Olvasható volt a DMben 1 cikk 1 párról akik a 8. gyereküket várják. Ezzel kapcsolatban nagyon érdekelne, hogy a mai világban ki az aki hazánkban mer vállalkozni ennyi gyerekre és miért.
Sokban egyetértünk. De látod beismered, hogy egy igazi anyaszív aki mindent megadni szeretne a gyereknek, az bizony nehezen éli meg a karácsonyi nem tudok miből helyzetet.
Én bár szintén odavagyok a pici babákért, de mésem vállaltam negyediket, ötödiket, stb, pont ezért.
Bizony sokat fagyoskodunk, hogy legyen a kamasznak internet.
Sztem egyáltalán nem vállalták, csak nem volt biztonságos módszer ellene.
És kellett is a munkáskéz a földeken, régesrég.
Ma a gyerekkel szemben felelőtlenség. Talán felnőttként el lehet viselni ha nincs, nem telik rá, de a gyereknek látni, hogy a másiknak van nagyon nehéz.
Ismered a József Atilla verset, az úgy szeretnék gazdag lenni, vagy hogy nagy tüzet kéne rakni. Tele volt már akkor is fájdalommal.
"Úgyhogy a rakás gyerek egy bizonyos szám felett - felelőtlenség !"
Nézd. Ha az elmúlt kétszáz évben ilyen felelősség teljes gondolkodók lettek volna, és nem vállalják be az 5.6.7.8. gyereket, akkor most sem te, sem én, nem írogatnánk itt az interneten. Ez inkább szól a saját kényelem megideológizálásáról. Könnyebb azt mondani hogy felelőtlenség, mint azt, hogy azért nem vállalom be 3., 4. gyereket mert akkor ugrik a tengerparti nyaralás minden évben, le kel mondani az autó cseréről (sőt lehet hogy az autóról is!)....
Mit olvastál félre? Én a 8 gyereket sajnálom. Talán nekik ciki, hogy a karácsonyi ajándék használt cucc, de ha már az akkor miér nem a szeretet szolgálattól?
Nagy családosoknak külön van ilyen bálásruha osztás, ha jól emléxem.
anika, síránkozás helyett te is jobban járnál, ha szétnéznél a secondhand boltokban...
Ha én (és barátnőim) viszonylag jól keresőként is tudunk ilyen helyen vásárolni, akkor annak miért ciki, aki rászorul....?
(megjegyzem: sokkal divatosabb és minőségibb cuccokat lehet ott találni, mint a nagynevű butikokban. Mert javarészt Angliából származó ruhák, egy részük még felvéve sem volt....)
Azt választottak, mindenkinek 1-1 ruhadarabot, meg vmi egyebet. Azért említettem a ruhaosztó helyeket. Használt játékkal meg az a kétségem, hogy némelyik már új korában sem vmi strapabíró, hát még régiként.
Ha közelebb laknál, akkor ajánlanék 1 kockakirakót . Teljesen új, az anyukámnak vettem, mert szegény már olyan mint 1 gyerek, de sajnos nem látja a képet.
De ingyér nem adom, csak ha cserébe 1 jót babázhatnék, de ahhoz meg túl messzi vagy sajnos.:((
én is veszek használtat, de egyfelöl azért nem kérek, mert vannak nálam szarabb helyzetben élök, lehet, hogy 2 gyermekkel...
másrészt sokszor van jó dolog használtként is...
most például keresek a teszveszen fényképezöt, akár többet is, mert egyfelöl szeretnek fotozni, másrészt ugye a 3 nagy 3 fele van és itthonra sem ártana egy...és még a gyengébb fajtát se tudnám megvenni, de egy 4-5 éves nekik tök megfelel és az igényeket is kielégiti...
a kicsi csak 2 honapos lesz karácsonykor és neki is a teszveszen keresek valamit, ami praktikus, mondjuk hintaszéket...vagy forgot az ágyra...és egy hordozókendőt...
az ovisomnak festőálványt mert imád festeni, a kisiskolásomnak valami rögbihez köhetöt...
a gimisemnek kottát a teszveszen...magunknak meg örömöt
egyébként nálunk megy a névhuzás is, amiben mindenki részt vesz...mi ketten szülök, a 8 gyerek, a nagyi, a 2 gyámlány...és ez esetben csak házilag készült dologgal lehet meglepetést szerezni, a Matyi fiam 7 évesen faragott nekem fakanalat...Vercsi meg apát festette le 1 db régi olyan kisméretű padlólapra és az volt egy kirakó...
na ezek isteni dolgok...
s mégegy a ruha...a legtöbb nagycsaládosnak a padlásán sem fér el, mert na az amiből sok van és az, amiből a minöségi a turkáloban is egészen megfizethető...
szóval boltból most nem fog jönni semmi, de nem érzem cikinek a használtat...
Irtam én is korábban, hogy amennyiben élnek a szülők, akkor nem a tesók feladata a nevelés a felülvigyáz. azonban: ha bekövetkezik a tragédia és meghalnak a szülők, akkor a világ legtermészetesebb dolgának kell lennie, hogy a nagy -már felnőtt testvér a szárnyai alá veszi a kisebbet. Még ha ez jár is kényelmetlenséggel.
Ettől csak mindegyik fél jobbul a szeretetük erősebb lesz.
ezt a gyerek gondolja igy...vagyis azt mondja és szerintem ezt az én és tesom estréből tanulta, hogy amig teso a teso addig bármi megeshet és lehet az ugy, hogy a szülö már nem képes a gyereke mellé állni, de akkor ez a kötelesség a testvérre marad...
mellesleg én is azt gondolom, hogy igy 40+ évesen már nem tehettem volna meg velük, hogy tudatosan sérült tesot vállaljak, mert hát mi nem...s hogy ő ezt mondja baromi szép, de az élet kissé bonyolultabb annál, mint azt egy 20 éves független lány gondolja...bár az is igaz, hogy az amit én gondolok a sérültségről és az amit ő, az ég és föld...az ami nekem tragikusnak tünik, számára egész más....de ezért lesz ő az, ami és nem én...
a közepe fiú...:) és egyik saját lányom sem babázos...
ráadásként nálunk mindegyik de abszulute reálos, de sosem voltak a számitógép büvöletében, pedig kurva régen van netünk is...T sportmániás, P, na ö max letölt és filmet néz, Cs elvetemült kisvasút és technika mániás, de ő tervez meg csinál valami biz bazt mondjuk a terepasztal elektronikáját...meg agyal olyan hülyeségeken, amihez közöm sincs képlet a legnagyobb primszámra, vagfy a fermat tétel vagy mi a csudán stb....ebben az a jó, hogy egy ilyen matematikai kérdésen honapokon át elszorakozik és max papir és ceruza kell hozzá...M élvezi, hogy okos és szép és zenél és jó viccei vannak és ezért sokan szeretik...na ők a fiúk...
Igen azt én is hiányoltam, hogy olyan aki benne nevelkedett nem írt ide, se érte, se ellene nem érvelt , legalábbis nyíltan. Nem tudni, hogy érdektelenségből, vagy nincs módja netezni.
Talán azért mert nekem csak fiaim vannak náluk igenis sokat számíítanak a kütyük, szgép meg hasonlók. Lányok biztos jól elvannak a babázással, mármint a kistesók nevelgetésével.
Érdekes, hogy ennyi empátiával, gyereknevelési képességgel nem lettél pedagógus.
én nem értek ezzel egyet, mert ha a saját gyerekeim iskolai közegét nézem, akkor ők max középkategoriások...
az az vannak a led tévések a saját szobában és vannak az olyanok, mint a mieink és a szegények...és aztán jó esetben barátként is keverednek...
Anna 21 éves és a legjobb barátnöje aki szintén főiskolás volt nála jóval szegényebb és az egyik legjobb barátja mmeg orvosgyerek és sosem volt gondja egyiknek sem az, hogy az egyiknek mennyi kütyüje van a másiknak mennyi...Anna jól tudja a hivatásával nem sokat kéne utaznia, hogy szégyentelenül sokat keressen, de nem ez a fő alternatíva...
amikor Sárit vártam én pont a nagyoktól kérdeztem meg, hogy mi legyen ha esetleg valami baja lenne...na az én nagy lányom kb azt mondta, hogy egyfelöl nem olyan nagy gáz a downkor, a nyitottgerinc meg pláne nem (ehhez ő nálam sokkal jobban ért)...de ha azon aggodok, hogy esetleg túlél minket egy sérült gyermek, hát végül is itt vannak ők és ez esetben ez a dolguk, miként nálam sem volt sosem kérdéses, hogy baj esetén a tesom gyermekei az én gyermekeim...
de ha végig nézek a dolgaikon, hát van bőven jó és minöségi ruhájuk, turcsis, de márkás...van egy olyan hátterük, ahová már felnött haverjaik is szívesen jönnek...most is itt lesz a szilveszteri bulijuk...és velünk bármelyik megbeszélheti azt, amit máshol nem...a fűves élményeken át az öngyilkosági kisérletig, a szerelemtől az elhagyottságon át az esetleges abortuszig....
Azt hiszem a gyerekek sokkal kevesebb elvárásokkal vannak, mint azt mi gondolnánk, mert nekik tényleg fontosabbak az igazán lényeges dolgok...
fontosabb a nyitottságunk, mint a sok zsebpénz...fontosabb a közös élmények megélése, mint a drága kütyü és fontosabb a hitelesen megélt életünk példája, mint bármi más...
mert én komolyan hiszem, hogy az igazán élvezhető élethez sokkal kevesebb és egyben több is kell, mint azt sokan mondják...
kell a biztos megélhetés, az otthon, az esélyek biztositása , de kicseszettül nem fontos tv/gyerek...számitógép mindenkinek vagy a tenger látványa...mert egészen boldogan felnöhet ezek nélkül is kissebbségi érzések nélkül is, és hidd el sok sokkal pénzesebb gyerek szívesen helyett cserélne velük...
ahogy elnézem az iskolásaimat egyiknek sincsenek beileszkedési gondjai, vannak barátaik, szeretik őket és nem igazán visszahuzodó tipusúak...söt azt látom, hogy sok pénzes szülö még örül is, hogy az enyéimmel barátkoznak a gyerekei....
Tehát még azt is mondom, hogy sok jól élő nem sok gyermeket vállaló szülö is szívesen látja és tisztelettel kezeli a gyermekeimet. Szóval ezek szerint a pénzes emberek közt is sok olyan van, aki értékként elfogadja ezt is.
Azt ne felejsd el, hogy a sokgyerekeseknél vannak már idősebb, akár felnőtttkoruak is, tehát ha baj éné a szülőkt, akkor a kissebbekért a nagyobbak tudnak felelősséet vállalni. És bár én sem értek egyet alapvtően, hogy a gyerek nevelje a gyereket, azért ilyen estben ez éppen jellemformáló és a testvéri szeretetet erősítő kivétel. persze, csak ha addig is jól múködött a családi minta.
Amúgy egy gyerek társadalmi közegben is él - vannak társadalmi elvárások , normák, amiket ha mindet nem is , de azért teljesíteni kell !!
Egy 7 -8 - 9 gyereknél ez biztos nem sikerül.
És ami nincs bele kalkulálva ill. a sok naiv sokgyerekes nem kalkulálja be, hogy mindig történhet bármelyik szülővel valami (baleset , halál ), akkor a vgisszamaradó szülő aránytalanul nagy terhet kénytelen viselni.
Úgyhogy a rakás gyerek egy bizonyos szám felett - felelőtlenség !
mert lehet a sokgyerekességet is kurva szarul csinálni, s lehet ugy is rosszul, hogy közben a szándék nem is rossz...és persze lehet megkeseredni a sok csemetés családban, de nem hinném, hogy a tesok száma miatt...sokkjal inkább a gyerekre vetitett elvárások keseritenek meg, az amikor a szülö ugy kezeli a gyerekét, mint valami tulajdont, amikor elfeledik azt, ami iagzán lényeges..s a gyereket nem a saját vagy isten vagy bármi képére és hasomlatoságára kell formálnunk, csak segíteni neki megtalálni a saját arcát és a saját eszményeit...és ha az nem az, amit mi szeretnénk, hát na bumm...
nekünk a sokgyerekeségünkben nem volt soha extra nemzet tudat vagy hit, csak max annyi,hogy ez nekünk igy jó....és csak bízom abban, hogy nagyon csak nem cseszünk el semmit...
