek. Igyekezzetek, hogy békességben éljetek egymással."
Eszter és Nani, 2010 08.25 - imádságban kapott tanítás az Úrtól
Nem mai pulyka vagyok ! Juniorként megannyi jóst felkerestem :)) én tinó. De ingyen és kérelem nélkül is jött.Néha nem volt időm félreugrani a jóslat pardony prófécia elől :)) Egyik zavarosabb és gyalázatosabb mint a másik.Talán ez a mai aion/kor fenyitési eszköze az Istenség kezében.Régen háboruk voltak és kolerera ha világvége ricsajozás.
Bájos ahogy tv-szónokok értelmezik a Jelenések Könyvét :))) miközben maga a szöveg közli hogy " Jön majd az OROSZLÁN a Juda törzséből,Ő töri fel a pecséteket."Ki az Oroszlán ? Há honnét tudjam ?
Ez az egész kódolt lepecsételt okkult zárt pszt türelem NEM AZ INTELLEKTUSÉ.
Sokminden vágyam van,mert vágy nélkül lehetetlen létezni....de jóslást nem kérek se a Sántától se az Egyenes járásutól,besokalltam.Még egy sem bizonyult igaznak.
Van könyved Noszteradamustól ? Be a kuka legmélyére nehogy mást is legyepáljon !
Viszont egy doboz söröcske hetente nem árt.
Nem azt irtam hogy a prófétálás lehetetlen ! Hanem hogy lehetetlen kiválogatni a kevés gyémátgyürüt a hatalmas szemétdombból Kiskakas !
A Biblia 1400 oldalnyi és a szószerinti olvasata bőséges kinálat a mazsolázásra. Igazándiból az Ige a BIBLIA TELESSÉGE. Kiragadok innen,kicsippentek onnan,a vele konkuráló részeket átlapozom gyorsan.....nos ez a módszer nem vonzó számomra.
Arról nem is szólva hogy az eredeti szövegben a logosz található ami nem feltétlenül csak ige-ként forditható.Talán nem is kéne leforditani mert nemzetközi szó inkább tisztázni kéne jelentés-tartalmát !
Nekem semmiféle zenével szemben nincs kifogásom :))) Izlés dolga. Az Edda Nyüvektől és a mulatós lakodalmas stilustól rángatódzani kezdek....de láttátok volna jószüleim üdvmosolyát ahogy már félórával előbb leültek a tv elé Zámbó Nyimi tulcukros nótáit hallgatni. Emelkedett általa a lelkecskéjük.
Hallgasson csak szépen mindenki olyan dalokat amiket komál,ha nem tetszik álljon tovább.
Én csak azt kérem H A L L K A N ! ne az én megerőszakolásomra.Csitt ! Jogom van a csendhez !
Találtam egy cikket, amit feldobok most megvitatásra. HANGSÚLYOZOM, NEM AZ ÉN VÉLEMÉNYEM, csak kíváncsi vagyok, milyen gondolatokat indít meg bennetek. ( Picit hosszú, de szerintem megéri elolvasni. )
"Az ún. „kortárs keresztyén zene” és az ún. „karizmatikus dicsőítés” veszélyei
Bevezetés: Megtérésem előtt többek között progresszív metál és pszichedelikus rock zenét hallgattam napi 6-8 órában. Az Úr Jézus Krisztus nemcsak ezekből, hanem egész bűnös, romlott természetemből és a kárhozatból megszabadított azáltal, hogy a kereszten magára vette az én bűneimet, az én teljesen romlott természetemet, és elszenvedte azokért az Isten büntetését, jogos haragját, hogy én éljek - örökké. Halálával kiengesztelte az Istent, így lehetek most itt tiköztetek, már nem harag, hanem kegyelem alatt. Az Atya kegyelmi munkájában bízva szólok most köztetek. János 4:23-24 (23) De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az Ő imádóiul. (24) Az Isten Lélek: és akik Őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják.Szögezzünk le pár dolgot itt az elején irányadóul: 1. Isten keres imádókat az emberek között. Az Ő akarata, hogy mi imádjuk Őt. Erre teremtett bennünket. Mégis azért keres, mert az emberiség bűnben vesztegel és nem dicsőségére, hanem gyalázatára van az Istennek. 2. Istent imádni csak újonnan született hívő ember tudja. 3. Nem én határozom meg az Isten-imádat módját, eszközeit, hanem Isten. 4. Lélekben kell imádni az Istent. 5. Igazságban kell imádni az Istent. 6. Jézus Krisztus eljövetelével változás állt be az addigi ószövetségi Isten-imádatban – „eljő az óra, és az most van” Róma 1:16 Mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére… A bibliahű keresztyének minden időben Pál apostollal együtt vallották, hogy a Szent Lélek Isten az Ige által vezeti üdvösségre a bűneikben halottakat. Ezt hiszik ma egyre kevesebben, s nyúlnak hozzá olyan eszközökhöz, mint a világi zene, vallásos köntösbe öltöztetve, s elfelejtik, hogy ami által megnyerik az embert, valójában annak nyerik meg azt az embert. Jellemző az elmúlt két évszázadra és korunkra, hogy az Isten Igéjébe vetett hit megrendült a gyülekezetek körében, ezáltal megváltozott a hívő élet gyakorlata. A XIX. században a liberális teológia megtámadta és aláásta a Biblia isteni ihletettségét. 1901-től pedig a karizmatikus mozgalmak indulásával az extatikus élmények hajszolása kezdődött el széles körben. Majd a hippi mozgalom az 1950/1960-as évektől az elvilágiasodást és a lázadást hozta be a hívő körökbe is. Időközben az Ökumené is kibontakozott. És mára elképesztő méreteket öltött a tévelygés, a káosz, az ún. hitehagyás, idegen szóval aposztázia. Új stílusú dicsőítés robbant be a keresztyénségbe. Van egy hamis elképzelés, miszerint a keresztyénséget és az Igét az adott korhoz, emberekhez kell igazítani – valójában pont fordítva! Mindig a kornak és az embernek kell igazodnia az Isten Igéjéhez. Néhány év alatt oda jutottunk, hogy az a fajta modern dicsőítés, ami eleinte csak a karizmatikus pünkösdista körökre volt jellemző, mostanra csaknem minden felekezetet és missziót elért. - pl. MEKDSZ, Timóteus Társaság, Élet Szava táborok, MERA - pl. Liebenzell és más missziói iskolák - pl. eddig erősen álló teológiák, Moody Bibliaiskola vagy a John MacArthur által alapított főiskola - A Biblia Szövetség csendesnapján is előfordult dicsőítő zene. - De még itt a hetek résztvevői körében is azt halljuk, hogy eddig nagyrészt hűséges gyülekezetek sorban veszik be ezt a veszedelmes mérget. Be kell látnunk, hogy a zene az egyik legfontosabb befolyásoló tényezővé lett általában a keresztyén életben és a gyülekezetekben, a feltörekvő filmek mellet. A mai hívő fiatalok, de egyre inkább az idősebb korosztály is, az ún. keresztyén filmekből meríti teológiáját. „Mindenki maga tudja, mi jó neki.” Nem ritka, hogy a hívő fiatalok többre értékelnek egy filmklubot, mint egy Bibliaórát. (pl. a Fűtő Róbert-féle filmkluboktól óva intek mindenkit). A fiatalok felé végzett misszióban elengedhetetlennek tartják a filmeket és a dicsőítő zenét még a tradicionálisabb körök is (pl. debreceni ref. nagytemplomban rockkoncert). Mintha fémjelezne egy gyülekezetet az, hogy milyen zenei stílust képes kínálni a mai fogyasztói keresztyénségnek, különösen a fiataloknak. A kortárs keresztyén zene jellemzői (az angol nyelven ismertté vált kifejezés, Contemporary Christian Music rövidítését, CCM használom) A CCM világi zene – a mai keresztyénség nem határolja el magát a világtól, amire a Biblia több helyen figyelmeztet. Ezékiel 22:26 Papjai erőszakot tettek törvényemen, s megfertőztették, ami nékem szenteltetett! Különbséget nem tettek a között, ami szent és ami közönséges (profán), s a tisztátalan és tiszta között különbséget nem tanítottak, s szombataimtól elrejtették szemeiket, úgyhogy megszentségtelenítettek engem. A CCM világias volta abban látszik, hogy maga a kortárs zene a világ érzéki ritmusaiból merít. pl. blues, jazz, rock, rap, reggae, dance… Ezek a műfajok elválaszthatatlanok az erkölcstelenség, részegség, kábítószerhasználat, szerencsejáték, prostitúció és más gonosz dolgoktól, amiről videoklipjeik is tanúskodnak. Ezt veszi át a CCM. Szex, drogok és rock&roll – ezek együtt járnak. (Rock ’n’ roll = szexuális aktus szleng megnevezése.) A CCM gyökereiről A modern dicsőítés visszavezethető egészen az 1960-as évek hippimozgalmaiig, amikor pl. a Jesus People nevű csoport tagjai átmentették zenéjüket és életvitelüket ún. „megtérésük” utánra. Pedig a rockzene lázadás a rend ellen. Az erőszak és az aberrált szexualitás, féktelen érzékiség hirdetője. De még visszább is kell mennünk, az ősi sámánisztikus, szellemidéző transz állapotot okozó zenékig. A Biblia azt mondja, hogy a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Innen is tudhatnánk, hogy az eredmény mi lesz. Vannak, akik azt állítják, hogy a zene semleges. Ez nem igaz. Nincs semleges zene. Minden zenét áthat valamilyen szellemiség. Maga a zene is üzenetet hordoz. Vajon semlegesek-e maguk a hangszerek? Önmagukban semlegesnek tűnnek, mégis hatásuk különböző. pl. az elektromos gitárokkal nem lehet erősítő nélkül játszani, az erősítő pedig világos célt szolgál. Jeff Godwin írja egyik könyvében: “Minden ’keresztyén’ rocksztár/rockrajongó, aki azt gondolja, hogy a zene semleges, szembe kell néznie egy egyszerű ténnyel: senki nem lesz függővé semleges zenétől. Miért nem végzel egy kis kísérletet? Töltsd el a következő 30 napot anélkül, hogy BÁRMILYEN rockzenét hallgatnál vagy játszanál. (Hat hónap jobb lenne). Próbáljátok ki, keresztyén rockrajongók! Gyorsan ELVONÁSI TÜNETEK között találjátok majd magatokat, mivel a rockzene egy drog! Nem hiszed? Próbáld meg 30 napig nélküle.” – eddig az idézet. A Pop/Rock zene fő zenei eleme Az erős ún. backbeat. Egy ún. anapesztuszos ütemről van szó. Anapesztusz a költészetből ismerős, amikor három szótag közül az utolsón van a hangsúly: ti-ti-TÁ, ti-ti-TÁ. A rockban pedig: egy-KÉT-há-NÉGY vagy egy-két-HÁ. Ez ellenkezik az ún. egyenes ütemmel, az indulók ütemével, ahol az első elemen van a hangsúly, vagy egyenlő hangsúly van minden ütem-elemen. Miért olyan fontos ez? Hallgassunk meg egy bennfentest: „Amikor játsszák a zenéjüket, ó azt a modern zenét, sok kedvelt stílus létezik; de attól az még mindig ugyanaz a régi backbeat ritmus és az tényleg nagyon, nagyon ’vaddá teszi őket’” („The Heart of Rock & Roll” Huey Lewis and the News). Maguk a rockzenészek szexinek találják a zenéjüket. Azt állítják, hogy az erős backbeatben rejlik ennek a titka. A rockzene ÓSZ-i ősére is ilyenféle elem lehetett jellemző, amikor a bálványok tiszteletére zenés orgiákat rendeztek. A dicsőítés erős hatást gyakorol a testre – mozgáskényszert éreznek a hallgatók. Lábak, kezek mozgása. Ingadozás, kígyózó mozgás. Idézek Jeff Godwin, “What’s Wrong With Christian Rock?” (Mi a baj a keresztyén rock-kal?) c. könyvéből, pp.37-41: „A rockzenéről BEBIZONYÍTOTTÁK, hogy káros hatással van az adrenalinszintre, a nemi mirigyekre és az emberi agy vércukorszintjére. Tanulmányok sora mutatta meg, hogy a rockzene MINDIG akadályozza a növekedést és elfojtja az életet.” Vizsgálatok egereken kimutatták, hogy a pop/rock zenétől idegesek lettek, egymásra támadtak, kannibalizmust produkáltak, rockzene hatására még rákos betegség kialakulása is megfigyelhető volt rajtuk. A kortárs keresztyén zenészekről Ők maguk mindenféle világi rockzenét hallgatnak, s ezt büszkén híresztelik valamint koncertjeiken tisztán világi számokat is előadnak. pl. Amy Grant, aki többek között a spiritiszta Joni Mitchell zenéjét népszerűsíti keresztyén körökben, vagy Michael W. Smith a Beatles-t, a XX. század egyik legistentelenebb együttesét. Nem szakítanak a világgal az életvitelükben, s ez látszik beszédstílusukon, öltözetükön, tetoválás, piercing, fülbevaló. Érzéki táncosok lépnek föl, videoklipek. Az előadók általában világi producerekkel és cégekkel vannak kapcsolatban, így nekik hajtanak igazán nagy hasznot. pl. a Warner cég, akinél Madonna, RHCP zenéinek joga is van. Ez ellene szól az Igének: 2Ko 6:14a Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában… Mindenféle világi zenei stílussal megvalósítható a modern dicsőítés. Ahogyan a világban vannak a különböző zenei stílusok kedvelői, ugyanez megvan a CCM-ben is. Punk rock-tól a soft rockig, a dance-től a hip-hop-on át egészen a heavy, a gothic vagy a death metal-ig. A modern dicsőítő zene igazodik az emberek ízléséhez. Hogy erről Istennek mi a véleménye, az senkit nem érdekel. Pl. Rick Warren a gyülekezetében a hét minden napján más-más zenei stílusú „istentiszteletet” hirdet meg. A CCM egyfajta rajongó szellemiséget bontakoztat ki A zenei jellemzők alapján az általánosan ismert gyülekezeti dicsőítésnek meditatív,hipnotizáló hatása van. A lágyabb dicsőítő zene azért veszélyes, mert nem tűnik veszélyesnek, de ugyanaz jellemző rá, mint zajosabb testvérére. Ilyenek a Taizéi mozgalom énekei, amiket pl. a református ifjúsági énekeskönyvek is átvettek. Más énekeknek felpörgető, feltüzelő ereje van, eufóriát idéznek elő. A dicsőítésvezetők igyekeznek úgy válogatni az énekeket, hogy jó arány legyen, és a hallgatók elérjék az ún. kick élményét, egyfajta katarzis-élményt, felfosztózást, áttörést, kielégülést. Általában fél óra minimum szükséges ennek eléréséhez. Teszik ezt az ún. istentisztelet előtt, amihez inkább lecsendesedni kellene. De nekik egészen más céljuk van. A CCM-vel bejött egy döbbenetes cél a gyülekezetekbe, a szórakoztatás. A dicsőítő zene szórakoztatásra van. Az ember van a középpontban. Hogy én jól érezzem magam. Az igehirdetések is ebbe az irányba tolódnak el. A CCM szövege a legritkább esetben biblikus, de ekkor is a zene tönkreteszi a bibliai üzenetet. Általában jellemzőbb a sekélyes bibliai tartalom, sok refrénnel, ismétlődéssel, érzelgős képekkel. Alapvetően karizmatikus és ökumenikus hamis tanítások találhatók meg a szövegekben. pl. a dominionizmus, ami a korai Katolikus Egyházra és Augusztinuszra visszavezethető tévtanítás, mely szerint a keresztyénség állítólag arra hívatott, hogy Krisztus helyett gyakorolja az uralmat a világ felett ill. megvalósítsa Isten országát és befolyást gyakoroljon a kultúrára, a tudományra, a politikára és a gazdaságra. A CCM szorosan kapcsolatban van a karizmatizmussal Azok a dicsőítő zenék, amiket korábban csak karizmatikus körökben hallgattak, most már mindenfajta közösségben megtalálhatók. A pünkösdista karizmatikus mozgalom, ami 1901-ben indult, a kezdetektől élt az érzékiséggel túlfűtött zene eszközével, hogy sikert érjen el. Egy vezetőjük úgy fogalmazott az 1901-1914-ig tartó időszakról, hogy a jazz nélkül nem tudtak volna olyan könnyen utat találni az emberek szívébe, ahogyan sikerült, s nem éltek volna át folyamatosan győzelmes ébredéseket – az ő szemszögükből. Elmondta azt is, hogy addig a hagyományos dicséretek éneklése folyt mindenütt a gyülekezetekben. Ők voltak az elsők, akik a modern, akkori világi zenét felhasználták ún. karizmatikus ébredések előmozdítására. A karizmatikus zenék/énekek a mágikus karizmatikus gyakorlatok eszközei: vizualizáció, megvalósítás, démonikus hatalmak visszaszorítása (Jézus Menet mozgalom), Isten jelenléte légkörének megteremtése, Isten megidézése. „Hogy kiáradt a Szent Lélek…”- mondják. Az nem a Szent Lélek volt. Más lélektől/szellemtől származnak a dicsőítő zenék és más „Jézushoz” irányulnak, a karizmatikus látomások „Jézusára”. - The Vintage Vinyard Music – John Wimber, karizmatikus 3. hullám - Hills Christian Life Center – Darlene Zschech, akit „megérintett” Jézus - Hillsong együttes Sok dicsőítő együttes gyakoroljaa nyelveken szólást, prófétálás ajándékát, hisznek az ún. késői eső tanításban, miszerint az Úr Jézus visszajövetele előtt egy hatalmas ébredés lesz az egész világon, amikor a Szent Lélek hatalmasan kitöltetik jelek és csodák kíséretében. CCM ökumenikus beállítottságú mind filozófiájában, mind a gyakorlatában. Ledönti a felekezetek közötti különbségeket, és átnyúl a felekezeteken. Eszköz a vallások, felekezetek összeolvasztásában. „A CCM-ben használt gyakori kifejezések: felkent, a királyság, a test, egyesülten, János 17, tolerancia, kritikától mentes szeretet, ne ítélj, ne mutogass ujjal másokra, szabadok vagyunk…” „Tegyük félre, ami elválaszt bennünket, s nézzük, ami összeköt.” Általában a Jn 17-ben az Úr Jézus főpapi imáját értik félre, miszerint azt kéri az Atyától, hogy egyek legyünk, amint Ők egyek. Itt egy Istentől származó egységről, egy igazságban való egységről van szó. Ezt Jézus Krisztus megteremette kereszthalálával és feltámadásával. Nem az ökumené teremti meg, az a hamis egységet munkálja. A CCM elmossa a gyülekezeti és tanítási határokat. Ha egy visszafogottabb dicsőítésvezető elmegy egy szélsőséges rajongó gyülekezet dicsőítő csoportjával közös fellépésre, vagy táborba, képzésre, akkor ott tovább fertőződik a karizmatikus közösség hamis tanaival. pl. egy ref. vagy ev. gyülekezet gitáros-énekes dicsőítésvezetője találkozik a Hit Gyülekezete veszedelmes előadóival… Összefoglalva: A CCMSátán eszköze a végidők nagy parázna antikrisztusi egyházának felépítésére. Milyen érvekkel próbálják igazolnia dicsőítő zene létjogosultságát? Az újszövetségi gyülekezetek istentiszteleti alkalmain szerintük használható hangszereket és zenét az Ószövetségi Izráelnek adott utasításokkal igyekeznek alátámasztani, nagyon felületesen és helytelenül. Az ÓSZ-i zenészek meghatározott rend szerint szolgáltak (1Krón 6:31-32) – ezzel szemben ők rendetlenséget okoznak. A léviták zeneileg magasan képzettek voltak, Szent Lélekkel teltek voltak – a modern zenészektől esetleg zenei gyorstalpalót várnak el, életük pedig lehet akármilyen romlott, a gyülekezeti dicsőítők életét nem vizsgálják meg. Ma egy valamirevaló hívő fiatal gitározni tanul, holnap pedig már ő vezeti a helyi gyülekezet „dicsőítését”. Ez határtalan zenei igénytelenség és engedetlenség! Állítás: El a poros énekekkel, s elő az újakkal. Hiszen meg van írva:Zsolt 33:3 Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón. Az új ének problémája: vajon az új egyúttal azt is jelenti, hogy jobb? Nem feltétlenül. Itt az új azt jelenti, hogy a közelmúltban tapasztalt áldások és irgalmasság iránti hála kifejezésére írt új tartalmú ének. Állítás: Például a 150. zsoltár felhatalmaz minket a hangos dicsőítésre és mindenféle hangszer használatára a gyülekezetben. Nem ismerik a Bibliát. A 150. zsoltár a népi ünnepélyre, győzelmi vagy hálaadó napra ad útmutatást, amikor mindenféle hangszereket használhattak. A templomban nem volt zajongás, csak négyféle hangszert lehetett használni, amiből egyik a hívogató kürt volt, 3 pedig húros hangszer, s a gyülekezet nagy létszámából fakadóan nyilvánvaló, hogy nem a zenei gyönyörködtetést szolgálták. A hangszeren játszók megszentelt, az Úrnak átadott életű szolgálók voltak. Bent pedig, a szentek szentjében csend uralkodott. Ott nincs helye zenének. El kellene gondolkodniuk a mai zenélőknek, hogy az újszövetségi gyülekezet már a szentek szentjébe hatolhat be, mert kettészakadt a kárpit. Meggyőződésem, hogy ezért nincs pontos leírás az újszövetségi gyülekezetek zenei dicsőítésének kialakításáról. Az első keresztyén gyülekezetekben csak énekeltek. Ott az Isten által teremtett hangszer az ember torkában, de az Ige szerint a szívben kell zengedezni az Úrnak. Tapasztalat mutatja, hogy az ember bűnös természete, büszkesége, magamutogatása miatt a hangszerek előbb-utóbb előretolakodnak a gyülekezetekben, még az orgonák is. pl. ilyen okból nem alkalmazott hangszert a gyülekezetében C.H. Spurgeon, pedig ott 6000 ember énekelt. S valószínűleg ilyen, vagy hasonló okokból nincs hangszer itt az Iharosi szolgálatban. Állítás: Luther, Wesley és mások is koruk világi zenéjére, többek között bárzenéjére írták éneiket. Ez nem igaz. Ennek részletes cáfolatát többen is megírták. Ha világi zenéből vettek is át, akkor elismerhetően szép és kiváló művekkel tették ezt (pl. Haendeltől, koruk klasszikus zenéjéből, néhány operából és egy-két népdalból vettek át). Ennek az átvételnek a saját beszámolójuk szerint nagyon komoly kritériumai voltak, és komoly változtatásokat eszközöltek. Állítás: Dobokat használunk, hiszen dobolás volt a zsidóknál is. Nem magával a dobbal van a baj. A dob egy induló esetében (pl. skót dudások) megfelelően alátámaszthatja a célt a menetelésben, mégsem uralja le a duda zenéjét. Vagy gondoljunk a dob és cintányér használatára nemzeti Himnuszunkban. Fontos zenei, szövegi mondanivalót támogat meg, húznak alá. Ezért volt helyük a népi ünnepélyben is Izráelben, de a templomban nem! A rockzenében a monoton, sorozatos backbeatek okoznak robbanásba torkolló feszültséget. Érzéki, szexuális vágyat fokozó, démoni erőket megidéző hatása van. Értelmetlen, mert nem húz alá zenei mondanivalót, hanem eluralkodik a zenén és a testet, az elmét rombolja, valamint monotonitásával hipnotikus hatást ér el, ahol az egyén kikapcsolja az értelmi kontrollját, ajtót nyitva idegen szellemiségnek. Ilyenkor valósul meg a hamis lélek/szellem általi antikrisztusi dicsőítés, amely Isten haragját vonja magára. Állítás: Táncoljunk, mert Dávid is táncolt. A Zsolt 150:4 is erre buzdít. Az ÓSZ-ben van szó világi és szent táncról. A világi a szexualitással, bálványimádással van összekapcsolva. A szent táncot egyedül, vagy azonos neműekkel járták. Hogy az újszövetségi gyülekezetek hívői miért nem táncolnak, hosszabban tudnám csak megválaszolni, meghaladná az előadás kereteit. Állítás: De hiszen a CCM-re is megtérnek emberek, nem is kevesen?! Nos, igen gyanúsak a megszülető döntések a következő okokból: - az üzenet tartalma miatt - a légkör miatt - a médium, az eszköz miatt - a gyümölcsök miatt - az evangélizáció elenyésző hangsúlyt kap az összejöveteleiken A dicsőítő zene terjedésének oka és módja A dicsőítésbeli tévelygés a bibliai út elhanyagolásából keletkező vákuumba robbanhatott bele. Sok gyülekezetben elhanyagolták az egészséges bibliai dicsőítést, a szívből jövő imádatot. Hiányzott belőle az erő, a belső őszinteség, a valóság. Ezért a kortárs dicsőítés egyben rámutat kora keresztyénségének hiánybetegségére. A megoldás mégsem a CCM, hanem a visszatérés az Igei utakra. Ha egy gyülekezet, egy hívő ember nem áll ellene határozottan, állhatatosan, igei alapokon, akkor előbb utóbb el fog esni, mert átható ereje van a CCM-nek, mögötte a tévelyítés szellemei munkálkodnak. Élvezhető, s ezért kívánatos a tiszta Ige nélkül haldokló keresztyénség örömpótlékaként. A test vágyait elégíti ki. A modern dicsőítés terjedésében a fiatalok zenei éhségét szokták kiemelni, s hogy miattuk vannak a szakadások a gyülekezetekben, mert behozzák a modern zenét, amit az idősek nem szeretnek. Arról nem beszélnek, hogy ez nem történhetne meg, ha a gyülekezetek felelős felvigyázói (presbiterek, lelkipásztorok) nem engednék. Hogy miért engedik? Gyakran nekik sincs világosságuk a kérdésben. Fogynak a gyülekezetek… Meg akarják tartani a fiatalokat… és a CCM az egyik legegyszerűbb mód a tömegek vonzására. lásd Golgota Gyülekezet De van egy másik terjedési vonal a fiatalok részéről érkező esetleges nyomás mellett: ha egy befolyásos vezetőt sikerül megnyerni az ügynek, akkor sokan követni fogják őt. Így igaz ez egy ifjúsági csoport, bibliakör vezetőjére is. Ha terád is vannak bízva mások, fokozott a felelősséged. A modern dicsőítő zene kérdése nem generációs kérdés. Idősebbek is hajlandóak megfelelő nyomás után elfogadni. pl. Graham-fesztivál, ahol idősek is szó nélkül tűrték, amit korábban nem tűrtek volna. A modern dicsőítő zene terjedése sátán érdekében áll, aki mindent elkövet, hogy Isten szent helyét, az egyes hívőt és a hívők közösségét, a helyi gyülekezeteket megszentségtelenítse. 1Kor 3:16-17 Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek? (17) Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti. Még a CCM három jellemző vonására szeretnék rámutatni: A lelki részegeskedés-jellegEf 5:18-19 És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Lélekkel, (19) Beszélgetvén egymás között zsoltárokban és dícséretekben és lelki énekekben, énekelvén és dícséretet mondván szívetekben az Úrnak. A dicsőítések során elvesztik józanságukat, lelkileg lerészegednek a résztvevők. Ez hasonlít a karizmatikus közösségekben gyakori lelki lerészegedéshez, aminek jelei a görcsös nevetés, ugatás, földön hempergés. Ezzel szemben a Krisztusban hívő újonnan született ember a józanság Lelkét kapta. A kovász-jelleg: Ha egy gyülekezetben kicsit is megveti lábát a modern dicsőítés, ott növekedni fog a jelenléte és megrontó hatása, míg teljességre nem jut. Rengeteg példát tudnék idehozni. Erre a veszélyre így figyelmeztet az Ige: 1Kor 5:6-8 …Avagy nem tudjátok-é, hogy egy kicsiny kovász az egész tésztát megposhasztja. (7) Tisztítsátok el azért a régi kovászt, hogy legyetek új tésztává, aminthogy kovász nélkül valók vagytok; mert hiszen a mi páska-bárányunk, a Krisztus, megáldoztatott érettünk. (8) Azért ne régi kovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. Pótlék-jelleg: Összefoglalva elmondható, hogy a CCM a valódi, Szent Lélek által vezetett, a Szent Lélek örömében élt engedelmes hívő élet pótléka. Azt a látszatot kelti, hogy a hívő boldog, győzelmes és jó irányba tart. Ehelyett a hétköznapok szomorúsága, kudarcai és a kárhozat felé vezető irány a valóság. A hazugság atyjának eszköze ez a dicsőítő zene: ÓPIUM a kárhozat útján járóknak, hogy észre ne vegyék, merre tartanak valójában. Intelmek – az Úr Jézus Krisztus szeretetében kérlellek Ne fogadj el semmilyen kortárs keresztyén zenét, ún. dicsőítést! Ne járj olyan közösségbe, ahol ilyen dicsőítés folyik! Ha ilyen zenéket hallgattál, bánd meg bűnödet a hallottak alapján, valld meg és szakíts vele teljesen! Az Atya Jézus Krisztusért kész megbocsátani neked. 1János 1:9 Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Kérd az Úr Jézus megtisztító munkáját és vezetését ebben a kérdésben! Töltekezz meg Isten Igéjével és egészséges, biblikus tartalmú énekekkel! Ápold a kapcsolatot ebben a kérdésben is egészséges közösségekkel, testvérekkel! Hallgass az Úrhoz hű elöljáróidra az Úr Jézusért! És Ő meg fogja áldani engedelmességedet! János 4:23 De eljő az óra, és az most van, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az Ő imádóiul. Téged vajon megtalálhat-e?Válaszodat várja. ÁMEN " Elhangzott Biatorbágyon, 2012.08.05-énSolymos Dániel
A Tied vagyok Uram, hála köszönet és Dicsőség érte mindörökké! Ne engedj elszakadni tőled, had legyek életem minden pillanatában a TIED! Őrizz engem és vezess, ne engedd, hogy mást tegyek, mint amit Te akarsz!
2011-ben egyre többször rosszul éreztem magam. (egyre erősebb csontfájdalmaim voltak, vérzett az orrom, éjszakánként leizzadtam és lázas lettem. Nem gondoltam komoly betegségre. Egyre erősödő rosszulléteim lettek. Ezért is dicsőség az Úrnak, mert elmentem orvoshoz, aki laborba küldött.
A lelet, mint ítélet ért, myeloid akut leukémia abból is a rossz prog-nózisú, ahogy a csontvelő mintavétel megállapította. Féltem, tiltakoztam, küzdöttem, majd Istent kérdeztem, vádoltam miért Uram, és biztos? A válasz hamar megjött: Igen. Megrémültem.
Jött a többi szörnyűség, csontvelővétel, kemoterápia, de csak rosszabb lett minden. Míg Isten válaszolt. Február 24-én pénteken mennem kellett a Hematológiára, ahol az orvosom újra vért vett és közölte, hogy sajnos a kemonak nincs nagy eredménye, így most már igen sürgető a csontvelő transzplantáció, elő is jegyeztek rá.
Amíg vártam a vérvétel után, így kértem az Urat: Uram, te látsz engem és biztos vagyok benne tudod mit érzek. Annyira szeretném, ha elvennéd ezt, had legyek veled, vegyél magadhoz. Erre: 25-én élettel ajándékozott meg. Azt követő éjszaka nagyon rosszul voltam, nem is volt kedvem másnap a gyógyítóra elmenni, de azért elmentem egy ismerősöm kedvéért. Nem akartam elmenni, de ő ott várt engem a gyógyító alkalmon azért, hogy átölelhessen a szeretetével Ott az ima alatt nem éreztem semmit, ha nagyon akarom, akkor talán egy kicsi meleget, de vastag kabátban voltam, és talán utána mintha kevésbé fájtak volna a csontjaim.
Másnap viszont nagyon jókedvűen éreztem, éjjel nem izzadtam, nem voltak tüneteim! Elmentem soron kívül hétfőn az orvoshoz és kértem, vizsgáljon meg újra. Megtette. És utána égindulás, idegeskedés, orvosi fejek összedugása, kiabálás a telefonba, ki validálta ezeket a leleteket, jöjjön fel a laboros, jöjjön fel a vérautomata szerelő...és még egyszer meg is szúrtak, de ismét csak negatív. Az AB-s vércsoportom O-ra változott. Ezt is megismételték újra, ellenőrizték. Újra vettek csontvelő mintát is. Ez is negatív lett, bár erről még papírom nincs, de telefonban már mondták.
A leleteim egészségügyi szakértőnél vannak, kideríteni, mi történhetett. Nekem azonban hematológus szakorvosi papírom van minderről: AB-s vércsoport és most O-ás, ismételve is O-ás, bele van írva, hogy „a beteg más orvosnál nem járt, elmondása szerint Damian Stayne gyógyító alkalmán gyógyult meg”, bele van írva, hogy „a 34 éves nőbeteg orvosi szempontból megmagyarázhatatlan módon gyógyult meg”, és az is, ami a legfontosabb: diagnózis: Sine morbo, azaz egészséges!
Nem értem az Úr szándékát, (vércsoport váltás?), de biztos nem véletlen tette ezt velem. Neki mindenre van egy tökéletes terve. Most újra rád bízok mindent Uram! Minden problémámat, örömömet, bánatomat, mindent és mindenkit akit elém hozol, múltam, jelenem, jövőm, mert minden tőled származik. Dicsőség hála és köszönet neked mindenért!
„Amikor feltörte a hatodik pecsétet, láttam, hogy nagy földrengés támadt. A Nap olyan fekete lett, mint a szőrzsák, a Hold pedig olyan, mint a vér. Az ég csillagai a földre hullottak, mint amikor a fügefa hullatja éretlen fügéit, ha erős szél rázza. Az ég összehúzódott, mint egy felgöngyölt könyvtekercs. Minden hegy és sziget elmozdult a helyéről. A föld királyai, nagyjai és vezérei, a gazdagok és a hatalmasok, mindenki, rabszolga és szabad elrejtőzött a barlangokban és a sziklák közt. És így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: 'Szakadjatok ránk, s rejtsetek el bennünket a trónon ülő és a Bárány haragja elől! Eljött haragjuk nagy napja, ugyan ki állhat meg előttük?'” (Jel 6,12–17)
A fehér ló Lovasa figyelmeztetőleg közbelép egy olyan világméretű eseménnyel, amelyhez fogható az özönvíz óta nem volt. Szent János következő soraiból világos, hogy nem Krisztus második eljöveteléről van szó, hanem arról, hogy Krisztus jelenléte valamiképpen megnyilvánul a világban, és jelzésszerűen előrevetíti minden ember különítéletét, végső soron pedig az utolsó ítéletet. „Az Úr, [az Isten] megjelenik fölöttük, s nyilai repülnek, mint a villám.” (Zak 9,14)
A kortárs katolikus prófécia ezt az eseményt lelkiismereti megvilágosodásnak vagy figyelmeztetésnek nevezi, de jóval korábbi említése is található: „Nagy napot hirdettem... amelyen a rettegett Bíró minden ember lelkiismeretét feltárja, és próbára tesz minden embert, tartozzék bármely fajhoz vagy valláshoz. A fordulat napja ez, a nagy nap, amelyet előre kijelentettem, amely örömteli a jóknak és rettenetes az eretnekeknek.” (Boldog Campion Ödön 16. századi angol jezsuita vértanú, in: Cobett’s Complete Collection of State Trials…, Vol. I, p 1063)
Isten Szolgája, a nemrég elhunyt Maria Esperanza írta: „E szeretett nép lelkiismeretének alaposan meg kell rendülnie, hogy 'rendbe tegyék a házukat'... Nagy pillanat közeleg, a világosság nagy napja... a döntés órája az emberiség számára.” (Isten Szolgája Maria Esperanza, in: Fr. Joseph Ianuzzi: Antichrist and the End Times p 37)
Szent Fausztinának is volt egy látomása erről a „figyelmeztetésről”: „Mielőtt igazságos Bíróként megjelennék, először eljövök mint az igazságosság Királya. Mielőtt az igazság napja elérkezik, az embereknek a következő jel adatik az égen: kialszik minden fény az égen, és nagy sötétség lesz az egész földön. Akkor megjelenik az égen a kereszt jele, és az Üdvözítő kezeinek és lábainak sebhelyeiből hatalmas fénysugarak áradnak ki, melyek egy ideig bevilágítják a földet. Ez röviddel a végső nap előtt történik.” (Szent Fausztina Naplója 83)
Másutt így ír: „megláttam lelkiállapotomat úgy, ahogyan azt Isten látja. Egészen világosan megláttam mindazt, ami nem tetszik Istennek. Nem tudtam, hogy ezekről a legapróbb árnyakról is el kell számolnunk Isten előtt. Micsoda pillanat! Ki írhatja ezt le? A háromszor szent Isten előtt állni!” (Szent Fausztina Naplója 36)
A megvilágosodás pillanatával megkezdődik a bűnbánók és a megátalkodottak végső szétválasztása. „Ezután négy angyalt láttam, a föld négy sarkán álltak. Feltartóztatták a föld négy szelét, hogy ne fújjanak a földön, sem a tengeren, sem semmiféle fán. Majd láttam, hogy napkeletről egy másik angyal száll fel, az élő Isten pecsétje volt nála. Nagy hangon kiáltott a négy angyalnak, akiknek hatalmuk volt rá, hogy ártsanak a földnek és a tengernek: 'Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, míg meg nem jelöljük homlokukon Istenünk szolgáit!'” (Jel 7,1–3)
A hetedik pecsét
„Amikor feltörte a hetedik pecsétet, csönd lett az égben, úgy egy félórára. Ekkor hét angyalt láttam, az Úr előtt álltak, és hét harsonát kaptak. Jött egy másik angyal, megállt az oltár előtt, aranyfüstölő volt nála. Sok tömjént kapott, hogy az összes szent imádásával tegye az aranyoltárra, amely az Isten trónusa előtt állt. Az angyal kezéből a tömjén füstje a szentek imádásával felszállt az Isten elé. Most az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár parazsával, és leszórta a földre. Erre mennydörgés, égzengés, villámlás és földrengés támadt. A hét angyal pedig, akinél a hét harsona volt, felkészült, hogy megfújja a harsonát.” (Jel 8,1–6)
A rövid csönd elmúltával megszólalnak a nagy szenvedések harsonái; bekövetkezik az Egyház szenvedése, halála és feltámadása. A Hajnal eljövetele előtti sötétség pillanata ez, a Vadállat és a Hamis Próféta felemelkedéséé, a végső megpróbáltatásé.
„Krisztus eljövetele elõtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a 'gonoszság misztériumát' egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. Az Egyház az Ország dicsõségébe csak ezen utolsó Húsvéton át léphet be, melyben követi Urát halálában és föltámadásában.” (A Katolikus Egyház Katekizmusa 675, 677)
„A választott lelkeknek meg kell küzdeniük a sötétség fejedelmével. Borzalmas zivatar ez! Nem, inkább orkán, mely pusztít, s még a választott lelkek hitét és bizalmát is el akarja pusztítani. De a most készülõ rettenetes viharban érezni fogják Szeretetlángom fel-felvillanó és eget-földet bevilágító fényességét, melyet a lelkek sötét éjébe kegyelmi hatásának kiáradása által nyújtok.” (A Szűzanya szavai Kindelmann Erzsébethez; a magánkinyilatkoztatásokat Erdő Péter bíboros jóváhagyásával a Szent István Társulat adta ki; Szeretetláng lelki napló, Bp. 2010, p. 188)
Íme, az Isten Báránya
Az idők végén azok, akik ragaszkodtak Jézus Szent Szívéhez, győzedelmeskednek: „akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása előtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon... ezer évig uralkodtak Krisztussal.” (Jel 20,4)
„Így a legfenségesebb és leghatalmasabb Isten Fia... megsemmisíti a gonoszságot, véghezviszi nagy ítéletét, és életre támasztja az igazakat, akik... ezer éven át uralkodnak nagyon igazságos uralommal.” (Lucius Caecilius Firmianus Lactantius 4. századi keresztény író, apologéta: Divinae institutiones)
„A megjövendölt áldás kétségkívül [Krisztus] Országának idejére vonatkozik, amikor az igazak feltámadnak és uralkodni fognak; amikor a teremtés, újjászületvén és megszabadulván a megkötöttségtől, bőségben terem majd táplálékot az ég harmatából és a föld termékenységéből, amint a vének emlékeznek. Olyanok mondják, akik találkoztak Jánossal, az Úr tanítványával, hogy tőle hallották, hogyan tanított és beszélt az Úr azokról az időkről.” (Lyoni Szent Iraeneus /140–202/ egyházatya: Az eretnekség ellen V. könyv 33.3.4)
*
„Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város, az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: 'Íme, Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük’” (Jel 21,1–3)
*
A szerző, Mark Mallett kanadai katolikus, nyolcgyermekes apa. Televíziós karrierjét 2000-ben egy imádság közben kapott indítás hatására feladta. Azóta – lelkivezetője útmutatását követve –minden idejét az evangelizációnak szenteli: keresztény énekesként, dalszerzőként lemezeket ad ki, énekel, országszerte előadásokat tart, lelkigyakorlatokon szolgál.
Az efézusiakhoz írt levelében Pál apostol az alábbiakat írja: „Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben, hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben" (3,16-17). Egy másik fordítás szerint: „Hogy Krisztus letelepedjen, és otthonra leljen a szívetekben, hit által" (Weymouth).
Kétségkívül az egyik legfigyelemreméltóbb keresztény doktrína, hogy a Szentlélek által maga Jézus Krisztus belép az emberi szívbe, és ott letelepszik, és otthonra lel. Krisztus bármely emberi szívbe beköltözik, ahol szívesen látják.
Azt mondta a tanítványainak: „Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk" (Ján 14,23). Emellett azt is elmondta a tanítványoknak, hogy rövidesen el kell őket hagynia (Ján 13,33). Nehéz volt megérteniük, hogy miről is beszélt. Hogyan lehetséges, hogy egyszerre elhagyja őket, és náluk lakik?
Érdekes, hogy Jézus itt ugyanazt a fogalmat használja, amit korábban is, a János evangéliuma 14. fejezetében: „...elmegyek, hogy helyet készítsek nektek... hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek" (2-3. vers). Azt ígérte, hogy csakúgy, ahogyan Ő elmegy a Mennybe, hogy előkészítse számukra a helyet, ahol egy nap majd fogadja őket, ugyanúgy lehetséges az is, hogy ők most helyet készítsenek neki a szívükben. Megígérte, hogy eljön, és náluk lakik.
Ezt nehezen tudták megérteni. Hogyan lehetséges ez?
Aztán eljött Pünkösd, amikor az élő Krisztus Szentlelke adatott az egyháznak, és megtapasztalták azt, amit Ő korábban mondott nekik. Most már értették. Isten nem Heródes Templomában lakozik Jeruzsálemben, vagy bármely más, emberi kézzel készített templomban. Mostantól kezdve a kiáradt Szentlélek csodája által Isten emberi szívekben lakozik. A hívők teste vált az Élő Isten templomává, az emberi szív pedig Jézus Krisztus otthonává. Harminc perccel a pünkösdi események után a hívők többet tudtak Krisztusról, mint az azt megelőző három év során. Nehéz annál nagyobb kiváltságot találni, mint hogy Krisztusnak otthont adhatok a szívemben, vendégül láthatom, szolgálhatom, kedveskedhetek Neki, és megismerhetem Őt.
Soha nem felejtem el azt az estét, amikor a szívembe invitáltam. Micsoda bevonulás volt az! Nem látványos, csöpögős esemény volt, viszont annál valódibb volt, és a lelkem legmélyén játszódott le. Jézus belépett a szívem sötétjébe, és bekapcsolta a villanyt. Tüzet rakott a fagyos kandallóban, és kiűzte a hideget. Zenét fakasztott ott, ahol korábban csend volt, és harmóniát hozott oda, ahol addig nem volt. Az ürességet szerető közösségére cserélte. Soha nem bántam meg, és nem is fogom, hogy ajtót nyitottam Krisztusnak!
Ez természetesen csak az első lépés afelé, hogy a szívem Krisztus otthona legyen. Azt mondta: "Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja az én szómat, és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, és ő énvelem" (Jel 3,20). Ha szeretnéd teljes valóságában megismerni Istent, és éned legbensőségesebb részén megtapasztalni Jézus Krisztus személyes jelenlétét, egyszerűen tárd ki az ajtót, és kérd Őt arra, hogy jöjjön be, és legyen a Megváltód és Urad!
Miután Krisztus a szívembe lépett, a Vele való új kapcsolatom felett örvendezve azt mondtam neki: "Uram, szeretném, hogy a szívem a tiéd legyen. Kérlek, telepedj le nálam, és érezd magad maximálisan otthon! Használj mindent úgy, mintha a sajátod lenne! Hadd vezesselek körbe, hogy megmutassak néhány dolgot az otthonommal kapcsolatban, hogy még kényelmesebben érezd magad! Szeretném, ha élveznéd az együtt töltött időt!" Ő pedig örömmel jött, és látszott, hogy nagyon örül annak, hogy otthonra lelt az én átlagos kis szívemben.
A könyvtárszoba
Az első szoba, amit közösen megnéztünk, a könyvtárszoba volt. Nevezzük az elme irodájának. Nálam az elmének ez a szobája egy picinyke helyiség, vastag falakkal, de ennek ellenére fontos hely. Azt is mondhatnánk: a ház irányítási központja. Jézus velem jött, majd körbenézett: megvizsgálta a könyveket a polcokon, az asztalon heverő újságokat, a képeket a falon. A tekintetét követve zavarba jöttem. Érdekes módon korábban nem zavart semmi ebben a szobában, de most, hogy Ő is ott volt velem, és látta ezeket a dolgokat, zavarba jöttem. Volt néhány könyv a polcokon, amikhez az Ő szeme túlságosan tiszta volt. Az asztalon volt néhány olyan magazin, aminek semmi keresnivalója egy keresztény kezében. Ami pedig a falon lévő képeket illeti - az elmém képzelgései és gondolatai ezek -, nos, volt közöttük jó néhány szégyellni való.
Elpirulva hozzá fordultam, és azt mondtam: „Uram, tudom, hogy ezt a szobát jól ki kell takarítani, és ráfér egy átalakítás is. Segítenél nekem rendbe hozni és olyanná tenni, amilyennek lennie kell?"
„Természetesen!" - válaszolt. - „Szívesen segítek, hiszen azért jöttem, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzak. Először is, fogj meg mindent, amit olvasol, és ami nem igaz, jó, tiszta, vagy építő, dobd ki! Az üresen maradt polcokra tedd a Biblia könyveit! A könyvtárad legyen az Igével telve, és ezen elmélkedj éjjel-nappal! Ami pedig a falakon lévő képeket illeti, ezeket nehéz lesz ellenőrizned, de van valami, ami segíteni fog." Ekkor átadott egy életnagyságú, Őt ábrázoló portrét. „Akaszd központi helyre az elméd falán!" - mondta. Ezt meg is tettem, és az évek során észrevettem, hogy amikor a gondolataim Krisztusra, és az Ő jelenlétére összpontosítanak, az Ő ereje és tisztasága távol tartják a tisztátalan gondolatokat. Habár még mindig vannak küzdelmeim, Ő segített abban, hogy a gondolataimat az Ő irányítása alá helyezzem.
Amennyiben nehézséget jelent számodra az elméd kis szobája, hadd bátorítsalak arra, hogy invitáld be Krisztust. Rakd tele Isten igéjével, tanulmányozd azt, elmélkedj rajta, és soha ne feledkezz el az Úr Jézus jelenlétéről!
Az ebédlő
Az irodából az ebédlőbe mentünk tovább, az étvágy és a vágyak szobájába. Ez egy hatalmas helyiség, amely nekem mindig nagyon fontos volt. Nagyon sok időt és energiát fektettem abba, hogy minden vágyamat kielégítsem.
Azt mondtam Jézusnak: „Ez a kedvenc szobám. Biztosan elnyeri majd tetszésedet mindaz, amit itt felszolgálunk."
Helyet foglalt az asztalnál, és megkérdezte: „Mi van vacsorára?"
„Nos - mondtam -, a kedvenceim: pénz, tudományos diplomák, részvények, köretként pedig hírességekről szóló újságcikkek." Ezt szerettem, jó kis világi menü volt ez. Önmagában persze egyik sem kimondottan rossz, viszont nem olyan eledelek ezek, amelyek táplálják az ember lelkét, és megelégítik annak éhségét.
Amikor a tányérokat új barátom elé tettem, nem szólt semmit. Észrevettem viszont, hogy nem evett. Kicsit zavarban voltam, és megkérdeztem: „Megváltóm, nem ízlenek ezek az ételek? Mi a gond?"
Ezt válaszolta: „Olyan táplálékom van, amiről te nem tudsz. Az én eledelem, hogy Annak az akaratát cselekedjem, aki engem elküldött." Ekkor megint rám nézett, majd azt mondta: „Ha olyan ételre vágysz, ami valóban megelégít, akkor cselekedd a Mennyei Atyád akaratát! Az Ő örömét helyezd a sajátod elé! Ne a saját vágyaid kielégítésére vagy a saját ambícióid megvalósítására, a saját örömöd beteljesítésére törekedj! Az legyen a célod, hogy Neki kedvezz! Az ilyen eledel fog igazán megelégíteni. Próbáld ki!"
És még ott az asztalnál ízelítőt adott nekem abból, milyen Isten akaratát cselekedni. Micsoda ízek! Nincs is ehhez fogható eledel sehol a világon! Egyedül ez elégít meg, mert minden más után éhes maradok.
Mi van az étlapon a vágyaink ebédlőjében? Milyen ételt szolgálunk fel magunknak és Krisztusnak, a vendégünknek? „... mindaz, ami a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból" (1Ján 2,16). Ezek az én-központú vágyaink. Vajon ezek helyett Isten akarata-e az az étel és ital, amely megelégíti a lelkünket?
A nappali szoba
Továbbmentünk a nappaliba. Csendes, kényelmes, hangulatos szoba volt. Kedveltem. Volt benne kandalló, kanapé, nagy fotelek, egy könyvespolc és persze hívogató hangulat.
Úgy tűnt, neki is tetszik. „Ez a szoba valóban nagyon kellemes. Találkozzunk itt gyakran! Csendes, félreeső helyiség, itt majd jókat tudunk beszélgetni, élvezhetjük egymás társaságát!"
Új keresztényként természetesen nagyon izgatott lettem. El sem tudtam képzelni olyat, amit szívesebben csinálnék, mint hogy néhány percet csendben, egyedül tölthessek meghitt beszélgetésben Krisztussal.
Azt ígérte: „Minden reggel korán itt leszek. Találkozzunk itt, hogy együtt kezdjük a napot!"
Ezután minden reggel lementem a nappaliba. Jézus mindig leemelte a könyvespolcról a Biblia valamelyik könyvét, kinyitotta, és együtt olvastuk. Az Biblia lapjain rávilágított Isten megmentő igazságára, és a szívem szinte dalra fakadt, amíg Jézus mindarról mesélt, amit értem tett, és amivé lesz nekem. Csodálatosak voltak ezek az együtt töltött alkalmak! A Biblián és Szentlelkén keresztül szólt hozzám, én pedig imádságban válaszoltam. A barátságunk sokat mélyült ezeken a meghitt, személyes beszélgetések során.
A mindennapi tennivalók nyomására viszont ezek az alkalmak egy idő után elkezdtek lerövidülni. Nem tudom biztosan, hogy miért alakult így. Valamiért elkezdtem azt gondolni, hogy túlságosan elfoglalt vagyok ahhoz, hogy rendszeresen elkülönítsek időt arra, hogy Jézussal legyek. Nem egy átgondolt, szándékos döntés volt ez, csak egyszerűen így alakult. Egy idő után nem csak lerövidült az együtt töltött idő, hanem elkezdtem egész napokat kihagyni, például vizsgaidőszakban. A sürgős tennivalók, melyek a figyelmemért versengtek, szépen lassan elkezdték kiszorítani a napirendemből a Jézussal való csendes beszélgetéseket. Gyakran két vagy több napot is kihagytam egymás után.
Emlékszem az egyik reggelre, amikor egy fontos megbeszélésre tartva rohantam le a lépcsőn.
A nappali mellett elhaladva feltűnt, hogy az ajtaja nyitva van. Bekukkantottam és láttam, hogy a kandallóban ég a tűz, Jézus pedig ott ül és vár. Hirtelen eszembe jutott: Ő a vendégem! Én hívtam meg a szívembe! Megváltómként és Barátomként jött ide, hogy velem éljen. Én pedig elhanyagoltam Őt!
Megálltam, visszafordultam, és tétován bementem. Lesütött szemmel azt mondtam: „Uram, annyira sajnálom! Minden reggel itt voltál?"
„Igen - mondta -, hiszen megígértem, hogy itt leszek, hogy találkozzak veled." Ettől még jobban elszégyelltem magam. A hűtlenségem ellenére Ő hű maradt. Megkértem, hogy bocsásson meg. És megbocsátott, hiszen mindig ezt teszi, amikor beismerjük, hogy kudarcot vallottunk, és eltökéljük, hogy változtatunk az eddigieken.
Azt mondta: „A probléma az, hogy a bibliaolvasásra, az imádságra, a csendességre úgy gondoltál, mint a saját lelki növekedésed eszközére. Ez ugyan így is van, azt viszont elfelejtetted, hogy ez az idő nekem is jelent valamit. Ne feledd, hogy szeretlek. Nagy áron váltottalak meg. Nagyra tartom a veled töltött időt. Már az is, ha csak rám nézel, megmelengeti a szívemet. Ha másért nem, akkor miattam ne hanyagold el ezt az órát. Ha éppen nincs is kedved velem lenni, emlékezz arra, hogy én nagyon szeretnék veled lenni. Nagyon szeretlek."
Az a tény, hogy Krisztus vágyik velem lenni, hogy szeret, hogy szereti, ha vele vagyok, és vár rám, többet változtatott az Istennel töltött csendességemen, mint bármely más tény. Ne hagyd, hogy Krisztus a szíved nappalijában egyedül várakozzon, hanem mindennap találj rá időt és helyet, hogy Isten igéjén és az imádságon keresztül együtt lehess Vele!
A műhely
Kis idő múlva Jézus megkérdezte: "Van műhely a házban?" A szívem hátsó csücskében, a garázsban volt ugyan egy munkaasztal és néhány szerszám, de nem sokat foglalkoztam velük. Időnként kicsit bütykölgettem, csináltam egy-két kütyüt, de nem készítettem semmi érdemlegeset.
Odavezettem.
Megvizsgálta a munkapadot és a képességeimet, majd azt mondta: „Ez egészen jól felszerelt kis sarok. Mit csinálsz az életeddel Isten országáért?" Nézegette azt a néhány kis kütyüt, amit összedobtam, majd az egyiket felemelte, és azt kérdezte: „Ilyesmiket szoktál tenni másokért a keresztény életedben?"
Borzalmasan éreztem magam! „Uram, ez a legjobb, amire képes vagyok. Tudom, hogy nem sok. Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nem hinném, hogy az én furcsa kis dolgaimmal és korlátozott lehetőségeimmel valaha képes lennék ennél többre."
„Szeretnél ennél többre képes lenni?" - kérdezte.
„Hát, persze!" - válaszoltam.
„Először is: jól jegyezd meg, amire tanítottalak: »...nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.«" (Ján 15,5)
„Gyere, pihenj meg bennem, és engedd, hogy a Szentlélek munkálkodjon rajtad keresztül. Tudom, hogy képzetlen, ügyetlen, és kétbalkezes vagy, a Szentlélek viszont igazi mester. Ha Ő irányítja a szívedet és a kezedet, akkor Ő fog munkálkodni rajtad keresztül. Most pedig, fordulj meg!" Ekkor az Ő nagy, erős karjait körém fonta, a kezeit pedig az én kezeim alá tette. Felvette a szerszámokat, és elkezdett rajtam keresztül dolgozni. „Engedd el magad! Még mindig túlságosan feszült vagy. Nyugalom! Hagyd, hogy én dolgozzak!"
Lenyűgöző, hogy az Ő mesteri kezei miket képesek elvégezni az én kezeimen keresztül, ha egyszerűen megbízom Benne, és megengedem, hogy Ő munkálkodjon. Még mindig messze vagyok attól, hogy teljesen elégedett legyek a befejezett termékkel, néha még mindig beleszólok a munkájába. Sok mindent kell még tanulnom. Azt viszont tudom, hogy bármi is készült itt Istenért, az Általa és bennem munkálkodó Szentlelke által volt.
Ne bátortalanítson el, ha úgy érzed, nem tudsz sokat tenni Istenért! Nem a képességeink számítanak, hanem hogy rendelkezésére állunk-e. Add Krisztusnak mindazt, aki vagy! Figyelj Rá, és válaszolj, amikor látod, hogy Ő mit szeretne tenni. Bízz Benne! Meg fogsz lepődni, amikor meglátod, hogy mit tud elvégezni rajtad keresztül.
A pihenőszoba
Emlékszem, Jézus megkérdezte, hogy hol szoktam szórakozni és más hívőkkel együtt lenni. Reméltem, hogy ezt a kérdést nem teszi fel. Voltak bizonyos kapcsolatok és szokások, amiket szerettem volna magamnak megtartani. Úgy gondoltam, hogy Jézus ezeket nem kedvelné, és nem helyeselné őket. Kerültem a témát.
Aztán egyik este, amikor néhány barátommal szórakozni igyekeztem a városba, Jézus ott állt az ajtóban, és a tekintetével megállított.
„Szórakozni mész?"
„Igen" - válaszoltam.
„Jó" - mondta. - „Szeretnék veled menni!"
„Ó" - válaszoltam zavaromban - „nem hiszem, Uram, hogy te jól éreznéd magad ott, ahová megyünk. Menjünk el inkább kettesben valahová holnap este! Elmehetünk egy bibliaórára vagy egy közösségi alkalomra a gyülekezetbe, de ma más programom van."
„Ahogy gondolod" - mondta -, „csakhogy valamiért azt gondoltam, amikor beköltöztem hozzád, hogy közeli barátok leszünk, és mindent együtt csinálunk, de tudd, hogy szívesen elmegyek veled."
„Hát - mondtam -, inkább menjünk valahová csak mi ketten holnap este!"
Aznap este nyomorultul éreztem magam. Borzalmas volt. Milyen barátja vagyok Jézusnak? Szándékosan kihagyom Őt az életem egy részéből, olyan dolgokat csinálok, és olyan helyekre megyek, amelyekről nagyon jól tudom, hogy Ő nem élvezné. Aznap este, amikor hazaértem, még égett a villany a szobájában, és bementem hozzá, hogy ezt átbeszéljük. „Uram, megtanultam a leckét - ismertem be -, most már tudom, hogy ha te nem vagy velem, akkor nem tudom magam jól érezni. Mostantól mindent együtt csinálunk."
Ezután közösen lementünk a pihenőszobába. Teljesen átváltoztatta. Új barátságokat, új izgalmakat, új örömet hozott. Azóta is a nevetés és a zene visszhangzik a házban. Csillogó szemmel így szólt hozzám: „Azt gondoltad, hogy velem nem tudsz majd jól szórakozni, ugye? Ne feledd: azért jöttem, „hogy megmaradjon tibennetek az én örömem, és a ti örömetek beteljék" (Ján 15,11).
A hálószoba
Egy nap, amikor a hálószobámban voltunk, az ágyam mellett lévő képpel kapcsolatban érdeklődött.
„Az a barátnőm képe" - mondtam. Habár tudtam, hogy a barátnőmmel való kapcsolatom rendben van, kicsit furcsa volt erről Vele beszélgetni. A barátnőmnek és nekem nehézséget jelentett néhány dolog, de ezeket nem akartam Jézussal megbeszélni. Megpróbáltam témát váltani.
Jézus viszont nagyon jól tudta, hogy mire gondolok. „Elkezdted megkérdőjelezni a szexről való tanításomat, ugye? Kételkedsz annak a helyességében, hogy a nemi élet kizárólag azoknak van fenntartva, akik a házasság szövetségében élnek. Úgy érzed, hogy valami természetelleneset kérek tőled, vagy akár lehetetlent. Attól tartasz, hogy az ezzel kapcsolatos akaratom korlátokat szab az élet és a szerelem élvezetének, így van, ugye?"
„Igen" - vallottam be.
„Akkor most jól figyelj arra, amit mondok" - folytatta. „Nem azért tiltom a házasságtörést és a házasságon kívüli szexet, mert a szex rossz, hanem azért, mert jó. A fizikai extázison túl a szex eszköz arra, hogy két élet mély szerelemben összefonódjon. Emellett az eredményeként emberi élet születhet. A szex egy erőteljes dolog. Amennyiben helyesen élnek vele, jót eredményez. Ha viszont helytelenül, akkor tönkreteszi a jót. Pontosan ezért tervezte Isten úgy, hogy kizárólag az egy életre szóló szövetség keretein belül legyen helye. A szerelem a szexnél sokkal többről szól.
Engedd, hogy segítsek neked a másik nemmel való kapcsolatodban! Ha el is buksz, szégyelled magad, és bűntudatod van, tudd, hogy még mindig szeretlek, és veled maradok. Beszéld meg Velem! Ismerd be, hogy tévedtél! Tégy róla, hogy többé ne forduljon elő! Támaszkodj az Én erőmre! Majd Én segítek, hogy ne ess el, és elvezetlek egy olyan házassági kapcsolatba, ahol a kettő valóban eggyé válik Bennem."
A szekrény a folyosón
Van még egy nagyon fontos dolog, amit szeretnék megosztani veled! Egy nap ott találtam Jézust a bejárati ajtónál. Várt rám. Érdeklődően tekintett fel. Amikor beléptem, azt mondta: „Van egy furcsa szag a házban. Mintha egy dög lenne itt valahol. Szerintem a szekrényben lesz, fent a folyosón."
Azonnal tudtam, miről beszél. Valóban volt egy kis szekrényke a folyosón. Abban tartottam kulcsra zárva néhány apró személyes holmit, amiről senkinek nem beszéltem. Azt pedig főleg nem szerettem volna, hogy Krisztus tudjon róluk! Halott, rothadó dolgok voltak, amik a régi életemből maradtak itt. Nem voltak gonosz dolgok, de helyesek sem. Egy keresztény életében pedig végképp nem volt semmi keresnivalójuk. Ennek ellenére szerettem őket. Annyira magamnak akartam őket megtartani, hogy még azt sem akartam beismerni, hogy ott vannak. Tétován megindultam Jézussal felfelé a lépcsőn. Ahogy mentünk, a szag egyre erősebb lett. Jézus a szekrény ajtajára mutatott, és azt mondta: „Ott van! Valami halott dolog."
Mérges lettem. Csak ezt a szót találom erre. Szabad bejárást adtam neki az irodába, az ebédlőbe, a nappaliba, a műhelybe, a pihenőszobába, a hálószobába, most pedig egy aprócska szekrényről kérdezgetett.
Azt mondtam magamban: „Na, ez aztán már túl sok! Nem adom oda neki a kulcsot."
„Nos - szólalt meg Jézus, mintha a gondolataimban olvasott volna -, ha azt gondolod, hogy itt maradok az emeleten ezzel a szaggal, akkor tévedsz. Kiviszem az ágyamat a teraszra vagy valahová máshová. Ennek a közelében nem tudok megmaradni." És ezzel megindult lefelé.
Miután megismerted és megszeretted Jézus Krisztust, az egyik legrosszabb dolog, ami történhet, hogy érzed, amint közelségét és a közösségét elkezdi megvonni tőled. Meg kellett adnom magam. „Neked adom a kulcsot - mondtam szomorúan -, de neked kell kinyitnod és kitakarítanod a szekrényt! Nekem nincs hozzá erőm."
„Tudom, hogy nincs - mondta -, csak add nekem a kulcsot! Adj felhatalmazást arra, hogy elintézzem azt a szekrényt, és megteszem!" Ekkor remegő kézzel átadtam Neki a kulcsot. Elvette tőlem, odament az ajtóhoz, kinyitotta, bement, kivette a bűzlő, rohadt dolgokat, és mindent kidobott. Ezután kitakarította a szekrényt, kifestette, és szinte egy perc alatt felújította. Azonnal friss, illatos szellő illata söpört végig a házon, és az egész hangulat megváltozott.
Mekkora szabadulás és győzelem volt ez, hogy az a halott dolog többé nem volt jelen az életemben!
Függetlenül attól, hogy milyen bűn vagy fájdalom volt a múltadban, Jézus készen áll arra, hogy megbocsásson, meggyógyítson, és egésszé változtasson.
A tulajdonjog átadása
Ekkor eszembe jutott valami. Arra gondoltam magamban: „Már jó ideje dolgozom azon, hogy a szívemet tisztán tartsam, hogy Krisztus rendelkezésére álljon, de ez nagyon kemény munkát igényel. Mire kitakarítom az egyik szobát, kiderül, hogy a másik piszkos. Elkezdek a másodikon dolgozni, és közben kiderül, hogy az első megint poros. Kezdek nagyon belefáradni abba, hogy tisztán tartsam a szívemet, és engedelmes életet éljek. Ez nekem egyszerűen nem megy!"
Aztán megkérdeztem: "Uram, van rá mód, hogy esetleg az egész házat irányítsd és karbantartsd, pontosan úgy, ahogyan azzal a szekrénnyel tetted? Rád bízhatnám a szívem ellátását? Segítenél abban, hogy a szívem olyan legyen, amilyennek lennie kell, és én pedig azt csináljam, amit csinálnom kellene?"
Láttam, hogy a szeme felcsillant, amikor azt mondta: „Nagyon szívesen! Pontosan ezért jöttem. Saját erődből nem tudod élni a keresztény életet. Lehetetlen. Hadd éljem helyetted és rajtad keresztül én! Egyedül így működik a dolog. De - tette hozzá lassan - nem én vagyok a ház tulajdonosa. Ne feledd, hogy vendégként vagyok itt. Nincs felhatalmazásom arra, hogy kezembe vegyem az irányítást, mivel az ingatlan nem az enyém."
Egy pillanat alatt világossá vált minden. Izgatottan felkiáltottam: „Uram, eddig vendégként kezeltelek, én pedig vendéglátóként viselkedtem. Mostantól kezdve te leszel a ház tulajdonosa és ura. Én pedig a szolgáló leszek."
Amilyen gyorsan csak tudtam, odafutottam az íróasztalhoz, kivettem a ház tulajdoni lapját, amely tartalmazta a vagyontárgyak listáját is, valamint a házon lévő terheléseket, annak általános állapotát és helyzetét. Ezután visszafutottam hozzá, és izgatottan átírtam az Ő nevére, hogy Ő rendelkezzen felette örökkön örökké. Térdre borulva neki adtam: „Itt van. Ez minden, ami vagyok, és minden, amim van. Mostantól te irányítsd ezt a házat! Kérlek, engedd meg, hogy szolgaként vagy barátodként itt maradhassak!"
Ő pedig kezébe vette az életemet azon a napon, és szavamat adom arra, hogy nincs jobb mód a keresztény élet megélésére. Ő tud rá vigyázni, és tudja, hogyan használja. Ettől a pillanattól kezdve mély békesség költözött a lelkembe, mely azóta is megmaradt. Én az Övé vagyok, Ő pedig az enyém mindörökké.
Azt kívánom, hogy Krisztus telepedjen le nálad is, és legyen Úr a te szívedben is!
Robert Boyd Hunger számos helyen szolgált lelkipásztorként valamint az evangelizáció és gyülekezetstratégia professzoraként a Fuller Theological Seminary-ban.
Here is the analysis of Dr. Philip Callahan, research biologist at the University of Florida, also a painter photographer, and scientific writer, who studied the image under infared light:
"The mantle is a dark torquois blue . . This presents aninexplicable phenomenon because all such pigments are semi-permanent and known to be subject to considerable fadingwith time, especially in hot climates. The Indian Maya blue wall paintings are already badly faded. The blue mantle, however, is bright enough to have been laid last week. [It is this incredible brightness of the colors in this protrait that impresses and astonishes nearly every visitor to the shrine of Our Lady of Guadalupe in Mexico City today.]
The most notable feature of the robe is its remarkable luminosity. It is highly reflective of visible radiation yet transparent to the infared rays. . . . As in the case of the blue mantle, the shadowing of the pink robe is blended into the paint layer and no drawing or sketch is evident under the pink pigment. . . .
The pink pigment appears to be inexplicable. . . . One of the really strange aspects of this painting is that not only is the tilma not sized, but there is absolutely no protective coating of varnish. Despite this unusual lack of any protective overcoating, the robe and mantle are as bright and colored as if the paint was newly laid.
The head of the Virgin of Guadalupe is one of the great masterpieces of artistic facial expression. In subtleness of form, simplicity of execution, hue and coloring, it has few equals among the masterpieces of the world. Furthermore, ther are no portratits that I have ever observed which are executed in a similar manner. . .
ONe of the truly marveous and inexplicable tecniques utilized to give realism to the painting is the way it takes advantage of the unsized tilma to give it depth and render it lifelike. This is particularly evident in the mouth, where the coarse fiber of the fabirc is raised above the level of the rest of the weave and follows perfectly the ridge at the top of the lip. The same rough imperfections occur below the highlighted area on the left cheek and to the right and below the the right eye. I would consider it impossible that any human painter could select a tilma with imperfections of weave positioned so as to accentuate the shadows and impart realism. The possibility of conincidence is even more unlikely. . . . The black of the eyes and hair cannot be iron oxide or any pigment that turns brown with age for the paint is neither cracked nor faded with age. The truly phenomonal thing about the face and hands is the tonal quality which is as much a physical effect from the light refelcting off the coarse tilma as the paint itself.
~ Philip S. Callahan, "The Tilma Under Infa-Red Radiation," CARA Studies on Popular Devotion, Volume II: Guadalupan Studies, No 3 (Washington, 1981) pp. 9-15.
Sajnálatos, beteges félreértelmezése Pál szavainak, aki konkrétan az evangélium hirdetéséért másoktól elszenvedett és vállalt szenvedésről beszélt (megverték, bebörtönözték, éhezett, de nem ágybanfekve kapta a semmiből a pofonokat)
Ilyenekkel próbálják a tócsában megogni a csillagot...
