"...A még ma is a Labrador-félsziget erdeiben élő naszkapi indiánok ezt a belső központot kivételesen tiszta és romlatlan formában képzelik el. Ezek az egyszerű emberek olyan vadászok, akik elkülönült családokban élnek, olyan messze egymástól, hogy sem törzsi szokások, sem közös vallási hiedelmek és ceremóniák nem tudtak kialakulni körükben. Ebben az életreszóló magányosságban a naszkapi vadász saját belső hangjaira és tudattalan revelációira kénytelen támaszkodni; nincsenek vallási tanítói, akik elmondanák, miben higgyen, nincsenek rítusok, ünnepek vagy ceremóniák, amelyek segíthetnék. Életszemléletében az ember lelke egyszerűen "belső társ", akit "barátomnak" vagy Mista-peó-nak, "Nagy Embernek" nevez. A Mista-peó a szívben lakik és halhatatlan; a halál pillanatában, vagy röviddel előtte, elhagyja a testet, és később egy másik lényben reinkarnálódik..."
Én úgy gondolom, hogy ha tényleg az isteni minőség megteremtésére törekszünk, akkor azon minden irányban, testi-, lelki-, szellemi-, és anyagi szinten is dolgoznunk kell. Csakis egységben fog kiegyensúlyozottan működni. (Ahogy egy csillag is sugárirányban növekszik és éri el az egyensúlyi állapotot.)
Amúgy egyetértek, nagyon szépen megfogalmaztad a lényeget. :)
Tudod, szerintem egy valóban szellemileg érett kultúra (ami annó nem kevés volt), a technikai fejlődésnek mint olyannak semmilyen értéket nem tulajdonít lényegi értelemben. Azért nem, mert nem ez számára a lényeg, hanem az a metafizikai központ, ami köré az adott társadalom, kultúra, politika, vallást, stb létrejött. A nagymérvű technikai alapú fejlődés egyedül nyugaton tudott ilyen formában létrejönni, aminek fő oka az volt, hogy a társadalom mint olyan elfordult a metafizikai középponttól mint céltól, hite elveszett mindenben, ami több mint élet, és önmagát már nem látta többen, mint jóesetben 80 évben, ami idő alatt tud boldog lenni, vagy boldogtalan. Így az emberek semmi máson nem fáradoznak óriási hévvel, mint hogy az alatt a rövid idő alatt míg élnek, minnél többet "élvezzenek", ezért van ez az óriási technikai fejlődés, mert azt gondolják, hogy ez tesz egyre boldogabbá és boldogabbá.
Ezért találnak ki minden nap valami új kütyüt, fejlődnek a mobiltelefonok, pár óra alatt eljuthatsz a világ másik pontjára, csak éppen a lényeg veszett el, az eredeti cél, amit minden archaikus társadalom birtokolt, ami köré annó a kultúra, a társadalom, a vallás épült. A mai világ szerintem egy torzó, ami aztjelenti, hogy fogalma sincs a társadalmaknak a létezés tulajdonképpeni lényegéről, a társadalmak úgy amblokk gondolkodásban materialista ateisták (ezt ki sem kell mondani, csak így kell élni). A népek elfordultak a lényeges dolgoktól, és egy olyan gyerekhez hasonlítanak, aki pl 3 nap múlva érettségizik, de szembe nem mer vele nézni, ezért elüti az idejét tv-vel, gépezik, mindenféle élvezetbe belemászik, de csak azért, hogy elterelje a figyelmét az elkerülhetetlenről. És amikor eljön a vizsga pillanata természetesen megbukik. Míg egy régi társadalomban az átlag ember felkészült élete legnagyobb vizsgájára a halálra, és azt is tudta milyen lehetőségek állnak ott fenn neki, ha készen áll rá.
- Mindenekelőtt pozitív céllal kell létrejönnie. Ezt a célt a lehető legpontosabban meg kell határozni és mindenki számára publikussá tenni.
- A tanításainak közelmúltbeli személyes tapasztalatokon, kézzelfogható, bizonyítható tényeken kell alapulnia, nem pedig hazugságokon, bizonyíthatatlan fantazmagóriákon és homályos ezeréves történeteken.
- Fejlődőképesnek, rugalmasnak, a különböző helyzetekre alkalmazhatónak kell lennie. A merev dogmákat teljes mértékben nélkülöznie kell.
- A követőinek önállóan gondolkodó és érző emberi lényeknek kell lenniük, akikben megvan a kellő erő, tudatosság és vágy, hogy félretegyék nézeteltéréseiket és a jó ügy érdekében közösen cselekedjenek.
- A személyi kultuszt teljesen nélkülöznie kell. Mindannyian egyedi és megismételhetetlen lények vagyunk, akiknek élete történelmi jelentőségű.
"Az árnyék egy autonóm részszemélyiség, a személyiség alsóbbrendű része, a personával ellentétes tartalmak gyűjtőhelye (kompenzatív jelleg). Az árnyék megjelenhet álomban, például: a társadalmilag magasra emelkedett emberek álmaiban ellentétes tartalmak: koldus, szegény. Az álomban való megjelenéskor az árnyék azonos nemű az álmodóval.Az árnyék lehet projekció (saját elfogadhatatlan énrészeinket kivetítjük másokra) is, például: a homofóbia látens homoszexualitást takar. Az árnyék nem minden esetben jelent negatív tartalmat, például: a bűnözők árnyéka jó (ez a fehér árnyék), a personajuk gonosz; pörgős ember árnyéka csendes. Minél inkább elfojtják az árnyékot, annál sötétebb, erőszakosabb lesz."
Szia Dorien! Persze nálam sem az a lényeg, hogy színesben álmodok, vagy sem, de lehet, hogy ennek is van jelentősége. Ez az árnyékszemélyiség nem a tudattalan? Vagy, ha egy speciális filozófiai megközelítésből nézhetem, akkor a reaktív elme? Ezt nem olyan egyszerű megtalálni, főleg ha még azt sem tudjuk, mit kell keresni. Nehéz a felismerés, az igazi, ami persze nem egyenlő azzal, hogy én már tudom azt, hogy létezik, és azt is észreveszem, mikor abból a tartományból cselekszem, vagy gondolkodom. Ez még kevés. Elolvastam az esszéket, szép és kedves kis írások. Mindegyikről eszembe jutott valami, így gondolkodás nélkül, elsőre. Leírtam, de nem teszem ide, nem tudom, hogyan fogadnád. Nem kritikák, csak gondolatok.
Színekkel kapcsolatban nem nagyon tudok nyilatkozni, szerintem én az álmaimban ennek elég sokadlagos jelentőséget tulajdonítok, inkább a sztorin van a lényeg. A pókos álmomban tudom, hogy halvány babarózsaszín volt a pókkirálynő és még feliratok is jelentek meg alatta Diablo2-stílusban, minden jellemző különböző színnel. :)
A jungi lélektanban az árnyék egy olyan része a személyiségnek, ami az alany egója számára rejtett, láthatatlan. A ego a Napnak felel meg és ugye a Nap nem láthatja meg a saját árnyékát, mert az azonnal eltűnik. Az ego csupa nemes, szép és jó jellemzőkkel szereti felvértezni magát, és azt amit csúnyának találna magában, inkább nem veszi észre, kikerüli, ezáltal is elkerülve a kognitív disszonanciát (eltérő tudattartalmak által létrejövő szorongás).
Szerintem az árnyék mindaddig láthatatlan marad, amíg az ember rá nem jön, hogy az elméjében létrejövő énkép, az ego (a Nap felszíne) csupán egy fal, egy réteg az isteni magból (a Nap magjából) kiáramló tiszta fény útjában. Ezután következhet a munka a héj (ego) megtisztítására. A belső kép és a valóság összehangolásáról van szó, bármelyiken változtathatunk lehetőségeink szerint.
Itt írtam néhány ehhez kapcsolódó esszét a "Lélekláng" szekcióban:
Úgy látom, Nálad működőképes (vagyis közeli) ez az álmok feletti értékelés. Azt kérdezném, hogy szerinted mi lehet annak a jelentősége, ill. van-e, - vagy mi okozhatja mikor nem színes az álom? Fekete-fehér. És mit kell érteni azon, hogy az árnyékszemélyiséged része?
Van még több is, amire emlékszem, most ezek jutottak eszembe. Elég összetett személyiség vagyok és a belső folyamataim legtöbbször a tudatalattimban mennek végbe (Skorpió aszcendens), és én már csak az eredménnyel szembesülök. Persze vannak bizonyos hatások, amikre egyértelműen vissza tudom vezetni, hogy befolyásolták az álmomat.
De pl. erről a többször is megjelenő aberrált gyilkosról csak találgatni tudok. Szerintem valamilyen szinten az árnyékszemélyiségem része, ugyanakkor az álmok után olyan távolinak éreztem magamtól, mintha csak egy tőlem teljesen független filmet néztem volna. Egy pszichológus ismerősöm szerint valamelyik előző életemben hatalmas energiákkal rendelkeztem és visszaéltem velük. A mostani életemben ezért mások segítését tűztem ki célul.
Ezzel valamennyire összhangban van a zsugorodás-növekedés álom is. Mintha a karma törvénye egy-egy hatalmas hiba után újabb zsugorodásra ítélne, hogy aztán az eddig elérhető távolság elérhetetlenné váljon egy pillanat alatt. Majd amikor már szinte pont vagyok, óriási erőfeszítésekbe kerül újra nagyobbá válnom, pedig csak így van esélyem megtenni a távot.
Tegnap csak úgy próbaképp lehunytam a szemem, hogy elő tudom-e idézni, és azonnal sikerült. Nem volt valami kellemes érzés. Szerintem ez részben köthető a szemideg felépítéséből adódó alagúteffektushoz is, amiről sokan beszámolnak halál-közeli élményként is.
Milyen jól megjegyezted:)) Tudtál-e valamit kezdeni ezzel az információval? Vonatkoztatható volt-e valamilyen eseményhez, vagy történéshez, össze tudtad-e rakni, magyarán. Ez a ponttá zsugorodás ismerős, nálam egy időszak volt, amikor szinte hetente megjelent, mindig felébredtem és örömmel nyugtáztam, hogy nem tűntem el. Már 3-4 éve is, hogy nem jött elő. Többnyire elfelejtem, amit álmodok, volt olyan, hogy felírtam és figyeltem mi fog történni, de semmi nem volt az akkori időszakban, amihez kötni tudtam volna. Persze, ha történetesen lett is volna valamilyen esemény, amire ráhúzhatom, hogy "ezt jelentette" az még koránt sem biztos feltételezés. Szerintem ehhez nagyon érteni kell.
Nekem voltak nagyon intenzív álmaim, amikre szinte teljes részletességgel emlékszek. Ezek igazi transzcendens élmények voltak, az intenzív érzelmi reakcióim miatt szinte beleégtek az emlékezetembe.
Valamikor gyerekkoromban a 80-as években: Apámmal futok a kígyó elől, végül apám elfárad, átbújik egy sorompó alatt, mondván innen egyedül kell továbbfutnom. 1992 körül: Pánikszerű ponttá zsugorodás - majd növekedés. 1998 nyara: Pánikszerű ponttá zsugorodás - majd növekedés. #2 2007 nyár: Éjszaka anyám mellett fekszek az ágyban, akit lehetetlenség felébreszteni. Apám a konyhából hideg hússzeleteket vagdos az arcomhoz majd őrülten vihog. Végül szenvedő arccal ezt mondja: bocsáss meg, nem tehetek róla... 2007 nyár: Társammal a villámló éjszakában sétálunk, elválunk, én egy fémtelepen megyek át. Egy bádoglemez mozog, lassan gömbvillám bújik elő alóla és engem figyel. 2007 nyár: Sziklás pusztán vagyok, sziklák hullanak az égből. 2007 nyár: Fegyencekkel hajózom az óceánon, a vízben úszkálok, majd a sztratoszférából figyelem, ahogy egy égitest nagyon lassan becsapódik a Földbe. 2007 ősz: Pókok inváziója a gyermekkori otthonomban, partvissal megölöm a királynőt. 2007 ősz: Ritka undorító véres-fekáliás-pornográf álom, inkább nem részletezem... 2007 tél: Első álom az elveszett lelkű gyilkosról, aki mocskos, egykor fehér ruhájú katona. 2008 tavasz: Álom a gyilkos két áldozatáról, inkább ezt sem részletezem... 2008 nyár: A gyilkos könyörög, hogy pusztítsam el, egy mechanikus préssel ölöm meg. 2008 nyár: Tudatos álom, kedvem szerint irányítom magam a városban. A wc-n kiszarom a szívemet, erre felébredek és megnyugszom, hogy még bennem van. :) 2009 nyár: Éhes kutyák egy házban a bejárat és a hátsó bejárat felől végtelenül lassan közelednek felém cikkcakkos útvonalon. 2010 nyár: Ez talán egy hónapja lehetett. Emberek ugrálnak a városban egy megtervezett ütemre, a rezonanciától a csecsemők sírni kezdenek, majd hullámban ledőlnek az épületek.
Úgy tűnik nincsenek álomfejtők errefelé, pedig reméltem, hogy kicsit felvilágosulok a témában, mert nálam nem működőképes az a fajta „üzenetközvetítés”.
Értem, nem ismerem. Most valószínűleg meg foglak sérteni, előre is elnézést érte...
Véleményem szerint a keresztény vallás (az iszlámmal és a zsidó vallással egyetemben) egy alapjaiban hazugságokra, dogmákra és személyi kultuszra épülő végtelenül beteg, manipulatív és káros dolog. Egy rákos daganat a társadalom testén. Csak éppen a társadalom olyan szinten át van itatva egyéb hazugságokkal, csalásokkal és visszaélésekkel is, hogy már az a feltűnő, ha valaki nem hazudik. Szóval nem hiszem, hogy ebben a keresztény témában meg tudnád változtatni a véleményemet vagy hogy építő jellegű eszmecserét folytathatnánk róla. Túlságosan romlott almának tartom ahhoz, hogy egy kicsit is harapjak belőle.
Tudomány téma:
A jelenlegi formájában nagyon veszélyes dolognak tartom, a rossz vallásoknál sokkal veszélyesebbnek, azért mert ez mindenféle babonával és imával ellentétben működik. Az emberiség a tudomány és technika fejlődésében óriási, torz mértékű fejlődést ért el. Messze meghaladta azt a szintet, amit az erkölcsi szintjéhez képest el szabadott volna érnie. Most olyan, mint egy bombával játszadozó majom vagy gyerek, csak idő kérdése, hogy mikor robbantja fel magát és a társait. Ez egy olyan szint, amit csak egy nálunk jóval tudatosabb, érettebb és erkölcsileg fejlettebb civilizációnak szabadna birtokolnia, hogy azt felelősséggel tudja használni.
Itt nem arról a könyvről van szó, noha az is egy hasznos olvasmány lehet!
Ez valójában inkább egyfajta mozgalomféle a fiatal kereszények körében. Távoli kiindulópontja az 1965-ben lezárult II. Vatikáni Zsinat eredményei, amelyek teljesen új megvilágításba helyezték a keresztény tanítást, és amely óta a katolikus hívők többsége egészen másképp viszonyul minda valláshoz, mind az egyházhoz, szemben az azelőtti - ma már inkább eltorzultnak mondható - szemlélettel.
Természetesen vannak változni már képtelen idősek, illetve az elmúlt évtizedek alatt kialakultak visszahúzó erők is, de ezek képtelenek versenyezni a megváltozott hívők millióival.
Másrészről:
Hibás módszer bármit is a történelem szemüvegén szemlélni.
A történelem a hatalomról, és az azzal való visszaélésekről szól. Legyen az akár a kereszténység, akár pl. a polgárosodás, vagy akár a tudomány története(!) is.
Pl. a tudomány is piszkosul lejáratta magát, amikor feltalálta az atombombát, és be is vetette emberek ellen. (Ja, vagy nem ő tette, hanem a hatalommal visszaélők?) Nos, évszázadokkal később egy tudományellenes rendszernben kialakulhat egy ilyen eltorzult szemlélet a tudománnyal szemben. És ne reménykedjünk, már ma is vannak komoly tudományellenességet hangoztató körök. És ha valamikor összeomlik ez a tudományra is támaszkodó ultraliberális rendszer, akkor nem csodálkozhatunk majd ezeknek a köröknek a kiteljesedésén!
Örülök neki. :) Így van, az ego háttérbe szorul és a "mit akarok?" kérdést felváltja a "mire van szükségem?".
A dolog egyelőre még csak vízió szinten él bennem. Szeretném, ha itt a 21. század hajnalán az idejétmúlt, agybutító és romboló hatású keresztény, mohamedán és zsidó vallások és a Hit gyülekezete-féle gazdasági vállalkozások visszaszorulnának. Helyettük pedig kibontakozna egy tudatos embereket tömörítő csoportosulás, ami pozitív változást hoz mindenki életébe. Nem tömegvallást szeretnék, hanem minőségi vallást. Inkább legyen 10 gondolkodó ember a követője, mint 10 ezer idióta.
We all have a weakness But some of ours are easy to identify. Look me in the eye and ask for forgiveness; We'll make a pact to never speak that word again. Yes, you are my friend.
We all have something that digs at us. At least we dig each other. So when weakness turns my ego up I know you'll count on the me from yesterday.
If I turn into another, Dig me up from under what is covering The better part of me. Sing this song! Remind me that we'll always have each other When everything else is gone.
We all have a sickness That cleverly attaches and multiplies No matter how we try.
We all have someone that digs at us. At least we dig each other. So when sickness turns my ego up I know you'll act as a clever medicine.
If I turn into another, Dig me up from under what is covering The better part of me. Sing this song! Remind me that we'll always have each other When everything else is gone.
If I turn into another, Dig me up from under what is covering The better part of me. Sing this song! Remind me that we'll always have each other When everything else is gone.
