A "Lélek" létezését régóta kutatja az emberiség - ahogyan az agyműködésel is ezt teszi. Vajon hol állunk tudományos szinten és mi a vallások álláspontja?
'Gautama Tana, szellemi út, az anyaggal ezért nem foglalkozik , lévén hogy a valóság szellemi termék, nem foglakozik a kohásszal sem a kohászattal, de mindig hangsúlyozza az oksági rendszert .. ami okán alakítható.. alakul a valóság. Akár ahogyan az ércből, kapa lesz . Így lehet a születettből buddha-tudatú egyed
Szellemiség az az információ halmaz, amit magadévá téve rajta keresztül látod, tapasztalod a valóságot, mint egy szemüvegen keresztül
A tudatossággal az a gond hogy képes vagy a szellemiségek különböző szintjére helyezkedni.
A „teremtményi” állapot kiábrándítón bárgyú a maga primitív egyszerűségével, kiszolgáltatott.
Az „isteni” magányos és unalmas, ahogy tologatod a figurákat, a lét élmény kedvéért, csak az akarat.
A „buddhai” az valóban középút, de sajnos még mindig nem elég elterjedt, oksági rendszer.
Van szellemi evolúció, különben sosem lett volna biológiai sem ...
vissza nincs ki küldjön mint .. magad a "mégsenje".
HA így értem ekső körben születsz szöled.. környezet akaratából..
második nak azt nevezhetjük, he nem halunk bele a helytelen gondolkodásba... s megpróbáljuk, értelemmel élni az életet a valóság szabályai szerint nem keszűkítve azt a kultúra információira. Ez valójában a tudatosodás útja .. a 'elme' fejlődése.
Innentől világos, miért kellett kétszer születni mindenkinek.
Mert az első születéskor nem csak közös akarat lehetett, de ha mégegyszer, az eredendő tapasztalások után saját akaratból is születünk, akkor nincs kényszer és erőszak a háttérben. Gyorsításként és bizonyságul elófordul azokkal, akiknek a második születése hiányzik, hogy elmennek a határig és visszajönnek, vagy visszaküldik őket teljesíteni a második kört. Tehát, hiába vágyom menni a vágy nem elég.
Ez kétesélyes dolog. lehet, hogy valamilyen (általunk valójában nem ismert formában), vonatkozásban Isten "képmásai" vagyunk, azonban szerintem ez csak szimbolikus értelemben lehet igaz - Isten valódi mibenlétét "formáját" valószínűleg elképzelni sem tudjuk.
Szerintem az emberi agy a magzati élettől kezdve tárol - minden megismert dolog bekerül a memóriába. Az emberi agy képes arra, hogy a megismert dolgokat úgykapcsolja össze (!), hogy abból egy valójában nem létező dolog jön létre. De nem képes olyan dolgokat (fantáziaként sem) "létrehozni", aminek valahol a memóriában nincs egy alapja. Tehát el tud képzelni 10000 utast szállíító űrhajót, Ufót, ami emberhez hasonló, és olyant, ami amorf, nem emberi alakzat...........Azonban mindennek van egy memorizált alapja. Nem tudsz olyan dolgot elképzelni, ami minden alapot nélkülöz.........
Igaz, van ott a kezdetekkor, amikor az emberke még igen icipici és nincs neki agya, valami átmeneti állapot a fogantatás és az agyasodás között, Erre gondoltál?
Isten Embernek teremtett minket, (bár maga képére formált), de nem önmásolgató/önépítgető/önfejlesztgető robotnak. A tudás átadása nem bűn, hiszen barnilyen hatamas isteni teremtő tudással rendelkezzék valaki, ha nincs kinek megmutatnia, semmit nem ér a beképzeltség. A legnagyobb Istennél is az a minimum, hogy önmagán kívül kell helyezkednie, hogy megosztódják a tudás, de ennek az az ára, hogy időszakonként minden elpusztul el kell pusztulnia, ha megint önmaga akar lenni és nem csak egy kiterjesztés. Tehát Isten pici, a lelkivilág hatalmas, de múlandó, bárhogy szeretné Isten megmenteni.
"Visszatérhetünk ahhoz a kérdéshez, hogy mi értelme van annak, hogy folyamatosan gondolkodunk. A memetikai válasz nagyon egyszerű és kézenfekvő. A mémek célja, hogy megragadjanak az ember agyában, illetve hogy elérjék, hogy másolódjanak. Ez pedig a leghatékonyabban úgy sikerülhet nekik, hogy újra és újra felidéződik az adott mém az agyban, ez az ismétlés elősegíti, hogy az információ elmélyüljön az emlékezetben. Másrészt az a mém, amelyik újra és újra előbukkan, nagyobb eséllyel fog másolódni."
"A memetika Richard Dawkins elmélete alapján 1976-ban született (proto-)tudomány. Az elnevezés a mimézis (utánzás) és a genetika (örökléstan) szavak kombinációjából ered. A memetika elméletének híveit nevezik memetikusoknak.
Dawkins elmélete szerint mindenkiben több tízezer[forrás?] aprócska kulturálisinformációs csomag (mém) található, melyek igyekeznek reprodukálni és örökíteni magukat.
Az azóta tovább fejlődött elmélet szerint az emberi tudat összessége nem más, mint az agyunkban megtelepedett és folyamatosan cserélődő mémek sokasága."
Az univerzumban mnden kész. Ehhez képest beleteszünk egy embernek nevezett valamit, és elíndítjuk végtelenszer ugyanazon az úton. A hatásokra adott reakciók az elérendő végcél érdekében simán programmozhatók, de az is megoldható, hogy a végtelen felkínált lehetőség közzül találomra, azaz véletlenszerűen kapja a reakciót. Nem olyan bonyolult az élet.
Egyszer találkotam olyan elmélettel, amely ismerte a lélek súlyát meg a formáját, aztán találkoztam olyan elmélettel, amelyik tagadja létezését és találkoztam olyan elmélettel, amely az anyagi való létezését vonja kétségbe.
Nem. A gondolkodásunk nagyon is "röghöz kötött". Azaz függ: az agyunk adottságaitól (születési adottságok), - függ az élet során tapasztaltaktól és tanultaktól, - függ egy genetikai adottságtól, - függ az idegsejtektől és az agyműködési adottságaitól,- és alapvetően függ attól, hogy az élet során mit ismersz meg. (A "fantázia" csak megismert dolgok átalakítása, elképzelése - de nem tudsz olyant elképzelni, aminek ne lenne a megismert dolgokban alapja.)
Szabadság? Inkább utánzás. Tudjak úgy repülni, mint a madár, úgy futni, mint a gepárd, olyan hajam legyen, mint a libafos, stb...mert most ez a divat, a másolásos önmegvalósítás.
Ha azt kivesszük a kosárból, hogy az ember agytekervényei nagyjából azonosan működnek, persze mindíg van pár kiválasztott művész, alkotó, tudós és egyéb gondolkodó, akik extra lehetőséget kaptak, akkor is ott van még az időkorlát, és az ismert szavak mennyiségének korlátja. Meg bármennyire akarsz a neked tetsző témánál maradni, eszedbe jut a gyerek, akinek enni kéne adni. Van számtalan egyéb korlátozó tényező, aztán amikor végre találtál olyan témát, ami érdekes, megéri emergiát fektetni az átgondolásába, akkor szembesülhetsz vele, hogy már valaki szó szerint ugyanazt kigondolta, leírta és meg is valósította. Ha más irányból rágod meg, mire átérsz rajta, ott van előtted egy másik rágódó.
Azért hajrá, a lelkesedés értékelendő, jobb, mint a fásultság.
Honnan gondolja a kedves, hogy szabad gondolkodást kapott? Benne van a Bibliában, talán? Egyéb körülmények annyifelé módosítják akár egy gondolat irányát, hogy azt el sem tudja képzelni.
