Vajon megérett arra Magyarország, hogy a hagyományőrzőn szabadelvű Monarchia és az olykor érdes, de mindig friss és racionális, a társadalom valós teljesítményeire - és nem virtualizált sérelmekre - épülő nemzeti program jegyében megjelenhet Európában?
Kampánycsend idején talán érdemes elidőzni e távlaton gondolkodva.
Én bízom az ősi erényben.
"Az egész 19 sz-i vergődés erről szólt, a magyar nemesség - saját magát magyar nemzetnek titulálva - a saját előjogaiért küzdött a polgári modernizáció ellenében."
és ennek hála nem lett Magyarország örökös tartomány... a nemesség aztán elég erős volt 1 forradalom és szab. harc levezényléséhez (1848) ami kellett a kiegyezéshez is...
"Egyáltalán összehasonlítható e a mai pályázati pénzekre berendezkedett politikai csürhe látásmódja a kiegyezés kori politikai attitűddel?"
Mi az hogy, nagyon is
Bármennyire is hihetetlen, a kiegyezés kori - és azelőtti - magyar elit ugyanúgy a megszerezhető pénzre és vagyonra hajtott. Ez a cél persze ütközött az osztrákokkal, ők másképp képzelték el Mo jövőjét, elsősorban a nyugati trendekhez igazodva modernizálni akarták az országot és csökkentetni a magyar nemesség előjogait. A nemesség viszont minden lehetséges módon akadályozni akarta a ezt a folyamatot.
Az egész 19 sz-i vergődés erről szólt, a magyar nemesség - saját magát magyar nemzetnek titulálva - a saját előjogaiért küzdött a polgári modernizáció ellenében.
Ezt a küzdelmet hazudták és hazudják be ma is a teljes magyar nemzet szabadságharcának Ausztriával szemben, ami egész egyszerűen hazugság. A magyar parasztnak a 19. sz-ban alig volt több joga és érvényesülési lehetősége Mo-on mint egy mezei egérnek, a nemzetiségi parasztság pedig szinte teljesen jogfosztott volt.
Ha a 19. sz-ban élnénk a maszopos elit egész egyszerűen kikiáltaná magát a magyar nemzet jogaiért harcoló arisztokrata élcsapatnak, ahogyan ezt már meg is tette korábban. Csak már nem élünk a 19. sz-ban.
MI ELSŐ FERENCZ JÓZSEF ISTEN KEDVEZŐ kegyelméből Ausztriai Császár, Magyar, Cseh, Dalmát, Horvát, Tót, Halics, Ladomér, Ráma, Szerb, Kun és Bolgár országok Apostoli, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. Királya, Ausztria főherczege, Toscana és Krakó nagyherczege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina herczege, Erdély nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla, Osvieczim és Zátor, Teschen, Friaul, Ragusa és Zára stb. herczege, Habsburg, Tyrol, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsicza s Istria őrgrófja, Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság Ura stb.
Ötszáz éve elszalasztott szekerek után futva gyakran gödörbe esik az ember is, a nemzet is. Bár ha talán némi keserűséggel vegyülve, mégis elégtételül szolgálhat az európai léleknek, hogy az ország, hol a Hunyadiak fészke emeli tornyait az ég felé, ma sem jelentéktelen állam, s büszke szövetséges hadihajókat mosnak tengerének partjai.
Amennyiben van értelme a "több" illetve "kevesebb" viszonylatnak emberi vontakozásban, akkor bizonyára sokaknál több vagyok, másoknál meg kevesebb. De ez nem a rovat tárgya.
Meg persze az az ordító és egyszerre szánalmas és ellenszenves frusztráció sem, ami az efféle mondataitokból süt. Ha a magát ellenfélnek gondoló szerencsétlen nyöszörgése örömet okozna, minden sorodnak örülnék.
Mivel nem okoz örömet, inkább a szabadelvű monarchia és a racionálisan modern társdalmonszemlélet és gazdasági felelősségérzet lehetséges frigyén elmélkedem. Ha erről van mondanivalód, bizonyára kevésbé bizonyulsz kisebbendűségi érzéstől szűkölő bugrisnak, mint az előbbi hozzászólásodban.
Hagyományőrzés kapcsán inkább a hunyadiakhoz kéne visszanyúlni, ahol pl. Mátyás könyörtelenül beszedte az adókat, nem volt kibúvás. Országunk erős volt, katonailag és politikailag is.
Vajon megérett arra Magyarország, hogy a hagyományőrzőn szabadelvű Monarchia és az olykor érdes, de mindig friss és racionális, a társadalom valós teljesítményeire - és nem virtualizált sérelmekre - épülő nemzeti program jegyében megjelenhet Európában?
Kampánycsend idején talán érdemes elidőzni e távlaton gondolkodva.
