Amilyen lassan csámcsogok, legalább fél óra mire megeszek két csirkeszárnyat egy kis krumplipürével.XD Tudom hogy ne egészséges dolog este enni, de én mindig este éhezek meg, és addig nem tudok elaludni míg nem kajálok.XD
Az én párom is mindíg a tv elött eszik, nem igazán rajongok érte mert egy kismalac szebben eszik mint ő:-)
Én utálok evés közben dumálni, gyorsan eszem csak annyit amennyi szükséges.
Meló után haza érve nekem is szükségem van egy kis pihenőre, csöndre és leginkább egyedüllétre. Ha ezt nem kapom meg egy idő után feszült és idegbeteg leszek.
jó, csak úgy írtál mintha a világ legegészséges dolga lenne végigenni egy filmet. Az lehet, hogy te genetikai okok miatt nem tudsz tartalékot képezni de amúgy az átlagnak ordenáré nagy picsája lesz ha rendszer csinál ebből a mókából. Na persze ha a szokásos esti vacsorája közben tévézik az okés de ha az után fekszik neki egy filmnek félkiló mogyoróval az már gáz.
Lehet hogy neked az lenne, de én olyan alkatot örököltem hogy soha nem lennék képes nagyon elhízni. Most is csak 45 kiló vagyok, igaz ehhez elég alacsony is vagyok, bár így is vékonynak tartanak, pláne két gyerek után. Így hát azt hiszem megengedhetem magamnak.:D
én is ilyen vagyok. Ezek a gasztrodolgok rohadtul hidegen hagynak, századrendű esemény az életemben. Eszek hogy ne dögöljek éhen de nem érdekel a körítés.
Szerintem is jó esti filmnézés közben enni. Csak az ész nélkül nassolás nem jó. Én elkészítek/kiszedek annyi kaját, amennyi valóban kell nekem vacsorára, és azzal ülök le a képernyő elé. De ugyanígy vagyok a TV-vel is: adást soha nem nézek, a "szellemi táplálékot" sem fogyasztom ész nélkül. Csak DVD/AVI filmeket nézek, azt, amit meg akarok nézni és akkor, amikor meg akarom nézni. Elvi kérdés, hogy ne nekem kelljen hozzá igazodnom.
Amíg házas voltam, ez nagyon bevált, bár asszony egy ideig folyton mondta, hogy nem jó TV előtt enni, de ő is legalább annyira szerette, mint én :) A párkapcsolaton belüli beszélgetések pedig fontosak, de jó esetben természetesen adódnak, nem kell feltétlenül helyhez és időhöz kötni őket.
Olyan viszont előfordulhat, hogy egy pár két tagja egyszerűen máshogy szeret valamit csinálni. Aztán vagy sikerül megegyezni és közösen kialakítani a szokásokat, vagy nem. Vagy fontos ez a feleknek, vagy nem. A kapcsolat vagy működőképes, vagy nem. Az élet nehéz :) De semmiképp nem az egyik fél hibás azért, mert valamit máshogy szeretne.
ezt komolyan gondolod , te milyen antiszociális vagy , szegény ember töri magát te meg nem értékeled. a negatív hozzáállásod nem gondolod , hogy a kapcsolatodat is veszélyezteti. Amúgy kutatások is vannak arról, hogy a közös kajálások a párkapcsolatra is jó hatással vannak,
kitartó vagy! :-) lehet, hogy bennem van a hiba de nekem a közös kajálás, főzőcskézés...stb. egyáltalán nem fontos, sztem nem ettől lesz jó egy kapcsolat.
Ok ezt értem, de ha kicsit kibambulod magad és megnyugszol utána nem tudnál leüln vele vacsizni ha már ennyire akarja. Mondd neki, hogy terítsen meg csináljon neked egy szendvicset vagy melegítse meg a kajád addig van időd pihenni. Szerintem megéri kipróbálni, nem is gondolod mennyire össze tud kovácsolni két embert.
Valamit félreértettél szerintem. Az jó ha érdeklődik a pasim, de könyörgöm ne pont akkor amikor beesek az ajtón, csak arra vágyok, hogy levethessem magam a kedvenc fotelembe, és bambuljak. Egyébként szoktunk beszélgetni...:-)
Te szekálásnak veszed ha érdeklődik irántad. Sok nő cserélne veled, a legtöbb pasit jobban érdeklui a foci mint, hogy mi történt a párjukkal. Inkább örülhetnél, nem mondod, hogy nehezedre esik válaszolni. Majd meg ha arra lesz szükséged, hogy meghallgasson ,akkor majd bánhatod.
Jó is az néha, de nem gondolod, hogy az is ki tud kapcsolni ha beszélgetsz egy jót :). Nem is beszélve arról, hogy ha kibeszéled a problémáidat az uis segít.
Én is a tv előtt szoktam vacsizni. Általában hullafáradt hazaesek, beülök a tv elé és ott kajálok. Engem ez kikapcsol. Ilyenkor nem is lenne erőm asztalhoz ülni és cseverészni.
Szerintem meg mindkét megoldás elfogadható. Ha olyanom van egyedül eszem a tv vagy a számítógép előtt, de szeretek a férjemmel együtt is. Néha tényleg jó csak bambulni :). Viszont a legjobb ötletek nálunk rendszerint a közös vacsik alkalmával születnek.
Képzeljétek, a pasim egyfolytában azért rugdos, hogy üljünk le esténként együtt enni. Egyszerűen nem érti meg, hogy nekem szükségem van arra, hogy csak bámuljak ki a fejemből, miközben vacsorázok. Nem akarom evés közben föltenni a „szívem, mi volt ma az irodában” típusú kérdéseket, mint egy rossz filmben. Szerintetek hogyan állíthatnám le erről?
