egy darabig néztem aztán inkább abbahagytam. A Mátrix után bármiféle mi álom mi valóság kavarás harmatgyengének tűnik, az ott akkor nagyon ütős volt és minden más erre hajazó felütés márcsak gyenge próbálkozás. A másik amiért rühelltem, hogy ázsiai embereket gyakorlatilag nem bírom elviselni a képernyőt, ez van, a hideg ráz az egyforma fejüktől.
Akkor azt tudom ajánlani hogy nézzd meg újra jobb hangulatban jobban odafigyelve, ne megy egyszerű film az tény...
Igazából nekem meg elsőre tetszett jobban másodjára mikor néztem már ne mvolt benne olyan sok ujdonság és nem is kötött le annyra elsőre viszont írtozatosan!
Kétezer évvel ezelött Dzsuang Dszi, a mester, egy lepkére mutatott. – Álmomban – mondta, – ez a lepke voltam és most egy kicsit zavarban vagyok.
– Lepke, – mesélte, – igen, lepke voltam, s a lepke vígan táncolt a napon, és nem is sejtette, hogy ö Dzsuang Dszi... És felébredtem... És most nem tudom,
most nem tudom, – folytatta eltünödve, – mi az igazság, melyik lehetek: hogy Dzsuang Dszi álmodta-e a lepkét vagy a lepke álmodik engemet? –
Én jót nevettem: – Ne tréfálj, Dzsuang Dszi! Ki voltál? Te vagy: Dzsuang Dszi! Te hát! – Ö mosolygott: – Az álombeli lepke épp így hitte a maga igazát! –
Ö mosolygott, én vállat vontam. Aztán valami mégis megborzongatott, kétezer évig töprengtem azóta, de egyre bizonytalanabb vagyok,
és most már azt hiszem, hogy nincs igazság, már azt, hogy minden kép és költemény, azt, hogy Dzsuang Dszi álmodja a lepkét, a lepke öt és mindhármunkat én.
Félve? Én csak azért néztem meg mert jó kritikákat kapott.Azt is hozzá kell tenni,hogy (szerintem) Leo-nak mostanában nincs rossz filmje (pl.:Shutter Island)
Én félve ültem be erre a filmre a moziba, a címe sem ígért túl sokat, és nagyon nagy meglepetés volt, hogy mennyire jó. Nekem ilyen mátrix hatású volt kicsit, de teljesen eredeti, tök jó volt, hogy egy percig sem lehetett elkalandozni a figyelmemnek, mert nagyon pörgős, odafigyelős, aktív megértést követel.. Szóval nagyon tetszett!!
Neked lehet, nekem nem sok. :) Amikor elmúlik az altató hatása, a fószer így-is úgy-is felébred a gépen. Ha pedig még azt is álmodta, akkor a film kb. a "Dallas" c. szappanoperával van egy szinten, ahol egyszercsak kiderült, hogy Pamela csak álmodta Bobby halálát meg az addigi párszáz részt... :)
A "Mátrix" ebből a szempontból más volt, mert ott egy teljesen kitalált dologról volt szó. Az álmodás viszont egy létező pszichológiai jelenség, amiről C. G. Jungnak hála rengeteg dolgot tudunk.
Szerintem sem lehet, de mondjuk engem tényleg arra késztetett az a vég hogy legalább még 1* megnézzem hátha kihagytam valamit, de mesterien megcsinálták, hogy még véletlenül se találhass semmit, és a végén az a böhöm nagy kérdőjel az ott maradjon...
ohh dehogynem rengeteg jelentősége van azaz nagy jelentősége, pont az az ami miatt továbbgondolod a sztorit ami nagyon elegáns módon de nem zárja le, tehát 2 vége is lehet 2 alternatív befejezés, akár folytatni is lehet így a sztorit. például egy erős 20 perces beszélgetés követte hogy eldől-e vagy sem, mert ugye pont emiatt is gondolsz kicsit vissza hogy akoor mi is történt az utolsó jelenetekben meg mikor hogy hol találkoztak hanyadik szinten stb.? Legalábbis engem pont ez gondolkodtatott el, hogy akkor vajon ki lehet.e logikázni hogy eldől-e vagy sem. De mindenképp nagyon jó vég egy ilyen jó filmnek :)
Én tegnapelőtt néztem meg. FilmÉLMÉNY. Habár a Dipankrinó gyereket nem nagyon csippantom, de meg kell hagyni, valahogy mindig jó kis forgatókönyvek csusszannak a postaládájába.
A port.hu fórumán rengeteg érdekességet írtak már a hozzászólók, én csak az utolsó jelenethez tennék hozzá annyit, hogy én úgy fejeztem volna be az egészet, hogy az imbolygó pörgettyűt egyszerűen felvetettem volna az asztalról a nagypapával.
