Nehemia Shtrasler. Meglátása szerint 65 évvel a holokauszt horrorja után Európában egyre több és több hang szólal meg és mondja azt Izraelnek: elég volt, a bűntudatnak is megvannak a maga határai, mostantól fogva Izraelt is normális országnak kijáró elbánás illeti meg.
http://hetivalasz.hu/vilag/durvulo-antiszemitizmus-magyarorszagrol-szo-sincs-28933/
Örülnék, ha azt a máig ható felelősséget kissé részleteznéd....
Mert nekem nagyon úgy tűnik, hogy éppen az ilyen hozzáállástól tartanak Izraelben.
Más szavakkal, az idő ellenünk dolgozik" - írja a cikk szerzője, Nehemia Shtrasler. Meglátása szerint 65 évvel a holokauszt horrorja után Európában egyre több és több hang szólal meg és mondja azt Izraelnek: elég volt, a bűntudatnak is megvannak a maga határai, mostantól fogva Izraelt is normális országnak kijáró elbánás illeti meg.
Szerintem ideje lenne az egészet belerakni egy lyó nagy történelemkönyvbe,és időnként elborzongani rajta, milyen csúnya dolgok történtek akkoriban. Nem értem,miért kellene ennél többet foglalkozni vele.
:-) Az ilyen kedves invitálásnak nehéz ellenállni...
Csak nem igazán értem mire mész vele.
"Ebben a helyzetben egyet lehet csinálni: megállapítani és elvállalni a felelősség reánk eső, személyes részét. Megállapítani pl. azt, hogy mindaz, amit e sorok írója akár lelkiismeretből, akár kérésre segített vagy segíteni próbált, milyen siralmasan és szánalmasan kevés, mennyire mögötte marad annak, amit kellett és amit lehetett volna, mennyire meg van terhelve sok hiábavaló óvatossággal és jóra való restséggel, mennyire hiányzott belőle az, hogy a jóakarat megéreztetésének az igyekezetén túlmenően, mindenestül vállalja egy-egy hozzá forduló gondját, és kezébe vegye a megmentését, és az esetleges kockázatokba is mennyire inkább csak belecsúszott, mintsem szembement volna velük. Szükséges, hogy mindenki megcsinálja magának ezt a mérleget, s a hangsúlyt ne arra helyezze, hogy mik az érdemei vagy a mentségei, s ezek hogyan egyenlítik ki a vétkeit vagy a mulasztásait; hanem egyszerűen csak arra, hogy mi mindenért felelős, vagy mi mindennek a felelősségében részes. Így talán utóbb mégis kialakul egy tisztább, bátrabb és a felelősséggel inkább szembenéző, együttes nemzeti számvetés is."
Bármennyire is igazak ezek a sorok, a harmadik generáció aligha tud ezzel sokat kezdeni.
Az emlékezés fontos. A történelem sokat tanít, de személyes felelősséget vállani 70 éve történt eseményekértfurcsa kívánságnak hat.
talán azért, mert Magyarország hatvan év alatt nem talált rá módot, hogy félmillió állampolgárának legyilkolását beismerje, és elszámoljon magával és az áldozatok rokonaival. ha ez a hatvanas években megtörténik, mint Nyugat-Németországban, már rég túl lennénk a bűntudat keltette indulatokon.
Nos, a 60-as években nem történt meg. Gyaníthatóan az akkori politikai berendezkedés és a világhatalmi viszonyok miatt. (Viszont sokan akik akkor az Izraellel való szembenállás hangsúlyozták, ma a legfőbb szószólói az egyoldalú megítélésnek)
Az, hogy nem történt meg az tényszerűen nem igaz.
Mint Te is tudod, volt kárpótlás és van emléknap is.
Az önvizsgálatot tehát ennek a döntésnek az okainál kell kezdeni.
Milyen okokra gondolsz?
az ország létalapjait nyíltan és korlátozás nélkül megkérdőjelezni is képes sajtója és közvéleménye van, leginkább egy adott kormánnyal kapcsolatos ellenérzéseket indokolhat, semmiképpen sem az oprszág vagy népe ellenieket,
Mint ahogy nyilván nem is, az ország népe ellen irányul.
A kormánnyal szembeni ellenérzések azonban valóban károsan hatnak, a nemzetközi megítélésre.
jutott eszembe a Lujó, aki múltkor a villamoson talált egy könyvet, valami Joris Luyendijk nevű fickó Elkendőzött Valóság c. könyvét. Mivel ő nem olvas mást mint pornófilm alatti feliratokat, egy kisfröccsért nekem adta. Ez nagyon frankón bemutatja az általad emített szűrők, a médiagépezet működését.
Persze, abban igazad van, hogy egy csoportra jellemző, de az a csoport jelenleg meghatározó szerepet játszik Izraelben. A holokauszt tanulságai pedig ezzel nincsenek kapcsolatban.
Tekintve, hogy a konkurenseinél mindenesetre koherensebb narratíva szerint nincs Izraelen semmiféle olyan történelmi bűn, amelyet a holokauszt emlékével kellene ellensúlyozni, az egész állítás egy megelőző bizonyítandó, de igen nehezen bizonyítható állításra megy vissza, amely önmagában szintén magyarázandó elfogultságot takar.
Izraelnek pontosan elegendő lenne az egyenlő megítélés - az igazság pedig az, hogy ebben nem részesül, legalábbis sok tekinteben és a nemzetközi közösség jelentős részéről, így az Ensz részéről sem.
Az pedig, hogy az európai társadalmakban megvan az az antiszemita potenciál, amely ezeknek az elfogultságoknak legalább egy részét magyarázza, az az itteni megnyilvánulások alapján is - meg persze ezen túlmutatóan is - eléggé nyilvánvaló - miért ne lehetne hát joggal felvetni?
Izrael létrejöttét egyébként teljesen hamis állítás vezeti le a holokausztból vagy az azzal kapcsolatros "megrendültségből", amely sokkal inkább Ahmadinedzsád álláspontja, mint a mértékadó izraeli közvéleményé.
ellenérzéseket gerjeszti, hanem pontosan azok a megnyilvánulások, amit Izrael állam tesz, és méginkább azok a megnyilvánulások, ahogy a kritikai megnyilvánulásokra reagál
Nyugodtan bevallható, hogy a "palesztinpárti" narratíva (amely valójában nem a palesztínai arabok objektíve felismerhető érdekeire alapoz, hanem önmagára, azaz a palesztinpárti narratívát hangoztató erők valójában ettől egészen vagy részben különböző hatalmi érdekeit szolgálja) sokkal következetlenebb, hibásabb és történetioleg is, meg analógiásan is rosszbbul támasztható alá, mint Izrael önvédelmi narratívája.
Ennélfogva az a tény, hogy valaki, jóllehet nincsenek iszlám elkötelezttségei (és ezért mondjuk nem kényszerül arra, hogy az iszlám öröktől valóságát és ne a tényszerű judaizmusból való levezethetőségét vallja, és mondjuk Mohamed idejében "távoli mecsetről" álmodozzon Jeruzsálemet illetően) és amúgy híve az euroatlanti értékközösségnek, mégis a palesztinpárti (hibásabb és ellentmondásosabb) narratívát választja ítéletei megalapozásaként, önmagában magyarázatra szorul és egyáltalán nem magától értetődő.
Az önvizsgálatot tehát ennek a döntésnek az okainál kell kezdeni.
Az meg, hogy egy ország miképpen reagál a kritikai megnyilvánulásokra, miközben teljesen szasbad, sőt, a nemzetbiztonság kereteit is jócskán szétfeszítő, az ország létalapjait nyíltan és korlátozás nélkül megkérdőjelezni is képes sajtója és közvéleménye van, leginkább egy adott kormánnyal kapcsolatos ellenérzéseket indokolhat, semmiképpen sem az oprszág vagy népe ellenieket, már ha a dolog mögött nincsen szemforgató hazudozás.
Hanem azt, ahogyan ezek a történések megjelennek a médiában, az ENSZ és egyéb szervezetek jelentéseiben, a belpolitikai viták során, a bűntudat kérdése kapcsán... Ezek szűrők, amiken keresztül egy-egy esemény leképeződik a gondolkodásban.
Természetesen, ez így igaz. Azonban hasonlóan az Izrael állam által közölt változat is hasonló "szűrőkön" megy át. Tehát az események leképeződésének egy másik változata.
Hibás a Haarecnek az a hozzáállása, hogy Izrael változzon meg, vonuljon ki,
Én nem ezt olvastam ki a cikkből. Nem a feladás a lényeg, hanem az egyenlő mérce.
Az egészséges önérvényesítés és a patológiás között azért jelentős különbség van.
De amikor a bűntudat-keltéssel , sőt az antiszemitizmus vádjával illetnek mindenkit, aki az egyenlő elbírálást hangsúlyozza, az visszaélés a traumával.
Ezért is használtam a betegségelőny kifejezést.
Az, hogy zsidók egy csoportja felhasználja a holokausztot arra, hogy szimpátiát váltson ki, nem zárja ki azt, hogy a többségi társadalom a maga érdekében észben tartsa és megemlékezzen arról, hogy mi a holokauszt és mik a tanulságai a teljes társadalomra nézve
Persze, abban igazad van, hogy egy csoportra jellemző, de az a csoport jelenleg meghatározó szerepet játszik Izraelben.
A holokauszt tanulságai pedig ezzel nincsenek kapcsolatban.
Természetesen fel lehet tenni. A nyugati liberális zsidó közvélemény nagyobbik része, az izraeli baloldal egésze, és újabban az izraeli jobboldal egy része is olyan hangsúlyokkal beszél ezekről a kérdésekről, amelyekhez hasonló hangokért magyar ügyekben mondjuk Magyarországon nemzetárulózás és morális vesztőhely járna, holott Magyarország nem áll hadiállapotban és nincs ország, amely megkérdőjelezné a léthez való jogát.
Nagyon sok legitim megközelítése van ennek a kérdéskörnek, létezik a zsidó vallásos és szekuláris univerzalizmus, amelynek végső soron nincs erős érzelmi kötődése a zsidó nemzetállamhoz ezeken belül vannak kifejezetten anticionista irányzatok is), létezik egyfajta pacifista-moralizáló indíttatás, amelynek szintén nincs, létezik a hagyományos baloldal degenerációja nyomán létrejött harmadikvilágos-antiglobalista mezben jelentkező, magát balliberálisnak láttató, valójában antiliberális destrukció, az obskurus harmadikvilágbeli despoták és féltotalitárius oligarchiák objektív szövetségeseként, és végül létezik egyfajta polgári liberális békepárt, amely megítélésem szerint illúziókkal, de készen áll valamiféle nagy kalandra, arra, hogy az arab éthoszt és tradíciókat egyfajta multikulturális kísérlet keretében próbálja meg összhangba hozni az izraeli társadalommal egy egyállami megoldásban.
Mindezek az irányzatok legitimek, erős hangjuk van Izraelben is és Amerikában is, Angliáról nem is beszélve, és mindenütt, ahol megfelelő színvonalon tárgyalhatók ezek az elgondolások.
Ugyankkor nyilvánvalónak látszik, hogy például a magyar közvéleményben az izraeli vonatkozású egyoldalú kritika általában helyi érdekű animozitásokat takar, igen könnyen kimutathatóan, és e tekintetben a dolog teljesen fölösleges és nem előremutató. Általában azt lehet mondani, hogy a világpolitika széles spektrumában megnyilatkozók érdeklődése és vélemény-nyilvánítása mondható hitelesnek és érdeklődésre számot tartónak, míg azoké, akiket kizárólag vagy majdnem kizárólag a zsidókkal összefüggésbe hozható világpolitikai események hoznak kritikai lázba, azok esetében joggal tételezhető fel valami objektivitást kizáró és másoldagos érdekeket fedő kiindulópont.
Én pedig nem gondolom, hogy a közvélemény azt veszi figyelembe, ami Izraelben és környékén ténylegesen történik. Hanem azt, ahogyan ezek a történések megjelennek a médiában, az ENSZ és egyéb szervezetek jelentéseiben, a belpolitikai viták során, a bűntudat kérdése kapcsán... Ezek szűrők, amiken keresztül egy-egy esemény leképeződik a gondolkodásban. Ugyanaz a megtörtént esemény feltűnhet egész különböző színekben, attól függően, hogy milyen elbeszélésbe van ágyazva.
Hibás a Haarecnek az a hozzáállása, hogy Izrael változzon meg, vonuljon ki, gyakorljon bűnbánatot és akkor majd jó lesz a megítélése. Nem lesz jó, mert egy ország elkerülhetetlenül belekerül konfliktusokba, nem lehet annyira visszahúzódni, hogy ez ne történjen meg. És amíg azok a szűrők működnek, amik Izrael megítélésében jelenleg érvényben vannak, addig bármilyen konfliktusa is van, az ezeken keresztül fog a közvélemény elé kerülni.
"másodlagos betegségelőny"
Tekintsünk el attól, hogy egy klinikai pszichológiai kifejezést mennyire lehet egy többmilliós közösségre alkalmazni... de értem, hogy mit akarsz vele mondani. Azonban a konfliktus csak látszólagos. Az, hogy zsidók egy csoportja felhasználja a holokausztot arra, hogy szimpátiát váltson ki, nem zárja ki azt, hogy a többségi társadalom a maga érdekében észben tartsa és megemlékezzen arról, hogy mi a holokauszt és mik a tanulságai a teljes társadalomra nézve. Nem helyes félredobni egy ilyen nagy horderejű dolgot amiatt, mert egyesek nem szimpatikus módon beszélnek róla. Tehát miközben a zsidók felelőssége, hogy ne használják ki a "másodlagos előnyöket", a többieket ez nem mentesíti attól, hogy az emberiség közös kincsévé tegyék a holokauszt tanulságait.
A kutatók nem azt állítják, az újságcikk meg - a kutatókra hivatkozva - igen.
Valamint te is ezt írtad itt feljebb: "Nem a vallás és nem a származás az, ami az... ellenérzéseket gerjeszti, hanem pontosan azok a megnyilvánulások, amit Izrael állam tesz, és méginkább azok a megnyilvánulások, ahogy a kritikai megnyilvánulásokra reagál."
Hát nem pont ezt mondom? Tehát megegyezhetünk abban, hogy ha a Haarec a kutatási eredmények alapján azt a kijelentést teszi, hogy Izrael egyes akciói okozzák a növekvő antiszemitizmust, akkor logikai hibát követ el.
Ha erre felhívják az újság figyelmét - mint ahogy az kétségkívül megtörtént a hosszú évek során, amióta ilyeneket írnak -, de továbbra is elkövetik a logikai hibát, akkor feltételezhetjük-e, hogy ezt nem azért csinálják, mert debilek, hanem mert olyan nyereségük származik belőle, ami felülírja azt az igényt, hogy logikailag korrekt módon következtessenek?
A korrelációs és regressziós számítás a kapcsolatot jellemzi, de semmit nem mond az oksági viszonyról. Tehát két, vagy több változó közötti sztochasztikus kapcsolat megállapításából nem következik, hogy a változók oksági összefüggésben vannak, azaz, hogy egyik tényező változása oka a másik tényező változásának. Az oksági kapcsolatot csak alapos szakmai és statisztikai vizsgálattal lehet megállapítani.
Nemcsak azért, mert nem nézted meg a linket, hiszen akkor rájöhetnél, hogy mit is idéztem.
Hanem azért is, mert nem Izrael és Magyarország viszonyára akartam kihegyezni az általam nyitott topicot, hanem egy olyan jelenséggel kapcsolatban, ami úgy tűnik problémákat vet fel másutt is.
És igen fontosnak tartom ezeket a felismeréseket, ld. a másodlagos betegségelőnnyel kapcsolatos hsz., mert segít(he)ti a megbékélést és a normális párbeszédet. (nem utolsó sorban, nem törlik néhány 10 hsz. után a topicot)
Akiknek vezető politikusaik ilyeneket írnak több száz gyermek lemészárlása kapcsán azok nem normálisak:
"Meg tudjuk bocsátani az araboknak, hogy megölik a gyermekeinket. De azt nem tudjuk megbocsátani, hogy arra kényszerítenek bennünket, hogy megöljük az ő gyermekeiket. Béke csak akkor lesz, ha az arabok gyermekeik iránti szeretete erősebb lesz a zsidók iránt érzett gyűlöletüknél." Golda Meir
