Tudod, ilyen a demokrácia! Minden demokratikus országban minden kormányváltás azért történik, mert a választók többsége szerint az addigi "koalíció annyira degeneráltan kormányzott", (pláne látja, hogy ez a degeneráltság "velük született tulajdonság") hogy a népfelségnek tele van velük a hócsizmája!
És egy demokratikus országban mindig van egy, vagy több ellenzéki párt, amelyik - bár elvesztett 1-2 választást - képes és kész más, a leszerepelt koalícióétól eltérő alternatívát kínálni a nagyérdemű választóknak.
Minden, általad idézett "nyugati" demokrácia így működik, az USA-tól, Európa nagyobb és kisebb államaiig! Művelődnöd kéne a "demokrácia" tárgyában, mielőtt írsz!
Magam is így gondolom: Török Gábor az egyik legkevésbé elfogult pol. elemző a palettán. Ha tehetem, mindig meghallgatom/megnézem a vele készült interjúkat. Hasonlóan jó, komoly pol. elemzőnek tartom Giró-Sász Andrást is.
Kéri László más tészta: többéves teljes szoclib elkötelezettségű "elemzései" után, az országos hangulatot észlelve - úgy tűnik - kezd átevezni a "másik" oldalra, számomra ezzel vált hiteltelenné!
Lengyel László legalább beragadt a maga fordított "Kaszandra"-szerepébe, na meg a jól fizető vezérigazgatói stallumába, ő még reménykedik a kedvencei feltámadásában.
Hallottál már valaha egy bizonyos Lord Winston Churchill nevű szivarozó úrról, aki a legnehezebb időkben, a II. vh. alatt vezette győzelemre a hazáját ? Hányszor, milyen előzmények és érdemei után, illetve miféle "politikusokkal" szemben vesztett el választást a demokráciájáról híres Angliában? Olyannyira "nem lépett hátra", hogy a C.R. Attlee-kormány után 1951-től ismét őt választották meg miniszterelnöknek!
És ezt ki mondta?
Mai idézetünk egy internetes naplóból származik: "Délután Balatonőszödön voltam, ahol Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr adott tájékoztatást a kormányprogramról, arról, hogy milyen feladatok várnak ránk az elkövetkezendő időszakban."
Ma adtam egy rövid interjút a jövő héten megjelenő Barikád című hetilapnak. Sejtem, hogy sokaknak (innen is és onnan is) nem tetszik majd a megjelenésem a lapban, ezzel kapcsolatban azonban elég határozott a véleményem: ha kérdeznek, ráadásul érdekes dolgokról és még bele is fér az időmbe, akkor szívesen válaszolok.
Nem szeretem a hangos elhatárolódást, a nyilvános fintorgást és a látványos kivonulást, felesleges magamutogatásnak és öntúlértékelésnek tartom, mint ahogy demonstratív aláírásgyűjtésekben – egy kivétellel – sem vettem részt soha.
Nem kell nekem egy lap minden szavával egyetértenem ahhoz, hogy az amúgy udvarias megkeresésükre válaszoljak: akár a 168 Óráról, akár a Demokratáról, akár éppen a Barikádról van szó. Más kérdés, hogy cikket valószínűleg egyikbe sem írnék – lásd a 0. bejegyzést -, de miért kellene megtagadnom a párbeszéd lehetőségét bárkitől, aki nem az életemre tör, csak interjút kér.
Elemzoi modszerekkel igazolja vagy cafolja az alabbi allitasok helyesseget! Valaszat indokolja! (2 pont)
a) Egyrészt egy új jelölttel kapcsolatban lényegesen kevésbé lehetett volna attól tartani, hogy segíti az ellenoldal összerántását (a jobboldalon a Gyurcsány-ellenesség még mai is az egyik legkomolyabb – igaz, csökkenő jelentőségű - kohéziós erő), másrészt pedig az új arc cáfolhatta volna a „mindig ugyanaz” és a „már megbukott” típusú gyakran felmerülő vádakat. Mindennek azonban csak akkor lett volna igazán jelentősége, ha a választási szituáció kiélezett. Ebben a mostani aszimmetrikus kampányhelyzetben azonban a törzsszavazókat elbizonytalanító, felesleges kockázatnak tűnne ez a lépés, ráadásul láthatóan a nagy napra türelmetlenül váró Gyurcsány Ferenc maga sem híve már egy ilyen megoldásnak.
b) Egyrészt egy új jelölttel kapcsolatban lényegesen kevésbé lehetett volna attól tartani, hogy segíti az ellenoldal összerántását (a baloldalon az Orbán-ellenesség még mai is az egyik legkomolyabb – igaz, csökkenő jelentőségű - kohéziós erő), másrészt pedig az új arc cáfolhatta volna a „mindig ugyanaz” és a „már megbukott” típusú gyakran felmerülő vádakat. Mindennek azonban csak akkor lett volna igazán jelentősége, ha a választási szituáció kiélezett. Ebben a mostani aszimmetrikus kampányhelyzetben azonban a törzsszavazókat elbizonytalanító, felesleges kockázatnak tűnne ez a lépés, ráadásul láthatóan a nagy napra türelmetlenül váró Orbán Viktor maga sem híve már egy ilyen megoldásnak.
Apolitológus képzés célja olyan szakemberek képzése, akik átfogó és rendszerezett ismereteket szereztek a politikai rendszerre és viszonyaira, azok főbb törvényszerűségeire, a politikai intézményekre, a politikai folyamatokra vonatkozóan, továbbá megismerték az ezekkel kapcsolatos főbb tudományos elméleteket és irányzatokat, valamint az ezekkel kapcsolatos elméletek történetét, s ezáltal alkalmasak lesznek arra, hogy a politikával kapcsolatos alapfokú tudományos kutatómunkát végezzenek, illetőleg politikai szakértőként elemzéseket készítsenek. Részt vegyenek a hazai politikai intézmények (pl. önkormányzatok, a tömegkommunikáció), továbbá nemzetközi szervezetek munkájában, és kellő ismeretet szerezzenek a képzés második (MA) ciklusban történő folytatásához.
Amennyire korlátozott lehetőségeim engedik, elemzői módszerekkel teszem, időnként azonban bizonyára megalapozatlan, erősen vitatható – erre való a komment intézménye -, vagy elfogult és elfogadhatatlan állítások kíséretében.
Mielőtt azonban belevágnék, nem úszhatom meg, hogy egy fontos kérdést legalább magamnak fel ne tegyek. Igen, hogy miért? Miért ír blogot egy politikai elemző, akinek elméletileg számos lehetősége van, vagy legalább lenne arra, hogy véleményét elmondja, szakmai (és időnként politikai) álláspontját kifejtse.
Szerencsére az interneten – a hagyományos sajtóformákkal ellentétben - nehéz azt állítani, hogy valaki más elől veszi el a teret, mégis talán okkal gondolható, hogy ez nem nekünk, a politikával hivatásszerűen foglalkozóknak való. Sokáig én is ezt hittem, csodálkoztam másokon, de aztán egyre többet gondoltam arra, hogy ne csak újságírók kérdéseire válaszoljak, hanem arról beszéljek, ami szerintem lényeges. 2006-ig az írott sajtóban még voltak próbálkozásaim, a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig, legtovább a Heti Válaszban, de aztán néma csend, s azon kaptam magam, amikor egy rövidebb, nem „akadémiai” írás gondolata foglalkoztatott, hogy igazán sehová sem lenne kedvem elküldeni.
A szerkesztők kitartása is elfogyott, így aztán három éve önszorgalomból nem írtam semmit, amit az érdeklődő nyilvánosságnak szántam volna, csak időnként csökkenő lelkesedéssel beszéltem a tévében, elég volt, hogy tanítottam az egyetemen és menedzseltem az elemző intézetünket.
Időközben tettem még néhány újabb - földrajzilag is értelmezhető - távolodó lépést a beszélő fejeket hagyományosan foglalkoztató műsoroktól, s 2009 őszén úgy döntöttem, hogy itt az ideje valami újnak. Ez a magyarázat, ez jön most, hamarosan…
Bion, bion barmilyen termeszettudomanyos vagy muszaki hatterrel olvasva elegge ingatag labon allnak ezek a megallapitasok. Max. a sajat velemeny kategoria, de hogy ez elemzes lenne? Raadasul ugy talalva, mintha valami megkerdojelezhetetlen hatalmas felfedezes lenne. Ha belegondolok, hogy cegek sulyos milliokat fizettek ezekert az eszmefuttatasokert...
a következő személyes élmény miatt sose bírtam a fejét
még egyetemista korában egy ideig kereszteződött az utunk, sose köszönt, noha ismert; mindig felszegett fejjel járt, de majdnem félig görnyedve, vigyorgó képpel, előremozgás közben, öt-hat méterrel előre "Jó napot kívánok, Professzor Úr!"-azta a tanárokat.
Úgy látom azért a legtöbben egyetértenek abban, hogy Orbán fő célja, hogy nagy névként emlegessék az övét, bevonuljon a történelemkönyvekbe. Ez annak ellenére, hogy milyen eszközökkel éri el, becsülendőbb, mint az amit Gyurcsány és Bajnai tesznek.
