Az úgynevezett kereszténységen belül széles körben elterjedt, szentnek tartott jelkép a kereszt. Megjelenik minden létezhető helyen és formában, épületeken, otthonokban, díszként, ékszerként, stb. Azonban kis utánajárással felismerhető, h ez is egy régóta meglevő, pogány eredetű hagyomány átemelése a főáramú kereszténységbe, aminek semmilyen Istentől, a Krisztustól vagy az apostoloktól rendelt alapja nincsen.
Nekem semmi kifogásom a szombattartás ellen. Azt persze nem fogadom el, hogy ha valaki napot tart, az csak a szombat lehet - hiszen az apostol nem tesz ilyen megszorítást.
A vasárnap mint istentiszteleti nap már a Bibliában is felbukkan (Apcs 20,7). Ezt Jézus feltámadásával összekapcsolni nagyon is kézenfekvő, bár csak a későbbi tanfejlemények (Biblián kívüli iratok) alapján lehet megtenni.
Azok az egyházak, amelyek csakugyan kötelezővé tették a vasárnapot, hibáztak. (A ref. felekezet pl. a korai időkben nem tette meg, de később hajlott rá, hogy vallási indoklást csúsztasson alá, és kvázi-törvényként betartassa.) De a mai munkaszüneti napoknak csak polgári jelentőségük van: a r.k. egyházi törvénykönyv nem kötelezi a nem római katolikusokat. Aki tehát pusztán polgári jelleggel nem megy vasárnap munkába, az nem a r.k. felekezet valamiféle vallási önkényének hódol ezzel.
A keresztről nem kell többet írnom, és a vitát én is szívesen abbahagyom. Légy jó egészségben!
Szándékosan halogattam a választ, mert láthatóan nem jutunk közös nevezőre. Azonban nem szeretek válasz nélkül hagyni írást.
Szerintem semmi gond nincs azzal, ha valaki minden napot egyformának tart.
Azonban ha valaki hiszi a Biblia igazát és Jézus követőjének tartja magát és ünnepnapot akar tartani, az a szombatot választja.
A vasárnap emberi hagyomány. És a gond ott van, hogy történelmi egyház, aki Isten egyházának vallja magát - emberi hagyományt hirdet és követ és követtet.
A szombattartás valóban nem kötezelő. De aki számára Isten rendelése jó és igaz és örömét leli benne, az nem a szombatot választja ünnepként? És azokat a napokat, amelyeket Isten megjelölt?
Az egyházak meg a maguk hagyományait általánossá és bizony kötelezővé tették a munkaszüneti napok bevezetésével.
És a kereszt szimbóluma is ilyen emberi hagyományra épül - és változatlanul hiszem, hogy nem véletlenül.
De azt hiszem, tényleg kimerítettük ezt a témát. Hacsak valami új fel nem merül, én abbafejezném.
Valamikor a 20. nap környékén volt egy látomásom , amelyben egy jó vastag vezetéket láttam keresztmetszetben , és több kissebb ( 20-30 ) vezetéket láttam a közepén metszetben . Az Úr úgy taníttott ekkor , hogy ilyen az emberi lélek . Sajnos több csatorna el van dugulva bennünk , nem képes ellátni a feladatát az életünkben . A böjt szellemi jelentőséggel bír . Mint szőlővesszők a szőlőtőkén vagyunk , és Ő meg akar metszeni bennünket , hogy több gyümölcsöt teremjünk . Ahogy ti Húsvétkor a megújulásról olvastok fel , úgy kívánok én is megújult , boldog , és tiszta életet !
kari
Szia Kari! Bocs a reakcióidőért (ha egyáltalán még olvasod). A böjt egy nagy téma, de röviden is le lehet tudni, ha visszatérünk a kályhához, vagyis a Paradicsomba. Isten itt nem azt mondta, hoyg ne egyen az ember (az a fajta böjt, amit leírtál, bár nagyfokú önfegyelemmel jár, mégis inkább muzulmán körökben dívik, mint keresztényeknél), hanem meghatározta, hogy mit ehet és mit nem. A böjt tulajdonképpen a paradicsomi állapotba való visszatérés, amikor az ember még nem evett állatokat, se olyat, amit Isten tiltott (jó és rossz tudás fája), hanem csak a növényeket, és engedelmes volt Istennek, nem követve el bűnt. Húsvét előtt nálunk szokásban van a tulajdonképpen hét hetet (+1 felkészítő hét (ami összesen 8), amikor húst már nem eszünk, de tejtermékeket még igen) felölelő Nagy Böjt, amikor az ember fenti bukás előtti állapotát igyekszünk megközelíteni minden téren, amennyire lehet. Ez nem pusztán az evésről szól, de ha az ember első körben megszokja, hogy egy ilyen kisebb, de állandó dologban, mint az evés, kompromisszumok nélkül a jót választja (azt, ami megfelelt a teremtett állapotának), akkor az élet más terültetén is könnyebben és fegyelmezettebben fogja választani a rossz helyett a jót, a bűn helyett a bisztaságot, az önzőség helyett az önzetlenséget, stb. Egyébként is tapasztalat, hogy általában 40 nap kell ahhoz, hoyg az emebernél valami szokássá váljon. Ha elhatározod pl., hogy leszoksz valami rossz tulajdonságodról lecserélve azt egy erényre, és 40 napig következetesen ragaszkodsz ehhez, akkor esélyed van rá, hoyg végleg váltani tudsz. Emmellett pedig, ha böjtölünk, nem szabad tehát a test megfegyelmezésére elpazarolnunk minden energiánkat (bár a mai fogyasztó társadalomban már ez sem csekély bravúr), hanem a testet úgy kell megzabolázni, hogy ne akadályozza a lélek Istenhez való fordulását és az Istenben való elmerülést. Ha a böjt árnyoldalára, nehézségeire figyelünk, vagy csak variálunk teljes odaadás nélkül, rohadt nehézzé válik az egész, míg ha a lelki célra, az elnyerendő lelki gyümölcsök szépségére és magasztosságára figyelünk, összehasonlíthatatlanul könnyebbé válik minden vállalás. A Böjt ugyanis csak felkészülés (a mi emberi erőfeszítéseinkhez mérten) egy sokkal hatalmasabb isteni kegyelem befogadására. Húsvétkor ugyanis Krisztus legyőzi bennünk a halál és a bűn erejét, az enyészetre szánt természetet enyészhetetlenséggel váltja fel! Így áll helyre ismét a gördülékeny együttműködés az ember akarata és Isten kegyelme között és győzetik le a rossz. Krisztus feltámadt!
A szombat mint parancsolat avult el, de a szombattartás továbbra is választható. Ezt mondja legalábbis Pál azzal, hogy aki a napot tartja, ne ítélje el azt, aki minden napot egyformának tart, és viszont. Ezellen hiába érvelsz olyan hatáskeltő szavakkal, mint hogy "Isten hazug lenne, vagy szándékosan vezetne félre, vagy igyekezne "modern" lenni?" Mert attól, hogy egy parancsolatból választható gyakorlat lesz, nem lesz hazug az Isten. Az általad kicsúfolt "modernitás" pedig idestova kétezer éves lesz, ti. az apostoli zsinat és Pál levelei óta fennáll az a helyzet, hogy a szombattörvény elavult, és a szombattartás immár csak választható.
A szombatot szintén mint parancsolatot veti el (tekinti elavultnak) a legtöbb keresztény felekezet, és nem mint választható gyakorlatot. Annyiban viszont jogosan szállnak szembe a klasszikus szombatizmussal, amennyiben az kötelezőnek hirdeti a szombattartást.
A vasárnap nem "pótolja" a szombatot, mert a szombatot nem kell "pótolni" (mint afféle szükséges dolgot). A vasárnap a r.k. felekezetben csakugyan hagyomány, de ez legyen az ő gondjuk. A protestánsok nem hivatkoznak és nem is szorulnak semmiféle hagyományra a vasárnap kapcsán (noha Newman bíboros ezt igyekezett rájuk verni), hanem egyszerű gyakorlati rendelkezésként kezelik, amely meg is változtatható. Ezellen nemigen működnek a hagyományt utáltató kifogásaid.
"Isten mást rendel és megint mást ír a szívbe?" - Ezt pl. a körülmetélkedés kapcsán én is kérdezhetném tőled.
"Nem kell tárgy, ami vallási tisztelet eszköze legyen, de az ember úgy dönt, hogy mégis kell." - Miről beszélsz? Tán a keresztről? Akkor miért nekem írod ezt (már másodszor)?
"Mielőtt megint a törvénykezés jutna erről eszedbe - nem raknék én senki nyakába terhet parancsolattal. Csak nem értem, hogy ezekre figyelmeztetni miért vált ki akkora ellenállást?" - Nem én írtam, hogy a szívbe írt törvény nem lehet "teljesen más," mint a rendelés. Ellenkezőleg, én fenntartottam, hogy a szombat mint rendelés már nem érvényes, úgyhogy a szombattartás immár nem kötelező. Akárhogy vizsgáljuk, ez teljesen ellentétes a korábbi parancsolattal, ami szerint a szombattartás kötelező volt.
De azért tény, hogy a szombat tartása el van vetve elsősorban egyházi vezetők által.
Nincs tilva jelenleg a szombat (bár voltak érte üldözések), nem törvény a vasárnap, de azzal, hogy elavultnak mondják, el van vetve. Ugyan ki menne elavult dolog után...?
Egyetértesz azzal, hogy Isten rendelései jók és az emberért vannak. Mégis amellett vagy, hogy szükségtelen. Hogy az emberi hagyomány pótolja, helyébe léphet. Jobbat talált?
Az egyházi vezetők sem adnak választási lehetőséget: a vasárnap a hagyomány. Ezzel bizony kiütik Isten rendelését.
És szerinted a szívbe írt törvény lehet teljesen más, mint a rendelés?
Isten mást rendel és megint mást ír a szívbe?
Nem kell tárgy, ami vallási tisztelet eszköze legyen, de az ember úgy dönt, hogy mégis kell.
Vajon itt is Isten mást rendel és mást ír a szívbe?
Isten hazug lenne, vagy szándékosan vezetne félre, vagy igyekezne "modern" lenni?
Mielőtt megint a törvénykezés jutna erről eszedbe - nem raknék én senki nyakába terhet parancsolattal. Csak nem értem, hogy ezekre figyelmeztetni miért vált ki akkora ellenállást?
Az igaz, hogy a szombattartás a törvény egyik tétele, de a szombat megtörése nem feltétlenül törvényszegés, csak alapértelmezésben az. Jézus éppen a kivételek igazolására hivatkozott a körülmetélésre, a kútba esett ökör kihúzására, a kalásztépés védelmében pedig az éhes Dávid szükséghazugságára.
E tekintetben tehát a szombattörés bűnös volta alól bibliai, sőt jézusi tekintélyű kivételt találunk már az ószövetség idején is. Hasonló kivételt az Isten nevének hiábavaló felvétele mint bűnös cselekedet alól nem találunk.
Jézus engedelmessége olyan törvényi követelmények teljesítésében is megnyilvánult, amiket nekünk nem kell hasonlóképp magunkra vennünk: ilyen pl. a körülmetélkedés és az ételtilalmak. Áldozatot sem kell bemutatnunk, és tisztulás végett sem kell szertartásoknak alávetnünk magunkat. Ezért pusztán Jézus engedelmességének mintáját felmutatva nem tudod a szombati munkaszünetet mint parancsot az újszövetségi egyházra rábizonyítani.
Kifejezetten a Jézusról itt idézett esetektől független véleményemként említettem azt, amit te most újfent a sárcsinálással és a kalásztépéssel akarsz összefüggésbe hozni (vagyis hogy az újszövetségi hívők számára a szombati munkaszünet már nem kötelező), és persze eljutsz oda, hogy amazokból nem vezethető le. Hát nem is csoda, hiszen szerintem is független a kettő.
A szombat természetesen több volt, mint a levita papság és a templomi áldozatok - ahogyan a tisztátalansági törvények vagy a törzsi öröklési szabályok is bővebb körűek emezeknél, mégsem kell ezeket is ráhúzni az újszövetségi egyházra.
Jézusnak az a szava, miszerint ő nem törli el a törvényt, és aki megszegi a legkisebb parancsolatot, a legkisebb lesz a mennyek országában - nem igényli, hogy minden parancsolatot a maga eredeti szövegezésében tartsunk meg. Az "amíg minden be nem teljesedik" kitétel arra utalhat, hogy miután az illető parancsolat beletorkollik valamely újszövetségi elvbe vagy parancsolatba, az eredeti szövegezése (jó eséllyel) elavul. A szombat pedig beletorkollott abba az elvbe, hogy "igyekezzünk bemenni az ő nyugalmába" (Zsid 4), vagyis párosítsuk hittel a hirdetett igét. Távol legyen hát, hogy e szombat ellen tanítsak vagy cselekedjem. De a szombati munkaszünet parancsa a maga eredeti szövegezésében bizony elavult, és azon parancsolatok közé tartozik, amelyek tekintetében nem szabad hagyni, hogy némelyek ítélkezőleg ránk telepedjenek (Kol 2,16).
Rendben, akkor félre értettelek, nem törvényrontást (bűnt) akartál Jézus nyakába varrni. (vagy a szokásos érvelés, hogy miszerint megrontotta, már nem is számít a törvény)
Viszont törvényt azért említettem a szombat kapcsán, mert a törvény egyik tétele a nyugalom napja (így aki a szombatot rontja meg, a törvényt rontja meg, és bűnt követ el), mint ahogy a törvény egyik tétele az, hogy "hiába ne vedd fel a te Istened nevét" aki hiába veszi fel, az vétkezik, vagy hogy "ne lopj", aki lop, az vétkezik, mert szerintem a törvény az, amit meghatározza, hogy mi a bűn, nem a mi erkölcsünk. (ami általunk választott, nem Isten által meghatározott) Aki a legkisebb ellen vét, vét az egész ellen, és a törvény elítéli, mint törvényszegőt. Szóval ezért mondtam törvényt, mert szerintem Krisztus tökéletesen betöltötte Isten parancsolatait (így a szombatot is, ami része annak) nem vétkezett és így lehetett szeplőtlen Bárány.
Mi pedig azzal az akarattal vagyunk megszentelve, amivel ő, hogy "jövök a könyvtekercsben írva van felőlem, hogy teljesítsem akaratod.", azaz, hogy ne vétkezzünk (kijöttünk Egyiptomból, azaz a bűn szellemiségének rabszolgálatából, és ki kell vetnünk minden kovászt, azaz vétket az életünkből), hanem cselekedjük Isten akaratát, parancsolatait, a Jézus Krisztus által, az ő vérig tartó hűségét mintapéldául véve.
Azzal pedig nem értek egyet, hogy "újszövetségi egyház számára már a szombat megtörésének minden, egyéb erkölcsi parancsokkal nem ütköző esetét kiveszi a kötelezően megtartandó parancsok közül.", legalábbis ez az eset, a sárcsinálással, vagy a kalásztépéssel nem ezt példázza (hiszen magát a törvényt hozza fel magyarázatul, hogy a papok is így tesznek a törvény szerint, amikor munkálkodnak. Ő pedig örökkévaló pap a Melkisédek rendje szerint! Viszont az áldozati rendszer és a levita papság megszűnt, de a szombat ennél jóval több!) és Krisztus tanítása sem arról, hogy "Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére.", vagy hogy "Valaki azért csak egyet is megront e legkisebb parancsolatok közül és úgy tanítja az embereket, a mennyeknek országában a legkisebb lészen, valaki pedig cselekszi és úgy tanít, az a mennyeknek országában nagy lészen." éppen azt mutatja, hogy Isten országára nézve sem mindegy, hogy a parancsolatokat valaki tanítja, és tartja, vagy csak tanítja, de áthágja, vagy éppen ellene tanít. (így másokat is bűnbe visz)
Pállal kapcsolatos szálba nem kívánok belemenni, és részemről nem kívánom folytatni a vitát a szombatról, maradjon a téma a keresztekről. (bár úgy látom kicsit kifulladt)
A vasárnaptartásról sokféle álláspont van a keresztények között. A hivatalos r.k. tanítás előírja a megszentelését munkaszünet által is, de a protestánsok már általában nem. Hogy ez a hagyomány (mely tehát nem törvény) a protestánsok esetében "kiütötte" a szombatot, azt én nem érzem tragikusnak, mert a szombat nem törvény az újszövetségben, és az istentisztelet vasárnapra helyezése sem törvény a protestantizmusban, hanem megváltoztatható külső rendtartás, amely a gyülekezet igényéhez igazítható.
"No persze, amit Jézus feddőleg mondott a farizeusoknak, azt nem kell az egyházra parancsolatként ráverni" -"Mivel ezt válaszul a Mt.15,3 és 15,6-ra írtad, ebből arra következtetek, hogy szerinted az egyházak bátran áthághatják és gyengíthetik Isten parancsolatait saját rendeléseik által." - Rosszul következtetsz, mert én ezt nem kifejezetten a Mt 15,3.6-ra írtam, hanem a te egész gondolatmenetedre, amely Jézus feddéséből parancsolatot kívánt volna leszármaztatni, mondván: "Azzal hogy ma bárki azt mondja, elavult, Jézus felmentett alóla - tévedést hint el." Mintha ugyan Jézus e feddésével kizárta volna, hogy Isten valamely parancsai az újszövetség beköszöntével elavulttá váljanak!
"Mert saját belátás szerint döntik el, hogy mi a szerintük elavult - és ezt állítják követendőként híveik számára is." - A Kol 2,16 alapján a szombattörvény is ide tartozik.
"Márpedig tudjuk, hogy Isten rendelései jók és az emberért vannak." - Természetesen, csakhogy nem szükségképpen rendelésként kell tovább élniük az újszövetségben.
Azt írod afféle nagyágyúként: "Sajnálom, hogy te ezt nem érted és hasonlóan vélekedsz erről, mint a modern kereszténység, hogy Jézus megszegte volna Isten törvényét, holott írva van, hogy Jézus bűnt nem ismert" stb.
Erre csak annyit felelek, hogy Jézus szavai szerint bizonyos esetben lehetséges a szombatot megtörni bűn nélkül (Mt 12,5). Jézus ezt kifejezetten a kalásztépés védelmében tette (amely saját szükségletre való aratást foglalt magában). Én különben nem kifejezetten a törvény, hanem a szombat megtöréséről beszéltem. Ezért Jézus nem lett bűnös, noha tanítványai kalásztépő szombattörését megvédelmezte, és ő maga is megtörte a szombatot a sárgyúrással. Csakhogy olyan céllal tette, ami a szombat megtörését megfosztotta a hibáztathatóságtól. A farizeusok tehát tényleg helytelenül ítéltek, de nem abban, hogy Jézus megtörte a szombatot, hanem hogy szerintük hibáztatható módon törte meg.
Ettől a különbségtételtől független az a véleményem, amely az újszövetségi egyház számára már a szombat megtörésének minden, egyéb erkölcsi parancsokkal nem ütköző esetét kiveszi a kötelezően megtartandó parancsok közül.
Ismerem azt a vélekedést, miszerint Pál a böjtnapokra és hasonló ember rendelte napokra gondolt a "minden napot egyformának tart" szavakkal. Csakhogy ennek éppen ott semmi nyoma, és ez esetben te tartoznál megmagyarázni, miért nem fogalmazott Pál egyértelműbben. Másrészt a szombatot kifejezetten oda sorolta, amiknek dolgában senkinek nem volna szabad megítélni a hívőket. Ismerem az erre szokásos szombatista feleletet is, hogy ti. a "ne ítéljen meg titeket senki" szavak azt jelentenék, hogy "ti ne szolgáltassatok okot arra, hogy megítéljenek." Netán ezt vallod te is, és ha igen, vállalod, hogy meg is véded? (Ez esetben átmehetünk a témával valamelyik szombattopikba.)
Sztem ez a szombat-vasárnap vita nem sok értelemmel bír.
A szombat azért volt olyan fontos a törvényben, hogy legyen egy nap, amikor az ember nem dolgozhat, de nem is dolgoztathat - ezáltal mindenkinek legyen joga és lehetősége egy nap pihenésre, lelki-szellemi feltöltődésre, családi és közösségi életre.
Ez a zsidóknál anno némileg kötelező köldöknézéssé fajult, sztem Jézus erre hívta fel a figyelmüket.
Ha pedig a hagyományban az van, hogy Jézus a hét első napján, azaz vasárnap támadt fel, akkor érthető, hogy a keresztény szokásban a heti pihenőnap vasárnapra került át.
Pál pedig világosan ír, abba nem kell semmit belemagyarázni:
Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felől legyen meggyőződve.
Kedves Nemo, vasárnap dolgában nem is törvényről, hanem hagyományról van szó, amit a kersztények és nem keresztények zöme tart ünnepnapként
És ez a hagyomány a többségnél kiütötte a szombatot. Nem olyan értelemben, hogy ez is tartható, hanem úgy hogy már elavult. Mintha minden szombatot tartó csak a törvénynek akarna eleget tenni és nem a szívbe írt késztetésnek.
Kedves Nemo, kezdetben azt hittem, kisebb az ellenvélemény közöttünk.
De te azt írod:
"No persze, amit Jézus feddőleg mondott a farizeusoknak, azt nem kell az egyházra parancsolatként ráverni"
Mivel ezt válaszul a Mt.15,3 és 15,6-ra írtad, ebből arra következtetek, hogy szerinted az egyházak bátran áthághatják és gyengíthetik Isten parancsolatait saját rendeléseik által.
Mert saját belátás szerint döntik el, hogy mi a szerintük elavult - és ezt állítják követendőként híveik számára is.
Márpedig tudjuk, hogy Isten rendelései jók és az emberért vannak. Legfeljebb emberi érdeket sért, de ettől még nem feltétlenül kellene elavultnak tekinteni.
Igaz, hogy ember mindet megtartani nem tudja, de azért az különbség, hogy el is veti, mint Isten idejét múlt szavát úgy, hogy összemossa azzal, ami valóban korhoz kötött és csak meghatározott közösségnek szól.
És teszi ezt az élen legnagyobb, legtöbb hívet bíró, önmagát Jézus követőjének valló egyház -- a pogány szimbólumával...
Nem akarok nagyon az offba belemenni, csak megakadt a szemem azon, hogy te azt gondolod, Jézus megszegte volna a törvényt a sárcsinálással, meg a kalásztépéssel. (mondjuk a mellesleg a tanítványok téptek, és őket vádolták a farizeusok) Szerintem ez nincs így (csak a látszat szerint), Krisztus nem szegte meg Isten törvényét, hanem betöltötte (ezért is lehet szeplőtlen páska bárány), ugyanis a törvény az emberért van, így a nyugalom napja is, de vannak olyan tevékenységek, sőt munkák, amit lehet szombatnapon csinálni Isten törvénye szerint is, amivel nem romol meg a Mózes törvénye (Jn 7,23), ilyen például az, ami a papok feladatai (pl. körülmetélnek 8-ad napon úgy hogy a Mózes törvénye nem romol meg), sőt a papok kétannyit dolgoznak szombatnapon, mint a profán napokon, ugyanis Istennek tesznek szolgálatot, ilyen a nép tanítása, a dupla áldozatok, de ugyanígy az irgalmasság és a betegek segítése is ehhez tartozik. Krisztus is pap, mégpedig egy nagyobb rendben, amit Melkisédek rendnek neveznek, és ebben a rendben munkálkodott szombatnapon, úgy mint pap az Atya akaratából. Viszont nem a saját akarata, saját megélhetése miatt csinált dolgokat (pl. gyógyított), nem ácskodott pénzért, nem a saját, hanem az Isten akaratát vitte végbe, az Istenért munkálkodott (nem a saját hasznáért), a nyugalmat viszont betöltötte úgy mint igaz izraelita, amit Isten eleve rendelt ama örök rendtartásban, ami nem múlik el. (Isten a saját szombatjait adta Izraelnek, de azok továbbra is az Ő szombatjai, ez van a prófétáknál) A tanítványok sem arattak, hanem a szükségükre ettek, út közben, márpedig szombatnapon a kezünket a szánkhoz emelni mégcsak nem is robota munka, sőt valahol a törvény is megengedi, hogy az étel elkészíthetik szombatnapon. A farizeusok a látszat szerint ítéltek és a saját emberi szabályaikat kérték számon másokon, sőt kárhoztattak ártatlanokat, akik bizony betöltötték a törvényt és nem áthágták, ahogy Krisztus is.
Sajnálom, hogy te ezt nem érted és hasonlóan vélekedsz erről, mint a modern kereszténység, hogy Jézus megszegte volna Isten törvényét, holott írva van, hogy Jézus bűnt nem ismert, törvényszegést nem találtak benne, sőt a prófétáknál olyanok is van, hogy ő az, aki a törvényt igazán tanítja, naggyá teszi. stb.
Pálnál pedig a napok tartása nem gondolom, hogy az Isten által megszentelt nyugalom napjára vonatkozna, hanem inkább az emberek általi elrendelt napokra (pl. böjt napokra, hasonlóan mint amit bemerítő János tanítványi is kérdeztek, hogy a Jézus tanítványai miért nem böjtölnek, mint a farizeusok).
A vasárnap manapság csak annyira hivatalos munkaszüneti nap, ahogy március tizenötödike. Megszegése közjogilag nem értelmezhető, vallásilag meg nem szankcionálható (kivéve ott, ahol az állam a konzervatív római katolicizmusnak tett efféle gesztusokat).
Jézus valóban a szombatot tartotta és azt szegte meg a sárcsinálással meg a kalásztépéssal - de az újszövetség életbe lépésével ezek mind megavultak, azaz kikerültek a kötelező parancsolatok közül. Jézus követői nem fizetnek templomadót, holott Jézus fizeztett. Nem metélkednek körül (legalábbis nincs ilyen kötelezettségük), noha Jézus enek is alávetette magát. Jézus a szombatnak is ura, de ettől nem lesz a szombat a keresztényeknek az ura. Az önkéntes megtartás pedig máris nem parancsolat, és nem törvény, amit meg lehetne szegni.
Pál nem beszél semmi olyasmiről, hogy ha valaki napot akar tartani, akkor az szombat legyen. A vasárnap persze ma nem a szombat felcserélése más napra, és az erre irányuló r.k. ideológiát a reformáció elutasította. Hasonlóan a karácsony sem kötelező vallásos ünnep, legalábbis ott nem, ahol én kereszténységem első éveit töltöttem. Az pedig, hogy Jézus nem azon a napon született, régóta vitatott kérdés, ráadásul nem érv a karácsony mint szeretetünnep ellen (aminek a mai emeberek többsége tartja). Ha azonban Jézus születését valamely másik napon jobb volna megünnepelni, és a szeretetünnepet oda áttenni, én hajlanék arra is.
"Jézus feddte a farizeusokat, mert felcserélték Isten rendelését emberi hagyománnyal. Azzal hogy ma bárki azt mondja, elavult, Jézus felmentett alóla - tévedést hint el." - Itt érdemes megkülönböztetni az újszövetségben is megmaradó erkölcsi törvényt (mely a szívünkbe íródik) a kultikus törvénytől (amely árnyékként elavult). Jézus beszélt törvényként a körülmetélésről is, mégsem kell ezt megtartanunk.
"Vajon ez is a törvénykezés benyomását kelti benned...?" - No persze, amit Jézus feddőleg mondott a farizeusoknak, azt nem kell az egyházra parancsolatként ráverni, különösen az apostoli zsinat után.
A többiben nem találtam érvet, időm nincs, ezért itt befejezem.
A kötelezővé tétel ellen ágált Pál is. A vasárnap viszont hivatalos munkaszüneti nap. Meg lehet szegni, akár a szombatot, de a vasárnapot szegik meg ünnepként.
A keresztények (és a magukat kereszténynek valló egyházak) Jézus követőinek tartják magukat. Jézus tartotta a szombatot. Ha megszegte, a szombatot szegte meg és nem a vasárnapot, vagy keddet. Jézus a szombatnak az ura - ez is benne van a Bibliában. Ebben miért nem követik? Nem kötelezően, hanem önszántukból. Isten rendelései elavulnak, idejét multak valóban...?
Pál arról beszél, hogy önmagában a szombattartás a törvény megtartása miatt semmi. Aki nem szívből teszi, inkkább ne tegye. De ha tart napot, az szombat legyen. Feltéve, ha Jézust akarja követni, feltéve ha Isten egyházának mondja magát - rendelését nem tartja elavultnak. Ez nem törvény tisztelet, ez nem kötelező, egy a késztetés, ami vagy van, vagy nincs.
De olyan sehol nincs, hogy a szombat felcserélhető másra.
Semmi gondom a vasárnappal, mint világi munkaszüneti nap. De ha vallási vezetők, egyházak kiáltják ki ünnepnappá, az megint félrevezetés, megint hazugság. Hiszen az ünnepnapokat mindenki a maga élete szerint igazítsa nem...?
Ami a karácsonyt illeti. Jézus nem azon a napon született, tehát bármely más napon lehet ilyen ünnepségeket tartani ilyen alapon. Mégis december 25-ét teszik meg hivatalossá. Miért ragaszkodnak ehhez a naphoz, amikor Pál azt üzeni: mindenki a maga meggyőződése alapján éljen és tartson napokat?
Nem hazugság ez? Nem emberi hagyományként becsempészett félrevezetés?
Lehet emberi hagyományt követni a család miatt, a barátok miatt, nem ez ellen ágálok. Azonban amikor az egyházfők is ezt teszik az élen, mint vallási szertartás része, az már megint hazugság, megint szándékos félrevezetés.
Kedves Nemo, aki a szív törvénye szerint akar élni Istennek tetszően és Jézust követni, az nincs ellentétben a parancsolatokkal, rendelésekkel. Nem kötelezően, hanem mert így akarja. Önerőből senki nem képes rá, de szerintem törekedni rá, vágyni rá kellene, mert Isten rendelései jók és az emberért vannak.
Ezeket elhagyni emberi hagyományért vétek. Nem a törvényszegés miatt, hanem mert Istentől eltávolít.
És az egyházak a kereszt szimbólumaikkal igencsak eltávolítanak. Nem azt mondom, hogy a legfőbb baj, de szerintem nem véletlen, hogy pogány szimbólum uralkodik ott, ahol megtévesztés van.
Az ünnepekről Pál álláspontja a mérvadó: vagyis az, hogy van, aki egyik napot a másiknál különbnek tartja, a másik pedig minden napot egyformának tart, de mindegyikük a maga meggyőződése szerint éljen, a másiknak a kárhoztatása nélkül. A másik helyen azt mondja: senki meg ne ítéljen benneteket ünnep, szombat, újhold, étel-ital dolgában, mert ezek árnyékai a jövendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Ez engedékenységével együtt is gyémántkemény elv, és az ünnepeknek egyrészt nem-kötelező voltát, másrészt lehetségességét mondja ki. Ezzel pedig lehetőséget ad arra is, hogy valaki ne tartsa meg az Ószövetségben tartott ünnepeket, a szombattal az élen. És aki ezt a szabadságot csorbítani akarja, az lesz tévtanító Pál szerint.
A hagyományok, melyeket az apostolok után élt emberek rendeltek, lehetnek e tekintetben ártalmatlanok (vagyis olyanok, ahol keresztény tartalommal, de nem kötelező jelleggel ünnepet jelöltek ki, mint amilyen Jézus élete nevezetes eseményeinek nem-kötelező ünneppé tétele), illetve ártalmasak (amikor valamilyen ünnepet nem keresztény tartalommal, vagy azzal ugyan, de kötelező jelleggel odatolt a hívek nyakára).
A vasárnap mint munkaszüneti nap a mai életrendben vallási értelemben nem kötelező ünnep (ki-ki dolgozhat rajta, ahogy akar), hanem teljesen szabadon megtartható gyakorlat. Addig volt a fenti Pál-féle elvnek ellentmondó gyakorlat, amíg a szombathoz hasonló jelleggel tolták rá az emberekre, és megrontását is úgy büntették, mint az Ószövetség a szombatrontást. Volt ilyen korszak az egyháztörténelemben, és a r.k. felekezetben nem is régen ért véget. De a prot. teológia mindenkor fenntartotta, hogy a vasárnap nem holmi újszövetségi szombat, hanem Jézus feltámadásának nem kötelezőleg, hanem szabadon, és csakis az egyház polgári rendje szempontjából szokásba hozott ünnepe. Kálvin kifejezetten elutasította azt az ötletet, miszerint a vasárnap a Tízparancsolat tekintélye folytán volna szokás az egyházban.
Attól, hogy a karácsonyt pogány ünnepnek nevezed, még nem lesz az. A fenyőállítás persze pogány eredetű, de Jézus születésének ünneplése nem az. Érthetetlen, amit ezután mondasz, hogy ti. "senki nem mondja, hogy a karácsony elavult, nem kötelező, semmi kára nem lesz, ha nem vesz részt benne" - mert nem kell elavultnak mondani ahhoz, hogy ne legyen kötelező. Másrészt én kapásból azt mondom: nem kötelező, és senkinek nem lesz semmi baja, ha nem vesz részt benne. Velem együtt egy csomó protestáns ugyanezt mondja. És ekkor hová lesz az itteni érvelésednek e tételmondata? Menten megdől.
"Mégis az emberek zöme nem tudja elképzelni ezt az ünnepet a hagyománytisztelet nélkül. Sőt, szinte kívülállónak tartják keresztény létükre, akinek a hite nem passzol ezzel a pogány ünneppel." - Ugyan mire gondolsz? A keresztény felekezetek nagy palettáján se szeri, se száma az árnyalatoknak. Ahonnan én kikerültem, vagyis a HGY nem tartotta kötelezőnek a karácsonyt, se más ünnepet, és ugyan kulturális jelleggel megtartotta a tagok nagy része, a prédikációk inkább a világias vásárlási láz ellen szóltak, nem pedig azellen, hogy valaki ezt a napot egy szürke hétköznapként élje meg. És én most is hasonlóképpn vélekedem. Szép lehetőség ez a családi összetartozás erősítésére, sőt még a Krisztus születéséről való megemlékezésre is, de ha valaki elvből nem állít fenyőt, vagy elvből nem ad ajándékot e napon a szeretteinek, sőt akár elvből nem emlékezik meg e napon Jézus születéséről, azt semmiképpen nem nevezném emiatt a kereszténységen kívül állónak.
"A szombat tartását is elavultnak tartják, idejét múltnak, érvénytelennek. Helyette azonban a vasárnap elfogadott. Ha ünnep, ha Isten tisztelete, miért emberi hagyománnyal van felcserélve?" - Nem véletlenül tartják elavultnak a szombatot: Pál árnyéknak nevezte, amellyel szemben a Krisztusé a valóság. Viszont aki ezt az Isten rendelte ünnepet az újszövetségben kötelező jelleggel visszatolja a hívők nyakára, azt Pál hitetőnek és Krisztus főségét megcsúfolónak nevezte. A vasárnapot pedig a mai világban ugyanolyan polgári szabadnapnak lehet tartani, mint a szombatot vagy március tizenötödikét, amikor az ember kimehet a kertjébe szöszmötölni, de akár gyülekezeti istentiszteleten is részt vehet.
"Isten általi rendelés az is, hogy ne tiszteljünk semmi tárgyat. Márpedig a keresztben Jézus halálát és megváltását tisztelik hagyományként." - Ezzel is olyasmit tolsz rá az ellenvéleményre, amit az magától nem tartalmaz. Mert ez csak azokra igaz, akik a feszületet, azaz a korpusszal ellátott keresztet leborulva, fejet hajtva vagy kalap-levéve tisztelik. De máris erejét veszti azokkal szemben, akik nem "tisztelik", hanem pusztán szimbólumnek, azaz kulturális értelemben önmagán túlmutató jelnek tartják.
"A tárgy szerves része a tiszteletnek, mintha összenőttek volna. Ha valaki széttörne egy keresztet, istengyalázónak tartanák." - Ismét csak jogosulatlanul próbálod összeláncolni a tárgyat a tisztelettel, talán mert nem tudod az általam eddig mondottakat enélkül megcáfolni. Bizony nincs összenőve ez amazzal. Persze ha valaki megrongálna egy keresztet, azt ugyanolyan rongálónak tartanám, mint azt, aki kidönt egy villanyoszlopot. Ez azonban nem istengyalázás, sőt ha valaki a kereszt tiszteletét kérné számon rajtam, alkalmilag én sem átallanám elkövetni, hogy kimutassam: nem tisztelek bálványokat.
Amit ezután az eddigi megállapításaidra láncolatban ráépítesz, az az eddigiek elégtelensége miatt a levegőben lógva marad. Vagyis nem az Isten rendelését tolja félre az, aki nem tart szombatot, viszont a keresztet keresztény szimbólumnak tartja, persze anélkül, hogy vallásilag tisztelné. És ilyenformán a kereszt nem fordít szembe Istennel, nem hígítja a hitet, és nem válik benne uralkodóvá a pogány jelkép. Főleg úgy nem, ha valaki nem is tud arról, hogy a pogányok régente használtak saját céljaikra keresztet, hanem kizárólag a keresztény vonatkozását ismeri. De ha ismeri is a pogány kereszteket, viszont csak a keresztény jelentését szemléli benne, akkor sem mondható, hogy valami démoni erő hatására máris az Isten rendelését tapossa. Az viszont, hogy te mindezt erőnek erejével istentelennek igyekszel bizonyítani, bennem a törvénykezés benyomását kelti rólad.
Kultúrális hagyományt vigyelembe véve gondolj csak kicsit bele.
A hagyományok, pl. az ünnepek nem Isten által rendel ünnepek mellett, hanem már helyette vannak. Hagyomány része az is, hogy az Isten által rendelt ünnepek elavultak, tartásuk nem kötelező és elhagyásuk nem jár semmi hátránnyal. Ugyanakkor az emberi hagyományok által létrehozott ünnepek szinte kötelező erejűek, a munkaszüneti nap bevezetésével. Senki nem mondja, hogy a karácsony elavult, nem kötelező, semmi kára nem lesz, ha nem vesz részt benne. Mégis az emberek zöme nem tudja elképzelni ezt az ünnepet a hagyománytisztelet nélkül. Sőt, szinte kívülállónak tartják keresztény létükre, akinek a hite nem passzol ezzel a pogány ünneppel.
A szombat tartását is elavultnak tartják, idejét múltnak, érvénytelennek. Helyette azonban a vasárnap elfogadott. Ha ünnep, ha Isten tisztelete, miért emberi hagyománnyal van felcserélve?
Isten általi rendelés az is, hogy ne tiszteljünk semmi tárgyat. Márpedig a keresztben Jézus halálát és megváltását tisztelik hagyományként. A tárgy szerves része a tiszteletnek, mintha összenőttek volna. Ha valaki széttörne egy keresztet, istengyalázónak tartanák.
Bizony higul ezekkel a hit, mert Isten rendelését tolják félre általa. És ha így van, akkor joggal merül fel, hogy ez szándékos. Ha pedig szándékos, akkor az Isten ellen fordít. Éas ha így van, akkor a keresztben bizony a pogány jelkép az uralkodó, mégha sok megtévesztett ember nem is így látja. Szerintem.
A János 14,16 alapján velünk marad mindörökké , az igazság Lelke bennünk marad ( 17.vers ) , mégis a 14,18 azt írja , hogy eljön hozzánk Jézus. Nyilván nem testileg jön el , hanem az Istenségéből ( mint Lélek ) vesszük az Ő erejét , tapasztaljuk meg az Ő jelenlétét életünkben .
Én már böjtöltem 40 napot egyfolytában . És te ? A változás bennem , valamint szolgálatomban történt :) /este vettem magamhoz kis ételt - egész napi munka mellett folyadékot sem ittam/
(Mármint, hoyg ezeket gondnak érzed?) Bár egyébként pontosabban fogalmazva: lehet, hoyg egyes később fejlemények csírája jelentkezett nyugaton korőbbban is, de amíg egy vérekringése volt nyugatnak a keleti gyökerekkel, addig ezek nem tudtak olyan mértéket ölteni, ami már veszélyeztette az igaz hitet.
Bevallom őszintén, a viaszgyertyán, szentelvizen és hasonló dolgokon jót mosolyogtam, ezek tényleg iszonyatos dolgok, te jóságois ég! Viaszgyertyák, áááá, nem akarok viaszgyertáykat! Ennél csak egy borzasztóbb dolog van, ami veszélyezteti a hitet, le se merem írni... az elekromos lámpa, sőt: a mikorofonok,az erősítő, ahangszóró, a gitár, a szintetizátor! Nem, nem , muszáj volt ezeket így este beírni, most mit gonak álmodni azok, akik ezt olvassák?!!!
Na de a mókát félretéve: egy dolgot mégis kiemelnék. A büjt. A pénteki böjt Biblikus eredete: amikor elvétetik a násznéptől a vőlegyény, azona napon majd böjtölnek. A nagyböjt annak a 40 napnak az emlékezete, amíg maga Krisztus is böjtölt (ez ugyanis 40 napos, vajon miért, hmmm?) Tudod miért szálka a böjt a protik szemében? Mert mint írtam, sokkal jobban betagozódtak a nyugati éetékrendbe, mint a katolikusok, mégjobban elszakadva a keleti gyökerektől (tisztelet a kivételnbek). A fogyasztói társadalom ugynais képtelen a böjtre (hacsak nem hiúságból vagy egészségügyi okoból, de vallási alapon még akkor is, ha arra a Bibliában konkrét utalások vannak.) Na, de most már tényleg bejött a asszonykám aludni, így kikapcs!
500-as évek : Mária mennybemenetelének megünneplése ( néhányan ünnepelték )
526 : utolsó kenet
593 : purgatórium ( I.Gergely pápa )
600 : minden ima és Istentisztelet latin nyelven
600 : imák Máriához , holt szentekhez , és angyalokhoz
610 : pápa cím , mint egyetemes püspök
700-as évek : penitenciák alkalmazása ( büntetések felsorolása minden bűnre )
709 : a pápa lábának megcsókolása
750 : a pápa ideiglenes hatalma ( III.Bonifác )
787 : a kereszt , az ábrázolások , és relikviák tisztelete ( tan )
800-as évek : bűnbocsátó cédulák kiadása
800-as évek : keresztelés meghintéssel a bemerítés helyett
850 : szenteltvíz
890 : Szent József tisztelete
927 : Bíborosi Testület megalakítása
965 : harangok keresztelése ( XIV.János )
995 : a szentté avatott holt szentek száma összesen 25000 ( XV.János )
998 : böjt péntekenként , és nagyböjt idején
1000-es évek : a mise , mint áldozat , látogatásának kötelezővé tétele ..................................................................................................................................................................................................
Mindez lenne a kereszténység eredeti magja ? ( amit a 397-es hozzászólásban említettél )
Minden keresztény közös szent múltjából ilyen formában , nem kérünk .
397 inkább Neked szólna, röviden kiemeltem a lnyeget. És lehet, hoyg felszínesen úgy látszik, hoyg madártávlati vargabetűket írok le, de én nem így gondolom, és érdemes megvizsgálni. Én utálom azt a fajta felszínes vitatkozást, amely szaakon lovagol, nem gyúgyít be semmi sebet, pusztán a vita élvezetéért és a másik legyűrésére megy ki. Még nagyobb hányinger, ha ezt teológiai témákkal teszik az emebrek., Így tűnhet sokszor off-nek, ha a felszínes végtelen viták helyett inkább megpróbálom megragadni azt a sokszor tudatalatti lelki alapproblémát, amely a felszíni tüneteket okozza az emebreknél, Gy nagyopbb esély van arra, hogy tüneti kezelések, álmegoldások, végtelenített szópárbajok helyett olyan gondolatok is elhangzanak, amik sokkal fontosabbak és mélyebb szinten valódi gyógyulást adhatnak egy problémára. Ja, és egyébkétn tényleg igazad van: én "nem vitázok". Sajnálom, hoyg sokan mások viszont igen.
Egyébként a magányos farkasságot nem személy szerint Rólad írtam, hiszen valóban ennyire nem ismerlek, csak szoktam sémákat írni, amikre valaki vagy úgy reagál, hoyg magára veszi, vagy úgy hoyg visszautasítja, de mindenképp elgondolkodik rajta, és a reakciója nekem is sokat elárul. No, elárultam az egyik taktikámat, most már tudod, bár nincs benne semmi titok. A "magad mondod" kifejezéást Krisztus is használta ehhez hasonló leleplezésekre. Ebből is lászik, hoyg én igyekszem az emebrre és nem pusztána felszínes gondolatokon való lovaglásra koncentrálni, amennyire ezt a fórum keretei megengedik. De ez nem valami ravasz tudatos taktika, a helyzet az, hoyg én egyszerűen nem tudok másképp beszélgetni emberekkel. Ez van. Tanárként az emebr megszokja azt, hoyg úgy mondjon valamit, hoyg az lehetőel mélyebb szinten eljusson a hallgatóságba, hívőként pedig az ember megtanulja, hoyg figyeljen a lélekre is. Ennyi.
Szóval, akkor sajnálattal nyugtázom, hoyg Te sem értetted meg a synergia fogalmát. Ez számomra azért elég meglepő, mert edig még szinte senki nem értette meg, pedig olyan egyszerű lés nagyszerű. Az Egyház legbelső dinamikája az, hogy ott ISten és az emebr EGYÜTT cslekszik, egymástól elválaszthatatlanul. Lehet ilyneekn lovagolni, hogy egy jó cselekedteben mia z egyéni érdem és mi Isten kegyelme, de ez egy nagy ökörség! Ha jót tezsel, együtt cselekszel Istennel harmóniában, nem választható szét, hoyg mi az , amit Isten tesz és mi az amit Te, hülyeség is boncolni, mert Isten benned van és Te Istenben. Ha ez nem valósul meg, akkor az valamilyen szinten nem az Egyház valódi dinamikája. Perzse nem azt jelenti ez, hoyg ha bűnt teszel - amiben Isten nyilván nem vesz részt -a kkor kiesel az Egyházból, de akkor is homok kerül a gépezetbe, amit meg kell javítani. Ha abűn annyira állandósul, hoyg nem térsz vissza, akkor morzsolódsz le az Egyházról, ahol ez az együttműködés, syínergia megvan, és onanntól kezdve -a káriylen frankó iagzhívőnek tartod magad - már nem beszélhetünk arról, hoyg Istenel együtt cselekszel. Onanntól kezdve beszélhetünk csak arról, hoyg csupán emberi módon gondolkodsz, hogy emebri szertartásaid vannak, bálvánimádó lettél, stb. De nem az Egyházban, amelyet Krisztsu belültől irányít a synergia elvével. Persze egy szélp családban is időnként túlkapnak a ygerekek, de akkor az szülő visszatereli őket a jó kerékvágásba, vagyis megőri őket kisebb kilengések ellenére is a családban, Isten belső "vérkeringésében". Ha elszakadsz ettól a szoros vérkeringéstől, ha világgá mész a családból, akkor a synergia már nem tud érvényesülni. Onnantól kezdve Isten hívogat, te pedig annak fényében teszel jót vagy rosszat, hoyg mennyire torul Istenképiséged.
Nos tehát: azt kell megérteni, hoyg az Egyházat Krisztus kezdettől fogva MINDEN NAPON A VILÁG VÉGEZETÉIG - vagyis ahogy megígérte, és mivel ezt ugyanaz a száj mondta, aki Igeként a szavával megtteremtette a földet, és amit parancsola világban . az úgy lesz, vagyis nem pusztán egy az áltagnéál megbízhatóbb ember, hanem az mondta, akinek a Szabva maga az Isteni SZó a legtisztább értelemben, aki hatalommal prédikál, ezért ebbe az ígéretbe akkor is bele tudunk kapszkodni, ha az univerzum elemei porlandnak és tartóerői megrendülnek, ha az ördögök légiói kerülgetnek, stb., mert smemilyen jelenséget nem ismerünk biztosabbnak az univerzumban Isten szavánál!!! Aki Krisztusnak egyetlen szavában is kételkedik, az nem ismeri Krisztust - és lehet, hoyg Krisztus őt sem ismeri akkor (utolsó ítéleti értelemben), úgyhogy ez elég hózós dolog. Tehát a fentiekből következik, hoyg az ördög hazugsága az, hoyg Krisztsu lehagyta az ő nyáját. És a fentiekből az is következik, hoyg a szakadás a legveszélyesebb dolog a világon! Eltávolodsz a cslaádtól, nem érvényesül benned a synergia dinamikája, egy ideig még foroghat a fogaskerék, de utána menthetetlenül leáll és ott a vég, nincs tovább! És aki szakadár, annak a esze képtelen lesz azt a teljesen őrült önigazolást ültetni a fejébe sajéát maga megnyugtatására, hoyg krizstus, a jó pásztor megszegte az ígéretét, otthagyta a nyájat és a szakadárokkal van! Ez akárhogy is szépítjük a dolgot, sehogyan sem samkkol az Ige eget és földet megrengető kijelentésivel, miszerint egyetlen napra sem hagyja el az Egyházat! De még ha csak annyit nézönk meg (visszakanyarodva a témához), hogy Isten az ÓSZ-i bálványimádás idején pár év törelmi idő után mindig odavágott a népének, hoyg hagyja ezt abban, akkor érdekes módon miért tűri el évezredeken át az Őbenne hívőknél az álítólagos bálványimádás bűnét? Isten nem válrtozik, tehát a magyraázat az lehet, hoyg mégsem bálványimádás a szent tárgyak tisztelete (ami bárki egyetlen józan perc leforgása alatt beláthat, ha megnézi, hoyg mi sis valójában a bálványimádás eredetileg).
Egyébként a fentiekkel kapcsolatban van egy történet. Egyzser egy szent mebert próbára akart tenni egy másik meber és elkezdte vádolni mindenféle bűnnel: hazugnak, tolvajnak, paráznának, stb., nevezte. A szent ezeket mind őszintén magára vállalta, nem tiltakozott, igazat adott a vádlónak. Végül eretnekséggel is vádolta őt a másik. Ezt az egyet utasította vissza. Nem fogadta el, hoyg ő eretnek, és hozzáfűzte magyarázatként, hogy valóban sok bűn terheli a lelkét, de mivel Krisztsu Egyházában él, ezért van reménye, hoyg Isten megbocsátja neki mindezeket a bűnöket, Ha viszon eretnek lenne, akkor nem élne Krisztsu Egyházában, így nem lehetne reménye arra, hoyg Isten megbocsát neki! (bár lehet, hoyg nem szó szerint így történt, de ez volt a lényeg: az eretnekségnél nincs súlyosabb bűn, hiszen akkor az emebr önmagát választja le abból a közösségből, amely egy vérkeringést alkot Krisztussal, mint az Ő testje.) Ez a lényeg, érdemes elgondolkodni rajta. A jó pászot az eltéávedt juhot visszavezeti a 99-hez (figyeld az arányokat is: 1 kontra 99), és nem ottmarad az 1-nél és otthagyja a 99-et. Ezt is a világot termető Ige mondta. Minden mást az ellenfél mond.
Felőlem, az úgyis olyan másolgatós topik, ez meg a méretével bele is illik az addigi sorba... :)
De a lényeg röviden:
A protestánsok sajnos azért támadják az apostoli egyházakat, mert nyugaton az apostoli egyházat egy olyan egyház képviseli, amely 1054-ben már eleve eltávolodott a kereszténység eredeti magjától!
Ezt emészgessétek, mert ez sokmindent megmagyarát és új távlatokat nyithat az ükumené további útjában. Jó lenne előítéletek nélkül megismerni nyugaton is az Ortodoxiát, minden keresztény közös szent múltját hordozza...
Üdv ismét! Mégegy józan gondolat! Ne aggódj, senki nem tulajdonít varázserőt a keresztnek, mi is ugyanolyan kellemes asszociációkat társítunk mellé, és valójában semmi jelentősége nem lenne a keresztnek, ha nem Maga Isten Fia üdvterve kötődne hozzá. Hogy mit lehet ezen nem érteni, azt most már végképp nem tudom...
(Közben csak jelzem, hogy Tafkó mellet Paleokritesz is felkerült nálam azok közé, akiket nem olvasok el, mert minek. Ha kérdezek, nem válaszolnak és nem lehet velük élrtelmesen beszélgetni, csak valami devianciából koptatják itt a billentyűzetet.)
Hát szerinmtem nem ennek a tipikus példája, úgy látszik mégsem értettél meg. A kommuinizmus meg több XX. sz-i jelenség miatt alakult ki, melyben a legfőbb domináns kiváltó ok a kapitalizmusra adott ellenreakció volt. Csak mind a XX. sz-ban minden: eléggé túllőtt a célon és önmaga ellen fodult - mivel a XX. sz-ban nem volt divat Isten és az Egyház, az a anagy ateista század volt, és a világháborúk borzalmai is jócskán kedveztek mindenféle utópisztikus (vagy akár antiutópisztikus) elképzeléseknek, amik később tarthatatlanok lettek. De a fő motiváció szerintem továbbra is a kapitalizmus-ellenesség volt.
A katolikusoknál és a HGYben is ez ment. Mást se hallgattam, mint ezt a baromságot. Mintha ez lenne az Újszövetség lényege. Mindaddig, amíg valaki magának megtartja az öltözködésről alkotott véleményét, azt mondom, nincs vele baj. De ha terjeszti, és fiatalokra kényszeríti, akkor fújfújfúj.
Nem igazán magyarázzátok az írásokat, egy ilyen tanítás sincs Istentől. Ennyi.
