Az anyagi lét egy dolog - a lelki élet - szerintem egy önálló "szféra". Vajon ki, hogyan "éli meg" Önmagát ? Hogy viseli el a lélek fájdalmát, az érzelmek befolyásoló erejét .... és mindezt - úgy gondolják - biokémiai reakciók hozzák létre ?
A brahmaniku/hindu kultúra alapja az Egyistenhit. Az, hogy ezt az Egy Istent milyen formában és hányban imádják(két forma, vagy több), az egyéni. A Rádha-Krisna formát biztosan ismered. Namost ennek a vallásnak az alapja, hogy a hívő visszaállítja elveszett kapcsolatát Istennel. Ez egyfajta lelki felkészítő rendszert is tartalmaz, lelkigyakorlatokat. Ezek központi része, a Múrti imádat.
A Múrtik imádatának is van egy standardja, és mikor valaki odamegy minden áldott reggel és száriban teszi ezt, akkor utána már nem megy haza átöltözni modernbe, hanem úgy megy dolgozni. Egyszerűen így élnek. Amúgy vannak akik nem követik, vagyis modern ruhába mennek templomba. Nincs vele gond, megtehetik. Mindenki a saját lelki gyakorlatait végzi, senki nem a másét. Aki komolyan csinálja, az a hiteles eredetit követi. Ha ezt kihagysz, azt kihagysz, az eredmény is olyan lesz.
Ha mindent kihagysz, akkor storci felfogásod lesz és azt sem érted, hogy a hindu szó nem a vallást meg nem a hívőt jelenti. Egy félreértésből adódóan maradt a híveken, Induson-túlit jelent. Eredetileg brahminizmus lenne, de az sem találó, mert nem mindenki bráhmana. Így egy életmód, egy filozófia, egy lehetőség, hogy valaki visszaállítsa elveszett kapcsolatát Istennel.
A keresztények nem sikeresek. Akkor lenne annyi hatalmuk, mint a hinduknak Indiában. Látod hiába szavazták meg a kasztrendszer eltörlését, hivatalosan nincs, gyakorlatilag van. Ugyanis az egy dolog, hogy nem tudják kezelni a kaszt-bráhmanák hülyeségeit, mégis annyira beleívódott a szokásokba, hogy nem tudnak kilépni belőle, valamint a Védák alapjai is a kasztokra épülnek, csak éppen nem öröklődési jogon, hanem megvalósítási alapon.
Valamint nézd meg, hogy azért a keresztény papok ma is úgy öltöznek, hogy Te nem akarnál úgy. A papok és a hívek világa nagyon távol áll egymástól. A hinduknál ez egy természetes közelségben maradt meg.
Igen, ha a kultúra és a vallás nem szétválasztható. Szellemiségében mindig szétválasztható, de a vallások egyben kultúraformálók is. Kérdés, honnan nézzük. Ha az európai felvilágosodás szemszögéből, akkor a ruhaviselet érdektelen. Ha a hinduizmus egyetemes vallás, akkor nem szabad indiainak öltözni, mert azzal a lokális jelleget hangsúlyozod, mintha a hinduizmus istenei csak Indiában lennének érvényesek.
A kereszténység azért lehetett sikeres, mert szakított a lokális hagyományokkal, azaz a júdaizmus kötött kereteivel.
Az egy dolog, hogy nekem közöm nincs(szerinted), de hogy Neked mennyi közöd lehet hozzá, azt százalékos arányban nem tudnám kifejezni, mert egész számban szokás inkább százalékozni.:)
Namost ennyi százaléknyi gyakorlattal, Te milyen tapasztalatokkal is rendelkezel? Az, hogy olvastál valamit, az itt nem fontos, mert a hinduságot csinálni kell, nem dumálni szentem.:)
Igen, ez a "saját kultúra" lényeges pont. Számomra az a furcsa, hogy ha hindu lesz, akkor egyből indiai ruhát is visel, meg olyan ételeket eszik ésatöbbi. Pedig a "hinduság" nem feltétlen "indiaiság", ahogy ha szembejön velem egy buddhista, az sem sárga köpönyegben lesz, hanem olyan ruhában mint én.
Nem. Ugyanis a Haza az nem az, ahol be vagy jelentve lakcímkártyailag.:)
A Haza az a lélek eredeti otthona. Na oda egy életen belül csak egyszer tér meg valaki, mert mégegyszer nincs rá lehetőség. Ugyanis a visszaállított kapcsolat nem szűnik már meg, ha rendesen hazamentél, nemcsak kamuból.:)
Mikor valaki így hazament, utána mehet más vallásba, átkeresztelkedhez, izé, nem tud kétszer haza menni, mert már elsőre is otthon volt. Más kérdés, hogy aki rendesen Haza-megy, az nem megy más vallásba, mert minek.
Nem arról volt szó, hogy mit idéztem, hanem arról, hogy amire emlékeztem, Te olvastál róla, mert ha nem, akkor özönvíz előtti is lehetett volna. De 2008-asnak nevezted meg.
Karmikus. De nem ez a lényeg. Mert az, hogy én tudom, hogy miért születtem ide, nem jelenti azt, hogy ne találhatnám meg a helyem a hindu vallásban, ha a keresztény közegbe születtem bele.
Ráadásul pont azért születtem ide, amiért hindu is lettem. Van mikor úgy kell hindunak lenni, hogy nem kaszt-bráhmanáktól vagy körülvéve, mert az árt az egészségnek bizonyos helyzetben;)
Nem írtam ide az előbb, mert nem tudom belinkelni. De olvastam Poppernek az egyik levelét, amit egy olyan nőnek írt, akivel anno *egy mesterhez* jártak. És dícsérte a nő kitartását, hogy ő végig bírta csinálni, amit ő nem. A nő azt hiszem eltávozott épp és a búcsúztatására írta azt a levelet. Hát ennyi.
Azt meg, hogy krisnás vagyok, Te állítod, én nem. De mint tudjuk, Te nagyon értesz hozzá, hogyan kell komplett bemesélni valakinek egy komplex gyereket úgy, hogy még komplikáció sem lép fel közben. Na cuncika ragozzál tovább.:)
Ugye most veszekszünk, mert akkor idekészítem az ebédet, meg a vacsit is. Le ne késselek.:P
Ott még mindig így járnak. Szükséges a vallásfilóhoz. Nagyon mélyen kell benne lenni, élni, hogy értsd miért van rá szükség. Azért is maradt fenn.