Orbán és Putyin konstruktív, érdekes, négyszemközti eszmecserét folytatott Nem a folyosón találkoztak
Orbán Viktor nem a folyosón, hanem félórás, négyszemközti megbeszélésen találkozott a közelmúltban Putyin orosz kormányfővel - olvasható a Népszabadság online kiadásában az új orosz nagykövettel készített interjúban. Alekszandr Tolkacs kifejtette: Orbán és Putyin konstruktív, érdekes, négyszemközti eszmecserét folytatott, ez mintegy félóráig tartott, és nem a folyosón találkoztak. A kérdésre, hogy miért kellett ennyit várni a találkozó tényének elismerésével, a nagykövet azt válaszolta: minket nem kérdeztek. Amikor kérdeztek, válaszoltunk. "Számunkra egyáltalán nem szenzáció, hogy Vlagyimir Putyin fogadja egyik vagy másik külföldi politikust. Ez normális dolog. Csak itt, önöknél nyert ez az ügy különös rezonanciát."
Orbán kijelentéséről, amely szerint a kétoldalú kapcsolatok a magyarok hibájából zűrösek, a diplomata azt mondta: szerinte kapcsolataink nagyon jók, konstruktívak, a kelet-közép-európai régió országai közül talán éppen Magyarországgal a legjobbak.
A Fidesz elnöki stábja vezetőjének tájékoztatása szerint november 21-én Szentpéterváron, az Egységes Oroszország Párt kongresszusán Orbán Viktor, a Fidesz elnöke megbeszélést folytatott az orosz-magyar kapcsolatok jövőjéről Vlagyimir Putyin orosz kormányfővel.
A bejelentést követően találgatások indultak az Orbán-Putyin találkozást illetően. "Bebizonyosodni látszik ..., hogy Orbán Viktor nem találkozott hivatalos keretek között Vlagyimir Putyinnal. Nincs olyan videofelvétel, fénykép, oroszországi hír vagy diplomáciai forrás, amely ennek bizonyítékát adná" - jelentette ki a Nyakó István, az MSZP szóvivője.
Még a polgármester se tudja a Cserhát völgyében húzódó kilenc és fél száz lelkes faluban, hogy ki a tulajdonosa a hajdani téeszmajornak, jóllehet néhány év óta különös összejövetelek színhelye. A ház a honfoglaláskori sírleletet és a XIV.században épült templomot lekörözve kezdi híressé tenni Nógrádsápot. Múlt szombaton például jó néhány „titokzatos”, fekete ruhába öltözött kopasz ember érkezett a rendezett, jómódú település lepusztult, bedeszkázott ablakú egykori majorságába. Hogy miért? Néhányan úgy vélik, magyar fiatalok ártalmatlan bulizásáról van szó, amit a rendőrség túlreagált a kivonuló autókkal, vízágyúval. Másoknak halvány fogalmuk sincs az idegenek jövetele céljáról. Csupán egy idős hölgy hallotta, hogy „valami fasiszta vezér” halálának évfordulójáról emlékeztek meg a jövevények. S azért náluk, mert Pestről ki lettek zavarva. Nógrádsáp polgármestere Pintér Bertalan büszkén kalauzol végig faluján, amit méltán tart egy kicsit a magáénak, hiszen családja hetedíziglen lakja a falut, amelynek 1990 óta a vezetője. Megmutatja egyebek között a jómódról árulkodó házakat, a kastélyban elhelyezett óvodát, a lebetonozott utakat, szóval mindazt, amire egyébként méltán büszke. S míg az egykori téesz hírhedt majorsági épülete felé megyünk, próbálok informálódni.
– Kié a majorsági épület?
– Nem tudom. Amikor elindult a privatizáció – mondja a polgármester –, egy, hogy is mondjam, szóval egy kommunista vette meg, aki aztán eladta. Nézze, engem sem a vevő, sem az eladó nem tájékoztatott. Arról, hogy abban a házban néha valakik összejöveteleket tartanak, van tudomásom. A rendőrség szokott értesíteni.
– De azt csak tudja, hogy kik ezek a hívatlan vendégek?
– Van egy-két falubeli, aki járt már ott. Tőlük is csak annyit tudok, hogy isznak, szórakoznak, zenét hallgatnak. Nekünk velük még soha nem volt gondunk. Ezek nem vandálkodnak, nem bántanak senkit. Ott vannak a major épületében és ahogy jöttek, ugyanolyan csendesen elmennek.
Nehezen hiszem ugyan, hogy a polgármester nem tud semmit. Már csak azért is, mivel egy három esztendővel ezelőtti információ szerint a Vér és Becsület Kulturális Egyesület (VBKE) egykori alapítója, Domokos Endre János házat vásárolt Nógrádsápon, ami tény. Aztán, mint hírlik, különböző mecénások jóvoltából a VBKE tagjai kezdték használni a téeszmajor épületét még akkor is, amikor a hungarista nézetei miatt feloszlatták az egyesületet.
Tovább faggatom az egyébként agilis faluvezért, hátha elárulja, mi történt az elmúlt szombaton Nógrádsápon.
Ő csak másodkézből tud az eseményekről, mondja, és elvisz egy harminc körüli fiatalemberhez, aki már volt egy rendezvényükön is.
– Kik szoktak összejönni a majorban?
– Nem fideszesek, nem szélsőjobbosok, és a Jobbikhoz sem tartoznak. Félkatonai szervezet tagjai, akik feketébe vannak öltözve, martens bakancsot viselnek és kopaszok. Vannak vezetőik, akik rendkívüli fegyelmet tartanak. Van, hogy bemennek a presszóba, kérnek valamilyen italt, de amikor jön a „főnökük”, mindig megkérdezi, kifizették-e, amit fogyasztottak.
A fiatalember szerint szórakozni jönnek össze. Hogy miért épp ide? Nyilván valamelyik a téeszmajor tulajdonosa – ő így gondolja. De ez egyébként nem tartozik a falura. Mint ahogy az sem, kik jönnek külföldről, mert jönnek ám németek, szlovákok, sőt angolok is. Az utóbbiak zenélni is szoktak – mondja a férfi, aki kérte: a nevét felejtsem el.
Az utcai beszélgetésbe bekapcsolódó negyvenes hölgy határozott.
– Én meg azt kérdezem öntől, miért jött ide szombaton legalább háromszáz rendőr Rétságról, Vácról és Gyarmatról? Miért hoztak vízágyút, mentőautót, rohamkocsit, csapatszállítót? A kápolna mellett még egy rabszállító kocsi is volt. Nekem az a véleményem, hogy ez a szombati dolog hisztériakeltésre volt jó, semmi másra. Túlreagáltak valamit – mondja, ám a nevét ő nem árulja el. Tart valamitől, de arról meg nem kíván beszélni.
A szép, gondozott Nógrádsáp testén szégyenfoltként éktelenkedik az annyit emlegetett egykori téeszmajor. A látvány hátborzongató. A hosszú, pajtaszerű épület ablakai préselt furnérlapokkal vannak beszögelve. A környező udvart térdig érő fű lepi, a ház külsején a vakolat a tégláig levált, a drótkerítés szövedéke beszakadozott; egyik kiszögellésén papír, rajta kézírással ez áll: Magántulajdon.
Hát ez volna a híres, hírhedt Nemzeti Ház?
Trécselő asszonycsoportot szólítok meg, nekik mi a véleményük a titokzatos találkahelyről.
– Nem tudunk mi semmit, kedves – szólal meg egyikük. – Csak azt tudjuk, hogy szombaton lakodalom volt a faluban. A bőrfejűek nem ránk tartoznak.
– Azt csak a jóisten tudja, hogy kik ezek a fiatalok. Nincs nekünk dolgunk velük – így a másik asszony.
– Azt talán csak tudják, hogy miért voltak itt szombaton a rendőrök? – erősködök.
– Hát jöttek bizony százával. Úgy megijedtem, hogy a macskámmal együtt beszaladtam a házba.
Nevetnek. A semmit nem tudás mögé bújnak. Aztán az egyikük kiböki, valami náci vezért ünnepeltek. Majd megrökönyödve újságolja, azt hallotta, hogy a majorépületből egy csövön vezetik ki az udvarra az ürüléket. Úgy tudják, hogy abban a házban se WC, se mosdó nincsen. A polgármester egy „megnézzükkel” reagál a kijelentésre, a majorépületből ugyanis lefelé csorog, ami csorogni kényszerül.
– Ilyen kupiba viszik a külföldieket? – kérdezi egyikük, elárulva, hogy nem egészen igaz az, hogy nem tudnak semmit.
Pintér Bertalan polgármester falujában a „ne szólj szám, nem fáj fejem” elvét követik. Nem rosszaságból. No meg aztán bárkivel szemben vagy mellett óvnivaló dolog, hogy az alig ezer embert számláló településen fehér holló a munkanélküli. Az ő történeteik hétköznapiak, földhözragadtak. Olyanok, mint a püspökhatvani, ahol egy idős nőhöz éjjel betörtek, de rendőr nem volt egy szál se.
Többen azt mondták nekem, élni akarnak, nem félni.
Az a beszari, gyáva duma a bajom, amit ez a hölgy a Jobbik kapcsán elengedett.
Sokkal szimpatikusabb lett volna, ha azt mondja, hogy antiszemita, nyilasnosztalgiákat ápoló pártok a rendezvényen nem kívánatosak, mert mi európai kultúrembereknek tartjuk magunkat.
Persze itt élek én is, és tudom, hogy ez reménytelen elvárás.
a Jobbik nem ifjúsági szervezet, hanem párt, a válasz: az EFOTT szervezői az MDF és a Fidesz ifjúsági szervezeteinek is teret adtak, ügyelnek a politikai semlegességre. Mindenki bejelentkezhet, gondolatait és nézeteit megoszthatja az ottaniakkal.
Ilyen álságos, hazug szöveggel sokszor találkozni manapság. Miért nem mondja az illető hölgy, hogy nem volt bátorságuk elhajtani a Jobbikot a vérbe, hogy ne tolja oda a fasisztaszagú pofáját egy ilyen rendezvényre.
Gyávaság, beszarás, vagy titkos szimpátia: ez a két lehetőség van. Bármelyik is a valóság, szégyen az EFOTT szervezőire.
"amikor végre bejön a dolog akkor mi lesz rá a reakció?"
Hát 1et kaptam ugyanott: DDDDDD
Milyen értéket adott nekünk konkrétan a magyar jobboldal? Trianont (ezen most keseregni illik, ami olyan, hogy levágtam a farkamat, oszt jaj de fáj, varrja már vissza valaki!) Második világháború elvesztését. Zsidóüldözést. Következményként szocializmus előretörését. Hőbölgést, gyűlöletet, erőszakot, "isten haza család" korrupciót; politikai pálfordulásokat, Orrbán Viktort, Köteles Kövér Lászlót, Apámspiclivótdeénnem Pokorni elvtársat, Szinglihorda Mikola doktort, Ezüsthajó káeftét, haveroknak ingyen (jutalékért) adófizetők pénzéből milliárdokat osztó, másoknak nyista Széchényi tervet, Országimázs központot, porhintést, megosztást. Épeszű embernek kellhet ez? Emberek, ingyenebéd nincs. Én a magam részéről ebben az árpádsávos délibábos önámításban nem fogok részt venni. Ha ez a horda hatalomra kerül, családostól húzok el, költségvetésnek tőlem évi minimum 6 miller adóbevétel mínusz. Az én gyerekeimet ezzel a faszsággal ne etessék se az EFFOTon, se a középiskolában, se sehol.
