Mit kellett volna tennie? Koalát a maszoppal? És 90-ben mitől is volt elborzasztó a kisgazda politikai artikuláció vállalása? Vagy honnan lehetett tudni, hogy a magyar parasztpolitika rossz kezekbe került, vagy rövidebben, Torgyán egy bohóc?
Khmmm... tudod, amikor a mezőgazdaságban mindenki, mindenhol az ésszerű birtokméret, az önkéntes szövetkezés (szövetkezetek), a mezőgazdasági termelők által birtokolt élelmiszerfeldolgozás irányába megy el (tudniillik az utóbbiban van a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességének a zöme), akkor azért kellett volna sejteni, hogy a nadrágszíjparcella, a "kapjuk atomjaira a TSZ-eket", nem az igazi út. Azért a "vagy az egész világ hülye, vagy a kapát csak fényképen látott rózsadombi sztárparaszt" azért nem tűnik akkora dilemmának...
Torgyánnak azért sikerült összehozni egy tatárjárást a magyar agráriumban...
Nem lehetett visszaállítani az évtizedekkel megelőző viszonyokat, ez tönkre tette volna az egész országot azonnal.
Asszem te valamit tökéletesen félreértesz a kérdésben. A kárpótlási jegyes privatizációval nem az volt a baj, hogy adták, hanem az, hogy értékpapír módjára lehetett vele kereskedni. Aminek tökéletesen előre látható küövetkezménye lett az, hogy valaki megkapta névértéken, valaki más (általában tőkeerős multi stómanja) mgevette tőle 28%-on, és becserélte 100% állami tulajdonra. Az egyenletrendszer végeredménye, gondolom számodra is nyilvánvaló módon, a 72% vagyonvesztés, amivel az amúgy is sz*r helyzetben lévő magyar társadalom támogatta meg ilyen módon - nem, nem a kárpótoltakat - hanem a tőkeerős befektetői réteg vagyonszerzését. Ilyen módon ezt az egész kárpótlási jegyesdit helyesebb lenne "Magyarország kiárusítása, tessék, tessék, minden harmadaáron" akciónak nevezni...
Torgyánt sem Antall emelte hatalomba, hanem a nép választotta. Egy politikusnak pedig kötelessége a választóitól kapott megbízásáért megtenni a lehetséges és vállalható lépéseket, amelyek esetenként kompromisszumokban jelennek meg. Mit kellett volna tennie? Koalát a maszoppal? És 90-ben mitől is volt elborzasztó a kisgazda politikai artikuláció vállalása? Vagy honnan lehetett tudni, hogy a magyar parasztpolitika rossz kezekbe került, vagy rövidebben, Torgyán egy bohóc?
Ugyan, hagyd már ezt az utcahangja érvelést. 1989-90-ben létezett egy ország, amelynek 10 millió polgára kötődött valamilyen módon a fennálló, megváltozott tulajdonviszonyokhoz. Nem lehetett visszaállítani az évtizedekkel megelőző viszonyokat, ez tönkre tette volna az egész országot azonnal. Milliókat nem lehet egyik pillanatról a másikra kiforgatni létbiztonságukból, az feltétlen durva és kazelhetetlen belpolitikai helyzetet eredményezett volna. A kárpótlás - melynek egyébként magam is vesztese lehetnék, ha úgy gondolnék rá - egy szimbolikus gesztus volt. A következményei, pl. a manipulációkra vezető utak megnyitása pedig egy későbbi történet.
Én is egyetértek veled nagyobbrészt. A kivételek egyike az, hogy tagadom a gazdasági impotenciát. Egyszerűen nem volt hozzá csapat, maga Antall is elméleti teoretikus volt. Sok minden elmulasztódott, és ideológiai oka is volt, nevezetesen az, hogy nem minden volt rossz a szocializmusban, és a rendszerváltás elitje ellenkezőleg gondolta. Azt hitték, mindent ellenkezőleg kell csinálni, és automatikusan minden jó lesz. Emiatt csúszott ki minden a kézből, mezőgazdaság, ipar, kultúra, etcetera. [Elnézést ezekért a személytelen leírásokért, nem vagyok Isten, hogy tudjam, ki volt a hibás.] Továbbá nem hibáztatom Antallt, tőlem felesleges védened. Nagyra becsülöm, a mai demokrácia Antall köpönyegéből bújt elő.
Az 1994-es szoci visszatérés nem annak következménye, hogy Antall gyenge kezű volt. Megpróbálom vázolni a helyzetet. A rendszerváltás után egy dolog volt általános kívánság: szabaduljon meg az ország az mszmp minden örökségétől, kádereitől, híveitől. Volt kommunistázás vadul, és az emberek nem az eszükre hallgattak, hanem az érzelmeikre. Egy sor cifrán káromkodni tudó, de tehetségtelen, ostoba ember került magas pozícióba. Mondhatni, az egész ország a szabad dilettánsok pokoli színpada volt, az ember feje megfájdult a napi hülyeségtől. Az Antall-kormány ugyanígy érintett volt az ügyben, pofázási képeszség alapján állt össze. Ám egy dolog a szónoki emelvény, és más dolog az állam irányítása, a napi és megelőző tapasztalatokra támaszkodó rutin. Kétszeres volt a hátrány: alkalmatlan emberek tobzódtak, akiknek tapasztalatuk sem volt. Tizedesből lettek marsallok egyik napról a másikra, tévesen. Az akkori ellenzék - szdsz, mszp, fidesz - kéjelegve bombázta a kormányt, érvelésükhöz ezerszámra álltak elő a botrányok, a rossz döntések. Azért nyert az mszp, mert sikerült felépíteniük azt a képet a választóban, hogy a szakértelem bolsevik trükk, hogy a szállóige eredetét is magyarázzam, ha kiforgatva is.
Most nem arról van szó, hogy Orbán szerepét elemezzük, amiről neked itt nem sok látható fogalmad van. Fiatalok voltak, és elhitték, hogy a szélsőliberális manír megfelelően divatos és világkonform. Később aztán szembe is fordultak ezzel, hangsúlyeltolódás történt, maga Orbán is közeledett-megértőbb lett Antallal szemben, egy olyan narratívát kezdtek közvetíteni, hogy Antall halálos ágyán Viktort bízta meg szellemi örökségének továbbvitelével. Ekkortól lettek nemzeti konzervatívok.
A jövőben elképzelhetetlennek tart bármiféle együttműködést a szabad demokratákkal az MDF elnöksége. A testület lesújtó véleményt fogalmazott meg a a Political Capital és a Konzervatív Intézet kampánymunkájáról és személyes bírálta Somogyi Zoltán kampányfőnököt is, aki hosszú éveken keresztül határozta meg az MDF kommunikációját.
A katasztrofális választási vereséget (2,67 százalék) értékelő elnökség a Political Capital és a Konzervatív Intézet kampánymunkáját rendkívül gyengének minősítette, amely "a párt parlamenti kiesését eredményezte". Külön kitérnek Somogyi Zoltán kampányfőnökre, a Political Capital volt vezetőjére, "akinek a felelőssége e tekintetben kettős, mert nemcsak a kampányban, hanem hosszú éveken keresztül hosszútávon határozta meg az MDF kommunikációját."
Somogyit januárban kérte fel az MDF elnöksége kampányfőnöknek egyhangú szavazással. Korábban már több kampányban adott tanácsokat az MDF-nek és Dávid Ibolya pártelnöknek.
Tehát S. hosszú éveken keresztül "baxtatta" a madöföt de januárban mégis őt kérték fel kampányfőnöknek!!!
Antall József, az első, újra demokratikusan választott magyar kormány miniszterelnöke 1993. december 12-én meghalt. Három és féléves kormányzása idején rögzült az alkotmányos parlamentarizmus Magyarországon, a többpártrendszeri demokrácia intézményes kerete. Személyes ügyének tekintette, hogy a tulajdonváltás, az azzal együtt járó szociális- társadalmi megrázkódtatások, a hatalomváltás, az elkerülhetetlen érdekösszeütközések ne az utcán, az elszabaduló indulatú tömegrendezvényeken csapjanak össze, hanem a parlamenti viták fegyelmezett rendje szerint folyjanak. Ezen három és fél év alatt nemcsak rögzültek az intézmények - tovább csiszolódott az 1989. október 23-án kikiáltott köztársaság államszervezete, a többpárti országgyűlés napi működési rendje, a végrehajtó hatalom, törvényhozás viszonya -, hanem szokássá erősödött a politikacsinálók, a döntéshozók gondolkodásában, napi tevékenységében a modern demokrácia gyakorlata. Ebben Antall személyes szerepe - erről ma már források alapján beszélhetünk - elvitathatatlan volt.
Az SZDSZ választási operatív testülete hétfői ülésén beszéli meg az MDF által nyilvánosságra hozott döntést, amely szerint minden kapcsolatot megszakít a szabad demokratákkal. Hanga László, az SZDSZ sajtófőnöke az MTI-nek pénteken ezt arra reagálva közölte, hogy az MDF közleményben tudatta: minden kapcsolatot megszakít az SZDSZ-szel és bárminemű együttműködést elképzelhetetlennek tart.
A sajtófőnök közölte azt is: Retkes Attila pártelnök az SZDSZ határozatát keddi sajtótájékoztatóján ismerteti a nyilvánossággal.
