A testület negyedik tagjának, Szili Katalinnak a felkérését azzal magyarázta, hogy a volt házelnök egy olyan környezeti, környezetvédelmi és szociális szempontot jelenít meg a testületben, amely "minden magyar állampolgár számára fontos". Szili Katalin szövetségesünk abban, hogy új alaptörvényre van szükség,
„Ha háttéralkut kötöttünk volna, csak beemelte volna egy-két javaslatunkat a Fidesz az alkotmány tervezetébe”
2011.04.22. 09:50
Szili: ha a szegénységgel gyűlölet társul, jönnek a „rendpárti erők” „Ha háttéralkut kötöttünk volna, csak beemelte volna egy-két javaslatunkat a Fidesz az alkotmány tervezetébe” – Szili Katalin, a Szociális Unió elnöke az ágy szélén kuporgó országról, és a kétharmaddal is gyáva kormánypártról.
Szeretném, ha három jelzőbe sűrítené a Szociális Unió alkotmánytervezetének lényegét, és másik háromba azt, amit az új alkotmányból érzékel.
Nem is jelzőket mondanék, inkább a Szociális Unió tervezetének legszilárdabb pontjait emelném ki. Elsősorban ez a köztársaság alkotmánya, másodsorban a szociális jogok és a jövő nemzedékek alkotmánya, harmadsorban a társadalmi párbeszéd alkotmánya. A Fidesz alaptörvényét pedig az utóbbi 20, illetve 70 év meghaladása, megtagadása inspirálta – inkább egyfajta szimbolikus történelmi okmány. Ráadásul egyensúlytévesztő: egyes kérdések elnagyoltak vagy egyáltalán nincsenek, mások viszont túl részletesek, így nem alkotmányba valók.
Konkrétan?
Az előbbire példa, hogy nem szerepel benne a hazai nemzetiségek parlamenti képviselete, illetve kétharmados többsége birtokában sem mert hozzányúlni a nagy ellátó rendszerekhez. Az utóbbit, a túlzott részletességet pedig semmi sem indokolja, például semmi szükség nem volt arra, hogy a bírák életkorát beleerőltessék az alaptörvénybe. Félreértések elkerülésére jegyzem meg itt, hogy mi – éppen a kellő élettapasztalat okán – csak az alsó, 35 éves korhatárra tettünk javaslatot, a felsőre semmit! Egyszóval kellően eklektikus ez az egész Fidesz-alkotmány. Szakmapolitikai szempontból – azaz, hogy ki képes egy koherens alkotmánytervezet letenni a társadalom asztalára – egyedül a Szociális Unió tudott érdemi alternatívát felmutatni. Picit önironikusan azt is mondhatnám, mi voltunk az egyetlen kormányképes ellenzéki erő.
„Kormányképesen” mit tudtak elérni – például mi a helyzet a szociális jogokkal?
Sajnos nem tudtuk elérni, hogy a társadalmat, ha úgy tetszik, az ország közösségét aládúcolják a szociális jogokkal: a munkához való joggal, a lakhatási joggal, és még sorolhatnám. Pedig a közösség egyetlen tagjának sem engedhetné el a kezét. És nem sikerült elérni, hogy egy korporatív alapon felálló, az önkormányzati szövetségeket, a civil szervezeteket, az egyházakat, a kamarákat, köztestületeket tömörítő felsőház álljon fel. Egy felsőház, ami – egyszeri halasztó hatályú vétójogával a parlament ellenében – talán egy demokratikusabb, kompromisszumkészebb működésre szoríthatta volna rá a jelenlegi konfliktusos pártdemokráciát. Ennek hiányában javasoltuk a kormányzati és alsóbb szintű társadalmi érdekegyeztetés kiszámítható rendjének beépítését, de sajnos ezt sem vállalták fel.
Azt mondta korábban, hogy az alkotmányozástól egyfajta társadalomegyesítést várt…
…ezért is vettünk részt benne. De ehhez képest a megosztottságot erősítette, a gyűlöletárkokat mélyítette, egy alkotmányos vihar magját vetette el. Ma már jól látszik, hogy akik nem vettek részt az alkotmányozásban, azok alaptörvény-átírással kampányolnak majd, és ha lesz többségük hozzá, át is írják. Egyébként lehet, hogy naiv vagyok, de én tényleg azt vártam, hogy mindenki ott marad a tárgyalóasztal körül, és kiteszi a tervezetét.
Mindenféle háttéralku nélkül? Például Szájer József azzal kampányolt az alkotmánytervezet brüsszeli bemutatóján, hogy ön a magyar baloldal, aki részt vesz az alkotmányozásban. Nem mondta, hogy beülök a nemzeti konzultációs testületbe, kimegyek Brüsszelbe, de kedves József, ezt meg ezt a passzust vita nélkül emeli be a Szociális Uniótól az alkotmánytervezetbe?
Kérdése számomra sajnos az elmúlt húsz év tapasztalatainak egyik szomorú kritikája is: miket is gondolnak az emberek ma a politikáról, politikusokról. Ha lett volna háttéralku, szerepelne egy-két javaslatunk az új alaptörvényben. És Brüsszelbe se azért mentem, hogy Szájer József alkotmánytervezetét magyarázzam-magasztaljam, hanem hogy az enyémet felmutassam, egyértelművé téve az EU számára, hogy Magyarországon is akad olyan baloldali erő, aminek van alkotmányvíziója. Akad olyan alternatív politikai erő, amelyik meg tudja válaszolni azt a négy kérdést, hogy milyen demokráciát akarunk; mekkora államot akarunk; milyen intézményrendszert akarunk, illetve hogyan akarjuk alakítani a jogok és kötelességek rendszerét. És lássuk be, a Fidesz – kétharmados többsége ellenére is – nem túl bátran válaszolt ezekre a kérdésekre. Ha már kétharmada van, akkor nagyvonalúbb párbeszédet folytathatott volna ellenzékkel és társadalommal, bátrabban nyúlhatott volna a problémás kérdésekhez és nyugodtan hagyhatott volna több időt az alkotmányozásra.
Mi volt a fő ok, ami miatt nemet nyomott az alkotmányra?
Az elfogadásra javasolt alaptörvény, mint mondtam, inkább egy történelmi okmány, amely mind az alapjogok, különösen a szociális és a munkához való jogok területén, mind a társadalmi párbeszéd intézményesítésében inkább visszalépés egy korábbi időszakhoz képest. Továbbá egyszerűen féltem Magyarországot: ha a következőkben tovább mélyül az vita, hogy ki vonul ki és ki marad benn, hogy ki akar jót és ki akar rosszat, hogy ki demokrata, és ki nem demokrata, akkor csak „háború” lesz, és minden reggel azon rágódik az ország már az ágy szélén, hogy melyik politikus mit mondott, és ehhez a mondandóhoz miképp kell igazodni. Nem kell több gyűlölet, több métely!
Igazodjunk egy kicsit önhöz: ki a demokrata?
Ma a demokrácia ebben az országban ugyanolyan, mint a levegő. Körülvesz minket. Adottság, és ahogyan az ember a másodpercenkénti levegővételek előtt sem gondolkodik, hogy beszívja, vagy ne szívja, én ugyanúgy nem hezitálok abban hinni, hogy itt demokrácia és szabadság van. Ám ha ezt folyton megkérdőjelezzük és Brüsszelbe exportáljuk a kétkedésünket, annak nem lesz jó vége.
Mi a baj Brüsszellel?
A családból sem visszük ki a bajokat, hogy a szomszéd utcában oldják meg. Ráadásul nálunk mintha senki nem törekedne a megoldásra: miközben a vita minden szereplője azt hiszi, hogy felfelé kapaszkodik, közben pedig lefelé ás. Ha a gyűlölethez elszegényedés is társul – már most vergődik a vidék Magyarországa, több tízezren esnek ki a rokkantnyugdíjas körből, a munkanélküliekben nagyon nehéz lesz tartani a reményt három hónapos ellátással – akkor jönnek a finoman szólva rendpárti erők. Miközben a rendőrség a kormány ellen tüntet. Amire, jegyzem meg, eddig szinte soha nem volt példa.
A Fidesz Magyar Polgári Szövetség hálával és köszönettel tartozik Szili Katalin független képviselő tevékeny részvételéhez a nagyszabású alkotmányozási műveletek kivitelezésében.
Hálánk örökké üldözni fogja.
Lázár képviselőtársunk külön is megemlékezett képviselőasszony tárgyszerű és konstruktív javaslatairól.
Nem a bírákkal akartak kiszúrni azzal, hogy 62 évre vitték nyugdíjkorhatárukat és ezt az alkotmányban is rögzítették. Eredetileg a Fidesz nem is foglalkozott ezzel a kérdéssel az alkotmány előkészítés folyamatában.
A Fidesz frakcióvezetője elmondta: ezt a témát eredetileg Szili Katalin vetette fel alkotmánytervezetében azzal, hogy azt javasolta, határozzák meg a bírók alsó korhatárát és így jött az ötlet, hogy akkor legyen felső határ is. Arra a felvetésre, hogy eddig is volt felső korhatár, a hetven év azt mondta: nem a bírósági szervezet átalakításából indult ki a Fidesz, amikor leszállította a bírók korhatárát hetvenről 62 évre.
A politikus nem érti a bírák nyugdíjazása miatti kritikákat, azt pedig nagyon sajnálja, hogy Szili Katalin nemmel szavazott az alaptörvényre.
A politikus szerdai, a Parlamentben tartott sajtótájékoztatóján elmondta: a Szociális Unió elvárná egy alkotmánytól, hogy az társadalomegyesítő szerepet töltsön be, ez az alaptörvény pedig ennek nem tesz eleget. Szili Katalin ezzel indokolta, hogy nemmel voksol az alaptörvényre a hétfői végszavazás alkalmával.
A képviselő azt is hangsúlyozta, hogy az új alkotmánnyal kapcsolatos országgyűlési vitában örömmel vett részt, mert abban meg tudta jeleníteni az általa képviselt Szociális Unió értékvilágát.
2011. április 09. | 14:31Szili Katalin, az ellenzéki fantomkommandó A házi ellenzéki szerepkör irigylésre méltó dolog: az ember bizonyos határok között azt mond, amit akar, feltéve, ha azt csinálja, amit ura és parancsolója akar. A baloldali házi ellenzékieknek ráadásul nemes hagyománya van hazánkban.
Csak egy szem baloldali van talpon a vidéken, Szili Katalin, aki maga a konstruktív ellenzékiség földi megtestesítője. Bármennyire jól is áll ez a szerepkör a volt házelnöknek, van egy olyan sejtésünk, hogy a 2005-ös köztársasági elnökválasztás toronymagas esélyeseként (amely az MSZP katasztrófákkal terhelt történetében is a kiemelt bukták közé számít) sosem gondolta volna, hogy egyszer Csintalan Sándor sorsára jut - bár tévéműsort még nem kapott.
Márpedig az MSZP-ből az októberi önkormányzati választások után kivált (ami azt illeti, nem is nagyon tartóztatták elvtársai, maximum a mandátumát tartották volna meg, mert abból manapság kevés terem szoci földön) Szili Katalin egyre nehezebben különböztethető meg az olyan nagy elődöktől, mint Pozsgay Imre, Csintalan Sándor, avagy a legendás Szűrös Mátyás. Az (ex)szoci házi kedvencek egyébként nagy népszerűségnek örvendenek a Fideszben, ami érthető is: ki ne akarna magának otthonra egy levitézlett szoci politikust, aki, ha gondosan elzárják előle az értékeket, nem lop, ráadásul az újabb verziók már nem is éneklik az internacionálét?
Orbán Viktor mindenesetre nagy rajongója a szobatiszta, domesztikált baloldali politikusoknak, tart is belőlük jó párat. Mindez néha furcsa dolgokhoz vezet, például az a Pozsgay Imre készíthette elő az elmúlt 20 év maszatolásával szakító új alkotmányt, aki 1957-ben még tépett szájú kis senkikről beszélt az '56-os forradalom kapcsán. No de ahogy arra Orbán Viktor a legjobb példa, az ember változik.
Szili persze még félig-meddig betöretlen: saját (pontosabban az MSZP) jogán rendelkezik parlamenti mandátummal, ráadásul pártja is van, bár ennek a nevére most nem emlékszünk, valószínűleg nem is túl fontos. Komolyan is veszi a konstruktív ellenzékiséget, hiszen a Fidesz-KDNP némileg egyhangú alkotmánytervezetéhez 21 (!) módosító indítványt is beadott, amelyeket a kétharmados kormánytöbbség aztán vidáman söpört le az asztalról. Ezek után a volt házelnök azt teszi, amihez kétségtelenül a legjobban ért: hezitál. Mindez kétségkívül félelmetes fegyver: a legendás szoci időkben Szili akár évekig is képes volt hezitálni, mindenféle kézzel fogható eredmény nélkül.
2009 májusa óta nem sok kétségünk volt ezzel kapcsolatban, de az elmúlt fél évben teljesen világossá vált, hogy Szili Katalinból igencsak bajosan lesz bármiféle önálló politikai tényező, ellenben igen szép bokréta lehet Orbán Viktor kalapján. Vannak rosszabb kimenetelei is egy politikus karrierjének; csak nehogy a kalappal legyen aztán majd valami baj.
A volt házelnök - egykori párttársaival ellentétben - részt vesz az alkotmányozásban, sőt önálló alkotmányjavaslatot, majd módosító indítványokat is tett. Hogy megszavazza-e az új alaptörvényt, még nem döntötte el. Miként abban a kérdésben sem határozott, hogy Orbán Viktor biztatására felesküszik-e az új alkotmányra. Egyet viszont határozottan állít: saját sorsa nem érdekli.
Villáminterjú. NJ 2011. április 4. 16:47
Egyelőre azon dolgozom, hogy a ma záruló részletes vita végéig csatlakozó módosító indítványokat nyújtsak be a számomra legfontosabb kérdésekben: a szociális biztonság és az egészséges környezethez való jog terén, valamint szeretném kormányzati kötelezettségé tenni az érdekképviseletekkel, civilekkel, szakmai szervezetekkel való folyamatos párbeszédet.
Van ígérete a Fideszből a javaslatai befogadására?
Nincs, nem folytattam semmiféle háttértárgyalásokat. Beterjesztem a javaslataimat, aztán a héten meglátom, akceptálják-e őket. Nem nulla végösszegű játszma Hogy mi lesz az én sorsom, a legkevésbé sem érdekel.
Ha igen, megszavazza az új alkotmányt, ha nem, akkor meg nem?
Engem a végtermék érdekel. Az már látható, hogy a kétkamarás parlamentre vonatkozó elképzelésünk nem talált meghallgatásra. De továbbra is függőben vannak az imént említett, számomra legfontosabb kérdések mellett az alkotmánybíróságra és az ombudsmani rendszerre vonatkozó javaslataink.
Szóval arról még nem döntött, megszavazza-e az új alaptörvényt. És arról határozott már, hogy felesküszik-e az új alkotmányra?
Hol van az még? Ezer grádics van még addig.
Maga a főalkotmányozó, Orbán Viktor tette közvita tárgyává ezt felesküdős kérdést. Mire az ön volt pártjának elnöke azt nyilatkozta: „Nincs szükség új eskütételre.” Kinek ad igazat?
Azt a legtragikusabb ebben, hogy az ország még az eddiginél is megosztottabbá, kaotikusabbá fog válni az alkotmányozás végére.
Kit hibáztat érte? A kormánypártokat vagy az ellenzéket?
Ez egy évek alatt kialakult folyamat, az fn-nek adott múltkori nagyinterjúmban hosszasan beszéltem róla. Az emberek egyre rosszabbul érzik magukat a jelenlegi politikai dichotómiában. Ki kell törnünk belőle, aminek egyetlen eszköze a politikai kultúra javítása.
Ebben a dichotómiában ön most épp a Fidesz oldalára látszik sodródni. Orbán Viktor a minap külön köszönetet mondott önnek a nemzeti konzultáció melletti kiállását értékelve.
A nemzet ügyei nem nulla végösszegű játszmák, amiben egyik nap egyik, másik nap a másik fél győzi le a másikat. Hogy miket mondanak rám, és hogy mi lesz az én sorsom, a legkevésbé sem érdekel. Én másfajta politikai stílusból, egészséges politikai kultúrából szeretnék példát mutatni. Az a baj, hogy az elmúlt húsz évben mindenki megszokta: vagy egy Gyurcsány vagy egy Orbán mögé kell felsorakozni.
Tényleg csöppet sem érdekli a saját politikai jövője? Ha a szocialistákkal mozog együtt, azt mondják önre, hogy egykutya a régi elvtársaival. Ha meg hajlandó alkotmányozni, azt kapja meg: eladta magát, elpozsgaysodott.
Ez a baj! Vagy az egyik, vagy a másik fiókba helyezik az embert. Amivel én nem foglalkozom. Inkább küzdök a nehéz körülmények között élőkért.
A 'megalázott' Szili Katalin visszaszúrt az MSZP-nek
A Szociális Unió elnöke a Ma Reggelben elmondta, hogy az alkotmányt nem egy-két évre kell készíteni, hanem távlatosan, és nem partikuláris érdekek mentén, hanem a közösség érdekeit és értékeit szem előtt tartva.
NOL| 2011. április 2.
Szili Katalin szerint „az alkotmány nem lehet a szűk elit magánügye". A Szociális Unió nem azért tette, amit tesz, mert ezért dicséretet vár." Mi úgy gondoljuk, hogy vannak olyan érdekek és értékek, amit az alkotmányban kell érvényesíteni" - mondta a Ma Reggelben Szili Katalin. Hozzátette: 2003-ban akkor még házelnökként maga is felvetette az alkotmányozás szükségességét.
A Szociális Unió elnöke a reggeli műsorban hangsúlyozta: „ a folyamatban azért veszünk részt, mert hittel vallom, hogy jól működő demokrácia nincs konstruktív ellenzék nélkül". Hozzátette: „a legfontosabbnak azt érzem, hogy a XXI. századi európai uniós Magyarországnak az alkotmányába néhány olyan kérdés bekerüljön, mint amilyen a szociális biztonság megjelenítése, ezen belül a lakhatás biztonságának a megfogalmazása, vagy például a munkához való jog".
Szili Katalin szerint az alkotmányt nem egy-két esztendőre kell készíteni, hanem távlatosan, és nem partikuláris érdekek mentén, hanem a közösség érdekeit és értékeit szem előtt tartva.
A Szociális Unió elnöke a műsorban kiemelte, hogy a vita végéig csatlakozó módosító indítványokkal szeretne bizonyos kérdéseket markánsabbá tenni. Példaként említette a környezetei kérdéseket, vagy a jövő nemzedékek kérdéseit.
Lamperth Mónika volt belügyminiszer két nappal korábban ugyanebben a műsorban beszélt arról, hogy sajnálja Szili Katalint, ugyanis véleménye szerint a független parlamenti politikust a Fidesz megalázta.
Szili Katalin, a Szociális Unió elnöke, az Országgyűlés volt elnöke, aki az embereknek, hogy visszaküldték az alkotmányozással kapcsolatos kérdőíveket. A politikus arról beszél, hogy meggyőződése szerint a "demokrácia nem létezik konstruktív ellenzék nélkül", és komolyan gondolja azt is, hogy "köztársaságunkban minden közhatalom forrása a nép".
