Üzleti rizsa
2009. június 24. 00:00 | Utolsó módosítás:2009. június 24. 20:11
* küldés
* Nyomtatható verziónyomtatás
* betűméret
Arab országok befektetőit toborozná magyarországi rizstermesztésre egy hazai kockázatitőke-kezelő társaság. Az alapítandó cégek akár 30 évre is bérelnének földeket.
Bár a narancs- és a gyapottermesztés nem jött be Magyarországon az ötvenes években, a rizsben még lehet fantázia. Legalábbis ha készpénznek vesszük a forrásként a Csárdaszállási Agrár Zrt.-re hivatkozó MTI-hírt, miszerint ománi befektetők akár 15 ezer hektáron is termeltetnének rizst Magyarországon, és ezért gázzal fizetnének. Nos, a magyar rizstermesztők egyelőre nem bonthatnak pezsgőt az ügyletre, a két kormány között ugyanis nem köttetett semmiféle megállapodás, és ománi befektetők sem ostromolják ajánlatokkal a Kossuth teret.
Ezzel együtt nem valóságtól elrugaszkodott ötlet arab országok befektetőivel élelmiszert termeltetni. Szaúd-Arábia például annyira komolyan gondolja a dolgot, hogy Abdullah Al-Obaid agrárminiszter-helyettes nemrég bejelentette, a királyság 800 millió dollárt fektet a Saudi Company for Agricultural Investment and Animal Production nevű cégbe. Ez az állami szervezet támogatná szaúdi magánvállalatok befektetéseit külföldi országokban, hogy vegyesvállalati formában fogjanak élelmiszer – búza, kukorica, rizs – termesztésébe. Az élelmiszer-szükségletét döntően importból fedező Öböl menti olajkirályság a tavalyi mizériát kivédendő – mikor is több ázsiai ország korlátozta az alapvető élelmiszerek exportját – szánta el magát az ellátásbiztonsági lépésre. A befektetőknek Rijád által ajánlott célországok listáján legalább 20 afrikai, ázsiai és kelet-európai ország szerepel Ausztrália és Argentína mellett. Úgy tudni, Magyarország nincs a listán.
Gyurcsány Ferenc volt magyar kormányfő, ha Rijáddal nem próbálkozott is – inkább hűtötte a kapcsolatokat tréfásnak szánt félmondata az „arab terroristáknak” nevezett szaúdi labdarúgókról (HVG, 2005. február 26.) –, idén januárban Ománban és Katarban járt üzleti delegáció élén. A tárgyalásokon felvetődött, hogy üdvös volna, ha az Öböl menti államok mérsékelhetnék élelmiszerimport-függőségüket, Magyarországnak pedig ugyanez a gázzal kapcsolatban jönne jól, így elképzelhető volna magyar termőföldön arab tőkével agrártermékek termeltetése, illetve a másik oldalról cseppfolyós gáz szállítása. Nem barterről, hanem hosszú távú együttműködésről és bértermelésről volt szó – válaszolta a HVG-nek a delegáció egyik tagja, Garamhegyi Ábel, a gazdasági tárca szakállamtitkára. Más kérdés, hogy nem haladnak fénysebességgel az ügyek. A magyar fél elküldte a szóba jöhető mezőgazdasági árualapok listáját, valamint a földbérlettel kapcsolatos jogszabályokat, ezt vizsgálják most az omániak, illetve a katariak, és ugyanitt tart a gázügy is. „A rizs csak egy növény volt a sok közül” – cáfolta Garamhegyi, hogy konkrét rizses üzleti ajánlatot vittek volna magukkal.
Pedig akár vihetett volna is ilyet a delegáció, legalábbis a Garantiqa Kockázatitőkealap-kezelő Zrt. tavaly augusztusban elküldte az agrártárcának Hunrice nevű programját. Ez négy év alatt 15 ezer hektárra turbózná fel a jelenleg alig 3000 hektáros hazai rizstermesztést. Az ötletet a szaúdi mozgolódásból merítette Róna Péter, aki a Kovács Gábor érdekeltségébe tartozó Bankár Holding Zrt. és az állami többségi tulajdonú Garantiqa Hitelgarancia Zrt. által tavaly alapított társaság igazgatósági tagja, az Első Magyar Alap egykori alapkezelője. A 30 évre szóló üzleti terv 15 milliárd forint forrásigénnyel számol, a létrehozandó Hunrice alapot a Garantiqa tőkealap-kezelő kezelné, a pénzt a jelenlegi tervek szerint Szaúd-Arábia vagy az Egyesült Arab Emírségek magánbefektetői adnák össze, 10-20 százalékot pedig a European Investment Fund tenne be.
A pénz zöme a régi rizstáblák öntözőrendszereinek helyreállításához szükséges, ami hektáronként 500-700 ezer forintot igényelne az üzleti tervet kidolgozó Blága László, a Garantiqa tőkealap-kezelő vezérigazgatója szerint. A Hunrice alap hat, egyenként legfeljebb 2500 hektár bérelt földön gazdálkodó társaságot szervezne, amelyekben az alap 90 százalékos része mellett 10 százalékban lennének tulajdonosok a rizsprogramban részt vevő magyar gazdaságok. A negyedik év végén 72 ezer tonna nyers hántolatlan rizs jönne le a földekről, ami 50 ezer tonna feldolgozott, exportra kész árunak felel meg. A felvásárlási ár annyi profitot hozna – becsülte Blága –, hogy a magyarok az utolsó 10 évben gond nélkül visszavásárolhatnák a társaságokat. A Garantiqa tőkealap-kezelő az államtól csak annyi segítséget vár, hogy kormányszintű megállapodással ágyazzon meg az üzleti kapcsolatoknak, illetve ha ajánl a magyar állam arab országnak valamiféle csomagot, tegye bele a Hunrice-t – mondta Blága, aki azt állítja, hogy a modell alapján állami, illetve EU-támogatás nélkül lehet jövedelmezően rizst termeszteni.
Az olajországokba egyelőre aligha jutott el az ajánlat, legalábbis Garamhegyi Ábel nem hallott a Garantiqa tőkealap-kezelőről. Az agrártárca annyiban foglalkozott a kérdéssel, hogy megkérdezte az állami földek felett diszponáló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-től, vajon van-e 15 ezer hektárnyi, rizstermesztésre alkalmas, bérelhető föld, de a válasz nemleges volt – nyilatkozta a HVG-nek Dékány András szóvivő. Elvileg lehetne, hiszen az 1950-es években egzotikus növényekből is önellátásra törekvő Magyarországon a csúcsponton 50-60 ezer hektárnyi rizstábla volt. Ilyenformán felesleges volt a tudakozódás, legalábbis Veres János, a legnagyobb hazai rizstermesztőnek számító Nagykun 2000 Mezőgazdasági Zrt. vezérigazgatója a HVG-nek azt fejtegette, nem 15 ezer hektáros egybefüggő földdarabról volna szó, hanem ennek töredékéről, a meglévő rizsföldek közé ékelődött állami tulajdonú parcellák bérléséről.
A jelek szerint az apparátus eddig nem kezelte kiemelten a rizsprogramot, pedig annak egyik kulcskérdése a tartós földbérlet, ami aligha menne némi állami segítség nélkül. 30 éves bérleti idővel számolnak ugyanis, a földtörvény alapján viszont magán-, illetve jogi személy egyaránt legfeljebb 20 évre bérelhet maximum 300, gazdasági társaság és szövetkezet legfeljebb 2500 hektár földet. Az is igaz, hogy Magyarország jelenleg nem számít rizsnagyhatalomnak. A statisztikai hivatal adatai szerint 2007-ben 2617 hektárról alig 10 ezer tonnát takarítottak be, és a program szerinti 15 ezer hektárnyit utoljára az 1980-as években vetettek be rizzsel. Magyarország a rizstermesztési övezet északi határán fekszik, bár a rizspártiak állítják, megfelelő fajtát és technológiát alkalmazva a búzához fogható mennyiség, hektáronként 5 tonna is megteremne belőle (a kiszemelt hazai nemesítésű Risabell fajta Blága szerint 6-7 tonnát is tud). A statisztikák alapján erre eddig nem volt képes a kéttucatnyi hazai rizstermesztő gazdaság, az átlagtermésük az előző évtizedben csak 2002–2003-ban haladta meg a 4 tonnát.
VITÉZ F. IBOLYA
|
