Az utóbbi időkben egyre több templomban jelenik meg a misézésnek ez a hagyományos formája - leginkább magyarországon, helyenként mondhatni hatalmas "reklámmal" fűszerezve.
Noha ez a forma nem tiltott, sőt az utóbbi időben nyilvánosan is megerősítetté vált a pápa részéről az ilyetén szertartások végzése, valójában a háttérben egy hatalmas aknamunka folyik. A cél az 1962-1965-ig tartó II. Vatikáni Zsinat eredményeinek lerombolása, és az az előtti hagyományok teljeskörű visszaállítása.
A Tridenti szertartású misében a pap a híveknek "háttal" misézik, latin nyelven, és a hívek áhítattal hallgatják, figyelik az évszázadok alatt gyönyörűvé kikristályosodott műalkotást, ami valóban a legméltóbb amit Istennek lehet adni. A reformáció után ez egyeduralkodó lett, és egyre hidegebbé, idegenebbé vált, s kiveszett belőle a lényeg: az élet, ill. a közösség egybetartozásának érzete. A Vatikáni Zsinat ezen akart komolyan változtani, s a híveket tevékeny és tudatos részvételre kívánja ösztönözni a liturgikus cselekményekben.
A visszarendeződés erői már a Zsinat alatt megjelentek Lefebvr püspök (és csoportjának) személyében, aki több határozattal (ökumenizmus, vallásszabadság, liturgia, püspöki kollegialitás) nem értett egyet és egyedüli püspök volt aki nem írta alá a Zsinati dokumentumot (több mint 2000 püspök ellenében). A mozgalom az évtizedek alatt szélesedett és az utóbbi években magyarországon - egyes egyházzenei körök (Gregorián zene) felöl - egyre nyíltabban hangoztatja jogosultságát.
A topik azt kívánja vizsgálni, hogy hazánkban ill. a világon hol tart a mozgalom, ki mit tud és gondol róla, hol okozott ez már gondot (pl. a plébánosnak), vagy hol népszerű és széleskörűen elterjedt. Természetesen a mozgalom elkötelezett hívei sincsenek kizárva a véleményalkotás alól.
Ennek a topiknak NEM témája az istenhit és a keresztényellenesség!
A cél az 1962-1965-ig tartó II. Vatikáni Zsinat eredményeinek lerombolása, és az az előtti hagyományok teljeskörű visszaállítása.
Ez így önmagában badarság. Meg vannak az okai, hogy a zsinatot miért kritizálják, és egyértelműen nem úgy, mint ahogyan az Úr/Hölgy itt be tetszik állítani. Ugyanis a probléma a zsinat kétértelműségében rejlik, amelyet mind progresszivista mind tradicionalista szempontok szerint is lehet értelmezni. És ne tessék elfeledni: egyik sem uralkodó nézet jelenleg, pápánk az aurea mediocritas elvét vallja ebben is. A liturgiareform több gondot okozott, mint hasznot, a liturgikus visszaélések terén:
A Tridenti szertartású misében a pap a híveknek "háttal" misézik, latin nyelven, és a hívek áhítattal hallgatják, figyelik az évszázadok alatt gyönyörűvé kikristályosodott műalkotást, ami valóban a legméltóbb amit Istennek lehet adni.
A reformáció után ez egyeduralkodó lett, és egyre hidegebbé, idegenebbé vált, s kiveszett belőle a lényeg: az élet, ill. a közösség egybetartozásának érzete.
Most meg kéne tennünk, hogy végre eldöntsük, mi áll a középpontban: mi vagy Isten.
Mennyire ˝hideg˝ez a szentmise ebből a szempontból is kitűnik:
A Vatikáni Zsinat ezen akart komolyan változtani, s a híveket tevékeny és tudatos részvételre kívánja ösztönözni a liturgikus cselekményekben. A visszarendeződés erői már a Zsinat alatt megjelentek Lefebvr püspök (és csoportjának) személyében, aki több határozattal (ökumenizmus, vallásszabadság, liturgia, püspöki kollegialitás) nem értett egyet és egyedüli püspök volt aki nem írta alá a Zsinati dokumentumot (több mint 2000 püspök ellenében).
Tridentine Missa Cantata (Sung Latin Mass) for the Last Sunday after Pentecost
Missa Cantata, or sung Low Mass, offered on the Last Sunday after Pentecost at the Roman Catholic Parish of St. Nicholas of Chardonnet in Paris, France. This is the Eucharistic liturgy of the Roman Rite of the Catholic Church celebrated according to the 1962 Roman Missal (Missale Romanum), also commonly referred to as the Tridentine Rite, or Tridentine Mass, or Tridentine Latin Mass, or Old Latin Mass, or classical Latin Mass, or Traditional Latin Mass (TLM). A "missa cantata" is an approved form of celebration of the Traditional Roman Rite of Mass which serves as a compromise between a Low Mass (which involves no music or incense, by definition) and a Solemn High Mass (which has strict instructions and requirements for celebration that cannot be met in many parishes). For more information, please read this fine article in the 1913 Catholic Encyclopedia: http://www.newadvent.org/cathen/09790b.htm The texts of the Latin prayers, and English translations of the same, which are common to every Traditional Latin Mass can be found here: http://www.sacred-texts.com/chr/lmass/ord.htm
A teológiai szakértők részéről mindenfelől elhangzott már, hogy a zsinat után nem egy reformnak, hanem egy forradalomnak lehettünk tanúi. Egy evangélikus szociológus, Peter L. Berger professzor is kitart ezen véleménye mellett, amihez még hozzáteszi: „Ha egy olyan, velejéig gonosz szociológust választott volna az Egyház tanácsadóul, akinek egyetlen szándéka lerombolni a katolikus közösséget, az sem végezhetett volna jobb munkát.” Dietrich von Hildebrand professzor még nyíltabban fejezte ki véleményét: „Való igaz, hogy ha C.S. Lewis ‘The Screwtape Letters’ című művéből választották volna ki az egyik gonoszt, hogy rombolja le a liturgiát, még ő sem tudta volna ezt a munkát jobban elvégezni.” --------------------------
A szakértők (periti), akik a szöveget megfogalmazták, oly módon akarták felhasználni az általuk alkotott kétértelmű kifejezéseket, amiről a pápának és a püspököknek fogalmuk sem volt. Az angol bíboros figyelmeztette a zsinati atyákat, hogy a szakértők olyan szöveget alkottak, amit „mind ortodox, mind pedig modernista értelemben is lehet értelmezni”. Bevallotta, hogy aggodalom tölti el a szakértőkkel kapcsolatban, és attól fél, hogy megszerzik majd a hatalmat a szöveg értelmezéséhez. „Isten óvjon attól, hogy ez bekövetkezzék!” – kiáltott fel – és mégis bekövetkezett. -----------------------
A dosszié
De mi is történet valójában? Egy igen ismert római pap egy olyan dokumentum birtokába jutott, amely szerinte világos bizonyíték volt arra, hogy Bugnini szabadkőműves. Ezt a dokumentumot a fent említett pap egy bíboroson keresztül eljuttatta a pápához, azzal az üzenettel, hogy ha a Szentatya nem lép valamit, ő kénytelen lesz lelkiismereti okok miatt publikálni azt. Ekkor történt, hogy a pápa gyakorlatilag száműzte az érseket.
A „La Riforma Liturgica” című könyvében Mons. Bugnini azt írja, hogy sohasem tudta meg egész biztosan, hogy a pápa miért szánta rá magát egy ilyen drasztikus és váratlan lépésre, annak ellenére, hogy „érthetően igen sok ajtón kopogtattam, minden szinten, amikor ez az aggasztó esemény bekövetkezett”. Azt megtudta, hogy „egy magas rangú bíboros, aki egyáltalán nem volt elragadtatva a liturgikus reformtól, elárulta, hogy létezik egy dosszié, amit ő maga látott is a pápa íróasztalán (talán ő maga tette oda), és amely bizonyítékokkal támasztotta alá a Mons. Bugnini és a szabadkőművesség közötti kapcsolatok meglétét”. Én is csak ezt írtam le a könyvemben, semmi többet. Csupán a tényeket. Megismétlem, tehát: VI. Pál pápa azért bocsátotta el Bugnini érseket, mert úgy hitte, hogy szabadkőműves. --------------------
A tények
Az is sokatmondó, hogy a Vatikán soha nem mondott semmit arról, miért is mozdította el hivatalából az érseket, annak ellenére sem, hogy Bugnini elmozdítása nagy port kavart. Sőt, az érseknek a szabadkőművességgel való állítólagos kapcsolatait sem cáfolta soha a Szentszék. Ha ilyen kapcsolatok nem léteztek volna, elég szégyenletes lenne a Szentszék részéről, hogy a felmentéssel kapcsolatban lábra kelt híreszteléseket nem cáfolta meg egyetlen szóval sem, megvédve ez által az érsek becsületét.
Kapcsolatba léptem azzal a pappal, aki eljutatta a „Bugnini-dossziét” a pápa asztalára, és kértem, hogy tegye nyilvánossá a dokumentumot. Ezt válaszolta: „Nagyon sajnálom, hogy nem tehetek eleget a kérésének. A titok, amely a feljelentést övezi (és amelynek következtében Mons. Bugnininek mennie kellett) szigorúan bizalmas titok, és annak is kell maradnia. Sok oka van ennek. A tény, hogy az említett monsignore-t azonnal felmentették hivatalából, legyen elég. Ugyanis ez azt tanúsítja, hogy a bizonyítékok egyértelműek voltak.”
Én személy szerint nagyon sajnálom, hogy Bugnini érsek esetleges szabadkőműves kapcsolatairól egyáltalán beszélni kezdtek, ugyanis ez elvonja a figyelmet a liturgikus forradalomról. A legfontosabb kérdés nem az, hogy Bugnini szabadkőműves volt-e vagy sem, hanem, hogy a szentmise, ahogyan azt ma bemutatják a templomokban, hatékonyabban emeli-e fel a hívek értelmét és szívét Istenhez, mint a zsinat előtti rítus vagy sem? A régi rítusú szentmise, Faber atya szavaival élve „a legszebb dolog az egek innenső oldalán”. Már maga a gondolat is, hogy ezt a szentmisét a huszadik század embere valami jobbal helyettesítheti, egyszerűen nevetséges – ahogyan arra Dietrich von Hildebrand is rámutat.
forrás: www.katolikus-honlap.hu (részletek egy cikkből, amit a könyvát második fiókjában lehet megtalálni, "Hogyan esett szét a liturgia – a Bugnini-rejtély - írta: Michael Davies" címmel)
Most végiggondolva, a visszarendeződés és az összerendeződés majdnem ugyanazt jelenti. Majdnem. Azonnal arra gondoltam, hogy csak akkor lehetséges össze/visszarendeződni, ha valami szétszéledt... Bizonyos honlapokon meg olyat is lehet már olvasni, hogy a NOM teológiailag is kétes... De azt már én is láttam, hogy a magyar fordítás majdnemhogy "kontár". (pl.: Pro Vobis et pro Multis--> Értetek és mindenkiért - a sokakért helyett -- javították)
"Úgy látom, a tridenti mise pártolói csak úgy tudnak érvelni a tridenti forma mellett, hogy a mai mise kritikája mellé odateszik, hogy bezzeg a tridenti misében."
Ez valóban gyakori (hibás) érv, mert a mai mise középszerű, vagy egyenesen szabályellenes végzését hasonlítja össze a tridenti forma tökéletes végzésével. Éppen ezt akartam elkerülni azzal, hogy szöveget a szöveg mellé tettem, és jóindulattal feltételeztem, hogy a celebráns mindkettőt méltón végzi.
"Azt gondolom, a Szentmise áhítata nem függ a kánon szövegétől."
Attól függ, mit értesz áhítat alatt. Ha azt, hogy a celebráns tudatosan, átéléssel végzi a liturgiát, akkor igazad van. Ha azt, hogy a nép tudja és átéli, mi történik az oltáron, akkor valószínűleg egyénfüggő, hogy kinek melyik forma segít ebben jobban. De én arra céloztam, hogy pusztán a két szöveget egymás mellé téve, a Római kánon sokkal mélyebb lelkületet sugall, mert maga a szöveg sokkal alázatosabb Isten iránt, mint a II. kánoné. Ráadásul ez független a tridenti rítustól, hisz mindkét kánon szerepel a NOM-ban. (Erre vonatkozott a kritikám, hogy akkor miért végzik szinte mindig csak a II.-at, jó kis minimalista módon, több általam ismert helyen a legnagyobb ünnepeken is. Persze cserébe a prédikáció jóóó hosszú.)
"A tridenti mise egy erős miszticizmusba hajlik. (...) Ebből fakad, hogy a jelenlevő igyekszik "elfoglalni magát" vagyis pl. rózsafüzért végez a mise alatt."
A mondat első fele vitán felül igaz, ezt a tridenti misére járók kifejezett előnynek tarják, elvégre az Átváltoztatás, Krisztus keresztáldozatának jelenvalóvá tétele (ami ráadásul se nem megismétlése, se nem kiegészítése az egyetlen keresztáldozatnak) a katolicizmus talán legmisztikusabb hitigazsága.
A mondat második fele is igaz lehet, de lehet vitatkozni róla, hogy ez feltétlenül rossz-e. Nem biztos, hogy a Szentmisébe bekapcsolódni csakis a miseszövegek értésével, végiggondolásával, és rájuk adott válasszal lehet. Igaz ugyan, hogy a mai miserítus ezt sugallja, de valójában egy ilyen mélységű lelki eseményen, mint a Szentmise, a részvétel több síkon lehetséges. Lehet, hogy valaki az áhítatát, Isten imádatát, a Neki való hódolatot - ami a Szentmise egyik, ha nem a legfontosabb célja - legmélyebben épp egy magánimában tudja kifejezni. Ő a magánimáját teszi hozzá az Atyának felajánlott adományokhoz (ahogy jelképesen a perselyezés is ahhoz tevődik hozzá, azért csinálják felajánláskor). Eközben meg vannak, akik a dialógusos részeket megszokva, bebiflázva csak gépiesen válaszolgatnak, miközben valami teljesen világi dolgon jár az eszük. Pont ugyanaz az érvem, mint Neked a kánon kapcsán: a lelkület nem függ szorosan egy kötött forma betartásától.
Azonban a második tagmondat sehogyan nem következik az elsőből! Ha valaki nem azért végez magánimádságot a mise alatt, mert ezt érzi a legértékesebbnek, amit a maga részéről adni tud a hódolat jeleként, hanem tényleg azért, hogy "elfoglalja magát" unalmában, akkor az nem azért van, mert a szertartás misztikus, hanem azért, mert halványlila dunsztja nincs arról, hogy mi történik a Szentmisében, és neki miért kell azon részt vennie... magyarán hitoktatási hiba.
"Én örömmel végzem a jelenlegi liturgiát, igyekszem átélten végezni. (...) szívesen használom a különleges kánonokat, (...) használom a római kánont is."
Ennek csakis örülni tudok. Sose állítottam, hogy a mai rítust nem lehet méltón végezni, csak azt, hogy a régi mintha jobban rávezetne a Szentmise mélységeinek átélésére. Ezzel persze nem kötelező egyetérteni.
Viszont megint szépen vitatkozgatunk tridenti rítus pro és kontra síkon, miközben a topiknyitó többször elismételte, hogy nem magával a rítus létével van baja, hanem egy bizonyos - vélt vagy valós - visszarendeződési folyamattal, amit azonban nem definiált pontosan, hogy mit ért alatta. Atya, Te látsz ilyesmit az egyházban? Olyan visszarendeződést, ami (1) kötelező érvényű, nem csak opcionális, mint a tridenti mise, (2) megítélésed szerint rossz, helytelen lépés, és nem csak a vadhajtások időnként szükséges nyesegetése?
Azt gondolom, a Szentmise áhítata nem függ a kánon szövegétől. Lehet a ketteset is átéléssel végezni, lehet a római kánont ias összecsapva elmondani.
Úgy látom, a tridenti mise pártolói csak úgy tudnak érvelni a tridenti forma mellett, hogy a mai mise kritikája mellé odateszik, hogy bezzeg a tridenti misében. Való igaz, hogy vannak helyenként meg nem engedett próbálkozások a mai liturgiában. De döntő többségében méltóan végzik. És vajon miért van az, hogy sok idős atya, aki a tridenti formán nőtt fel, sőt papságának első idejében azt végezte, nem akar visszatérni a tridenti formához. Nyilván megtalálta az értékét a mai misének.
Biztosan voltak eltérések a formától a régi időben is. (lehet, érdemes lenne ilyen szemmel kutatni pl. püspöki levéltárakban) Mi a különbség? A mai technikai eszközök által ezek a próbálkozások, érdekességnek tűnő dolgok pillanatok alatt körbe szaladnak a világban, egyesek botránkoznak, mások bátorítást éreznek újabb próbálkozásoknak. Régen az ilyen esetek szűk körben maradtak és gyorsan elhaltak.
Miben érzem én a lényeges különbséget? A tridenti mise egy erős miszticizmusba hajlik. Valami történik ott elől, titokzatosan, csendesen, ha nem teszek erőfeszítést, nem hallom, érteni meg alig, hacsak nincs arra késztetésem, hogy fordításban kövessem. Ebből fakad, hogy a jelenlevő igyekszik "elfoglalni magát" vagyis pl. rózsafüzért végez a mise alatt. Van egy hívő nálunk. Rendre későn jön. (ugyebár a tridenti mise "érvényes" volt a felajánlásra érkezve is) Függetlenül attól, hol tart a mise, nem csak a bejáratnál hajt térdet, hanem a pad mellett, ahova be akar ülni letérdel, és még imádkozik. Vagyis nem a liturgiába kapcsolódik be, hanem saját imáját végzi. Pedig a Szentmise közösségi Istentisztelet. Persze ez nem általános, de az ilyen jelenségre nagyobb az volt esély.
Én örömmel végzem a jelenlegi liturgiát, igyekszem átélten végezni. (sajnos nem mindig sikerül) Ha olyan téma kerül elő a Szentírásban, akkor szívesen használom a különleges kánonokat, mert sokat mondanak. Nagy ünnepeken használom a római kánont is. És nem vágyom a tridenti rítus mélyebb ismeretére, használatára.
A felajánláshoz hasonlóan ütős a különbség a tridenti misében kizárólagosan alkalmazott Római kánon és a NOM-ban szinte mindig alkalmazott II. kánon között. Az egyik Istenhez, a Mindenhatóhoz, alázatos könyörgő lelkületben szól, a másik meg nem tűnik meghatóbbnak annál, mint amikor a boltban felsorolja az ember, hogy kérek szépen egy kiló kenyeret, egy üveg bort, ja és ha nem nagy baj, még egy liter tejet is... érdemes felfigyelni a sok felszólító módú mondat töretlen, alázatot és Isten dicsőítését csak nyomokban tartalmazó sorozatára.
Pedig a Római kánon a NOM könyvben is benne van kisebb csonkításokkal, de szinte soha nem mondják, merthogy jaj, hosszú, nem bírják a hívek... Na persze a 30 perces prédikáció az mehet, az nem terheli a híveket... Aki nem tudná, a kánon a Szent vagy ... Hozsanna a magasságban után kezdődik:
*** II. kánon a mai misekönyvben ***
Valóban szent vagy, Istenünk, minden szentség forrása. Kérünk, szenteld meg ezt az adományt, áraszd le rá Szentlelkedet, hogy számunkra a mi Urunk, Jézus Krisztus teste és vére legyen. Ő mielőtt önként átadta magát a szenvedésre, kezébe vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, tanítványainak adta, és így szólt:
Vegyétek, és egyetek ebből mindnyájan, mert ez az én testem, mely értetek adatik.
A vacsora után ugyanígy kezébe vette a kelyhet is, majd ismét hálát adott, odaadta tanítványainak, és így szólt:
Vegyétek, és igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé. Ez a vér értetek és sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.
Íme, hitünk szent titka.
Halálodat hirdetjük, Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat, amíg el nem jössz.
Ezért Fiad halálának és feltámadásának emlékét ünnepelve, felajánljuk neked, Istenünk, az élet kenyerét és az üdvösség kelyhét, és hálát adunk, mert arra méltattál minket, hogy színed előtt állhatunk és szolgálhatunk neked. Kérve kérünk, gyűjtsön egybe a Szentlélek mindnyájunkat, akik Krisztus testében és vérében részesülünk. Viseld szíveden, Urunk, Egyházad sorsát az egész világon, tedd tökéletessé a szeretetben N. pápánkkal, N. püspökünkkel és az egész papsággal együtt.
Emlékezzél meg a feltámadás reményében elhunyt testvéreinkről, és mindazokról, akik irgalmadban bízva távoztak el a világból; bocsásd őket szent színed látására. Könyörülj, kérünk mindnyájunkon, hogy Isten anyjával, a Boldogságos Szűz Máriával, a szent apostolokkal és minden szenttel együtt, akik a világ kezdete óta kedvesek voltak előtted, részesei lehessünk az örök életnek, és dicsőítve magasztaljunk téged, Jézus Krisztus, a Te Fiad által.
Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön-örökké. Amen.
*** Római kánon az 1962-es formában ***
Tehozzád azért, kegyelmes Atya, a mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által esedezve folyamodunk, és arra kérünk Téged, hogy vedd birtokodba, és áldd meg ezeket az adományokat, e köteles adónkat, ezeket a szent és szeplőtelen-tiszta áldozati ajándékokat,
melyeket mindenekelőtt a Te szent katolikus Egyházadért ajánlunk föl, hogy neki békét adjál, hogy megőrizzed, egységben tartsad és vezéreld az egész földkerekségen, a Te szolgáddal, N. pápánkkal, N. főpásztorunkkal és minden igazhívővel együtt, valamint mindazokkal, akik a katolikus és apostoli hitért buzgólkodnak.
Emlékezzél meg, Uram, a Te szolgáidról és szolgáló leányaidról…, és minden itt körülállóról, kiknek hitét Te megvizsgáltad, és tudod, hogy magukat fenntartás nélkül átadják Neked, akikért bemutatjuk, vagy akik Neked bemutatják ezt a dicsérő áldozatot, önmagukért és övéikért, lelkük váltságára, üdvük és sértetlenségük reményében, s amit fogadtak, már teljesítik is Neked, örökkévaló, élő és igaz Istennek.
Most pedig közösségükbe lépünk, és emléküket tiszteljük mindenekelőtt a dicsőség és mindenkor Szűz Máriának, a mi Istenünk és Urunk, Jézus Krisztus szülőanyjának, és Őutána Szent Józsefnek, ugyanazon Szűz jegyesének, a Te boldog apostolaidnak és vértanúidnak: Péter és Pál-, András-, Jakab-, János-, Tamás-, Jakab-, Fülöp-, Bertalan-, Máté-, Simon és Tádé- Linusz-, Klétusz-, Kelemen-, Xisztusz-, Kornéliusz-, Ciprián-, Lőrinc-, Krizogonusz-, János és Pál-, Kozma és Damjánnak valamint minden szentjeidnek; kiknek érdeméért és könyörgéséért engedd meg, hogy minden dolgunkban a Te oltalmazó segítséged legyen erősségünk. Ugyanazon Krisztus Urunk által. Amen.
Azért ez áldozati adományt tőlünk, szolgáidtól, és házadnak mind egész népétől, Urunk, kérünk, megengesztelődve fogadd; rendezd el a Te békédben napjainkat, és rendeld el, hogy az örökké tartó kárhozattól megmenekedjünk, s kiválasztottaid nyájába számláltassunk. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.
Az adományokat pedig Te, ó kegyes, Isten, kérünk, tegyed mindenek fölött áldottá, törvényed szerint elfogadottá, Magadhoz méltóvá, lelkivé, és Előtted kedvessé, hogy számunkra Testévé és Vérévé váljék szeretett Fiadnak, a mi Urunk Jézus Krisztusnak,
ki szenvedésének előestéjén szent és tiszteletreméltó kezébe vette a kenyeret, szemét az égre emelte, az Istenhez, mindenható Atyjához, Tehozzád, és Neked hálát adva áldást mondott, tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek, és egyetek belőle mindnyájan,
mert ez az én testem.
Hasonlóképpen a vacsora után szent és tiszteletreméltó kezébe vette ezt a csodálatos kelyhet, Neked hálát adva ismét áldást mondott, tanítványainak adta, és így szólt: Vegyétek, és igyatok belőle mindnyájan,
mert ez az én véremnek kelyhe, az új és örök szövetségé, a hitnek titka, mely kiontatik értetek és sokakért a bűnök bocsánatjára. Valahányszor ezt cselekszitek, az én emlékezetemre cselekedjétek.
Ezért tehát megemlékezünk, Urunk, mi, a Te szolgáid, és velünk együtt a Te megszentelt néped, ugyanazon Fiadnak, Krisztus Urunknak boldogságszerző szenvedéséről, halálba való feltámadásáról, és egyúttal dicsőséges mennybemeneteléről is; és megemlékezve bemutatjuk csodálatos Fölségednek a Te Magad javaiból és ajándékaiból e tiszta áldozatot, e szent áldozatot, e szeplőtelen áldozati adományt, az örök életnek megszentelt kenyerét, és az üdvösségnek kifogyhatatlan kelyhét.
Nézzél le rá jóindulatú és derűs tekintettel, és méltóztassál elfogadni azt, miképpen elfogadtad egykor igaz szolgádnak, Ábelnek ajándékait, azután Ősatyánknak, Ábrahámnak áldozatát, és amit főpapod Melkizedek ajánlott föl Neked: ama szent áldozatot, szeplőtelen adományt.
Esedezve folyamodunk Hozzád, mindenható Isten, rendelt el, hogy szent Angyalod keze elvigye áldozatunkat a mennyei oltárra, isteni Fölséged színe elé, hogy mind, ahányan erről az oltárról részesedvén magunkhoz vesszük Fiadnak szentséges Testét és Vérét, a mennyei áldás és kegyelem bőségével elteljünk. Ugyanazon Krisztus Urunk által. Amen.
Emlékezzél meg, Urunk, szolgáidról és szolgáló leányaidról is…, akik a hit jelével megjelölten már előttünk eltávoztak, és a béke álmát alusszák. Nekik, Urunk, és minden Krisztusban nyugvó léleknek az enyhület, világosság és béke helyét kérünk, add meg. Ugyanazon Krisztus Urunk által. Amen.
Nekünk is, bűnösöknek, a Te szolgáidnak, kik sokszor tapasztalt könyörületességedbe helyezzük reményünket, ajándékozzál kegyesen egy szerény részt szent apostolaidnak és mártírjaidnak társaságában, János és Istvánnal, Mátyás-, Barnabás-, Ignác-, Sándor-, Marcellinusz és Péterrel, Felicitász-, Perpétua-, Ágota-, Lucia-, Ágnes-, Cecília-, Anasztáziával és minden szentjeiddel egyetemben; és az ő boldog közösségükbe, nem érdemtelenségünket mérlegelve, hanem a bocsánat nagylelkű Megadójaként kérünk, hogy minket bebocsáss. Krisztus Urunk által. Amen.
Ki által mindezeket, ó Urunk, mindig jónak teremted, megszenteled, életre kelted, megáldod és nekünk nyújtod. Őáltala, ővele és őbenne a tiéd, mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Amen.
"Amit kb. 2000 püspök (egy kivételével) aláír, az el kell fogadnunk helyesnek és jónak"
Ha nem dogmáról van szó (a II. vatikáni zsinaton nem adtak ki egyet sem), akkor a megállapításod nem állja meg a helyét. Annak, amit 2000 püspök aláír (de elég egy is, a saját megyéspüspököm), annak engedelmeskedni kell, de (1) nem biztos, hogy a döntés helyes és jó (hisz nem tévedhetetlen döntés), így vitatni igenis szabad a vitakultúra és a tisztelet megtartása mellett, (2) még az engedelmességnek is az a feltétele, hogy a döntés ne álljon szemben felsőbb döntéssel, pláne dogmával.
Nos, mind a II. vatikáni zsinat egyes dokumentumai, mind az új miserend (NOM) szövegei kellően homályosan, két- (több-) értelműen vannak fogalmazva ahhoz, hogy lehetséges a dogmákkal szembeni értelmezésük is, ami pedig felment az engedelmesség alól. Tetszett volna egyértelműen, dogmakonform módon fogalmazni, nem létezne ma tradicionalizmus (nem lenne szükség rá). Dehát a "nyitás", a "világgal bratyizás", a "nehogymármegbántsukszegényprotestánstestvéreket" mentalitás nyámnyila, gyáva, a katolicizmust nem eléggé vállaló megfogalmazásokhoz vezetett, és meg is van az eredménye. Mindezt úgy, hogy valóban lehetséges rendes katolikus értelmezés is, de azt még csak most, XVI. Benedek alatt kezdik nagyon óvatosan pedzegetni...
Feléd viszont még mindig fenntartom a kérdést, hogy mégis mi ellen tiltakozol. Mert ha nem a tridenti rítus léte, szabad terjedése ellen, és nem is a II. vatikáni zsinat (fentiekből következően megengedett) kritikája ellen, akkor miféle visszarendeződésről van szó minden hozzászólásodban? Te konkrétan mit értesz visszarendeződés alatt? Követeli tőled bárki az eddigi hitéleted megváltoztatását?
Ne feledd, a tridenti rítus kötelezővé tételét intézményes módon még a tradicionalisták sem követelik, és még a piuszosok se érvényteleníteni akarják a II. vatikáni zsinatot, csak rendes katolikus módon, egyértelműen, világosan értelmezni, pontosítani azt (erről folytatnak tárgyalásokat a Vatikánnal). Egyéni vélemények előfordulnak, amik szerint teljes visszatérésre lenne szükség 1962-be (sőt inkább 1955-be), de ezek nem többek egyéni véleménynél, mint a másik oldalon a női papság, a fogamzásgátlás, az abortusz, meg a homoszexuális praktikák normálissá nyilvánításának követelése amolyan Wir sind Kirche szerű mozgalmak részéről.
Végül még egy megjegyzés: a tridenti rítusnak nem a latin nyelv a lényege, hanem a benne rejlő Isten-központú szellemiség, azaz hogy nem nekem kell jól éreznem magam a templomban, hisz nem azért jöttem, hanem Istennek hódolni a tőlem telhető legszínvonalasabb módon (imádság, ének, viselkedés, öltözködés, stb). Egy népnyelvre precízen lefordított, hangosan mondott, népénekekkel kísért tridenti mise valószínűleg jobban megfelelt volna a zsinati szándékoknak, mint a miserend gyökeres átalakítása és lényegének elhomályosítása, ami végül történt.
Amit kb. 2000 püspök (egy kivételével) aláír, az el kell fogadnunk helyesnek és jónak, ám a tévedhetetlenségi dogma értelmezése szerint: nem tarthatjuk tévedhetetlennek (úgy tudom ahhoz egyöntetű vélemény szükséges). Ám a hagyomány szerint semmilyen zsinati határozatot nem szoktak felülbírálni, csupán - újabb zsinatokon - továbbértelmezni, pontosítani.
A (4)-es hozzászólásomban jeleztem, hogy NEM maga a Tridenti Mise zavar (talán szerencsétlen a topikcím), hanem az a fajta visszarendeződési folyamat, amely többek között igyekszik ezt is az egyedüli helyénvalónak beállítani.
Nem zavarnak a kritikák se, a teológusok felöl amúgy is rengeteg kritika érkezik minden témában. Maga a kritika léte a jó, mert ez hoz előrehaladást, nem pedig a tanítások kritikátlan elfogadása, vagy a kritikák elhallgattatása. Márpedig a visszarendeződésnek ez utóbbi is lehet a következménye.
Az egyik lényeg: a frissen megtérők, a gyermekes családok (sokszor 4-6 gyermekkel) ne unatkozni, szenvedni menjenek a templomba, mert vannak ugyan olyanok akiket a Tridenti Mise áhítattal, felemelkedéssel, pozitív érzésekkel, lelki töblettel tölt el (ez jó dolog!), de - mégha kötelező is lenne - latinul sokan nem fognak, nem akarnak, vagy nem tudnak megtanulni. Az, hogy a Vatikán nyelve a latin (bár mindenki olaszul beszél ott), nem azonosítja a keresztény hitet a latinnal. De pl. a tömjénfüstöt se mindenki bírja (én határozottan fuldoklom tőle - de a dohányfüsttől is), és sorolni lehetne. Mindenesetre, aki rendszeresen jár templomba, az láthatja, hogy az anyukáknak még az idős nénikék villámló tekintetét is nehéz elszenvedniük, amikor rakoncátlankodik az egyik gyerekük. A mieink belenőttek a szentmisékbe, és teljesen természetes, hogy járnak templomba. Sokkal nehezebb nagyobb korban rászoktatni őket egy olyanra, amit fejletlenségüktől fogva a hátuk közepére sem kívánnak.
Dobszay sem zavar (zenei munkássága elismerést érdemel!), hanem az egyházzenei oldal felöli beszivárogtatása a visszarendeződésnek. Maga a Gregorián sokaknak tetszik (másokat meg untat), de így van ez a gitáros szentmisével is.
Talán az elején kellene kezdeni? "Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet." :)
Egy kötelező van: a dogma. Az említett zsinat egyet sem "hozott létre", vagy csak minimális számban... Fontosnak tartom elmondani, hogy a tradicionalisták (saját bevallásuk szerint) nem tartják érvénytelennek a II. Vatikáni Zsinatot. Csak értelmezik...
Interneten szerencsére megtalálható az 1962-ben kiadott misekönyv egy része. A következő rész kicsit furcsa(összehasonlítva a NOM-mal):
Pap: Áldott vagy, Urunk, mindenség Istene, mert a te bőkezűségedből kaptuk a kenyeret. Felajánljuk neked, mint a föld termését és az emberi munka gyümölcsét. Ebből lesz számunkra az élet kenyere. (NOM)
P: Fogadd el, szent Atya, mindenható örök Isten, ezt a szeplőtelen áldozatot, melyet én, méltatlan szolgád, felajánlok neked, élő és igaz Istenemnek, számtalan bűnömért, sértéseimért és hanyagságaimért: fölajánlom minden itt körülállókért, sőt minden keresztény hívőkért, élőkért és holtakért, hogy nekem és nekik üdvösségünkre legyen az örök életre. Ámen. ("Az emberi emlékezetet felülmúló Szent hagyomány alapján lejegyzett misekönyvből... XXIII. János pápa adta ki utoljára:))
Utóbbi mindent kimond, amit kell. Ki, Kinek, miért, mit ajánl fel. Míg a "jelenlegi" inkább valamiféle hálaadásnak hat... persze az érvényességét nem vitatom, mert nem is lehet...
A latin nyelvű misézésről pedig annyit, hogy az Egyház hivatalos nyelve a latin. Ez kb. olyan helyzet lenne, mintha ma Magyarországon megtiltanák a magyar nyelv használatát... Also wir sollten auf Deutsch sperchen... A pap nem fordít hátat a híveknek, azaz mégis, de így szinte a mise alatt végig az Oltáriszentség felé fordul. Az Isten felé, és nem az emberek felé...
A Katolikus Egyházon belüli rítusok nagy részében pedig nem csak hogy hátat fordít a pap az embereknek, jónéhányszor nem is látják... de az ortodoxoknál kötelezően van ikonosztáz, ami szintén mindent eltakar... és mégsem panaszkodnak...
"Ha jól tudom, akkor a II. Vatikáni zsinatot nem kell kötelező érvényűnek elfogadni."
Tökéletesen tudod, az 1a kérdésre a nem az egyetlen helyes válasz. Viszont kíváncsi lettem volna, hogyan gondolja ezt a topiknyitó, mert már ezen a ponton is rengeteg a zavar a fejekben.
A harmadik kérdés nagy vita tárgya, én is inkább a nem felé hajlok, ezzel már itt ketten vagyunk. Viszont a topiknyitóval erről jó kis vita lesz, ha visszajön. (Nem sietünk, az Egyház malmai se őrölnek gyorsan. :) )
Jellemző amúgy, hogy a tridenti rítusról az emberek (azon belül is a katolikusok) túlnyomó többségének annyi fogalma van, hogy "latinul van, pfujj, nem értem", meg hogy "a pap nekem hátat fordít, pfujj, milyen embertelen". Ezért kell ennél sokkal mélyebbről kezdeni a téma megközelítését.
"A II. Vatikáni Zsinat óta azonban ezek az érvek szétpukkannak"-és létrejöttek úja, amikkel nem az ateisták tudnak támadni, hanem a szektások. Bizonyos téren ténylegesen is leeresztés volt a Zsinat. Bár ezt inkább annak nevezném, hogy nem fogalmaztak akkor elég érthetően... Elindult az a folyamat, amelyben a Katolikus Egyház már kezd hasonlítani a többire, pedig nem ez a feladata. Nem a kor követelményeinek kell megfelelni, hanem Krisztusnak...
A "begyepesedett", "hagyományos" katolikus nézetek és vélemények sokmillió szentet neveltek. Többek között: Szent Maximilian Kolbe, Bolgod Meszlányi Zoltán, Boldog Apor Vilmos, Bolgod XXIII. János, stb... A Katolikus Egyház nem tud létezni a Hagyomány nélkül!
Vagy más: Bugnini érsek, az a személy, aki nagy mértékben felelős a jelenlegi liturgiáért, levelezéséből bizonyítottan szabadkőműves volt, aki a francia páholy utasításait követte. E téren ajánlom, hogy akik olvassák ezeket a sorokat, nézzék meg a http://www.katolikus-honlap.hu ide kapcsolódó részét is.
A sokat emlegetett "háttal" misézés valójában teocentrikus. A jelenlegi antropocentrikus, amit ASZTAL mögött végeznek. Egy protestáns író már több száz éve kijelentette: Áldozathoz oltár kell, étkeztetéshez pedig asztal...
Ha jól tudom, akkor a II. Vatikáni zsinatot nem kell kötelező érvényűnek elfogadni. Mert ami kötelező, az a dogma. De akkor és ott nem hirdettek ki dogmákat. Vagy ha mégis, akkor az is dogma lenne, hogy a jó sajtót kell támogatni, vagy a papoknak úgy kell tudniuk latinul, hogy megértség a latin nyelvű tudományos/teológiai szövegeket, és le is tudják fordítani... A másik, hogy a II. Vatikáni zsinaton nem csak katolikusok voltak jelen...
A tridenti liturgia pedig nem áll ellentétben a jelenlegivel, sőt kiegészítik egymást... De ezt jobban tudják, akiknek a hatásköre.
A katolicizmustól pedig nem kell függetlenül megítélni ezeket a határozatokat, sőt talán nem is szabad, mert az a Katolikus Egyház nélkül értelmezhetetlen... talán az a hasonlat való ide, hogy van a nyelvkönyv(egynyelvű), amit nem értesz, és csak egy tanár segítségével értheted meg. tanár nélkül nem ér semmit...
Én katolikusnak vallom magam, de a 2-ik és 3-ik kérdésre inkább nemmel válaszolnék, mint igennel.
Akkor, ha jól veszem ki szavaidból, Téged valójában a II. vatikáni zsinat kritikája zavar, azzal nem értesz egyet. Akkor azt javaslom, ebbe az irányba folytassuk a beszélgetést, ne a tridenti liturgia kérdésköréről, mert az ennek a fundamentális vitának csak a tünete.
Akkor néhány kiindulási kérdés:
1) katolikusnak vallod-e magad?
1a) ha igen, akkor tévedhetetlennek tartod-e a II. vatikáni zsinat határozatait?
2) katolicizmustól függetlenül, helyesnek, jónak tartod-e ezeket a határozatokat?
Meggyőződésem szerint teljesen téves ez a megközelítés. Dobszay egyházzenei felfogásáról lehet vitatkozni, de ennek a vitának az égvilágon semmi köze a Tridenti miséhez. Tehát javasolnám, hogy a Topicindító definiálja újra, hogy a "dobszaizmus"-ról akar-e vitázni, vagy az ettől a témától független katolikus tratitioról. Dobszay Tanár Úrhoz bizonyos módon kötődik a többé-kevésbé elfogadott énekeskönyv, az Éneklő Egyház és a Graduale Hungaricum. Ezek elsősorban az új miserítusra lettek kidolgozva, és a II. Vatikáni Zsinat liturgikus reformjára épülnek. A traditio viszont kiválóan létezni tud a régi, megszokott énektárral is, és kiválóan alkalmazhatók a Dobszay-iskola művei is. De ez a tradition belül is ugyanúgy okozhat konfliktust, mint a CiniKuss által vázolt esetben.
Fontos tudnunk, hogy az ateisták melett vannak az agnosztikusok is, akik még nem döntöttek Isten melett, vagy ellene. Ezek egy része ugyan - ha megkérdezik - tévesen ateistának nevezi magát, ám tudatosan, vagy tudat alatt keresi az istent, és hajlamos a megtérésre. Maguk az ateisták szívesen veszik őket magukkal egy kalap alá, mintha ezáltal többen lennének, pedig egyik csoporthoz sem tartoznak.
Csak azért említettem ezt itt meg, mert ők azok, akiknek ha a fülébe jutnak ezek a viszályok, könnyedén választják a másik oldalt. Különösen, ha megismertetik velük a "hagyományos", begyepesedett katolikus véleményeket, akkor könnyű őket az Isten irányából eltéríteni. Ahogy korábban említettem, a régi nézeteket az ateisták sikerrel tudják támadni, és a híveket, istenkeresőket érveikkel meginogtatni, ateistává tenni. A II. Vatikáni Zsinat óta azonban ezek az érvek szétpukkannak, és akik jól ismerik a katolikus tanítást, dogmatikát, és ténylegesen Krisztus követők, nem pedig csak "templomba járók", azokon nem fog igazán az ateista propaganda.
A topikot azért nyitottam, mert a tapasztalatok szerint egyre több plébános küzd ezzel a jelenséggel, egymásról kevéssé tudva, és csak ha találkozásukkor valamelyik felveti a problémát, akkor derül ki, hogy a másik háza tájékán sincs rendben minden.
A konfliktusok leggyakrabban az egyházzenei oldalról fészkelik be magukat az egyházközségbe. Ez lehet akár a kántor, akár valamilyen lelkes kórusvezető személye. Eleinte csak azt lehet tapasztalni, hogy egyre több olyan mű hangzik el a szentmisén, amelyek távol állnak a közismert daloktól, népénekektől, s a hívek nem tudják követni, csak "gyönyörködhetnek" benne. Ez önmagában még nem lenne baj, ha nem lenne rendszeresebb, és nem lenne észlelhető az egyeduralkodóvá válásra való törekvés. A plébános furcsállja a dolgot, és amikor beszél erről az adott személlyel, akkor derül ki, hogy az egyén a tanulmányait Dobszay Lászlónál végezte, és elkötelezett híve a "háttal" misézésnek. Nem ritka, hogy le is nézi a plébánosát, mert az nem misézik így, sőt durva esetben mégcsak nem is tartja papoknak azokat, akik nem miséztek a Tridenti liturgia szerint. Gyakran előfordul a gitáros miséknek az elutasítása is, még akkor is ha az ifjúsági szentmisén egy egész templom énekli kívülről a dalokat.
Azok akik már ismerik ezeket a problémakat, úgy tudják, hogy ennyire széleskörűen magyarországon indult be évekkel ezelőtt az akció, éppen a Dobszay féle irányzat hatására.
Terjedőben a fordított esetek is, amikor maga a plébános kötelezi magát el egy kis falu környékén a Tridenti misének, és amikor erre engedélyt kér pl. az esperestől, akkor - volt már ilyen eset - ellenkezés esetén durván sértegeti följebbvalóját, és lesátánozza.
Tudni kell, hogy a középkorban állandó vita tárgya volt a misézés módja, és csak a reformáció után merevedett meg, amit végül is a II. Vatikáni Zsinat oldott fel a liturgia megreformálásával.
Mégegyszer: nem teljesen a misézési forma vitája a probléma (van ekinek igen), hanem a mögötte húzódó, zsinati eredményeket leromboló szándék, amelyről gyakran az érintett felek sem tudnak, csak bábként terjesztik irányítóik nézeteit.
