A Fidesz kormányzati felelősségével megkezdődött az orbánizmus lassú haldoklása - ugyanis a valóság erőterében tökéletesen működésképtelen az a gagyi világkép, az az álkonfliktusokat élező mozgalmi düh, az az abszurd szíjjártói halandzsa, amellyel a szánalmas magyar félértelmiség jó részét sikerült meghülyíteni.
Ti, kedves „jobberek”, még lesztek egy ideig mozgósítva, „oligarchiaellenes”, „luxusprofitellenes”, „nemzeti konzultációs” és krumplibogárirtó kampányokkal, aztán lassan elültök megszabadítva kínos jelenlétetektől a fősodrati politikát, visszahúzódva a kárpátiás-wassalbertes izzadságszagú és termnéketlen szubkultúrába.
Én nem lennék annyira biztos ebben a gyorsaságban.
Valamiért nem bírok szabadulni a gondolattól, hogy ennek az akciónak volt egy olyan, talán inkább indirekt, "fiat voluntas tua"-jellegű mellékzöngéje, miszerint ha Kósa a hülyebeszéléstől picit meggyengülne, hát istenem, így jártunk. És hogy ez kinek jó, lehet találgatni.
50 valahány% szavazott a fideszre, de 65% állítja, hogy ő is, 60 valahány% volt szavazni, de 70-80% állítja hogy ottvolt... pár hét múlva a fele letagadja hogy a fiuugggra savazott:))) égett szaga van máris a narancsbuktának!
Tedd az alábbiakat a vtrinbe, te "fősodrati" értelmiségi!
Bújócskát játszik
a fősodor. Ereje fogytán simul a tájba. Tétova tükör: meg se lepődsz, hogy már--már torzítás nélkül mutat meg önmagadnak. Veszélyt kémlelve mélyebbre húzódik. Hadd takarja hínár, olcsó békalencse, míg apadó, pangó vizek meder-
ágyában biztos rejtekre nem lel. Mit bánja most, honnan remélsz felhőket görgető szelet? Veled együtt várja, hogy végre megnyíljanak az ég csatornái. Hullámokká, ha duzzad hozamuk, terelné őket legott újra irányba. Sodorná magával egy igaz útra megint az összes életet. Pedig nem az út --- életünk az egy.
Szerintem meg nem vitázunk, inkább beszélgetünk. Ami akár pár hónappal ezelőtt se lett volna lehetséges, mert valamelyikünket biztos elkapta volna a hév az első szándékosan félreértett mondatfűzés miatt (:-).
A folyamat szemlélettel semmi baj, magam is így gondolom. Mondjuk kicsit átfogalmaztad a véleményem, szerintem nem "a" liberálisok, hanem az adott párt mainstream-je kényszeríti ki a bővülést. Mindezért nincs szükség -szvsz- liberális pártra.
Ha a fő törésvonalat a neokonzervatív liberális - leftist liberális pályán látod, csúnya ellentmondásba kerülhetsz magaddal. Nevezetesen akkor jutsz el a lényeghez, ha kiegyszerűsíted belőlük a liberalizmust vagy mint szükségtelent, vagy mint lényegtelent. Akármelyik is, máris van két liberális irányzatod, ahol nem a farok mozgatja a kutyát.
(Természetesem látok sokkal fontosabb problémákat annál, amelyeket bármilyen alapvetésű liberalizmus egyáltalán érzékelni képes. De az már egy más történet.)
A liberális minimum elfogadása az egyéb irányultságú parlamenti pártok részéről nem egyszeri aktus, hanem jól láthatóan folyamatosan, újra meg újra erőfeszítést és korrekciókat igénylő tevékenység, tehát nem lehet azt mondani, hogy most már elfogadtuk a liberális minimumot, és ezért nincs szükség liberálisokra.
A magyar politika, de egyéb populizmusba hajló tömegpártokkal sújtott politikai közegek is manapság másról sem szólnak, mint a "neoliberalizmus" ráolvasásszerű halandzsanevének szidalmazása útján a liberális gazdaság- és társadalompolitika elutasításáról.
E tendenciák elleni küzdelemben és egy liberális társadalomkép érvényre juttatásában a liberális pártoknak jelentős politikai szerepe és pozitív mondanivalója lehet.
Ezen felül egyáltalában nem biztos, hogy a liberális minimumot a társadalom minden rétege elégségesnek tekinti, s nem igényel (nem itt és nem most) ennél többet, a társadalmi élet minden momentumára kiterjedő liberális programot.
Az pedig nem baj, ha a liberális párt elitpártként működik, már persze ha a párt minőségileg és morálisan és intellektuálisan is meg tudja közelíteni az elit fogalmát. Egy liberális pártnak saját választói is jóval nehezebben bocsátják meg, ha pancser, tehetségtelen, romlott és színvonaltalan, mint egy populáris vagy populista néppártnak.
Ez a szükséges feltétel nyilvánvalóan hiányzott az szdsz-ből...
A másik súlyos baja az volt, hogy a tábora és a politikusi köre is szubkulturális alapon szerveződött, azaz olyan, egymással valójában összeegyeztethetetlen irányzatoat képviseltek, amelyekben a kulturális "stich" azonos lehetett ugyan, de egységes program nem volt kialakítható - ez szükségszerűen járt az eljelentéktelenedéssel és intellektuális és emberi elértéktelenedésssel. Időközbven a viklágban is olyan változások mentek végbe, amelyek folytán - ha jól látom - az igazán sorsdöntő ideológiai és hatalmi ütközés éppen a "neokonzervatív liberális" illetve "leftist-liberal" értékrend között húzódik az euroatlanti érdekközösségen belül aminél fogva a korábbinál is fontosabb, hogy ez a két irányzat élesen elváljon, de ez egyben értelmet is ad a saját jogán megjelenő jobboldali illetve baloldali liberális irányzatnak, hiszen mindkét irányzat a liberális minimum alapján áll, mégis antagonisztikus érdekeket és értékeket képviselnek.
Ideiglenesen persze be lehet érni azzal, ha a jobboldali liberális érdekeket és értékeket egy konzervatív középjobb párt képviseli vagy inkább támogatja, a leftist közeget meg a zöldek vagy a radikális szocialisták, ha muszáj...
Persze, így a nagy gerjedelmek után jól esik a kompromisszumkereső morfondírozás. Még akor is, ha az ember titkon arra (is) koncentrál, mikor szalad fel a másik fogán az íny.
Remélem nem Filippinél találkozunk legközelebb (:-).
Úgy gondolom, hogy a liberális elvek elfogadását, bővítését párrtstruktúrával lehet a legkevésbé segíteni. Persze, de én nem azt mondtam, hogy kaszát egyenesítek ha az általam leírtak nem valósulnak meg, de még azt sem, hogy mennyire de rettentően fontos dolgok lennének ezek, hanem csak szimplán spekuláltam egyet, ahogyan az békésen kontempláló pógárhoz illik. :)
Úgy gondolom, hogy a liberális elvek elfogadását, bővítését párrtstruktúrával lehet a legkevésbé segíteni.
Ha máshogy próbálják, randa elitizmus lesz a vége.
Más részről meg a liberális minimum (ami egyre tágul) elfogadása nélkül semmilyen irányzat se lesz életképes (hacsak nincs valami extrém helyzet). Mint ahogy a korba nem illő vadhajtások el nem utasítása is egyenes út a megsemmisülésbe.
A fenti narratíva gyakorlati szemléltetése a szadi-maszop történet, de részben a fidesz életpélyálya is.
Nem akarok elefántot gyártani a szúnyogból, de elismerő mosolyt csalt elő belőlem az a kristálytiszta levezetés, hogy liberális fűszerek nélkül sem a szocdem, sem a kozervatizmus sem ér sokat. De hát tehetek én róla, hogy ezek a formációk annyi mindent átvettek a liberalizmusból? :)
Netán ők lennének az új élcsapat - mindenhol (:-). Gondoljunk bele: a szocdemséghez elég megszületned. A konzervativizmushoz az kell, hogy legalább a nagypapi konzervatívnak szülessen, míg liberálissá csak válhatsz, születni sehogyan sem lehet liberálisnak. ;)
Vicc nélkül, szerintem ezek nem állíthatóak így, univerzálisan sorrendbe, ezek valahol választható értékek, még akkor is, ha ezt a választást erősen befolyásolja az egyén társadalmi helyzete. Nem jobb, nem rosszabb, egyszerűen csak más. Az persze már más kérdés, hogy egy adott kihívásra melyik izmus ad plauzibilis választ, de ennek az eldöntésére nem hitvita kell, hanem a narratívák józan összemérése.
Ez egy nagyon könnyen hihető lehetséges forgatókönyv, pláne ha azt is hozzávesszük, hogy a Jobbik jobboldali árnyékában szinte szükségszerűen meg fog jelenni hamarosan a Mégjobbik, radikálisabban, "őszintébben", hitelesebben, így a Jobbikot legalábbis megpróbálja kicsit úgyszintén a közép irányába taszajtani.
Ebben az esetben viszont jó lenne szurkolni az LMP-nek, hogy találja meg a maga méregződ szélsőbalos identitását, mert egyrészt így szélesebb kínálati paletta tudja felszívni a kötelezően jelen lévő hülyéket, másrészt viszont olyan kellemes állapot lenne az, ha a két szélsőség jórészt egymással lenne elfoglalva, mondjuk évente kétszer szisztematikusan szétvernék egymást, majd a rendőrök a maradékot, demokratikusan.
Nem akarok elefántot gyártani a szúnyogból, de elismerő mosolyt csalt elő belőlem az a kristálytiszta levezetés, hogy liberális fűszerek nélkül sem a szocdem, sem a kozervatizmus sem ér sokat.
Netán ők lennének az új élcsapat - mindenhol (:-).
A mondanivalóddal egyébként úgy természetesen egyetértek, hogy a liberalizmus alapértékei -természetesen különböző hangsúlyokkal- valamennyi középáramlatban meg kell jelenjenek. Éppen ezért viszont a modern világban liberális pártalakzatoknak nincs táptalaja, vagyis a liberalizmus hosszú távon nem lehet pártképző erő.
Perverz dolog, de a jobbikban en latok egy nagyon tavoli lehetoseget egy valamilyen aktivista-modernizacios atalakulasra... Nem konnyu szabadulni a Gianfanco Finivel vonhato parhuzamtol a jeruzsalemi utja utanrol... Es lam, most is fellazadni latszik (hacsak nem kinalatbovitesi marketingstrategia, de vegul is egyremegy) a berlusconi-fele elviselhetetlen es romlott bohockodasa es karizmatikus egytabora ellen - megpedig eppen alkotmanyos, laikus es liberalis iranyba profilirozodva...
1. Jo, elismerem, hogy a javaslat kifejezetten az osszeeskuveselmelethivok izlesenek megfeleloen volt megfogalmazva, de ezektol a mozzanatoktol megszabaditva is ertemezheto (a ''globalista korok'' minden rabeszeles nelkul is liberalis iranyba befolyasoljak majd a fideszkormanyt stb.).
2. Ez nekem teljesen megfelelne, nem szellemi otthont keresek a partokban es nincsenek politikai erdekeltsegeim (ami kozszferabeli erdekeltsegeim vannak, azok partsemlegesek es barmely legfoljebb kozepesen korrupt es inkabb hozzaerto es a cegenek valamennyire elkotelezett vezeto felel meg, mint az elszemtelenedett, tudatlan tulelo bagazs). orulnek, ha lenne egy markansan globalista es antiklerikalis jobbliberalis part, de ha nincs, eleg egy olyan is, ami tetszoleges ideologiai alaprol, de objektive nem globalizacioellenes, nem harmadikvilagparti, nem zold, nem karizmatikus identitaspart es kepes gazdasagi kerdesekben ertelmes programok megfogalmazasara es szukseg szerinti korrekciojara.
Nem tudom, hogy mi tűnik neked félreérthetőnek, de akkor egy rövidet pontosítok.
A liberalizmussal az az egyik nagy baj, hogy egy eléggé heterogén eszmerendszer, egy konzervatív liberális és egy szociálliberális is liberálisként gondol saját magára, de ez nem akadálya annak, hogy alkalomadtán sikítófrászt kapjanak egymás nézeteitől.
Még csak megtippelni sem tudom, hogy a hazai viszonyok közepette lenne-e e lehetőség arra, hogy ezt a sokféle liberálist nálunk egy pártba fogja össze bárki is. Hajlok arra, hogy a válasz inkább nem, és erre utal az szdsz bukása is, aminek én egyik okát éppen pont abban látom, hogy kis túlzással ahány támogatója volt az mind mást és mást várt el a szaditól. Annak viszont semmi realitását nem látom, hogy vagy négy-öt liberális párt is megéljen, így ésszerűnek tűnt a számomra ez a platformosdi az önálló párttal szemben.
"...A strategia lenyege az, hogy a kulso globalista-liberalis intezmenyek es sajto tamadasokkal folyamatos eros nyomas alatt tartja a fideszt es a kormanyt, liberalis reformok es allasfoglalasok fele,..."
2. Annál kevésbé gondoltalak naivnak, hogy haragban fogant válást tételezel fel ágytól asztaltól. Hiszen, ahogy mondtad, van ott pozicó mindkét régi barátnak, az ellenzék meg egyezzen meg. Méginkább teljesül a mai kínotok: az ellenzék pártjai egyenként távolabb vannak egymástól, mint a kormányerőtől.
Szóval ha elfogadják a javaslatod, nem lesz ellenemre (:-) ...
Nehéz ma megjósolni, hogy mivé alakul a Jobbik, mint parlamenti párt. Eddig ugye amit tőle láttunk az egy nem túl izgalmas identitáspolitika, ráadásul egy rezisztens identitásé, mégráadásabbul olyan rezisztens identitásé, ahol valamiféle sosem volt fundámentumokhoz kívánnának visszatérni.
Utálnék jósolgatni, de tippem szerint a következő években ha lesz is identitáspolitka a piacon az szükségszerűen valamiféle (legalább részben) projektidentitást fog építgetni, mert ha még most sem kezdjük meg annak a kitalálását, hogy mi a szart is akarunk mi itten magunkkal kezdeni, akkor nekünk annyi. Kérdés, hogy ehhez tud-e viszonyulni a Jobbik, megpróbál-e ő is egy radikális, de a progresszióra is igent mondó pártként viselkedni, vagy megmarad a teljesen értelmetlen rezisztencia mellett. De bárhogyan is legyen, a Jobbik már eléggé masszívan elfoglalt egy placcot a jobboldal szélén, és ott pillanatnyilag nem konkurrense neki a fidesz, amit meglátásom szerint Orbánék is beláttak már, így a politikai számegyenesen a fidesznek nem nagyon marad más választása, mint hogy a Jobbikhoz képest a középhez közelebb eső placcot célozza meg.
Ofkorz, ennek a szükséges velejáróival, úgyismint a saját szélsőséges valamint értéktelen hülyéinek a beáldozásával. Fricz Tamás már megtapasztalhatta, hogy milyen az, amikor a hasznos hülye már nem annyira hasznos.
Szóval nekem nem olyan reményeim vannak, hogy a fidesz atomjaira esik szét és megsemmisül, hanem sokkal inkább egy olyan, hogy a fidesz egy elfogadható, vállalható váltópárttá válik, miután sarjadzással levált róla az, aminek le kell válnia. Aztán hogy ezekből a sarjakból sikerül-e valamiféle számomra is választható liberális pártot hajtatni már más kérdés. Én azt se látom tragikusnak, ha nem, sőt, egyre inkább azon spekulálok, hogy egy önálló liberális párt helyett talán jobb lenne, ha egy konzervatív és egy szocdem pártban lennének liberális platformok, ahol a konzervatív liberálisok és a szoclibek jól ellehetnének, ki-ki a maga helyén.
Semmifele hazaarulas nincs abban, ha partcsaladok es hattereroik osszehangoljak tevekenyseguket. Ha egyaltalan ilyesmi szoba kerul, akkor en mondjuk afele kereskednek, hogy vannak-e Magyarorszagon olyan erok, amelyek kulfoldi honosoknak abbol a celbol adnanak szavazojogot, hogy a belpolitikai viszonyokat dontoen befolyasoljak... Az okfejtesed masik fele meg erthetetlen, hiszen ha a Fideszbol kivalik egy liberalis-pragmatikus szakpolitikailag eros es ertekelheto programmal rendelkezo part, amely nem orbanista es nem obskurus, szelsojobba hajlo populista identitaspart, akkor az termeszetesen nem orbanista modon, hanem epeszu es nemzeti es europai szempontbol is ertelmezheto modon politizal, es igy ereje nem vonhato ossze a parlamenti matematikaban az orban-semjenzsolt-hendecsaba femjelezte parttal...
