Szerintem itt keveredik az, hogy valaki veszélyes munkát végez közterületen (mert támadásnak van kitéve), azzal, hogy az élethez alapvetően szükséges egyetemes közszolgáltatást nyújt.
Ez a kettő nem azonos (bár néha fedi egymást).
Így a taxizást stb. természetesen semmiképp nem kell köztulajdonba venni.
A közfeladatot ellátó személyek körét a Btk. 137. § 2. pontja határozza meg. közfeladatot ellátó személy: a postai szolgáltató végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó alkalmazottja, a közforgalmú tömegközlekedési eszközt működtető gazdálkodó szervezetnél végrehajtó vagy biztonsági szolgálatot ellátó személy, továbbá a közúti személyszállítási szolgáltatást végző más személy (pl.:MÁV jegykezelő, postai kézbesítő, taxis, MÁV sorompóőr) a Magyar Honvédség szolgálati feladatot teljesítő katonája a polgári védelmi szervezetbe beosztott és polgári védelmi szolgálatot teljesítő személy a mentőszolgálat tagja (pl.:mentőorvos, mentőszolgálat gépkocsivezetője, elsősegélynyújtásban közvetlenül részt vevők) a bírósági vagy más hatósági eljárásban a védő vagy a jogi képviselő, a szakértő, és a hivatalos személynek nem minősülő kézbesítési végrehajtó (pl.:védő lehet ügyvéd, terhelt törvényes képviselője, nagykorú hozzátartozója) az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetben az egészségügyi dolgozó, valamint az egészségügyi szolgáltatóval munkavégzésre irányuló jogviszonyban álló más személy, akik feladata: a látlelet kiadása a keresőképesség, illetve a munkaképesség-csökkenés mértékének elbírálása a munka-, illetve pályaalkalmasság elbírálása az egészségügyi alkalmassághoz kötött engedélyek kiadására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok az egyéb egészségügyi, egészségbiztosítási vagy szociális ellátásra való jogosultság megállapítására irányuló eljárásban végzett vizsgálatok a kötelező népegészségügyi intézkedések ellátása a hatóság megkeresésére vagy megrendelésére végzett vizsgálat, illetve beavatkozás az ügyeleti szolgálat, illetve sürgősségi ellátás a közoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a pedagógus, illetőleg a nevelő és oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazott, valamint a felsőoktatásról szóló törvényben meghatározott esetben a felsőoktatási intézmény oktatója, tanára, tudományos kutatója (pl: óvodai nevelő munkában résztvevő, kollégiumi nevelő, egyetemi tanár) az állami, önkormányzati, önkéntes és létesítményi tűzoltóság tűzoltói feladatot ellátó tagja a rendőrségről szóló törvényben meghatározott körben a lakosság élet- és vagyonvédelmének biztosítása érdekében létesült társadalmi önvédelmi szervezet tagja, a közbiztonság javítására irányuló tevékenysége közben (pl.:polgárőrség) a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló törvény szerint nyilvántartásba vett egyház lelkésze a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló törvényben, valamint a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló törvényben meghatározott munkakörben foglalkoztatott személy e tevékenysége gyakorlása során (pl.:gyám, gyámi tanácsadó, szociális gondozó, hajléktalanokkal foglalkozó utcai munkás, szenvedélybetegekkel foglalkozó szociális gondozó)
Szerintem itt háromféle problémakör rakódik egymásra.
Az első, hogy lehetnek-e külföldi tulajdonban a közműszolgáltatócégek.
A külföldi tulajdonnak (gazdaság)politikai oka van, mert valamikor kellett az eladásukból származó privatizációs bevétel a költségvetés lyukainak foltozására. Ezért a nyereség nem a magyar államot gyarapítja, illetve nincs igazi ösztönzés az árak kordában tartására, a szolgáltatás minőségének a javítására.
A második, hogy lehetnek-e magántulajdonban.
Erre azt lehet mondani, hogy ha az állam megfelelően szabályozza a működést, akkor elvileg a magántulajdon jelenthet hatékonyságnövekedést (a céget nem lehet pénzszivattyúnak használni).
A harmadik, hogy milyen szemlélettel közeledünk a közszolgáltatás fogalmához.
Ezt egyrészt fel lehet fogni egy fogyasztóvédelmi kérdésnek, amikor a szolgáltató önkényes eljárásait keretek közé szorítjuk. De úgy is, hogy a fogyasztó öngondoskodásra képtelen, és az államnak mindenképp kell biztosítani a hozzáférést, de cserében kényszerintézkedéseket léptet életbe a fogyasztóval szemben. Az előbbi szemlélettel összefér a magántulajdon, az utóbbi esetben, ha hatóságként tekintünk rá, akkor indokolt az állami tulajdon.
Az mindenképp egy minimum feltétel kell hogy legyen, hogy a szolgáltató eljárása ne legyen önkényes, legyen fokozatos, legyen benne mérlegelés, legyen lehetőség emberi érintkezésre, ne csak egy tértivevényes levélen múljon, hogy valakit elemi létfeltételeitől megfosztanak.
