A volt egészségügyi miniszter most megjelent könyvében a Gyurcsány-kormány döntéseinek hátteréről.
"Ekkor felkapta az asztalról a politikai összefoglalót, függőlegesen nyújtott jobb karjával a feje felett lobogtatva kiabálta: nincs előkészítve. Ennek alapján döntsünk?"
Bocs, hogy megzavarlak benneteket a kvark-gluon plazma taglalásában...
Sok olyan feltalálóval találkoztam, akik lehetetlen, elméletileg sem működő gépeket találtak fel. Akár három évet is eltöltenek azzal, hogy elektromosság nélkül, mágnesekkel hajtsanak egy motort. Megmagyarázod nekik, hogy nem fog működni - ellentmond a termodinamika második törvényének. Erre azt válaszolják, hogy: "Ne gyere nekem a francos washingtoni törvényeiddel!"
Viszont Te is értsd meg, hogy nem lehet minden egyes foglalkozási ágban "harácsolók" közül néhányat kiemelni és példát statuálni velük.
Mert igazából ezt egyedül nem is tudnák folytatni. (Ti a nők, is segítik, mert azt gondolják, hogy jobb ellátást, kiemelt figyelmet kepnak, ami viszont csak részben igaz)
Így viszont visszakanyarodunk, ahhoz a kérdéshez, hogy milyen morális állaporban is van az egész ország.
Persze nem az eü. rendbetétele, hanem ahogy, meg akarták csinálni.
A megfélelmlítés mint fő eszköz.
Ez pedig független attól a középkori hierarchiától ami a kórházakban működik, és független a hálapénztől is.
"Érdekes részletek derülnek ki a minisztersége alatt bezárt Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetről (OPNI) is. Hetekkel a 2006-os parlamenti választások előtt rosszul lett Bella István költő, Molnár lányának apósa. A miniszter személyesen kérte meg Nagy Zoltánt, az OPNI főigazgatóját, hogy vizsgálja meg a költőt. Szomorú a diagnózis, gyógyíthatatlan daganat. Gyors, életmentő műtétet hajtottak végre az Amerikai úti agysebészeten, az OPNI-ban pedig külön szobát biztosítottak neki.
"Egyedül volt a szobában, felesége maradni akart mellette, nem lehetett. Majd kora reggel kiszállt az ágyból, de rögtön elesett. Koponyaűri vérzés." Molnár felrója, hogy amikor a feleség külön nővért kért a haldokló mellé, azt mondták, "ezres lenne alkalmanként, zsebbe". A költő a kórházban halt meg néhány hét múlva. "Emléktáblája ne az OPNI falán legyen" - írja a politikus indulatosan. Az OPNI-t megszüntették, ám Molnár Lajos ezért sem vállalja a személyes felelősséget, s könyvében tagadja, hogy köze lenne a döntéshez."
De ez a rész a legszomorúbb.
Összevetve a tényői gyilkosságról szóló topic hozzászólásaival.......
Szerintem aligha fogunk közös nevezőre jutni. Mondd, abban nem kéne közös nevezőre jutnunk, hogy mennyi is a gravitációs gyorsulás értéke? Hát nem érted, hogy ezek ténykérdések, és függetlenek attól, hogy te mit gondolsz miről? Illene megismerni, ha már dobálózol vele. De hát éppen pont ezért nem fogunk mi még egy jó ideig komoly nemzetközi megmérettetéseken sikereket elérni, mert nálunk teljesen elfogadott az, ha fogalom nélkül dobálózunk kifejezésekkel, és rákérdezésre duzzogással valamint mellébeszéléssel palástoljuk a tájékozatlanságunkat. Na, de ezt már párszor leírtam, nem is idegelném magam vele többet. Picit talán azokban a fiatalokban lehet bízni, akik tényleg tudatosan és okosan próbálják építgetni magukat, rengeteget olvasnak, tájékozódnak, külföldre mennek, próbálnak bekapcsolódni a mainstream nemzetközi folyamatokba, többnyire az oktatóik gáncsoskodásai ellenére is. A biológia mellettük van, Brezsnyevet is sikerült kibekkelni, nekem pedig van türelmem. Harminc-negyven év, és jobb lesz.
Mert feltételezem, hogy vannak érveid amelett, hogy a hagyományos családmodell romlásba dönti a társadalmat. Nekem??? Te már órákra sem vagy képes követni, hogy miket írsz? Ideidézem:
Most persze meg kell kérdeznem, hogy akkor mi is az amit a liberális szociológusok felhoznak a "jagyományos" családmodell ellen?
Ez, egyezzünk ki, egy újabb hülyeség. A szociológiának miért is lenne szerepe, tiszte az, hogy egy társadalmi tény "ellen" érveljen??? Értsd már meg, van élet a Magyar Nemzeten kívül is, ráadásul egy egészen izgalmas, érdekes élet. Vannak viták, polémiák, útkeresések, persze az is igaz, hogy turulpörkölt nincs, de hát quid pro quo. A hagyományos családmodel ellen, meg amellett, hogy a hagyományos családmodell romba dönti a társadalmat csak iszonyúan hülye politikusok és a hozzájuk prostituálódott értelmiségiek érvelnek. Nekem se egyikhez, se másikhoz semmi közöm. Ha neked van, az a te, és nem az én problémám.
A hagyományos családmodell, az én értelmezésemben a 2 szülős (anya+apa) . Na, ezt híjják úgy a cociológusok, hogy nukleáris család. Plusz még ugye gyerek(ek), és annyi megkötéssel, hogy a mínusz egy szülős családot is nukleárisnak hívják.
A többi most nem érdekes.
Az érdekes az, hogy ez mitől is "hagyományos"? Mit jelent itt a "hagyományos" kitétel? Azt a kölönbséget, hogy az általad "hagyományos"-nak nevezett család a nukleárissal szemben per definitionem kötelezően kétszülős?
Mert feltételezem, hogy vannak érveid amelett, hogy a hagyományos családmodell romlásba dönti a társadalmat.
A hagyományos családmodell, az én értelmezésemben a 2 szülős (anya+apa) .
Nem jelenti azonban, hogy ebben a felállásban középkori társadalmi szerepe lenne, bármelyik félnek. Mert ugye a társadalmi szerepek változnak. Normál menetben a kooperációról szól.
Azt sem jelenti továbbá, hogy a válás ördögtől való lenne, hiszen van amikor célszerűbb, mint a házasság fenntartása, de az együttműködés továbbra is feltétel a gyerek érdekében. Mert a gyerek egészen biztos, hogy traumát él át. Ő egészen biztos, hogy elveszít valakit, csalódik valakiben és gyakran úgy gondolja, hogy őmiatta megy el egyik vagy másik szülő.
A nemi szerepeket pedig békén kellene hagyni....
"Az anyai viselkedés ugyanis ösztönhelyzet, ami az utód gondozásában nyilvánul meg, célja a faj fennmaradása. Humán vonatokozásban azonban az ösztönhelyzetet külső hatások felülírhatják. (Sőt, már a primáták szintjén is. Az anya -depriváció hatásait a Harlow –féle kutatások igazolták. Az anyától megfosztott állatok fejlődésében ugyanis drámai változások következtek be, így az utódgondozásra képtelenek voltak, olykor saját újszülöttjüket magára hagyták, bántalmazták, olykor meg is ölték…..)
Tény, hogy az anyai szereppel kapcsolatos konfliktusok egyre gyakrabban okoznak lelki problémákat, az édesanyáknál és ennek hatására bizony a gyermekeknél is. Tény az is, hogy a család egyre kevésbé tudja betölteni társadalmi szerepét, erre utal a demográfiai mélypont, amire aligha jelent vigaszt, hogy egész Európában csökken a születések száma. Hazánknál azonban csak három ország áll rosszabbul ezen a területen: Szlovákia Románia és Lengyelország. Valamint az sem véletlen, hogy nő a gyermekbántalmazás, „Fojtogatás, harapás, combcsont- és felkartörés, koponyaűri vérzés, agyburkok közti vérömleny, égésnyomok” – árulkodó és egyre gyakoribb bejegyzések a gyermektraumatológiai ügyeletek naplóiból” (Népszabadság, 2010 január 22)"
Coontz uncovers facts and figures that contradict the popular myth of the family of the 50s, 60s and earlier, as well as shining a light on both conservatives' and liberals' tendencies to blame the other for society's ills.
Most persze meg kell kérdeznem, hogy akkor mi is az amit a liberális szociológusok felhoznak a "jagyományos" családmodell ellen?
Egészen viccesnek tartom, hogy miközben egy mondatról kijelented, hogy a többit már el sem érdemes olvasni Nem jelentettem ki, hogy el sem érdemes olvasni. Vicces, hogy te azt találod viccesnek, amit én nem is mondok. Az, hogy "el sem érdemes olvasni" egy minősítés, és én tudatosan igyekeztem tartózkodni a minősítéstől, ott, abban a hozzászólásban. Ezért is figyelmeztettelek szelíden, hogy ha a harci hevületből visszavennél (tudom, kampány van, de mégis), akkor jutna kacapitás a finomabb distinkciókra. Is.
Az ellene szóló érveket nem, hacsak az nem érv, hogy a szociológusok egy részének kivívná az eltérő véleményét. Látod, ez az, amit én nem értek. Én pld. fordított esetben halnék meg a kíváncsiságtól, hogy vajon mi is lehet a baja vele... Na, de hát mások vagyunk, ez van.
(egyébként nem hiszem, hogy nem olvastad el. Már csak kíváncsiságból is. Mert az vagy, ne is tagadd) Becs' szóra! Itt van amúgy megnyitva, Opera böngésző, külön fül, de én szisztematikus ember vagyok, ha valamibe beleütközök, akkor addig nem lépek tovább, amíg azzal meg nem küzdöttem. Jelentem, az első mondatnál elakadtam, amíg azzal nem tudok valamiot kezdeni, addig nem tudok továbblépni. Tudod, az alkotó és a befogadó. Nekem, mint befogadónak ez a mondat roppantul fontos, és ezen az sem változtat, ha neked, mint alkotónak más a véleményed. A szólás szabadsága elválaszthatatlan az értés szabadságától, szerintem.
Szóval ha a hagyományos fogalmát tisztáztuk, akkor meghallgatom, hogy a szociológusok milyen problémát is vélnek a családmodell kapcsán. Ebben az esetben még tán szinte mindegy is, hogy mi a "hagyományos" fogalmának a pedánsan tisztába tett, bepúderezett jelentése, mert itt az a borzasztóan tudománytalan, hogy "az erősítését igényelné". Mindegy, hogy milyen modellét, ilyet, hogy "az erősítését igényelné" csak politikus írhatna le, mert tőle az ilyesmit elnézzük, de igényes entellektüeltől már nem.
Amúgy oké, kezdjük. A "hagyományos" családmodell alatt úgy nagyvonalakban mit értesz? Olyan családmodell, amiről Stephanie Coontz a sokatmondó című The Way We Never Were: American Families and the Nostalgia Trap könyvében írt? :)
D:D:D ( Mivel meggyógyult a gépem, egész feldobódtam.)
Egészen viccesnek tartom, hogy miközben egy mondatról kijelented, hogy a többit már el sem érdemes olvasni, az olybá veszed, mintha megfogalmaztad volna a kritikádat. (ez nem kritika, hanem egyszerű minősítés)
Az ellene szóló érveket nem, hacsak az nem érv, hogy a szociológusok egy részének kivívná az eltérő véleményét.
Nem tudok visszakérdezni az elutasítással kapcsolatban.
*vállat von* Mást nem írtál....
(egyébként nem hiszem, hogy nem olvastad el. Már csak kíváncsiságból is. Mert az vagy, ne is tagadd)
Szóval ha a hagyományos fogalmát tisztáztuk, akkor meghallgatom, hogy a szociológusok milyen problémát is vélnek a családmodell kapcsán.
A helyzet az, hogy társadalomban nincs tisztán individuális kiút.- ez a lakatlan szigeten van.
Szóval félretéve a viccet. Nem furi számodra ez az egész paláver?
Ideidéztem egy kijelentésedet, és megfogalmaztam vele szemben egy kritikát. Te, ahelyett, hogy tisztes iparos entellektüelhez méltón igyekeznél megvédeni az állításodat mit csinálsz? Személyeskedsz (ad hominem érvelsz), a tekintélyre hivatkozol (ad verecundiam), ismételgeted ugyanazt (ad nausem), de a konkrét kijelentésedet még csak véletlenüsl sem próbálnád meg esetleg érvekkel alátámasztani, vagy legalább visszakárdezni és közösen elgondolkodni azon, hogy mi is lehet vele a baj, ha?
Na, ez az, ami egy fórumon még eemén, de sajnos nálunk elég jelentős mértékben az egész közbeszélés ilyesmikkel van tele, és ez a baj, nem a gyurcsányorbánysátán.
Mi a kiút? Egyre inkább az a tippem, hogy nincs kiút. Individuális van, de kollektív nincs.
Na, de akkor most már ideje értelmesebb dógokkal is foglalkozni, irány a könyvtár!
Ja, és az egészlegesen való vizsgálathoz az az adekvát hozzáállás, hogy duzzogva és durcásan leköpünk más diszciplinákat, például azt, amelyik kifejezetten arra jött létre, hogy egészlegesen vizsgáljon olyan társadalmi folyamatokat, mint például a család, mint a legkisebb társadalmi egység dinamikája, ugyi? :)))
Na, akkor további kellemes durcizást, én most könyvtárba megyek éppen, és majd a nevedben leköpök pár szociológust, már ugye a könyveit, ofkorz. :)
De hirtelen átmentél undok kismalacba? Véletlenül valami lényegire tapintottam?
A mentális zavarok kialakulásáról ne is beszéljünk, nyilván azt is a szociológia fogja megmondani, sőt kezelni is. Dikkmán, ez lassan olyan lesz, mint a vezérsutyerákok dumája, hogy cociológia? Ááá, az a dógozni nem akaró, adómbó' eetartott balfasz bőcsészek ködevése! :DDDD
Azért még meg tudsz lepni, ezt el kell ismerjem. :))))
Különösen, ha a szociológia épít a pszichológiai kutatásokra. Igen, és a matematikai kutatásokra is, de ettől még egy értelmes matematikus, aki oda-vissza keni-vágja a sztochasztikát nem fog kiállni a publikum elé azzal, hogy majd ő megmondja milyen trendek érvényesülnek a társadalomban, mert az már nem az ő tudománya. Illetve ha kiáll és hülyeséget mond, akkor magára vessen.
A helyzet az, hogy az ominózus kiegészítés a gyermeket érinti... Nem mondod! Én meg azt hittem, hogy a vacogós cápát! De hát éppen pont azért nem kell hülyeségeket írni, mert a gyermek jóléte a tét, amúgy mégis, mit gondolsz, miért érdekel engem ennyire ez a téma? Ha az aranyhalak életével foglalkozó etológiai írásokkal jönnél elő azt hiszed érdekelne?
Leírnám, hogy mi az, ami az istennek se akar a fejedbe menni, de hosszú is lenne, lusta is vagyok, el sem gondolkodnál rajta, mást meg valószínűleg úgysem érdekel, így minek.
Mi a tököt tudnak ők a gyermek egészséges fejlődéséről????? Mi a tököt tud egy pszichológus a családmodell alakulásáról?
És egyáltalán miért feltételezed, hogy én szociológus vagyok? Nehéz veled. Feltételezte a tököm, sőt, le is írtam, hogy amennyiben olyasmit vetsz közíróként a köz számára papírra, aminek erősen vannak egyéb diszciplinára tartozó implikációi is, akkor illene tudnod, hogy a szövegedet egy tágabb kontextusban fogják értelmezni.
Szólnék, hogy a családmodell alakulása tekintetében tán kompetensebb a szociológia, és ez megint nem egy véleménykérdés, de lassan kezdem unni, hogy a felvetéseimre lazán nem válaszolsz, csak nyomatod a monomániádat.
Ismét ott tartunk, hogy egyetlen konkrét kifogást ne fogalmazol meg, de masszívan minősítesz. Bolddal kiemelve vonszoltam eléd a kifogásom. Számomra az a mondat kábé olyan szinten volt elfogadhatatlan, mint ha egy számelméleti értekezés azzal kezdődne, hogy mégiscsak el kéne fogadnunk az egyet is prímszámnak.
A helyzet az, hogy a szakma nagy része egyetért(!) ezekkel a megállapításokkal, mert hogy, hogy nem, ők is ezeket tapasztalják. Mondj már nekem pár olyan, a fősodorba tartozó szociológust, akinél akár csak utalás szintjén is fellelhető olyasmi, miszerint:
A gyermekek egészséges fejlődése a hagyományos családmodell erősítését igényelné
Btw, az én hátfájásomra mit tudsz ajánlani? A hátam egészségi állapota a visszafiatalításomat igényelné? Köszönöm a nincsmit, már megérte szakemberhez fordulni! :)
Tehát, lehet még is siránkozni, hogy nincs átjárás a két "oldal" között, meg lehet azt is állítani, hogy én nem értek a saját szakterültemhez. Csak butaság.. Hát ha butaság, akkor ne tedd! Újfent btw: hanyadjára írjam le neked, hogy én ennél a "két oldal" nevű baromságnál nagyobb baromságot elképzelni sem tudok? Most mennyire vegyelek komolyan téged, mennyire érted te meg az én alapvetéseimet ezek után? Legalább háromszor leírtam, hogy faszság ez az "oldalazás", én ezt nem fogadom el, erre fel te mit írsz le újfent és újfent? Hogy én siránkozok, mert nincs a "két oldal" között átjárás, vagy mi a rák! Most hóttkomolyan, ennek mi értelme???
Meg a másik. Én egy szóval sem állítottam, hogy te ne értenél a szakterületedhez, mert ez megítélni így, en gros nincs kompetenciám. Ez a részedről a klasszikus reframing, próbálod a vita kontextusát tágítva elkerülni a konkrétumokkal való szembenézést. Én csupán csak annyit mondtam, hogy te, mint szakember és mint mérvadó értelmiségi időnként publikálsz, tehát a köz számára elmondasz gondolatokat, és én ezeket a gondolatokat, mivel a köz elé vetetted őket, ugye, egy tágabb kontextusban értékelem. Mert megszavazom neked azt a bizalmat, miszerint nem lehetsz annyira korlátolt, hogy ne tudd, biza egy szakmai gondolatnak, javaslatnak is vannak olyan implikációi, amelyek egy tágabb kontextusban minden további nélkül lehetnek obskúrus hülyeségek. A toxikológián dolgozó laboránsnak pld igaza van abban, hogy az eléje kerülő gombafogyasztók 100%-a többé-kevésbé súlyosan megbetegedett a saját szedésű gombától, de ha ezen ismerete alapján cikket írna egy napilapban arról, hogy a saját szedésű gomba veszélyessége miatt illene visszatérni a gomba mellőzéséhez, vagy a kereskedelemben kapható fogyasztásához, akkor őt mezei hülyeség miatt én kegyetlenül kiröhögném.
Szóval: ne tágítsd a keretet, mert én abszolút nem szóltam generálisan a te szakmai akármidről, hanem konkrétan arról, amit a közzel egy mezei napilaban (tehát tudva azt, hogy az általad leírtak általános kontextusba kerülnek) osztottál meg, és amelynek rögtön az első mondatát konkrétan súlyos hibának találtam.
Nem is akarsz befogadni semmilyen információt, eredményt Ad hominem, haggyuk.
Befogadtam az információt, feldolgoztam és arra jutottam, hogy hibás az alapvetés. De megértem, ha te mindenről akarsz beszélni, csak erről nem, semmi baj.
Roppant sajnálom, hogy nem tudunk valóban a témáról beszélni.
Ismét ott tartunk, hogy egyetlen konkrét kifogást ne fogalmazol meg, de masszívan minősítesz.
A helyzet az, hogy a szakma nagy része egyetért(!) ezekkel a megállapításokkal, mert hogy, hogy nem, ők is ezeket tapasztalják.
A jelzett példa egyébként a NOL -n is elérhető.
Tehát, lehet még is siránkozni, hogy nincs átjárás a két "oldal" között, meg lehet azt is állítani, hogy én nem értek a saját szakterültemhez. Csak butaság..
Nem is akarsz befogadni semmilyen információt, eredményt ...
Ráadásul szerintem félre is érted...
Éppen a nemi és társadalmi szerepeket illetően.....
Az egyik egy vicces orvos, aki a reumatikus hát-és egyéb fájásaimra azt poénkodta, hogy vissza kellene fiatalodni, mert fiatal korában nincsenek az embernek ilyen problémái.
A másik pedig egy egészségügyben dolgozó anyuka. Gyereke nálunk vendégeskedett egy hétvégére, remekül elvolt, kimentünk pld az erdőre, mert éppen őzlábgomba-szezon volt, arattunk is egy szépet, hazatérve pedig elkezdtük az előkészületeket a gombasütéshez. A vendéggyerek felhívta anyukát, csak úgy, aprószóra, hogy jól vagyok, minden nagyon szép, minden nagyon jó, voltunk az erdőn, szedtünk gombát, most kezdjük el sütni. Mire fel anyuka üvöltött egyet mint egy haslövéses tigris, hogy AZONNAL pakoljon össze a gyerek és a kapuban várja, mert ebben a pillanatban indul érte!!! Megkérdeztem, hogy mégis, mire fel ez az izé? Mert hogy ő dolgozott ám toxikológián, és a toxikológiai osztályon gyarapodó esetek azonban elgondolkoztatóak.
Na, látod, ez a hozzászólásod is ékes példája annak, amit én méltatlannak tartok egy mérvadó értelmiségihez. Már az a kezdőmondat egy akkora lórugás, hogy olyant komoly szakember nem írhat le, még negyvenötödik mondatnak sem, valahol a szöveg közepén, nem hogy kezdőmondatnak. És igen, hidd el nekem, hogy meg lehet érteni a miértet, csak kicsit utána kéne menni.
