Amit tíz éve még csak pedzegettek egyesek, megvalósulni látszik. Akkor az előrelátóbbak azt jósolták, hogy az internet forradalmasítani fogja a demokráciát, mert egyes ügyekben alacsony költséggel fogja lehetővé tenni a polgárok részvételét és szavazását. Akkor ez utópiának tűnt, nem elsősorban az alacsony penetráció miatt (mert előre látható volt az internet rohamos terjedése), hanem elsősorban azért, mert nem látszott valószínűnek, hogy a politikusok az ilyesmit komolyan vennék, és jól felépített rendszerükbe engednének ilyen módon beleszólni.
A tüzijáték kapcsán kialakult szavazás talán az első de facto megvalósulása ennek az utópiának. Spontaneitása, gyorsasága, a részvétel nagysága, átláthatósága máris hatást gyakorolt a nagypolitikára. Nyilván nem lehet majd ezzel a politika alapvető szabályait felülírni: internetes szavazással sem lehet majd elérni, hogy ne kelljen adót fizetni és hasonlók, viszont a polgárok számára megadja az azonnali és nem négyévenkénti beleszólás élményét, javítja a közérzetüket és egyben hatékonyabbá teszi, finomhangolja a politikai döntéshozatalt.
Vasgerincnek szeretném mondani, és mindenkinek, akik az adatvédelem oldaláról közelítik meg a kérdést, akik valamiféle kubatovi nagy testvértől tartanak, attól, hogy az állam majd figyeli ezeket a szavazásokat (és nyilván valamiféle retorzióval él, hiszen ha nem, akkor mitől kell tartani?).
Azt szeretném nekik mondani, hogy az aggodalmunk alaptalan.
Mert mitől kell félnie egy XII. kerületi étterem tulajdonosának, aki fényképpel, ismeretségi körével, elérhetőségeivel együtt vállaltan tesz egy kezdeményezést, amihez szintén fényképen vállalt arcukkal csatlakoznak több tízezren? Attól, hogy valaki kideríti az adatait (adataikat)? Dehát már kiderültek.
Vagy az ÁNTSZ majd ellenőrzést tart az éttermében és ellehetleníti? És az összes többi százötvenezer csatlakozó éttermében is ellenőrzést tartanak? Vagy vagyonosodási vizsgálatot indítanak ellenük? Tízezer vagyonosodási vizsgálatot talán lehet indítani egy évben, de százötvenezret nem.
Ezek középosztálybeli emberek, önálló, államtól független egzisztenciával.
Egy állami alkalmazottnak, nyugdíjasnak, rokkannyugdíjasnak, vagy bárkinek, akinek az egzisztenciája kizárólag az államtól függ, joggal fordul meg a fejében, hogy "ő csak ne ugráljon, mert még baj lehet belőle". Ez az egész látásmód, ami ezekből az aggodalmakból kisüt, ennek a világnak a szemléletét tükrözi. Annak a világnak a szemléletét, melyben az állam élet-halál ura, mert minden az államtól függ.
Pont fordított a helyzet: az államnak kell félnie ezektől az emberektől, és valóban figyelnie kell őket, hogy tanuljon tőlük.
Amerikai farmerek szoktak versenyezni azon, hogy szemrevételezés alapján meg kell becsülni egy bika súlyát. A bikát végül felteszik a mérlegre, és az nyer, aki a legközelebb járt az eredményhez.
Az egyes becslések felfelé és lefelé is lényegen el szoktak térni a tényleges súlytól, a becslések _átlaga_ viszont kilóra pontos. Ebből a szempontból közömbös, hogy melyik volt az az élesszemű (szerencsés?) gazda, aki telibe talált, mert lehet, hogy a következő versenyen pont ő fogja a legnagyobbat tévedni. Az _átlag_ viszont azon a versenyen is kilóra pontos lesz.
Úgy tűnik, a Führernek kifejezetten nem tetszik ez a kurva nagy internetes demokrácia, mert szabályozni készül a Fidesz a netet is a "média-alkotmány" tervezetükben !
Viszont egyértelmű, hogy fingjuk nincs a net természetől... :)
"A hatalom, amely betarthatatlan törvényeket hoz, csak azt éri el, hogy polgárai a többi, egyébként értelmes szabályt is lelkesebben kerüljék el. Így van ez a prostitúciótól a holokauszt-tagadáson át a kábítószerhasználat kriminalizálásáig. Ám míg ezekben az esetekben a törvények alkotói általában konzultálni szoktak olyan szakértőkkel, akik láttak már kurvát, nácit, vagy heroint, a mostani esetben egészen nyilvánvaló, hogy senki olyan nem szólhatott bele a grandiózus tervbe, aki látott már internetet, médiát, ne adj’ isten ezek bombasztikus kombinációját."
http://index.hu/velemeny/menonemmeno/2010/06/24/internetet_szabalyozni_nem_meno/
A népszavazáskor nincs név. Ezért titkos. Az internetkapcsolat viszont nevesített és visszafejthető. Sosem vagy anonim, amikor internetezel. Bizonyára van adatvédelmi törvény, ami tiltja a szolgáltatónak, hogy kiadja a felhasználók adatait, de 1) egy törvény még senki gazembert nem tartott vissza attól, hogy elérje a célját, 2) a törvényt meg lehet változtatni, ha az uralkodó osztály úgy kívánja 3) bizonyos esetekben a szolgáltató köteles kiadni az adataidat.
Ebből az következik, hogy ha a hatalom úgy akarja, akkor az internetes szavazás nyílt szavazás.
"másik nézőpont: miért kellene a szavazati rekordhoz a szavazót hozzákapcsolni?"
Technikai ok: mindenki csak egyszer szavazhat. Valahogy meg kell oldani, hogy senki nem húzza be kétszer az ikszet. Valahogy meg kell oldani azt is, hogy senki ne szavazzon a másik ember nevében. Nem tudom, hogy egyedi, névre szóló azonosítókon kívül hogyan lehet ezt még megoldani.
De felvetem a harmadik nézőpontot is, mert mintha erre nem gondoltál volna. Az uralkodó osztálynak, akár a fidesz, akár az mszp van előtérbe tolva, az a célja, hogy minél inkább kézben tartsa a dolgokat. Ha csak a politikai hatalom megőrzésének vágyát nézzük, ez a cél már akkor is axióma. A célnak tökéletes eszköze lenne, ha figyelnék, ki mire szavaz. Ne hidd, hogy kilógna a sorból egy ilyen gyakorlat. A mobiltelefonod alapján tudják, hol jársz. A levelezésed hozzáférhető, a bankkártyád forgalma hozzáférhető, és ne aggódj, ha bárki a hatalmasok közül úgy gondolja, hogy ezekre az adatokra szüksége van, megkapja. Az adatvédelmi törvényt meg feldughatod.
Mindenki magából indul ki. A kérdés inkább az, hogy ha elhiszed a hülyeséget, amit leírtál, akkor miért vagy még itt. Az egyetlen épeszű megoldás számodra a menekülés lenne.
Valóban jó példa ez a tüzijátékos dolog is. De sokkal jobb az, hogy a pártok tagsága és vezetősége is figyeli az itteni beszélgetéseket, időnként meglehetősen forró vitákat. Olyan mint egy hatalmas és folyamatosan zajló nemzeti (sőt időnként erősen nemzetközi külpolitikai) konzultáció. És rengeteg jó ötletet, javaslatot innen vesznek fel, és építik be cselekvési pogromjaikba. Szerintem a Jobbik, a FIDESZ és az LMP programjának is komoly forrása volt az internet.
Szerintem az internetes szavazás legnagyobb problémája nem az, hogy hackerek feltörik, hanem az, hogy a hatalom mi mindent tud belőle leszűrni. A Kubatov-féle lista kismiska lesz ehhez képest. Mindenkiről tudni fogják, hogy kire-mire szavazott. Ez csöppet sem demokrácia, sokkal inkább diktatúra-szagú.
Értem, hogy egy bank esetében nyugdtan tudja végezni a dolgát, és itt tlajdonképpen csak néhány tízórája van, de én nagyon elképzelhetőnek tartom, hogy egy képzett hacker veszélyt jelentene ebben az esetben. Nem kódot kell ehhez feltörni, hanem a rendszer felépítését ismerni és a legalsó szinten behatolni.
Én úgy gondolom, hogy egy kellően képzett hackernek nem okozhat problémát egy ilyen rendszer, ha egyszer a banki biztonsági rendszerek, vagy a Pentagon rendszere sem állt ellen nekik.
...pardon: csak akkor, ha nincs védve: mert bizony lehet...ne, HA lenne akarat hozzá... a számítástechnika nem halivúúúúd mintára épül, hanem úgy működik, ahogy megcsinálják... bár igaz (lehet: mert nem egyszerű a a feladat) , hogy nincs feltörhetetlen kód, de egy átgondolt rendszer biztonsága csak a megvalósítókon múlik... meg a mgrendelő akaratán és lehetőségein... van pl. időfaktor is... mi, meddig kritikus...
Jelenleg sem választási programok végigolvasása és összevetése után megy el valaki szavazni, hanem szubjektív módon csapatot választ akinek szurkolhat. Helyi képviselők esetén ugyanígy nem az önéletrajzokat böngészi. Konkrét kérdéseknél méginkább abszurd lenne az eredmény. Lenne adócsökkentés és nyugdíjemelés, egyszerre, hiába tanult a mérlegről és elemi matematikai műveletekről az általánosban.
Már miért lenne demamógia? Demagógia a 100 napos program, meg a 29 pont... Leírta ide őszintén (szvsz) a gondolatait... az én naív elmémnek pl. tetszik...
