Hmm, azért Safarovot nem nevezném a magyar nemzet gyermekének :)
A hasonlat akkor volna (valamelyest) helytálló, ha a babysitter gyerekeit vinném oda. Felvet némi erkölcsi kérdést, de mégsem vehetem a nevemre a kerület összes dominájának a kölkét :)
Ilyet nem mondott senki. De gondolkodni azért szabad. Még politikusnak is.
Látsz egy hirdetést, hogy "Gyerekfelügyeletet vállalok". Elmész a címre. A kapura ki van írva, hogy "SM Stúdió". A babysitter latex szerelésben, maszkban és korbáccsal a kezében.
Te otthagyod a gyereket, mert az ÁNTSZ engedély rendben van. :-)))
De lényegében rajtunk múlott, hogy szabadlábra került.
Olyan szempontból igen, hogyha nem adjuk át, akkor sitten rohad ma is. Viszont ez előreveti azt az elvárást, hogy ezután senkinek ne adjunk ki bűnözőt, mert akármi is történhet vele. Ez egyoldalú és radikális módszer lenne (mint pld. egy vasfüggöny húzása volna az ukrán határon, és akkor tuti nem jön be bűnöző, de más se), hiszen amúgy az ENSZ lehetővé teszi a kiadatást, sőt magát a kegyelmet is.
"Az egész baltás fiaskó úgy tûnik, hamar visszaterelte az IMF karjaiba a kormányt, nem gyõznek nyilatkozni, hogy õsszel meglesz az IMF megállapodás. Perverz módon, lehet, hogy tényleg ez volt a trigger (kiváltó tényezõ - a szerk.), és most, hogy az onnan (Azerbajdzsánból) várt euró milliárdok nem jönnek, marad az ortodox út" - fejtette ki meglátását az utóbbi napok magyar fejleményei kapcsán Földi Balázs, a Commerzbank Treasury vezetõje. Ezzel arra utalt, hogy az azeriek a hétvégi események után határozottan cáfolták a kötvényvásárlási terveket, ma pedig három vezetõ kormányzati gazdaságpolitikus is a viszonylag gyors EU/IMF-megállapodás megkötésének szándékát hangsúlyozta.
Németh Zsolt külügyi államtitkár azt mondta kedd este a Duna TV-ben, hogy az azeriek megtévesztették Magyarországot a baltás gyilkos átadása ügyében.
Ugyanő szerda reggel az m1-en már úgy érvelt, hogy „tisztában voltunk azzal, hogy kaphat elnöki kegyelmet az Azerbajdzsánnak átadott Ramil Safarov”. Egyetlen éjszaka alatt sem jelentéktelen változás a tények tálalásában, de Németh álláspontjának fejlődése még inkább zavarba ejtő, ha sokáig hallgató főnöke, Martonyi János külügyminiszter szavaival vetjük össze: „Végtelenül sajnálatos, elfogadhatatlan és elítélendő”, hogy az azeri kormány nem tartotta be ígéretét, és kegyelmet adott Safarovnak. Amúgy „nem volt gazdasági háttere” a tiszt átadásának.
Németh szerint ellenben „az azeriek érzékelték a vádat, miszerint itt valamiféle hullakereskedelem lenne, azért közölték, hogy nem vesznek állampapírt”. Vagyis mégiscsak arról volt szó – mint azt hetekkel ezelőtt megírtuk –, hogy vesznek.
Orbán Viktor sem segíti a tisztánlátást. Hétfőn azt mondta, hogy a kialakult vitát „higgadtan és nyugodtan vesszük tudomásul”, és „Magyarország... nem tulajdonít különösebb jelentőséget” a külföldi reakcióknak. Ehhez képest a mindig visszafogott The Economist úgy véli, hogy „Közép-Európa legnagyobb diplomáciai viharainak egyikét” idéztük elő. A BBC tudósításának pedig már a címe is az, hogy Örményország háborúra kész. A Moszkovszkij Komszomolec szerint „Magyarország felelőtlenségével lényegében új háború küszöbére vetette a Kaukázuson túli régiót”.
Tényleg azt hiszi valaki, hogy ezt ki lehet magyarázni, és minden felelős megőrizheti a posztját? Ez valóban egy következmények nélküli ország.
Az, hogy egy terroristát hősként ünnepelnek Örményországban, az elsősorban az örmények lelkiismeretének az ügye (és Törökország bosszankodik). Most Azerbajdzsánban ünnepelnek hősként egy gyilkost, ez meg az ő ügyük, az ő lelkiismeretük (és most az örmények jajjgathatnak). Egyik sem mutogathat ujjal, és sem nekünk, sem a franciáknak szerencsére egyikhez sincs közünk, nem mi kértük egyik országot sem, hogy aki nálunk megérdemelten börtönben rohad, az otthon hős legyen.
Ha - a jelek szerint - nem olvastad el, akkor dióhéjban: Varoujan Garabedian (egy örmény terrorszervezet tagja amely terrorszervezet mellesleg Magyarországon is merényletet kísérelt meg, szitává lőtték (volna, ha nem lett volna páncélozott) a török nagykövet autóját) pokolgépet akart robbantani egy török repülőgépen. Véletlenül (vagy kényszermegoldásként, nem tudni) már a reptéren felrobbant a cucc, így "csak" nyolc ember halálát okozta Párizsban. A börtönbüntetését Franciaországban töltő terroristát végül kiadták Örményországnak, akit tárt karokkal fogadott az örmény elnök.
Baljós jelek mutukoztak már az 1. Orbán-kormány külpolitikájában is:
A hivatalos magyar külszolgálat szakembere: Udvarvölgyi Zsolt, aki 1998-2002 a washingtoni követségen dolgozott, imigyen számolt be 2002-ben Orbán Vityka hátborzongató külpolitikai baklövéseiről:
Konszenzusból ámokfutás A magyar Külügyminisztérium elmúlt négy éve (1998-2002)
[...] A magyar diplomáciának az elmúlt négy év során számtalan esetben kellett asszisztálnia a miniszterelnök meggondolatlan kijelentéseihez és antidiplomatikus stílusához. Legendásan rossz volt például az Orbán-Schröder-viszony. A miniszterelnök már első tárgyalásukon rossz benyomást keltett közismert arroganciájával a kancellárban, azonban, 1999-ben azt is megengedte magának, hogy a Budapestre látogató Schröder német és Viktor Klima osztrák kancellárokat a protokollt felrúgva hosszas ideig megvárakoztatta közös sajtótájékoztatójuk előtt.
Ausztria esetében később - az uniós bojkott ellenére - látványosan állt ki a néppárti-szabadságpárti koalíció mellett. Schüssel kancellárt tüntetőleg budapesti látogatásra hívta, ugyanis a szélsőjobboldallal együtt kormányzó néppárti politikus helyzete sokban hasonlított a MIÉP külső támogatását élvező magyar miniszterelnökére. Ugyanez az Orbán Viktor tavaly nyáron már az emlékezetes kihelyezett kormányülések egyikén az "osztrák vircsaft" elleni fellépésről beszélt, az osztrák gazdák magyarországi földvásárlásával és a zsebszerződésekkel kapcsolatosan.
Oroszország esetében a kétoldalú kapcsolatok fagypontra jutottak az elmúlt négy év során. Orbán bel- és külföldön egyaránt, ugyan magánbeszélgetések közben, de többször tett Oroszországot bíráló kijelentéseket. (Például emlékezetes bostoni útja során, feladva ezzel a leckét a másnap Moszkvába érkező Martonyi Jánosnak, aki ezek után eléggé kínos szituációba került.) Ebből következett, hogy a magyar diplomácia nem tudta elérni, pedig a kampány során gőzerővel próbálkozott, hogy Putyin elnök vagy Kaszjanov miniszterelnök Magyarországra látogasson, akár csak egy röpke óra és egy sokat jelentő kézfogás erejéig.
Hasonlóképpen felsült a miniszterelnök emlékezetes bostoni útja során, ahol ugyan a Tufts Egyetem jogi és diplomáciai akadémiáján díszdoktorrá avatták, azonban *kitartó lobbizással sem érték el, hogy George W. Bush amerikai elnök fogadja Orbánt.* A fiaskó hátterében a már említett, Csurkától való el nem határolódás, illetve a közismerten az elnök baráti köréhez tartozó Nancy Goodman Brinker amerikai nagykövetet ért méltatlan és alpári kritikák állottak.
A visegrádi együttműködés (V4) becsődölése volt az egyik legszégyenletesebb pontja a magyar diplomácia vesszőfutásának. Szlovákiával a kedvezménytörvény miatti vitás kérdések már egyébként is feszült volt a viszony. Lengyelország sérelmezte, hogy Budapest többször tett rájuk nézve hátrányos kijelentéseket az EU-csatlakozással kapcsolatban. Az igazi botrány azonban idén februárban az Európai Parlament Külügyi Bizottságának ülésén tört ki, ahol egy német képviselő kérdésére Orbán kijelentette, hogy a Benes-dekrétumok az európai jogrenddel ellentétesek, és ezzel egy érzékeny sebet szakítván fel, teljesen ellehetetlenítette Visegrád eszméjét. A küszöbön álló budapesti csúcstalálkozót Milos Zeman cseh és Mikulas Dzurinda szlovák kormányfő azonnal lemondták, Leszek Millernek, lengyel kollégájuknak sem maradt ezek után más választása. [...]
Tegnap ugyanakkor folytatódtak a Magyarország elleni megmozdulások. Az Európai Unió is aggódva szemléli a történéseket, Jereván Brüsszellel és a NATO-val is felfüggesztheti kapcsolatait.
Ankara állhat Ramil Safarov Azerbajdzsánnak való kiadatása mögött - állítja a Panarmenian örmény internetes portál, amely cikkében ezt "köztudottnak" nevezi. A portál szerint Törökország szervezte meg a magyar-azeri tárgyalásokat, sőt Ankara pontosította "azt az összeget, amelyet Ilham Aliyev azeri elnöknek kell fizetnie" Safarov kiadatásáért.
Orbán magára borította a bilit, de megint Magyarország lett sáros.
Ismerem a baloldali kórus elcsépelt frázisait, köszönöm. Orbán nyilvánvalóan elmebeteg, és a semmiért cserébe "szabadon engedte a baltás gyilkost". A nemzetközi közvélemény nem azon döbben le, hogy egy ENSZ BT tag ország elnöke(!) egy szadista állatot kitesz a facebook oldalára, hanem - látszólag - azon, hogy Magyarország egy teljesen átlagos, mondhatni napi európai rutin keretén belül kiadott egy elítéltet. Valójában persze - megint csak - a vesztesek csaholása hallatszik minden csatornán. Akik annak örülnek, ha rúgják a magyart. Ugyanazok, akik Cohn-Bendittel üvöltötték, hogy cenzúra, csak nem tájékoztatták a részletekről, és szerenscétlen pont egy cenzúrázott Magyar Nemzetet lobogtatott. Ugyanazok, akik örömmel nézték, hogyan verik terroristák, bocsánat, kommandósok a magyar szurkolókat Szlovákiában. Istenem, collateral damage, sajnálatos, de sokkal fontosabb a politikai haszon. Hiszen nyilván nem pattanásos szoci-szavazók szurkoltak a helyszínen, vagyis minden botütés újabb pofon a jobboldalnak. Megéri! Ezért aztán az eset kivizsgálására létrehozott vegyesbizottsági ülésről a szocialisták a szlovákokkal együtt vonultak ki, mert a jobboldal képes volt bizonyítékokat bemutatni a terrorra, és emiatt borult az előre megszövegezett semmitmondó közös nyilatkozat.
Mindeközben Örményországban(!!!) örmény elemzők írják: "Világosan látható volt, hogy Magyarország egyszer ki fogja adni Safarovot Azerbajdzsánnak, az elnök valójában saját kudarcát próbálja leplezni a hangos tiltakozással, Magyarországot pedig nem lehet felelősségre vonni, hiszen a nemzetközi jognak megfelelően járt el"
Köszi, de nem kell rá válaszolni. Inkább hívjátok fel bolgárgyurit, és rettegjetek tovább.
Moszkvai elemzők az Észak-Afrika államaiban az iszlamista erőknek nyújtott amerikai támogatásra, "az arab tavasz" irracionális bátorítására hivatkozva nem tartják lehetetlennek, hogy Washington az Észak-Iránban (Bakuból nézve: Dél-Azerbajdzsánban) élő, a szekuláris Azerbajdzsánban élőknél sokkal vallásosabb rétegeket segíti majd, hogy letörje a Mahmúd Ahmadenizsád radikális erői jelentette veszélyt, és korlátlan lehetőségeket szerezzen a térség gazdag fosszilis energiaforrásainak kiaknázásában. Ez azonban az elkerülhetetlen, véres harcok mellett azzal a következménnyel is járna, hogy a világi Azerbajdzsánban teret nyer az iszlám fundamentalizmus.
Kiváncsi vagyok, egy ilyen véleményvezér látott-e már diplomatát... vagy hogy pl. vissza tud-e emlékezni pl Antall József legelső megszólalására (tizenötmillió magyar miniszterelnöke szeretnék lenni), mielőtt színtelen külpolitikáról kezd el beszélni... az elefántok hozzánk járnak tanulni egy-egy porcelánbolti kiruccanás előtt...
Ha a rendszerváltozás utáni két évtized külpolitikáját osztályoznánk, legjobb esetben is csak kettes alát tudnánk adni. A magyar külpolitikát ugyanis a totális passzivitás, az arctalan politizálás, az EU-hoz, az USA-hoz és más szervezetekhez való gondolkodás nélküli igazodás jellemezte. Csupán azért nem adnánk elégtelent, mert mégiscsak ebben a két évtizedben vettek fel minket a NATO-ba és az EU-ba.
Felüdülés volt 2010-ben látni, hogy mintha a kormányváltás utáni hónapokban végre arca lenne Magyarországnak külföldön. Megjelent a nemzeti érdek a külpolitikai retorikában, sokszor akár szembemenve szomszédos országok vagy akár Brüsszel ellentétes érdekeivel. Sajnos azonban nagyon hamar kiderült, hogy a kurucos kiállás mögött ugyanúgy nincs valódi tartalom és stratégia, ahogy a megelőző két évtizedben sem volt. A Fidesz-kormány, amikor hosszú távú nemzeti érdekre hivatkozott, valójában csak a napi aktuálpolitikai érdekei szerint járt el – sokszor rekordsebességgel változtatgatva korábbi álláspontját.
Nagyon jó, hogy így alakult. Eléggé gyomorforgató, hogy egy baltás gyilkost egy államelnök(!) példaképnek tekint, de nem ezen borulnak ki "nyugaton", hanem hogy Magyarország így meg úgy. Dugják fel. Milyen gusztustalan már ez az egész rendszer. Nem kellett volna ENSZ BT taggá választani nemrég Azerbajdzsánt, most elég szánalmas ez az egész. Magyarország gyakorlatilag szívességet tett, megint bilit borított - bilit, amibe nem ő szart bele.
Magyarország kétszeresen is mulasztott a kiadatással
Magyarország kétszeresen is mulasztást követett el - mondta el Róna Péter jogász. Emlékeztetett arra, Azerbajdzsán fenntartással élt az Európa Tanácsnál az elítélt személyek kiadatásáról szóló strasbourgi egyezmény 12. cikkelyével kapcsolatban.
Ez az "Egyéni kegyelem, közkegyelem, büntetés átváltoztatása" című cikkely kimondja: mindegyik fél gyakorolhat egyéni kegyelmet, közkegyelmet vagy átváltoztathatja a büntetést alkotmányának vagy más jogszabályainak megfelelően. Mint Róna Péter elmondta, ha egy állam fenntartással él, attól még elfogadhatja a dokumentumot. Ha azonban az egyik fél él a fenntartás jogával, ezt a másik fél is megteheti. Így a magyar kormánynak előzőleg írásban követelnie kellett volna, hogy az azeri elnök kegyelmi ítéletéhez Budapest is hozzájárulhasson. Ilyen esetben szerződésszegést kell bejelenteni az Európa Tanácsnál, s az elítéltet visszaszállítanák Magyarországra. Mint Róna Péter elmondta, a magyar államnak tehát a kiadatás előtt kérnie kellett volna az előzetes hozzájárulást, illetve - ha már kegyelmet kapott az elítélt - szerződésszegést kellett volna bejelentenie.
