Gyermekkorom óta foglalkoztat a gondolat, de nem találom a magyarázatot.
Édesanyám ateista volt, Édesapám hívő. Rengeteget beszélgettünk ilyen témákról, de soha nem jutottunk dűlőre... – Lehet, hogy ezzel a kérdéssel vakvágányra kerültem?
Akkoriban rosszúl gondoltam, vagy a végső Istenről vélekedhettem....nemsokrá eljön a pillanat, hogy megtapasztalod magad Istenként.
De amikor erre rájössz akkor tudod majd ismét, hogy van egy feletted "álló" Isten majd azzal is azonsulsz, visszatérsz a forráshoz...dez is származik valahonnan...és így tovább.
Ésaiás46:5Kihez hasonlíttok engem, és kivel tesztek egyenlővé? És kivel vettek egybe, hogy hasonlók volnánk?6Kitöltik az aranyat az erszényből, és ezüstöt mérnek a mértékkel, és ötvöst fogadnak, hogy abból istent csináljon; meghajolnak, leborulnak előtte.7Vállukra veszik azt és hordozzák, majd állványára helyezik és veszteg áll, helyéről meg nem mozdul, ha kiáltasz is hozzá, nem felel, nyomorúságodból nem szabadít meg.8Emlékezzetek meg erről, és legyetek erősek, vegyétek eszetekbe, pártütők!9Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.10Ki megjelentem kezdettől fogva a véget, és előre azokat, a mik még meg nem történtek, mondván: tanácsom megáll, és véghez viszem minden akaratomat;
Isten akitől kapta a teremtés erejét az egy "nagyobb" tudatosabb Isten. És Ő is egy tudatosabbtól kapta és Ő is és Ő is...Kép a képben, ami visszahajlik önmagába.
Igazából ez mind egy! Te is 1 vagy mindennel..vagyis Te is Isten vagy, vagyis Te vagy Isten....folytathatnám. Most jelenleg Isten csodálja magát a tükörben:)
Tudta magáról hogy szép, de most meg is tapasztalja.
Tehát valaki csak akkor lehet Isten, ha rájön, hogy Ő hisz abban, hogy Őt is teremtették...vagyis már nem hiszi, hanem tudja. És ezzel rájön, hogy Ő Isten és Ő is teremt.
Hát már megbocsáss, kedves Rettegett, de egy ilyen kérdéssel nem csodálom, hogy a kedves Szüleid nem tudtak mit kezdeni...... talán el kellene gondolkoznod azon, hogy - már megbocsáss - értelmes kérdést tettél fel ?????...........:)
Az éremnek három oldala van. Az egyik oldala a hívő, a másik az ateista, és ami közöttük van -- az érménél ez a vastagsága -- a fundamentum, amiből mi csak a peremet látjuk. A két oldal a kiterjedt felszín, amiből sokat látunk, de a vastagság, amit csak a perem mutat az nincs szem előtt, pedig az a lényeg, ebből táplálkozik a két felszín.
Vegyünk egy élő fát. (Persze nem azért, hogy belékössünk, hanem csak a példa kedvéért.)
Van neki gyökere, törzse és lombja.
Tegyük fel, megkérdezik tőled, hogy a fának a gyökere az törzse-e vagy lombja-e a fának? Mit válaszolsz?
Nyilván azt fogod felelni, hogy se nem törzse, se nem lombja.
Hogy néz ki, ha levezetjük?
Gyökér -> törzs -> lomb
(Mi miből következik?)
Gyökér -> törzs -> lomb
(Gyökér nélkül a törzs és a lomb halott.)
Gyökér -> törzs -> lomb
(Gyökér és törzs nélkül a lomb halott.)
Isten -> hívő -> ateista
(Ki kiből következik?)
Isten -> hívő -> ateista
(Isten nélkül nincs hívő, sem ateista.)
Isten -> hívő -> ateista
(Isten és hívő nélkül nincs ateista.)
Megboldogult nagyapa -- áldott legyen az Ő neve -- gyakran mondogatta: ha nem értesz valamit, akkor csak fordulj a természethez és meglásd, az feltár előtted minden titkot és segít neked a megvilágosodásban.
De ha nem is ateista, legalább gondolkodó kálvinista.
Ma már nem az.
"Orbán Viktor hivatalos kormánydelegáció élén részt vesz vasárnap Rómában II. János Pál pápa boldoggá avatásán - közölte Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője. NOL| 2011. április 30. '
Szánalmas.
A történelemben egyes politikusok időnként államférfiakká válnak..
Orbán államférfiból avanzsált le, ide, ahol most dagonyázunk.
Jót röhögnék, ha nem lenne ez az egész szánalmasan siralmas.
Érdekes dolgokat írtál, de ha Isten mindenható, akkor Isten minden ami valaha volt, van és lesz. Magában foglal minden eshetőséget és mindennek a hiányát is. Ha van mindenható Isten, akkor az a kérdés, hogy van -e vagy nincs, értelmét veszíti. Ugyanígy az idő és a munka fogalma is értelmezhetetlen ilyesfajta abszolút értelemben, hiszen ami "minden", annak nem kell "valamivé" válnia.
Ha Isten olyan, mint amilyennek az emberi vallás történelme során kifejlesztettüka róla alkotott képünket, azaz mindenre képes és mindenek felett álló, akkor a kérdésed rá már nem vonatkozik.
(Kívül esik a kérdés értelmezési tartományán.)
Ha pedig Isten másmilyen, mint amilyennek tartjuk, akkor nem ő teremtette az Univerzumot, és a kérdés értelmetlen, mert nem rá vonatkozik.
Vannak kérdések, amelyek ugyan megfogalmazhatók, de nincs realitásuk.
Ilyen lehetne pl. az is, hogy: "Mit érez a Föld napkeltekor?" Vagy az, hogy: "Milyen színűnek látnánk a Napot, ha nem lenne szemünk?"
Mellesleg: a "hívő" és az "ateista" a teremtés aspektusából egyenértékű, mert az ateizmus is egyfajta hítnek tekinthető, ugyanis Isten nemlétezése nem bizonyítható.
"Hiszem,hogy halálunk után a lelkünk visszatér a Teremtőhöz aki a legapróbb atomjánál kezdve alkotta meg e világot,mert ezen a világon mindenki egyedinek születik,még az egypetéjű ikrek sem egyformák teljesen."
Szerencsére olyan országban élünk, ahol vallásszabadság van. (Legalábbis egyelőre, amíg nem lesz valláskötelezőség.)
Semmi kifogásom nem lehet a hited ellen, ha az a számodra lelki stabilitást ad.
Mondatod második fele azonban kételyt támasztott bennem: mire volt jó az egy teremtőnek, hogy ilyen grandiózus munkát fektessen az egészbe? Ha ez az Univerzum végtelen (vagy majdnem végtelen, ez ebből a szempontból mindegy), akkor olyan rettenetes mennyiségű részecskét kellett keletkeztetni, aztán abból az univerzum alrendszereit megszerkeszteni, hogy arra csak egy olyan teremtő lehetne képes, akit mi ruházunk fel végtelen képességekkel, de a valóságban ilyen lény, vagy entitás lehetetlen. Sokkal könnyebb elképzelni, hogy maga a természet alakította ki önmagát ilyenné, a véletlenek egybeesése folytán, a rendelkezésére álló rengeteg időben.
Egyre jobban nyomulnak az egyházak, és ez nem vezet jóra, mert nő a feszültség a világvallások között. Vallási világháborúhoz vezethet, ha morálisan kényszerítve vagyunk a templomba vagy imaházakba járásra, aminek nyilván első lépése a vasárnapi munka tiltása...
Lehet, hogy csak szerencsés helyre születtem, de gyerekkorom Rákosi uralkodása alatt zajlott, és nem észleltem az általad említett jelenséget. Kelenföldön legalábbis szabadon járhattunk hittanra, aminek az iskola adott helyet az esti órákban. Azt se tiltotta senki, hogy a vasúti aluljáró melletti "segédtemplomban" részt vegyünk egy fiatalos gondolkodású pap különóráin, amelyeken nagyon érdekes történetekkel terelgette a hívőség felé a gyerekeket és ifjakat. Saját döntésemen múlott, mindenféle politikai befolyásoltság nélkül, hogy éltem-e a vallás lehetőségével, vagy sem. Aztán ismereteim bővítésével egyre komolytalanabbnak láttam a hittanórákat, hát kimaradtam belőlük.