Érdekelne hogy melyik variáció következik be nagyobb valószínűséggel ha idő szerinti sorrendbe vesszük.
A nap halála 6 milliárd év sacperkábé.
Az univerzum tágulás(tudjuk hogy egyre gyorsabban tágul).Azt lehet tudni hogy mikortól bomlik az anyag atomjaira?
Mennyi idő múlva ütközünk a legközelebbi galaxisszomszéddal?
A földnek mennyi ideje van?Mikortól hűl ki mint a hold?
A naphoz egyre közelebb kerülünk vagy távolodunk tőle?Érdekes hogy erről is kussolnak a tudósok valamiért nemnagyon hallani ezzel kapcsolatban semmit.Szóval ha közeledünk a naphoz akkor az menyi idő ha távolodunk az menyi idő míg kritikus lesz?
Egyenlőre ennyi de ha tudtok még valamit írjátok le légyszi.)
Az emberiség alkalmazkodni fog a jégkorszakhoz és a vacogtató hideghez.Többet fognak otthon ülni az emberek a jó meleg kályha mellett és olvassák Stephen Hawking műveit.
1. A kozmológiai inflációt amióta (Guth 1977) felvetették, mindíg a Big Bang elmélet részeként, annak egyik korai periódusaként tekintjük. A Big Bang fizikai modelljében feltételezzük, hogy a természeti összefüggések 'változatlanok', 'csak' a peremfeltételek voltak eltérőek (többek közt éppen ennek fenntartása vezetett az inflációs elmélethez). Persze nem biztos (sőt), hogy jelenleg már ismerjük a fizikai jelenségek 'kellő' fizikai elméletét, és megfelelően reprezentáljuk, azaz a legegyszerűbb fizikai és matematikai modelleket választottuk.
2. Szinte pontosan megfogalmaztad az általam is vallott (de csak magamban és csendesen megfogalmazott és részletezett) elképzelést, miszerint a 'kellő' és 'egységes' fizikai elmélet pontosan azt fogja leírni, hogyan válik a 'semmi' 'valamivé' (miközben továbbra is 'semmi' marad). (Bár ez nem jelenti azt, hogy ezzel te is egyetértessz.)
Szerintem egy újabb jégkorszak fogja legelőször elsöpörni az emberiséget. Majd ha az északi féltekén kilométer vastag lesz a jégtakaró és a Föld hőmérséklete is lehűl, akkor lesz itt a finálé. Mert kipusztulnak a növények, az emberek meg kiirtják egymást. Aki meg túléli, az nem tudja majd pár ezer év múlva ismét elindítani a civilizációt ugyanolyn szinten, ahogy volt.
Tanulmányozd át az "Inflációs kozmológia" című könyvet. Megrendelhető a Typotex Kiadótól. (Egyetemi tankönyv) Leegyszerűsítve: az "igazi" ősrobbanást egy olyan sebességű tágulás (infláció) előzte meg az anyag létrejöttekor, amelynél a tágulás sebessége meghaladta a később létrejött fény sebességét. Az anyag akkor még valamelyest más fizikai törvényszerűségekkel leírható módon viselkedett, mint később, és mint napjainkban. Logikailag ezt könnyű megérteni: az volt az átmenet a "Semmi" és a "Valami" között. A matematikai megközelítés a könyvben van, a kísérleti fizikai megközelítés pedig még hátra.
Az atomok nem a gravitációjukkal tartják meg elektronjaikat, hanem elektromos töltésük révén. A galaxisok egymástól távolodásának pedig semmi köze az atomok és elemi részecskék elbomlásához.
Az Univerzum addig tart, ameddig az anyaga, és az anyag fogalmába nem csak a nyugalmi tömeggel rendelkező részecskék tartoznak, hanem az erőterek és sugárzások is. Az Univerzum alighanem határtalan, de véges. Rossz hasonlattal: egy körvonal is határtalan a hossza mentén, de mégis véges. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Univerzum is önmagába visszaforduló teret alkot. (Mint mondtam, a hasonlat rossz, és csak egy utalás volt arra, hogy esetleg nem tudjuk elképzelni a tér határtalanul véges mivoltát. Ha léteznének olyan lények, akik számára a körvonal a világegyetem, ugyanúgy nem tudnák elképzelni a három dimenziós teret, mint ahogy mi a valós Univerzumot.)
Nincs sehol kitéve az "Itt a Világ Vége" tábla. Ha lenne, és egy lépéssel tovább mennénk, akkor addig tartana az Univerzum, ahol állunk. Tágulása során maga az Univerzum teremti meg a "számára szükséges" teret - talán így a legegyszerűbb felfogni a dolgot.
Félreértetted. Az ember, mint élő faj örök életre valóságát kérdőjelezem meg. Néhány millió éve léteznek magunkfajták; a technikai civilizáció néhány ezer éve. Biztos, hogy pár ezer év múlva már nem leszünk a mostani formánkban. Akár az általunk okozott környezetszennyezés mutagén hatása, akár a génmanipulációk (az ember "tökéletesítése" révén, de utódaink másmilyenek lesznek. Testi alkatukkal együtt a szellemiségük is átalakul, már nem is igazán emberek lesznek...
Tudomásul kell vennünk, hogy részei vagyunk a bioszférának, azaz nem tehetünk akármit. Ha túl sokat bolygatjuk, védekezni fog, ahogy a mi immunrendszerünk is védekezik a kórokozókkal szemben. Ha jól alkalmazkodunk hozzá, akkor pedig idővel szükségszerűen átalakulunk, azaz megszűnünk mostani értelemben vett embernek lenni. Ha pedig átalakítjuk magunkat kozmikus lényekké, akkor csak csöbörből vödörbe jutunk, mert nem a bioszférához kell alkalmazkodnunk, hanem a kozmoszhoz, hogy elviseljen...
Vagyis a fajunk kifutási ideje lényegesen hamarabb bekövetkezik, mint a földpálya változása, a Föld kihűlése, vagy a Nap elöregedése miatt esedékes végünk. És hogy kik jönnek utánunk, esetleges technikai civilizációként, azt ma még senki se tudja megmondani, talán a polipok, vagy a csigák, esetleg valamelyik már most értelmes madárfaj. Például.
Én meg azt mondom, hogy sohasem lehet annyira rossz a helyzet, hogy ne lehetne még sokkal rosszabb! Tulajdonképpen mi a fenének akarunk örökké élni? És miért képzeljük, hogy utódaink ugyanolyanok lesznek, mint mi, még milliárd év múlva is? A kikerülhetetlen evolúció miatt bekövetkező testi átalakulásuk szükségszerűen szellemi és igénybeli átalakulást is hoz. Nem a katasztrófák a fontosak, hanem a túlélés. A faj túléléséhez pedig az egyedek sűrű cserélődése szükséges, hogy felbukkanhassanak a túlélőképes mutációk.
Csakhogy ezt mi mondjuk, a valamilyen egész mássá átalakult utódainknak nem biztos, hogy ugyanez lesz az ideológiájuk. Az élet nem feltétlenül szükséges tényező, hanem csak jelentéktelen melléktünet a kozmoszban. Ha pedig nem az élők szempontjából nézzük az eseményeket, akkor a geológiai és kozmikus változások nem tekinthetők katasztrófáknak, hanem csak átstrukturálódásoknak, amik a kozmosz fejlődésének szükségszerű kellékei.
Abban természetesen igazad van, hogy "elméletileg" létrehohatnánk egy anyagmentes teret, amelyben csupán(?) vákum van.
Ebben az elképzelésben azonban az anyagfogalom hiánnyossága is benne van. A közönséges részecskék nélküli, elkülönített térbe azonban behatolnak a körülötte lévő anyagnak a hatásai, akár elektromos, vagy mágneses tér, akár elektromágneses sugárzás, de nem hagyható figyelmen kívül a neutrinók mindent elborító zápora se, amelyet szinte alig lehet érzékelni, mégis nagyon is létezik. És végül ott van a gravitációs tér is. Mindezek az anyag részei, csak nem a közönséges atomi részecskék (proton,neutron, elektron) formájában. Némelyiket a fentiek közül több kevesebb sikerrel leárnyékolhatunk, de pl. a kozmikus sugarakkal (elektromágneses) igen csak meggyűlik a bajunk, még nehezebb dolgunk támad a neutrinókkal (egy fényév vastag ólomfalon a neutrinók kb. fele halad át - [wikipédia/neutrinó]). A gravitáció leárnyékolásának módozatait pedig ne is firtassuk.
Ha mindezeknek a kérdését sikerülne megoldanunk, akkor már elkezdhetnénk beszélni anyagmentes térről, amely egyébként még mindíg egy kicsit problémás. A régi éterelméletet Einstein elvetette ugyan, de a mai álláspont szerint az anyagmentes tér dugig van u.n. virtuális részecskékkel, amik csak arra várnak, hogy életre keljenek. Ha egy ilyen térbe bejutna egy elektron, akkor rögtön körbeveszi egy virtuális poziztronfelhő, amely kissé csökkenti a töltését, így a csupasz elektronnak valójában egy kicsit nagyobb a negatív töltése mint amekkorát a valóságban mérünk.
A lényeg: rugaszkodjunk el attól a földhözragadt, és - emberi tapasztalat szerint - észzerűnek tűnő elképzeléstől, hogy van anyagmentes tér. Valójában ez utóbbi a korlátolt gondolkodás. Mert nem minden van, amit el tudunk képzelni, ugyanakkor újra, meg újra előbukkanak olyan dolgok, amiket még elképzelni sem tudtunk, sőt a fizikában ma már rengeteg jelenség van ami szinte teljesen szemben áll a hétköznapi tapasztalatainkkal.
A lényeg az, hogy csúcssebességű űrhajókat fejlesszünk ki amelyek egyenként több tízezer ember szállítására lesznek képesek és Föld típusú bolygók felé indulnak letelepedés céljából.
Ennek meg mi köze van a több milliárd év múlva bekövetkező dolgokhoz? az általad ajánlott topicban az 50 vagy 100 év múlva elfogyó olaj és gáz problémájáról beszélgetnek. Több milliárd év múlva teljesen más világban fogunk élni ráadásul nem is a Földön hanem más bolygókon.
Azért ez a gyarmatosítás csak a scifi filmsorozatokban ilyen egyszerű, ahol a szereplők véges élettartama miat kénytelenek a hipertérben ugrálni. A Nap sugárzásának folyamatos növekedése pár millárd évig a ma elképzelt eszközökkel is kivédhető. A vörös óriás probléma már nehezebb, de Naprendszeren belüli költözködéssel még megoldható (bár azért lesz egy 100 millió év nagyságrendű hézag, amikor egyik bolygó illetve annak holdja sem igazán lakható.
Miután 1.8 milliárd év óriási idő és technikai civilizációnk néhány ezer éves, ebből können kiszámítható, hogy addigra már az Univerzum jó részét gyarmatosítjuk illetve más galaxisokban isl etelepedünk és számtalan bolygón élünk vagyis az emberiség túlélése szempontjából semmi jelentősége nem lesz a Nap kataklizmájának.
Szvsz az tévedés, hogy a Nap 1,8 milliárd év múlva megy át vörös óriás állapotba, ez tudtommal kb 6 milliárd év múlva lesz.
Egyéb problémáink azért fognak adódni úgy 2 milliárd év múlva is, mivel a Nap sugárzása fokozatosan és lassan növekszik, kb 2 milliárd év múlva a Föld átlaghőmérséklete eléri a 100 C fokot, ami kissé kényelmetlenné teszi az itteni életet.
De ez azért még elvileg kivédhető- 2 millárd év alatt csak feltelálunk valami jó napernyőt, ami visszaveri a sugárzás egy részét, talán csak 10% körüli árnyékolásra van szükség.
