Jó dolog, ha Valaki tiszteletből nyit egy topikot kedvenc együttesének!
:-)))
De nem ártana legalább egy rajongónak precíznek lennie! Akár a nevek pontos leírása kapcsán. Akkor nézzük hogy is volt?!
Allan Clarke (szólóénekes) és Graham Nash (ének, gitár) gyerekkori barátok Manchester-ben. Ők alakították meg a (the) Hollies magját a karao '60-as években a basszeros Eric Haydock-kal. 1963 elején az EMI producer Ron Richards szerződtette a csapatot, miután látta-hallotta őket a híres liverpooli Cavern Club-ban. A gitáros Vic Steele az első felvételi nap után elhagyta a csapatot és helyére érkezett a 17 éves Tony Hicks. A dobos Don Rathbone néhány kislemez elkészítése után került kicserélésre Bobby Elliott-tal, aki Hicks-szel játszott a Hollies elődnek is tekinthető the Dolphins együttesben. Hicks sokat tett a zenekar képének kialakításához csengő gitárjátékával, szerzeményeivel Ez a felállás (Clarke-Nash-Hicks-Haydock-Elliott) tekinthető a klasszikus Hollies formációnak.
1966-ban Haydock helyére jött Bernie Calvert.
Ugyanebben az évben (1966) tudták Amerikát bevenni a Bus Stop című sikerszámukkal. Jöttek a további slágerlistás számok: On A Carousel, Carrie Ann, Stop Stop Stop...
1968-ban Garaham Nash elhagyta a csapatot és Amerikába költözött, és a Crosby, Stills & Nash formáció tagja lett. Helyére Terry Sylvester került, aki korábban a liverpooli the Escorts, ill. a Swinging Blue Jeans együttesekben játszott. Már vele készítették el egyik megaslágerüket, a He Ain't Heavy, He's My Brother című dalt.
A továbbiakban elég nagy népvándolrlás indult be a zenekar házatáján. Pl. Clarke egy időre kiszállt 1972-ben és helyére a svéd énekes Mikael Rickfors került. Clarke visszajött 73 közepén és vele készült az utolsó nemzetközinek nevezhető slágerük, a The Air That I Breathe.
Igen, dolgoznak, zenélnek tovább. Így 2006. decemberi belgiumi koncertjük megjelent DVD-n és a 2009-es évben is turnéztak.
