MNO
Sólyom László köztársasági elnök vasárnap helyett szombat délután tesz látogatást Székelyföldön, mert a román légügyi hatóságok az általuk korábban kiadott marosvásárhelyi leszállási engedélyt időközben visszavonták – tájékoztatott a Köztársasági Elnöki Hivatal (KEH) pénteken.
Sólyom László eredeti programja szerint vasárnap, a hivatalos állami ünnepségek után utazott volna Erdélybe.
A KEH közleménye szerint az államfő, egyetértésben a magyar kormányzattal, meggyőződéssel vallja, hogy a szomszédos országok vezetőinek kölcsönös utazásai hozzájárulnak a bizalom erősödéséhez és az előítéletek lebontásához, ezért ezt a gyakorlatot folytatni kívánja.
(MTI)
Kizárólag érzelmi alapon gondolkodva, igazad volna. De én 37év alatt egy nagyon fontos dolgot tanultam az élettől. Az érzések bár nagyon fontosak, de nem befolyásolják a tényeket. Aki érzelmek alapján dönt racionális kérdésekben, az elvesztette az adott ügyet. Úgy gondolom, hogy a haza, mint fogalom, racionális dolog. A nemzeti hovatartozás, Magyarország szeretete, pedig érzelmi. Nem helyes összekeverni a kettőt.
Dec. 5--ke több szempontból is szégyen. (Szerintem) De ezen szempontok alapján, a legkevesebben szégyenkeznek miatta.
1, Túl fontos dologról kellett volna dönteni ahhoz képest, ahogy az elő volt készítve. 2, Aki feltette a kérdést, nem vette kellően komolyan a választókat és a választás lényegét. 3, Egy ilyen fajsúlyú kérdésben, nem lett volna szabad igen/nem kampányt folytatni. 4, Információk hiányában túl kevesen mentek el. Szégyen ezt "nem"-ként értékelni és szégyen ezzel zsarolni, leszólni azokat, akik nem szavaztak, mert nem tudták mire szavazzanak. Szerintem ez a szégyen! Rosszul előkészített, rosszul kampányolt, valami rosszul sült el. Most meg azok, akik mindezt elcseszték, a választókra akarják verni a szégyent.
Én sem voksoltam. Azokra a kérdésekre, amiknek a válaszai eldöntötték volna, hogy hová tegyem az X-et, a mai napig nem kaptam választ. De mára nem is aktuális.
A néppárti EP-képviselő kitért arra is, hogy a román hatóságok csak magánemberi minőségében és csak gépkocsival engedték a magyar köztársasági elnöknek az utazást a romániai magyar közösség március 15-i ünnepségére. Az elnöki repülőgép leszállási engedélyét mondvacsinált ürüggyel ugyanis visszavonták Romániában, arra hivatkozva, hogy a látogatás ártana a két ország partnerségi kapcsolatainak, és a magyar elnök beszéde alkotmányellenes lenne - emlékeztetett.
Szerinte ezzel megalázták egész Magyarországot, és megaláztak másfél millió magyar nemzetiségű román állampolgárt.
Sólyom László gépének engedélymegvonását szóvá tette az Európai Parlamentben napirend előtt Sógor Csaba, az RMDSZ EP-képviselője is.
Épp ez az, hogy az elszakadtak nem önszántukból élnek egy másik országban, hanem egyszerűen odacsatolták őket.Erről ők nem tehetnek, és sokan nem hagyták el az otthonukat, ami sajnos már nem a hazájuk.
Azt hiszem, abban kell keresnünk a magyarázatot erre a kis vitára, hogy neked a mostani otthonod egy olyan ország, ahová önszántadból mentél. Magyarán a választott hazádban élsz. Viszont az a sok magyar, aki odaát rekedt északon, délen, keleten, olyan országokba került a szülőföldjén, amelyeket - nem tudom meg sem saccolni, milyen arányban érzik így egyébként, de éppen elegen vannak - képtelenek a hazájuknak érezni. A falu, város, ahol élnek, teljes mértékben a hazájuk, Szlovákia, Szerbia, Románia viszont nem tud és nem is akar az lenni. Mindent bevetnek azért, hogy ha lehet, egy magyar se maradjon ott. Lépjenek le, olvadjanak be vagy dögöljenek meg, kb. ez van a zászlaikra tűzve. Nem véletlenül hazátlanozzák le őket, nem véletlenül fájt éppen annyira nagyon sok embernek az a dec. 5-ei szavazás.
"No mégiscsak devalválod, ott, az utolsó mondatodban."
Akkor kérlek világosíts fel, hogy miért! Komolyan.
Én a haza fogalmát sokkal fontosabbnak, nagyobb jelentőségűnek tartom annál, hogy merném devalválni. Komolyan érdekel, hogy miért gondolod, mégis, hogy így teszek! Ha mégis így teszek, akkor azon sürgősen változtatnom kell. Ezért szeretném megérteni, miért állítod ezt.
1. Abba, hogy miként gondolja a többség, szerintem felmérések hiányában ne menjünk mélyebben bele. Magam is sok olyan magyart ismerek az itteni környezetemben, akik hozzád hasonlóan gondolkodnak. De munkából ők is ide mennek haza esténként, nem Magyarországra. Az ő esetükben van (legalábbis számomra) némi képzavar. Ők akkor is haza mennek, ha Magyarországra mennek látogatóba. Én úgy gondolom, hogy haza csak egy van. Bár nem firtatom számukra, de úgy gondolom illenék eldönteniük, hogy Írországban, vagy Magyarországon van a haza.
2. Világ polgár? Rendben. Mit tekintünk bármelyik értelmezés szerint is a haza fogalma alatt? Ezt a bolygót? Egy kontinenst? Egy országot? Egy falút/várost? Egy házat/lakást? Miért éppen azt?
Megint csak mit kell értenem a haza fogalma alatt, ha elköltözöm a szülői házból az utca túl oldalára? / a szomszéd faluba/városba?
Melyik lesz a hazám? a, Marad a szülői ház? Miért? b, Vagy az új életterem lesz az új hazám? Akkor ez miért nem igaz egy másik országra/kontinensre?
Úgy gondolom, hogy a nemzetiségeknek igenis van jelentőségük. Egy kulturális közösséget képeznek. Persze ezen közösségen belül is vannak további csoportok, de egy nemzet jellemzői többnyire jól meghatározható jegyek összessége. Pont ilyen csoportosítási rend szerint lehet megkülönböztetni egy Bushmant egy eszkimótól, vagy egy szögedit, egy csángótól. Mások bár a különbségek, de a csoportosítási rendszer elve, közel azonos. Úgy gondolom, hogy elsősorban emberek vagyunk, majd ezután jön a nemzetiségünk, amit követhet pl. az nemzetiségen belüli területi tagozódás és így tovább. A végén mindig az egyén van. Tehát fontos a nemzetiség, de szerintem csak ennyire.
3. A Te eseted épen a választó vonal a két lehetőség között. Ilyen esetben nyilván csak az tud hitelt érdemlően nyilatkozni a hazájáról, aki éppen megéli az adott szituációt. Te feltehetően azzal a céllal mentél dolgozni egy másik kontinensre, hogy onnan vissza térjél az otthonodba. Vagyis haza. Így hazád egyértelműen ott volt, ahonnan elindultál és ahová visszatértél. Ebből a szempontból, ez hasonlatos egy nyaraláshoz.
Mikor nyaralok, minden nap elhagyom a szállodát és oda térek vissza este. Kvázi ott lakom. De ezen ott lakás, csak átmeneti. Vagyis valójában nem lakom ott, csak ott van szállásom. Az otthonom, a hazám, továbbra is ott van, ahonnan nyaralni indultam, ahová kipihenten vissza fogok térni. Más a helyzet pl. velem. Én mikor elhagytam Magyarországot, nem azzal a szándékkal tettem, hogy valaha is vissza térjek. Tehát nekem Magyarország nem az otthonom, nem a hazám többé. Lehet egyszer mégis vissza terel oda a sors, akkor újra az lesz az otthonom, a hazám. De jelenleg, nem így van. Ez rendkívüli módon hasonlít a vitaindító szituációra. Azon magyar emberek, akik egy politikai fordulat miatt kerültek kívül Magyarország határain, de soha nem szándékoznak elhagyni szülőfalvukat, hogy áttelepedjenek a határ Magyarországi oldalára. Vagy akár Magyarország határain túl születtek és soha nem is költöztek letelepedési céllal Magyarországra, nos ők hozzám hasonlóan életszerűen tartózkodnak távol Magyarországtól, vagyis a határon túl van az otthonuk, ott van a hazájuk. Ettől persze még ők is pont olyan magyarok, mint (felteszem) Te, vagy én.
Hát igen, ez a te véleményed. Nincs is ebben semmi rendkívüli, hacsak az nem, hogy a többség azért nem így gondolja. Ez ma trend, legyünk világpolgárok, az egész világ a hazánk, az otthonom a hazám. Ha ez így is lenne, nemigen beszélhetnénk pl nemzetekről.
Nem tudsz elképzelni? Tessék: Amerikában dolgoztam két évig, ott volt az otthonom, ugyanakkor egy pillanatig sem gondoltam azt, hogy ez a hazám.
Nekem is van olyan területe a világnak, ahová a legtöbb érzelem köt. Ez többnyire m Magyarországra esik. Ott nőttem fel, ott van a a családom jelentős része, ott vannak a barátaim, szeretteim. De mára nem az az otthonom, nem az a hazám. Ide jövök haza, minden nap a munkából, mert ez az otthonom. Ez jelenleg 2500km-re van a magyar határtól. Igyekszem minél gyakrabban meglátogatni a Magyarországon maradt szeretteimet. Ilyenkor elutazom itthonról de utána mindig hazajövök onnan, mert itt van az otthonom, ez a hazám.
Értem én, hogy mit próbálsz Te mondani. Értem én, hogy érzelmileg kötődnek Magyarországhoz. Értem én és át is élem, hogy szívük másként dobog a magyar himnusz hallatán, mint a hazájuk himnuszát hallva. Értem én és át is élem, hogy szívesebben beszélneek magyarul, mint az adott államnyelven. De szerintem a haza akkor is egyenlő az otthonnal. A haza az, ahová munkából, vagy bárhonnan haza megy az ember.
Nem devalválom a haza fogalmát. Szerintem a legtöbb ember így gondolja.
Persze nem váltogatja senki a hazáját, mint egy inget. De van aki olykor váltogatja. Na nem naponta, az túl nagy macera volna. Időnként, miért ne? Szerintem mindenki a saját életkörnyezetét igyekszik szebbé, lakhatóbbá, komfortosabbá tenni. Mert az az otthona, az a hazája. Vannak emberek, akik másutt élnének szívesebben. Vannak, akik érzelmileg kötődnek más helyhez, mint az otthonukhoz. Mindennek rengeteg oka lehet. De az otthon, a haza, akkor is az, ahol életszerűen tartózkodunk.
Ez nem a haza fogalmának le devalválása, ez szerintem a tény. Én nem tudok elképzelni olyan élethelyzetet, mikor a hazám, nem az otthonom.
A moldávoknak kell a román állampolgárság. Főleg, mióta Románia EU-s lett. Végülis tényleg románok. Csak másként hívják őket. De azért románok. De nem tülekednek túlzottan az egyesülésért.
"Magyarország feladata, nem az autonóm, törekvések segítése kellene legyen, nem könnyebb állampolgársági kérelem biztosítása, hanem diplomáciai eszközökkel kell elősegíteni, hogy az ott élő emberek (nem csak a magyarok) minél jobban élhessenek (nem csak anyagi értelemben)."
Miért nem? Látod a románok nem tartottak népszavazást, hogy a moldáviai románok kaphassanak román állampolgárságot. Nekik természetes volt, hogy ha valaki román, akárhol él is, ha román állampolgár akar lenni, szíve joga. Sőt, alanyi joga.
"Neked igen. Mert szerencséd volt, és odaszülettél ahol együtt van a haza és az otthon."
Akkor, mikor megszülettem, Magyarország volt a hazám. Most másutt élek. Most másik ország a hazám. Ide jövök haza, miután meglátogattam a szüleimet, barátaimat, Magyarországon. Teljesen világos számomra, hogy bár magyar állampolgár vagyok, nem Magyarország a hazám, nem az az otthonom, mert nem ott élek. Lehet egyszer vissza fogok költözni és akkor újra az lesz a hazám/otthonom, de most nem úgy van.
"Ha valaki Magyarországról hazamegy Erdélybe az otthonmaradt családjához, azután hazamegy Budapestre, mert ott él, dolgozik, ott van az otthona és a csalája másik része, akkor az hogy is van?"
Úgy gondolom, hogy mindenkinek ott van a hazája/otthona, ahol életszerűen tartózkodik. Még akkor is, ha szíve máshová húz. Én azt tartom mindennél fontosabbnak, hogy az emberek az otthonukban/hazájukban minél gondtalanabbul, boldogabban élhessenek. Így az Erdélyi magyarság jelenleg Romániában élhessen így. És ebbál a szempontból bizony teljesen mindegy, hogy Székelyföld autonóm, esetleg Románia, Magyarország, vagy Kanada területére esik. Az összes lehetséges megoldás szülhet elégedetlen és elégedett Székelyeket egyaránt.
Magyarország feladata, nem az autonóm, törekvések segítése kellene legyen, nem könnyebb állampolgársági kérelem biztosítása, hanem diplomáciai eszközökkel kell elősegíteni, hogy az ott élő emberek (nem csak a magyarok) minél jobban élhessenek (nem csak anyagi értelemben).
Pl. Ha híre menne (der semmi képen sem hivatalosan), hogy azon cégek élvezhetnek majdan előnyt a magyarországi út és autópálya építésekben, akik tevékenyen részt vesznek az erdélyi autópálya építésben, az egy ilyen dolog.
1. Minden cég még érdekeltebb lenne, hogy tendert nyerjen, ezzel segítené a román gazdaságot is, ami által jobb tárgyalási pozícióhoz jutnának diplomatáink. 2. Erdély könnyebben jutna autópályához, ami lendítene az ottani gazdaságon, ezáltal az emberek életszínvonalán is. 3. Magyarország pedig olyan valakivel építtetne, akinek ismeri a referenciáját van betekintése az árakba. Valamivel jobb alkupozíció. 4. A győztes útépítő, pedig 2 projekthez jut egy helyett. Azt hiszem, mindenki jól járna.
Egy ilyen eset, nem. De egy ilyen tendencia, ilyen barátságos lépések sorozata, óhatatlanul békességhez vezetne az érintett országok között. Egy ilyen trend után még a véres szájúbb nacionalisták sem tudnák hihetően azt mondani, hogy Magyarország ártani akar a környező népeknek.
Ilyennel már sajnos én is találkoztam, de ez szerintem orbitálisan nagy faszság!És nagyon sajnálatos, hogy vannak, akik külföldinek tartják a határontúli, az országtól elszakított magyarokat.Ez a szemlélet szerintem nagyon káros, és ezzel is küzdeni kéne!
"Nekem a haza és az otthon egymástól elválaszthatatlan fogalom."
Neked igen. Mert szerencséd volt, és odaszülettél ahol együtt van a haza és az otthon. Az én nagyanyám Magyarországon született, Romániában járt iskolába, Magyarországon szült gyereket és Romániában halt meg. Pedig világéletében ugyanazon város ugyanazon utcájának ugyanazon házában élt. Hidd el, neki kicsit bonyolultabb volt az otthon-haza fogalma.
"Ha valaki Magyarországról HAZA megy Erdélybe, az OTTHON maradt családjához, akkor az a HAZÁJA, az OTTHONA."
Ha valaki Magyarországról hazamegy Erdélybe az otthonmaradt családjához, azután hazamegy Budapestre, mert ott él, dolgozik, ott van az otthona és a csalája másik része, akkor az hogy is van?
"De nem mindegy, hogy Románia, vagy vagy valami más korlátozza a jogait valakinek?"
Itt nem arról van szó, hogy valakinek a jogait korlátozzák, hanem egy másfél milliós közösségnek a jogairól. "Ha nem tetszik, menjetek HAZA, Magyarországra". Látod, itt is gondok vannak a haza fogalmával.
"Egyébként kicsit több, mint ezer éve, ez nem lett volna gond."
Ez sajnos tény. Hülyék voltak, vannak, lesznek. Bármilyen körből is válogatunk.
Ezért nem szeretem én, ha valakit az alapján ítélnek, hogy "honnan jött". Vagyis a származása alapján. A magam részéről, mindenkinek ugyan azt az esélyt adom, hogy bemutatkozzon. Aztán az alapján formálok véleményt, amit mutat magáról. Ráadásul az így kialakított véleményem sem végleges. Kegyetlen vagyok? Lehet. Igazságos? Úgy érzem igen.
De valahogy mégis mindig elmarasztalnak érte. Ha foglalom aranyba a nevét valakinek csak azért mert magyar, akkor nemzetáruló vagyok. Ha nem vetek meg valakit pusztán azért mert roma, akkor érthetetlen lúzer vagyok.
Külföldön élve, nem egyszer tapasztaltam, hogy előnyben kellene részesítenem egy sosem látott magyart, a legjobb barátommal szemben, aki esetleg indiai, ha megkívánok felelni az elvárásoknak. Ha nem így teszek, akkor minimum magyar nem vagyok, de inkább nemzet áruló. Na az ilyen reakciók tudnak elbizonytalanítani a nemzet szeretetétől. :-(
Mit csináljak, ha a tettei alapján tudok csak tisztelni valakit és nem azon szerencse alapján, hogy vitte a gólya...
Hát mi tényleg nem szeretjük őket. Helyesebben nagyon sokan vannak, akik nem szeretik a határokon túl élő magyarokat.
Van nekem egy kollégám, aki Szatmárnémetiben született. Aztán lelépett, élt Kanadában és Nagy Britanniában. Az EU csatlakozás után Magyarországra költözött. Van olyan kolléga, aki büdös románnak hívja. Nagyon kiakadtam, amikor először hallottam. Próbáltam rögtönzött történelem, földrajz órát tartani de nem nagyon tudtam meggyőzni. Romániában született=román, ezt gondolja róla. És sajnos nincs egyedül.
persze mindannyian másként látjuk, de a haza számomra ott van, ahol otthon érzem magam. Nekem a haza és az otthon egymástól elválaszthatatlan fogalom. Ha valaki Magyarországról HAZA megy Erdélybe, az OTTHON maradt családjához, akkor az a HAZÁJA, az OTTHONA. Az pedig, hogy éppen minek hívjuk az országot, amiben helyet kap a HAZA, vagy az OTTHON, nekem nem bír jelentőséggel. Kiváltképpen azután nem, hogy a határok nem csak átjárhatóak, hanem könnyen átjárhatóak.
Székelyföld, ma Románia területén van. De mi ennek a jelentősége? Persze-persze tudom. Korlátozva vannak a jogaik. Ez valóban baj. De nem mindegy, hogy Románia, vagy vagy valami más korlátozza a jogait valakinek? Úgy gondolom, hogy az ország ellen, vagy az abból való kiszakadásért kellen küzdeni, hanem a jogokért!
Egyébként kicsit több, mint ezer éve, ez nem lett volna gond. A magyar egy vándorló nép volt. Ha nem tetszett a HAZÁJA, akkor odébb állt. Új HAZÁT keresett és talált. Ehhez képest, sokan alaposan megváltoztak.
És? Visszamegy! Nem szerettétek. Miért nem szerettétek? Otthon is el tudja tartani a családját. Erről szól az élet! Legalább együtt van a családjával. Én eddig úgy láttam, minden fórumban azért kampányoltál, hogy egyedi esetet nem szabad az egész közösségre ráhúzni. Ebben az esetben szabad?
Nekem pedig az ország a földrajzi fogalom, a haza annál több!
Így aztán ők magyarok, romániai magyarok, de a hazájuk az Magyarország, melytől elszakadtak.Az az ország, amiben élnek az Románia(sajnos!!!),de a hazájuk Magyarország!
Nézd, lehet, hogy neked a haza egy földrajzi fogalom. Biztosan még mások is vannak, akik így gondolják. De az emberek többségének nem az, hanem sokkal több.
Csakhogy értsd, mit jelent egy székelynek Magyarország. Egy székely író gondolatati:
"Magyarország a székely ember számára nem csak egy ország nevét megjelölõ szó, hanem sokkal több annál. Mély érzelmekkel telített elnevezés. A szívünket megdobogtató édes bizsergés. Erõforrás és kapaszkodó. Emberi tartást sugárzó, létünknek értelmet adó fogalom. A hely, ahol élni érdemes. A föld, melyért szenvedni jó. Édes hazánk."
Ott a hangyafasznyi különbség, ha megkérdezed az egyszeri székelyt, azt mondja, hogy Székelyföld a hazája, esetleg Erdély. Románia csak azért, mert most annak hívják, AHHOZ csatolták őket... Nem tekinti a hazájának Ploiestit, vagy Bucurestit, de Kolozsvárt igen.
