Tévednek azok, akik az szdsz bukásával a sokszínű és izgalmas szellemi teljesítményeket felmutató liberális gondolatkör pusztulását ünneplik vagy siratják. Az ünneplők silány gondolatköre amúgy is bukásra van ítélve, hiszen puszta illúzió az az alapvetés, hogy a dolgok jobbrafordulásához "valakiket el kell takarítani, ki kell űzni" vagy efféle, és akkor majd Magyarország akképpen talál magára, ahogy azt ők gondolják, mert a "nemzeti ébredést", a "nagy revansot" korábban amazok akadályozták. Ezek a demokráciára éretlen gyermeki elmék nem értik a különbséget a társadalmi csoportok és ideológiák illetve politikai reprezentációjuk között. Ennek a liberális a politikai reprezentációnak számos orvosolhatalan hibája és talán bűne is volt, magam is sokat írtam ezekről, de felszámolódása éppen ezért az új és friss liberális társadalmi képviselet lehetőségét, új szellemi műhelyek pezsgését indíthatja el, amelyek rövid időn belül új politikai reprezentációkat alkothatnak maguknak.
De mi is az a liberalizmus? Megnézem a korai magyar liberalizmus célkitűzéseit és olyanokat olvasok ott, amelyekről a modern liberálisok (pláne azok szdsz néven futó egykori bolsevik irányultságú csoportja és azok társadalmi holdudvara) seperc alatt kimondaná, hogy: intoleráns, kirekesztő, és náci.
Az esély mindig csak látszólagos, mert évezredes tapasztalat, hogy a nyájakba jól betagozódni mindig biztonságos, mert megvéd, ha nem a szélén sodródsz, melegít, ha nem a szélén sodródsz, de tudnod kell azt is, hogy szívfájdalom nélkül feláldoz, ha a szélén sodródsz, meg azt is, hogy időnként a javát a vágóhídra terelik...:P
Az a "liberalizmus", amit a szadesz és a legvégén Kóka - közben Magyar B és Fodor képviselt megbukott. Karácsonyról, az LMP szóvivőjéről Pető Iván mellett készült egy fotó, rossz indulás...
... új és friss liberális társadalmi képviselet lehetőségét, új szellemi műhelyek pezsgését ...
Őszintén szólva ezen kört tekintve én pezsgést - leginkább a dugó és az üveg kapcsolatai szerint - az elmúlt több mint fél évtizedben csak 2004. december 5-én este, illetve 2006 április havában láttam.
Igen, bé is baszna, ha a liberális tábor nem az lenne, akit te annak nevezel ki, nem azt támogatná, akit szerinted támogatnia kell, és nem arra lenne figyelemmel, amire szerinted figyelemmel illene lennie. Zörnyű.
Egyértelmű most már a szavazó tábor a volt szadeszes szavazók köre, a kérdés, hogy a második szadeszes generáció okul-e petőivánkunczebauerék pofáraeséséből.
Meglátjuk, hogy az LMP-re mekkora befolyása van a Bauer-Pető-Demszky-Kóka féle ávós, III/III-as kommunista barát, tolvaj szadesz magnak... Az új parlament első 1-2 hónapjában kiderül, de lehet, hogy már a választás II fordulója előtt...
Na, már megint eljutottunk oda, ahol véget is ért a vita, mert azt te az alapvetéstől, a nemzetállam általam látni vélt megrendülésétől ügyesen elkanyarítottad a lelki egészség, mint a testi egészség alapja, a sztrókos pénzhajhász, valamint a kvadrátméterre mért szuverenitás irányába. Engelemeddel én már nem követnélek ezen az utadon. :)
hogy eredetileg "lelki egészségről" írtál, amit egy nem túl elegáns mozdulattal átlényegítettél "egészségre".
Naná! Ma már elég nyilvánvaló, még a nem szakember számára is, hogy a lelki egészség egyik legfontosabb a betegségek prevenciójában és a gyógyulásban is.
Beláthatod, hogy ha az emberek igen jelentős hányada még az egészségét is alá tudja rendelni a jóléti gyarapodásnak,
Na, ja. Az első stroke-ig.
Ne felejtsd el: az lehet ugratni, aki hagyja magát.
Ráadásul megérdemelted. A szándékos "ellenkezőjébe fordítás", nem vitatkozási alap, és nem is fedi le amit mondtam.
Az egészség és a jóléti gyarapodás közé egyenlőségjelet tenni. Sőt, nem csak egyenlőségjelet, hanem "nagyobb mint" operátort! Újat mondtam volna? :)
Tán Voltaire mondott valami olyasmit, hogy az ember élete első részében az egészségét pazarolja el vagyonszerzésre, míg a második részében a vagyonát költi el egészségre. És ez akkor is egy létező, megfigyelhető, valamint igencsak tömeges jelenség, ha a te értékítéleteddel nem egyezik. Valamint azt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy eredetileg "lelki egészségről" írtál, amit egy nem túl elegáns mozdulattal átlényegítettél "egészségre". Beláthatod, hogy ha az emberek igen jelentős hányada még az egészségét is alá tudja rendelni a jóléti gyarapodásnak, akkor a sokkal nehezebben megfogható lelki egészséget meg annál inkább.
Namost, ha mindezt tudod, akkor a segítő szándékodat ezekhez igazítod, és ezekre is figyelemmel adsz tanácsot a társadalomnak a megküzdéshez. Gondolj bele milyen lenne az én fejem, ha a kedvenc pulmonológusom augusztusban azt mondaná, hogy hát, hát, vissza kéne térni ahhoz, hogy az országban csak őshonos növények vannak. Visítanék egyet, hogy de hát dokikám, az a kibaszott parlagfű itt van, és én most döglök meg tőle, amin nem segít egy ilyen, amúgy teljesen ésszerű tanács! Tessék nekem úgy segíteni, hogy a mostani, valós kihívásokkal most tudjak érdemben megküzdeni.
Már miért lennénk kicsik? A 63 európai, vagy részben európai területű országból a 18. Magyarország. És arról szólna a verseny, hogy akinek nagyobb a grundja az seggberúghatja az oroszokat, ha azok elzárják a gázcsapot? Vagy az Audi meghatódik attól, hogy a hollandoknak kisebb a parcellája? :) Látod, nekem álmomban sem fordult volna meg az a buta gondolat, hogy létezik írástudó ember, aki szó szerint vegye ezt a "merjünk kicsinek lenni" dógot és lapméterre értelmezze. Egészen egyszerűen még most sem hiszem el, az a gyanúm, hogy csak ugratsz.
Neked (csak példaként sorolva)az egészséges lelki fejlődés a legfontosabb változó, míg másnak mondjuk a jóléti gyarapodás, és így tovább, kismillió preferencia, aminek az a folyománya, hogy egyik változót sem lehet abszolútként kiemelni.
Nem nekem. Mindenkinek a sajátja. Az egészség és a jóléti gyarapodás közé egyenlőségjelet tenni.......
Ha kicsik vagyunk, és minden kibaszott jel erre utal, akkor mi a rosseb merészség van ennek a belátásában és elfogadásában?
Már miért lennénk kicsik? A 63 európai, vagy részben európai területű országból a 18. Magyarország. (Portugália, Ausztria, Írország, Belgium, Hollandia, Dánia, Szlovénia, Csehország Lettország, Litvánia, Szlovákia, Észtország, hogy csak az Eu-s államokat említsem.)
Hogyan akarnád kihagyni a saját szubjektív valóságát? Én tényleg nem értelek. Ha egy elvált, gyerekét egyedül nevelő nő erősen mondogatja, hogy márpedig én most éppen pont egy "hagyományos család"-ban élek, akkor ettől meg fog jelenni ott egy szerető férj plusz egy aranyos kistesó?
Miért kellene belenyugodni a létező rosszba? Nem tudom, ezt kérdezd meg attól aki állította. Ha a szalmabábúd volt, akkor tőle. :)
Az optimálishoz közelítő, tehát legalkalmasabbnak tartott modell, pedig arról szól, hogy a a felnövekvő generáció egészséges lelki fejlődését leghatékonyabban képes biztosítani. Szól a lóhimbát. A modell nem a semmiben lebeg, nem egy olyan valami, amit három okos bölcsészmérnök összerajzol egy befüvezett este után. A modell egy olyan rendszer része, amelyiket sajnos kismillió változó alakít, és ezen változók nem egyformán fontosak minden ember számára. Neked (csak példaként sorolva) az egészséges lelki fejlődés a legfontosabb változó, míg másnak mondjuk a jóléti gyarapodás, és így tovább, kismillió preferencia, aminek az a folyománya, hogy egyik változót sem lehet abszolútként kiemelni.
Valamint azt sem lehet, hogy minden változót tetszőleges értékre állítsunk be, lásd a Gibbs-féle rendszerek szabadságfokáról írottakat.
Tehát az a megközelítés, hogy csupán csak egy kiemelt kedvenc változó alakulásához képest határozzak meg minden mást nem fog működni, mert másnak meg más lesz a kedvenc kiemelt változója, így a konfliktus borítékolható.
Például lehet számodra roppantul fontos a nemzeti szuverenitás, és le is vezetheted, hogy végső soron akár még meg is lehetne valósítani, csak ugye ha közben meg nem veszed figyelembe, hogy a megvalósításához rengeteg más változó már általad nem befolyásolható módon alakulna és ez az alakulás viszont nagyon sok más embernek az utálatátval találkozna, akkor biza eljutsz oda, hogy egy számodra rokonszenves, ámde a többiek ellenállása miatt megvalósíthatatlan rendszert propagálnál. Ez pedig nem más, mint a Nirvána-érvelés tipikus példája, a létező rossz helyett nem egy működőképes jót célzol meg, hanem egy olyasvalamit, ami csak egy teljesen virtuális világban tűnhet optimálisnak. Na, ebből a szellemi gyakorlatból lett a Jobbik. :)
A maximális alkalmazkodás a létező vacakhoz, aligha hoz eredményt. Lehet kívülről dícséretet kapunk, de közben valóban röhögnek a hátunk mögött. Merjünk kicsik lenni? Ezzel szemben ha erősen mantrázom, hogy nem süllyed a sziget, akkor nem fog? :) Ha kicsik vagyunk, és minden kibaszott jel erre utal, akkor mi a rosseb merészség van ennek a belátásában és elfogadásában? A szuverenitásnak a lényegét már elég jól megfogalmazták olyanok, akik abban a korban éltek, amikor a hatalomtechnika kiókumulálásában még nem zavarták meg az okosokat mindenféle unalmas erkölcsi szarságok, nem tudom idézni, de a lényege: Nevetségessé válhat az, aki olyasmit követel, amit alkalomadtán erővel nem tud elvenni.
Ez fillérre pontosan olyan, mint a "hagyományos családmodell". Az, hogy ma egy-egy nemzetállam mekkora hányadát képes megtartani a szuverenitásának, vagy hogy milyen szerkezetű családokban élnek az emberek lényegében adottak, mondhatni társadalmi tények, tehát megismerhetőek, és ha segíteni szeretnénk az embertársainknak a megküzdésben, akkor olyan stratégiákat kellene ajánljunk nekik, amelyek a létező valóságra alapulnak, és nem engedni a vágyvezérelte gondolkodás olyan buktatóinak, miszerint "lehet azt, csak akarni kell!", pld.
Igen, igen, Éppen ez hatalmas különbség, a "létező valósága" , mindenkinek az objektív valóságnak, saját szubjektumán keresztül történő megjelenítése.
Hogyan akarnád kihagyni a saját szubjektív valóságát? Lehet, hogy neki teljesen más.
Ami Neked működik, számára működésképtelen modell. (Mert éppen nem arról szól a dolog, hogy én megmondom mit csináljanak mások.....ezt neki kell megtalálni.
Az optimálishoz közelítő, egy lehetőség. Semmi köze a vágyteljesüléshez. Közelíteni mindig lehet és kell is.Miért kellene belenyugodni a létező rosszba?
Amúgy pedig a társadalmi "tények" változnak. Az optimálishoz közelítő, tehát legalkalmasabbnak tartott modell, pedig arról szól, hogy a a felnövekvő generáció egészséges lelki fejlődését leghatékonyabban képes biztosítani.
de amíg nincs rá ötletünk, hogy mivel baszhatunk oda, ha a világ mégiscsak inkább kiröhögne, addig sajnos a "jár" helyett jobb, ha a "jut" a kiindulási alap.
"Na, ez fillérre olyan" mint az előző. A maximális alkalmazkodás a létező vacakhoz, aligha hoz eredményt. Lehet kívülről dícséretet kapunk, de közben valóban röhögnek a hátunk mögött. Merjünk kicsik lenni?
Much ado about nothing! (Shakespeare) - Sok hűhó semmiért! Van, aki tett az asztalra, de nem jó helyre tette. Van, aki tett az asztalra, de szerénysége miatt nem hívja fel magára a figyelmet. Van aki, nem tett az asztalra, de bizonygatni igyekszik, hogy ezt nézzék meg, hogy mit szándékoztam volna tenni az asztalra. Nem vagyunk egyformák, esetenként szerencsére, esetenként kár, de persze: de Politik ist die Kunst des Möglichen. (Bismark) - A politika a lehetséges művészete.
"Az emberölés tilalmának a normája olyan erősen interiorizálódott bennünk, az élet tiszteletéhez kapcsolódó attitűdjeink olyan egyértelműen életvédőek, hogy a jogi norma itt szinte már majdhogynem szükségtelen is, nem meglepő, ha az emberölés morális normájának az áthágását a tárgyi jog alig pár sorban vesézi, a lényege mindösszesen ennyi: "Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.""
De persze, amikor arról esik szó, hogy az emberölés a törvényi keretek között nagyon szívesen látnák az emberek (ld. halálbüntetés-vita), akkor bármennyire is szépek az interiorizációra való hivatkozások, a "vérszomj" ott marad, bármennyire is igyekeznek azt láttatni, hogy ettől is mexabadul a felvilágosult emberiség.
"Nearly half of all Britons have been a victim of crime. 67 per cent support the death penalty. (The Guardian, 2003)
81% of the American people supported the execution of Timothy McVeigh, with only 16% opposed. "(T)his view appears to be the consensus of all major groups in society, including men, women, whites, nonwhites, "liberals" and "conservatives." (Gallup 5/2/01)."
Nincs ebben slendriánság csöpp sem. Félreértettél, én a slendriánságot a dániai viszonyokra tett megjegyzésedre értettem, mert igenis egy picivel több igyekezzettel simán és könnyedén meg lehetett volna úgy is fogalmazni azt a mondatot, hogy átjöjjön belőle korrektül, miszerint neked nincs komoly tárgyi ismereted sem a szabályozásról, sem annak a hatásáról, csak éppen első blikkre érdekesnek találtad, amit olvastál róla. És igen, írd le még ezerszer, hogy szőrszálhasogatás, semmi baj, én erre úgyszintén ezerszer le fogom írni, hogy én a slendriánságról való leszokást roppantul fontosnak vélem.
Meglehet, Te nagyobbat és meg kisebb teret tartanék célszerűnek. Te azt nem akarod elfogadni, hogy ez nem így van, ezek a dolgok nem az én vagy a te akaratodon múlik, legalábbis nem abban a formában, ahogyan te interpretálod. Ez fillérre pontosan olyan, mint a "hagyományos családmodell". Az, hogy ma egy-egy nemzetállam mekkora hányadát képes megtartani a szuverenitásának, vagy hogy milyen szerkezetű családokban élnek az emberek lényegében adottak, mondhatni társadalmi tények, tehát megismerhetőek, és ha segíteni szeretnénk az embertársainknak a megküzdésben, akkor olyan stratégiákat kellene ajánljunk nekik, amelyek a létező valóságra alapulnak, és nem engedni a vágyvezérelte gondolkodás olyan buktatóinak, miszerint "lehet azt, csak akarni kell!", pld. Nem, nem valós alternatíva az, hogy majd mi mondjuk meg a világnak, hogy mi mennyit szeretnénk a szuverenitásunkból megtartani, lécci-lécci világ, mert ha nem, akkor izé. Na, majd ha ez a mondat befejezhető lesz, akkor igen, akkor beszélgethetüünk mi arról, hogy mennyi szuverenitás lenne nekünk elég, mennyit szeretnénk megtartani, de amíg nincs rá ötletünk, hogy mivel baszhatunk oda, ha a világ mégiscsak inkább kiröhögne, addig sajnos a "jár" helyett jobb, ha a "jut" a kiindulási alap.
Nekerm mégis elég lenne a beidézett néhány sor. De hát nekünk gyakorlatilag nincs is olyan gondunk, ami a migrációra lenne fogható, így nem értem, hogy ez neked miért olyan fontos? Fájjon a francúzok feje emiatt, ők kúrták el akkor, amikor nem látták előre, hogy tutul a kanyarban a posztmodern ezerrel, és oda az ipari modernitás a maga méretes proletár-igényével. :)
Nincs ebben slendriánság csöpp sem. Egyszerűen nem gondolom, hogy a dolgok fehérek vagy feketék lennének. Nyilván van pozitívuma és van olyan ami nagyon nem tetszik. Ez érvényes is szegény elhantolt ebre, mert a helyzet hasonló. Nem mindegy, hogy mekkora az a rész, és milyen teret enged.
Meglehet, Te nagyobbat és meg kisebb teret tartanék célszerűnek.
Az viszont az aktuális kormányzati politikán múlik, hogy az érdekérvényesítésben hogyan tud ja kihasználni a játékteret, saját országa érdekében.
A migrációval kapcsolatban biztos igazad van.
Nekerm mégis elég lenne a beidézett néhány sor.......
A kétségeim megfogalmazása, nem jelenti azt, hogy el is utasítom. Oké, nekem szigorúbbak az elvárásaim a megfogalmazásokkal szemben, már párszor elmondtam, hogy miért, de ha te pártolod a slendriánságot, hát tedd, lelked rajta. :)
Itten van az eb elhantolva. Egy bizonyos részéről. Újabb oké, remek dolog, hogy irányt mutatsz a nekrofil zoofiloknak, de mit akartál mondani? :) Persze, hogy egy bizonyos részéről, hiszen ha az egészről lemondana, akkor értelmetlen lenne a vitánk, ilyent meg nem akarhat egyetlen magára valamit is adó nemzetállam sem, ugye? :)
Bár a mélységét valóban nem ismerem, de olykor az egyszerű törvények a legjobbak. Jaj, de fekundál ez a Kósa, mostanság mindenhol ezt az ő butaságát hallom vissza, lásd még a nyolc (vagy még kevesebb?) oldal terjedelmű adótörvény.
Az egyszerű törvények akkor működnek, ha a szabályozott kérdést illetően az attitűdjeink borzasztóan erősek, valamint ha meghatározóan jelen van egy olyan tényező, amelyik egy bizonytalan helyzetben elérhetővé teszi a normát, illetve a norma kognitív reprezentációját.
Nézzük például az emberölést. Az emberölés tilalmának a normája olyan erősen interiorizálódott bennünk, az élet tiszteletéhez kapcsolódó attitűdjeink olyan egyértelműen életvédőek, hogy a jogi norma itt szinte már majdhogynem szükségtelen is, nem meglepő, ha az emberölés morális normájának az áthágását a tárgyi jog alig pár sorban vesézi, a lényege mindösszesen ennyi: "Aki mást megöl, bűntettet követ el, és öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." Van még pár, úgynevezett minősítő körülmény, de az egész nincs olyan hosszú, mint amilyen hosszan beszéltem róla ebben a bekezdésemben. :)
Vagy nézzük a tulajdon elleni bűncselekményeket. Ha jön veled szembe egy barckfa, rajta csábítóan csudálatos barackokkal, akkor ugye az attitűdjeim egyből elkezdenek dolgozni, és jó eséllyel lecibálok vagy féltucat gyümölcsöt, mert nagyon szeressem. Ezzel szemben ha a fa egy kerítéssel körülvett udvaron belül van, akkor a kerítés segít elérhetővé tenni a tulajdon tiszteletének a normáját, és már nem az attitűdöm fog vezérelni, nem fogok átmászni a kerítésen azért a féltucat barackért. És így van ezzel az emberek igen jelentős hányada is, tehát igen, ezekben az esetekben tényleg az egyszerű törvény a jó törvény, mert az élethelyzet is viszonylag egyszerű.
Ezzel szemben például egy adótörvény azért nem lehet piszkosul rövid, mert a szabályozni kívánt élethelyzetek is roppantul diverzifikáltak és összetettek, így egy nagyon egyszerű adótörvény kábé olyan lenne, mint viccben a borotválógép. Ugye annak a feltalálójától is megkérdezték, hogy de hát nem okoz problémát az a tény, miszerint minden embernek másmilyen az arc berendezése? Mire a válasz: -De, elsőre okoz, utána viszont már nem. :)
Namost, a migráció sem tűnik egy roppantul egyszerű élethelyzetnek, így a szabályozása se lehet az a fáklyásmenet, szerintem...
