Kicsit bővebben: Mert nem is kicsit elkényelmesedett a "fehér" ember...
Teljesen természetes az, hogy munka nélkül is ki lehet elégíteni azokat az elvárásokat amit minimálisnak tartanak. Így tényleg marha nehéz elfogadni azt, hogy dolgozni kell. Ugyanis az ember eredendően lusta... Gyak a világot ez mozgatta idáig ahol éppen vagyunk. A találmányok nagy része arról szól, hogy hogyan lehet kényelmesebbé tenni az életünket. Mára eljutottunk oda, hogy sokaknak nincs miért "harcolni". Elfogytak sokaknak azok a dolgok amiért "harcoltak"... Elvagyunk mint a befőtt, és ezt természetesnek fogjuk fel. Természetesen a saját világunkban (itt, és most ahol, és ahogyan élünk) ez így is van. De mint tudjuk a világ nem áll meg, és egy közhellyel mondva jön még kutyára dér... Kicsit beszopjuk ezt a világválságot (és azért azt minden kicsit is gondolkodni képes ember tudja, hogy ezt mindenképpen be fogjuk szopni), és jelentősen át fognak értékelődni a világhoz fűződő gondolataink, és a cselekedeteink.
Na majd akkor ezt a kérdést sem fogjuk feltenni, mivel elő sem fog kerülni ez a (ál)probléma... Addig meg nyűglődhetünk tovább a saját magunknak kreált, saját magunk által teremtett, és fenntartott (mű)világban az ez által generált (mű) problémáinkkal.
Ha ezen túl leszünk akkor ez a probléma nem fog létezni.
Inkább azt a kérdést tenném akkor már fel, hogy miért nem becsüli kellőképpen a társadalom a dolgozni akaró embert, miért az embernek kell örömében ülve nyalni a holdat, ha bármiféle munkát kap? Mintha valami isteni adomány lenne az, ha az ember egész nap gürizhet. Miért a csík húzza a repülőt?
Mert a munka eredetileg arról szól, hogy az ember hasznos tevékenységet végez a társadalom érdekében, és valahol abszurd a mára kialakult helyzet, miszerint még az ember legyen hálás, hogy engedik tevékenykedni. Legyen a társadalom hálás, hogy hajlandóak vagyunk dolgozni!
Nekem sokkal több energiámba kerül, ha tisztességesen dolgozom. Nem mondom, hogy állandóan a lábamat lógatom és nem dolgozom de csütörtök-péntek körül már általában belesz@rok az egészbe.
Nem is vitatom ezeket ,amiket írtál.Számomra az emészthetetlen,hogy ha már csinál valamit az ember,akkor miért nem akarja jól csinálni?Alig több energia,mint a rosszul elvégzett munka,ráadásul nem kell még egyszer megcsinálni.Az önbecsülésről nem beszélve.
Én akármihez hozzákezdek akkor próbálom tisztességesen csinálni és maximumot kihozni a doologból, vagy magamból amire képes vagyok. De amikor a napi robotért (amit eleinte imádtam csinálni) kapok nettó 100 ezret, akkor nem mindig van kedvem a maximumot odatenni... meg akkor sem szokott ehhez kedvem lenni, amikor reggel 7:10 perckor már megkapom a magamét a főnöktől, hogy szar vagyok, akárhogyan is dolgozom.
Mondjuk a Te nyitó hozzászólásodban hozott példák sem jellemzőek, nekem van napi 20 percem és azt is stopperral mérik, sőt van amikor hívogatnak 5 perc után, hogy hol az anyámba vagyok, pedig csak a cég menzáján ebédelek. NApi 12 órába dolgozok mint a güzü.. és igen nem becsülöm meg, mert keveset fizetnek, cseszegetnek, viszont csak ehhez értek. Erre adtam a fejem 20 éve, csak akkor még nem volt ilyen sz@r. Most félévente váltják egymást a főnökeink és egyik rosszabb mint a másik... és mindegyik eddig (egy kivételtől eltekintve) a fejemhez vágta, hogy túl sokat keresek (diplomám van egy olyan álláshoz, amire elég középiskola is).
Van egy pár "nem értem"dolog.Ha már csinál valamit az ember,nem úgy kellene azt csinálni,hogy jó is legyen?Mindegy mennyi pénzért,mert amikor elvállalta a munkát,tudta mire számítson.Nem állítottam,hogy az meg is van fizetve rendesen,az egy külön kérdést érdemel.És még mindig lóg a kérdés,mi szerint nem a többiekkel becstelen az,aki lógós,trehány?
Nőismerősöm boltban dolgozik. A tulaj be is jelentette -minimálbérre.... és megegyezés alapján zsebbe kap +20 ezret feketén, meg ha elér egy bizonyos bevételi szintet 0.5% jutalékot....... dolgozik, mint a güzü, hogy meglegyen a jutalék szint.... a gaz főnöke minden nap jön a sastojásért, és leüvölti a fejét, ha valaki kártyával ( vagy ne adj Isten ) EBP-kártyával fizet.......
közben rendel innen-onnan a nagykerekből, jó-és eldható cuccokat, de már sehonnan nem küldenek, mert a tulaj nem fizet hónapok óta...... és eljött az az idő is, amikor a biztonsági őrök őrt álltak reggel a rácsnál, mert a bérleti díjat sem fizeti már 5 hónapja..... hívja a főnököt... de azok éppen Kuba tengerpartján áztatják a valagukat......
.. és most el van keseredve, mert tapasztalata szerint most jön majd az elbocsájtás.....:(
Egyébként meg a mai munkaerőpiac már nem arról szól, hogy az ember kiválaszt egy tevékenységet, amit szeret, és azt csinálja pénzért, netán váltogatja ezeket életében, hanem hogy odaadja az ideje nagy részét a munkáltatónak, aki mindenféle megkötés nélkül csicskáztatja. Mindig csodálkozom rajta, hogy tudnak emberek egy egész életet leélni így.
Vannak, akiknek tényleg hobbijuk a munkájuk, az öcsém pl. zenész, és ha nincs épp semmi megrendelése, és csinálhatna bármi mást, akkor sem lehet kilőni a stúdiójából.
Talán azokra igaz ez a kijelentés akik olyan munkát végeznek amit nem szeretnek és ráadásul még rosszul is fizetik érte. Bezonyám, a munkához alázat kell.
Ha tudsz egy ilyen helyet, szólj, szívesen felvételiznék... :)
Amúgy meg az a véleményem, hogy ahol megbecsülik a dolgozót, tehát nem csak "humán erőforrásként", hanem emberként kezelik, ott a dolgozó is kitesz magáért. Én pont így állok a munkához, ha rendesen megfizetnek, rendesen dolgozom. Kétoldalú dolog ez.
1. Nem fizetik meg. Ez igen gyakori. Nehéz úgy jó képet vágni a munkához, ha éhbérrel szúrják ki a szemed.
2. Nem szeretik a munkájukat. Ez se ritka. Sokan olyan munkát végeznek, amihez nincs kedvük, de nem találnak mást, így marad ez. Nem túl motiváló.
3. Az a szöveg, hogy "örüljenek, hogy van állásuk". Rendkívül irritáló duma. Nap mint nap verik a fejekbe, hogy örülj, hogy dolgozhatsz, és fogd be a pofádat, közben meg a munkavállaló jogai maximum a felmondásig terjednek, egyébként teljesen ki van szolgáltatva a munkaadónak.
4. Ezek kombinációi. Voltam olyan helyen, ahol mindhárom jellemző volt.
Ennyi pénzért még becsüljem is meg... jó persze örülök, hogy van állásom, jobb mint otthon héderezni, szeretek dolgozni is, de nagyon szar akkor becsületesen dolgozni és maximálisan oda tenni magad, amikor az egyik felettesed egy hétfő reggel fizetés csökkentésről beszél, mert a munkám nem ér annyit amennyi fizetést felveszek...
Volt egy munkatársam. Munkaidőben aludt, trehány volt és tönkretette a gépeket is amin dolgozott. Utálta a cigányokat mert nem dolgoznak, a zsidókat mert dolgoznak, a románokat, szlovákokat mert elrabolták a magyar földet, a négereket csak úgy. De remekül szónokolt arról, hogy ha hatalomra kerül a jobboldal, akkor végre rend lesz. Amikor megemlítettük neki, hogy talán dolgozni kéne munkaidőben nem aludni, kiselőadást tartott arról hogy őt kizsákmányolja a főnök, ilyennek nem gályázik egy igazi magyar.
"Mánia :) Nem tud kikapcsolódni. Ez már valahol betegség is."
Igen ez igy van sokaknal en ugy hivom az egydimenzios emberek akik egyszeruen elvesznek es nem tudnak magukkal mit kezdeni ,ha nincs a kotelezo robot.nem tudnak elmenni nyugdijba sem mert nem tudnak onnantol mit kezdeni magukkal.Mert csak az az egy dolog amiben ugy erzik szamitanak valamit.
Amikor eletem elso allasinterjujan voltam ,leendo fonokom elso kerdese az volt ,milyen hasznos hobbija van,mit csinal,ha nem dolgozik,mondom horgaszok es lakodalmas bandaban zenelek a csaladi dolgokon kivul( en 22 eves koromban nosultem es amikor vegeztem az egyetemet mar volt 1 gyerekem aztan lett meg 2.)
