Baj van az értelmezési képességeiddel. a biztos szavazókat ne keverd a teljes lakosságon mért kutatással. minden cég 50% fölé teszi a Fideszt listán a biztos szavazók körében, az pedig biztos zweidrittel.
sok van még hátra, kilóg a patás lába ! ...a nyugdíjas prof pofára esett a pártok vitáján, szánalmasan izzadva beszélt mellé csak semmi konkrétum semmire :))) ilyen szánalmas mónikasó lesz a többi szakmai vita is?
A program ismertetése nemcsak egy olyan vitában lehetséges, ahol egy riporterrel áll szemben az ország jövőbeni miniszterelnöke - esetleg egy rivális is ott kolbászolhatna a riporter másik oldalán, de momentán olyan nincs...
Ha valaki az eddig hatalmon lévőkre óhajt szavazni, mert elégedett a kormányzásukkal, akkor tegye azt, a hülyeség ellen úgysincs semmilyen orvosság. A tudatlanság sem mentség - ha valakinek az agyáig még nem ért el, hogy az MDF az MSZP-SZDSZ banda szekértolója...
Demokráciában élünk, mindenki arra szavaz, akire akar.
De arra szavazni, hogy az országot teljesen lezüllesztő, kifizethetetlen adósságokba verő, mocskos tolvaj banda maradjon hatalomban továbbra is, az elég nagy szégyen.
Miért kell ezt a világgal közölni, hogy agyilag olyan gyengék vagytok, hogy fel se tudjátok mérni, mit tesztek ?
Miért kell ilyen baromságokkal fárasztani magatokat, hogy az eddig becsapott választók jó részének józan tudra ébredése következtében most bizonyosan háttérbe szoruló pártok közül a teljesen szétesett két eddigi "ősellenség" néhány szégyentelenül jellemtelen alakja kit tol maga előtt nulla esélyű miniszterelnök-jelöltnek ?
Ki a búbánatot érdekel egy ilyen alak, akit már mindenhonnan elhajtottak, és most néhány valóságtól elrugaszkodó, eddigi kényelemhez foggal-körömmel ragaszkodó levitézlett politikus által összetákolt játszótéri homokozóban építgetheti a homokváracskáját, amit minden arra járó kutyus lepisil, és a szél is szanaszét hordja ?
Értelmes embernek hogy juthat eszébe, hogy az ország veetésére készülő, a szoclib banda által itthagyok romok eltakarításának feladatával szembenéző emberek ilyen marginális szereplőkre akár pár perceet is elvesztegessenek ?
Nevezhetitek a jövendő miniszterelnököt bárhogy, minél jobban szidjátok, annál nyilvánvalóbb lesz az, hogy magatok milyen mélyre süllyedtetek annalk következtében, hogy lelketek mélyén elismeritek, hogy titeket is átvertek...
Hornék csak azért "hódoltak be", mert már zsebben érezték a győzelmet. Emlékeztetnék, hogy a Horn-Orbán vita az első választási forduló után került megrendezésre.
Mindaz, ami Magyarországon a választási kampányok idején a miniszterelnök-jelölti viták tárgyában történik, nehezen lenne elképzelhető az Egyesült Államokban vagy akár Nagy-Britanniában. Segolene Royal és Nicholas Sarkozy vitája a francia elnökválasztási kampány végén – újságírók jelenlétében - minden ízében előre szabályozottan, a francia vitahagyományok rendjébe illeszkedően zajlott. Ha valamelyik vitapartner netán ki akart lépni szerepéből, az újságírók azonnal emlékeztették őket, de időnként maguk a jelöltek tették ezt meg. Mondhatjuk persze, hogy az egy elnökjelölti vita volt, meg hogy az Franciaország, s ettől teljesen különbözik egy magyar miniszterelnök-jelölti viták hagyománya.
Valóban. Nekünk is van hagyományunk. Nevezzük ezt „kikényszerítési hagyománynak”. Magyarországon 1990 és 1998 között létezett ugyan valamiféle formális kormányfő-jelölti megméretési ceremónia, de a legesélyesebb jelöltek közötti páros vitát 1998-ban épp úgy kikényszerítették, ahogyan most Bokros Lajos is próbálja tenni. Ma már nyilván kevesen emlékeznek rá: a Horn-Orbán vita megrendezésének szükségességét (egy meglehetősen ellenálló közegben) a Fidesz holdudvarába tartozó civilek sajtóközleménye vetette fel először, s a közlemény nyomán olyan folyamatok indultak be, amelyek eredményeképp Horn és az MSZP behódolt. Azóta Magyarországon ez a hagyomány. Aminek voltaképp két eleme van: a/ a potens helyzetben lévő politikai erőhöz kell „folyamodni”; bizonyos feltételek teljesülése esetén a folyamodónak esélye van kikényszeríteni a számára kedvező opciót, a vitát.
A hagyomány, úgy tűnik erősen beépült a magyar demokrácia mindennapjaiba, mert szemmel láthatóan senki nem gondolja azt, hogy a „kényszerítéssel” elért vitával bármi baj volna. Ráadásul ma már ott tartunk, hogy ismét aggódni kell: egyáltalán lesz-e vita? Továbbra is a győzelemre esélyes párt belátására van bízva, hogy mi és hogyan történik majd. Rendkívül kétséges megközelítés azonban, ha a miniszterelnök-jelölti vitákat pusztán az aktuális erőviszonyok függvényeként értelmezzük. Ebből fakadóan kifejezetten téves úgy felvetni a problémát, hogy „biztos győzelme tudatában a Fidesznek és Orbán Viktornak egyáltalán mi szüksége van egy bárkivel létrejövő nyílt színi vitára”.
Nos – ismételten hangsúlyozhatjuk – ha a Fidesz és Orbán esetleg úgy is dönt, hogy nekik nincs szükségük vitára, annál nagyobb szüksége van erre Magyarországnak. S ez itt korántsem fennkölt szólam. A miniszterelnök-jelölti vita ugyanis nem csupán önmagáról szól, hanem egy demokratikus politikai alapintézményről. A rendszerváltás során kialakult intézményfelfogás szerint csak a parlament és a pártok számítanak valódi intézményeknek, ennél fogva nem ismer ilyen vitára vonatkozó normákat és a szabályokat. Ugyan kinek tűnik fel, ha a miniszterelnöki vitáknak nincsen szabályozott rendje, és ezáltal normarendszere, s e hiátus eredményeképp a magyar demokrácia – minden formai hasonlósága ellenére – távol áll a nyugati modellektől?
Most 54 féle adó van, Bokrost ezt 15-re csökkentené. Az állami újraelosztást a GDP 8-10%-ával csökkentené, ami nem kis adócsökkentést jelentene (kb. 2000-2800 milliárd Ft/év).
