A legtöbb közgazdasági iskola szerint, a fedezet nélküli pénzteremtés a pénzrendszer összeomlásához vezet. Egyes közgazdasági iskolák szerint, a hitelkihelyezések valódi mértéke csak a hitel keresletén múlik, mivel a jelenlegi törvényi szabályozások mellett a bankok valódi kihelyezés korlátja a hitelkereslet hiánya (nem véletlenül reklámoznak annyi hitel lehetőséget, ez is azt kell hogy jelentse, hogy valamilyen furcsa módon bőségesen áll rendelkezésre kihelyezethető forrás).
A jelenlegi szabályozásban a bank elsődleges jövedelem termelő "terméke" a hitel, és annak kamatahozadéka, igy a profit orientált bank is abban érdekelt, hogy minél több hitelt helyezzen ki (megint csak reklám).
A gond akkor van, ha már szinte minden fizetőképes fogyasztónak van hitele, illetve fedezettel bíró javak zöme már hitellel megterhelt. Figyelembe véve, hogy a szabad piacon a gazdasági folyamatoknak nem létezik mikroökonomiai szinten egyensúlyi pontja (konkurencia), a jelenlegi gazdaságba kódolva van a vállalkozások növekedési kényszere. Ez vezet el fedezetlen hitelek kibocsátásához (új pénz teremtéssel?), ami idővel törvényszerűen össze kell, hogy omoljon, elindítva a ma is tapasztalható pénzügyi domonió effektust.
Orvosok? Na és szegény Semmelweist kik készítették ki?
És hivatkoztam itt már a Black-Scholes egyenletért adott Nobel díjra. A képlettel egyébként semmi bajom, kíválóan modellezte a pénzpiaci mozgások rövid távú hatását, de közgazdasági paradigmának tekinteni elképesztő leegyszerűsítésre utal. Amit azóta már 2 pénzügyi válság igazolt. Amelyből a második már a reálgazdaságot is tönkreverte. És sehol semmi jele, hogy tanulnánk belőle.
Úgy, hogy bedönti a normál gazdaságot. Ha veszel pl. egy kocsit hitelre, az mondjuk 3 milla + kamatok. Ha megveszed ugyanezt a kocsit kp prompt, akkor az 3,5 milla. Elég torz gyakorlat. Bele van kódolva a fejreállás.
Mivel indokolták? - Avval, hogy ebből sokon kurva jól élnek.
Hát nem az a kimondottan tudományosan megalapozott érv. Legföljebb közgazdaságtudományosan. Elvégre ahol a Black-Scholes egyenletre Nobel dijat adnak, az minden, csak nem tudomány.
Elméletben. Aztán a gyakorlatban ez a láncolat enyhén szólva is bizonytalan. Átkerül-e a pénz egy másik bankba, az továbbhitelezi-e, satöbbi.
A tartalékráta nagyon alacsony szintje szerintem azt mutatja, hogy nem az korlátozza a gazdaságban lévő pénzmennyiséget. Van, ahol pl. nulla a kötelező tartalékráta (talán Kanadában), mégsem végtelen a pénzkinálat.
A jegybank többféleképpen is beavatkozhat. Alapkamat, nyiltpiaci műveletek, tartalékráta, devizás ügyletek - az, hogy melyik eszköz kap központi szerepet jegybankja válogatja.
"A pénzügyi folyamatok túlságosan függetlenedtek a reálfolyamatoktól."
Szerintem is erről van szó. Egy értékpapír árfolyama normális esetben ugye a papírból származó cash flow-k / hozamok jelenértéke, pl. részvény esetén az osztalékoké (ez persze nőhet is idővel). De mi történik a pénzpiacon, megjelenik egy csomó vevő, aki értékpapírokat vásárol, mert bízik abban, hogy árfolyamnyereségre tud szert tenni, és az árfolyamokat nem az elvárt hozam határozza meg, hanem a túlkereslet, ami felveri az árakat, úgy, hogy a magas árfolyam mögött nincs "semmi". Aztán egyszer csak megborul a rendszer.
Nos szerintem ez a gyenge pontja a rendszernek. A pénzt ugyanis a real gazdaság teremti. De legalábbis a fedezetét. Ha pénzügyi rendszer ettől elszakad, borul a bili.
Ez így van. Vagy mégsem. Vannak kétségek a tartalékráta hatékonyságával kapcsolatban.
De ha ettől eltekintünk, akkor is fennmarad a kérdés. Honnan a fenéből tudja a jegybank, hogy mennyi pénz kell a gazdaságnak. (A jegybank is csak vagy buta vagy korrupt vagy politikailag elkötelezett (pártkatona) emberekből áll.)
A tetejében a világban nem is egy jegybank van. Rgy világgazdaság van és sok jegybank.
És van egy valuta, a dollár, amelynek egészen érdekes szerepe van és másképp működik, mint az összes többi.
oké. ahogy látom a rendszer a következőképpen működik: pénzt nem csak a jegybankok tudnak létrehozni hanem a kereskedelmi bankok is, hitelnyújtással.
valahogy így: ha valaki elhelyez 100 Ft betétet a bankban, akkor az a bank kiadhat 98 Ft hitelt. Ha ezt megteszi, akkor az első arcnak lesz 100 Ft a számláján, a másodiknak meg 98 Ft.
sőt ez folytatódhat tovább. ha ezt a 98 ft-ot elkölti az illető, és átutalja valakinek, aki elhelyezi a saját betétszámláján egy másik bankban, akkor ezután a 98 Ft után a másik bank is kiadhat kábé 96 ft hitelt > még tovább nő a pénzmennyiség. javítsatok ki ha tévedek de ez a pénzmultiplikátor hatás. a kötelező tartalékrátától függ hogy max mennyi pénz lehet a gazdaságban, ezen keresztül tudnak beavatkozni a jegybankok.
Nem, a kamat forrása az úgynevezett, igen speciális "bemondás" jellegű technika :)
Jön egy bank, egy befektetési alap, és közli, hogy ő ennyi kamatot fog fizetni. Aztán vagy tud annyit fizetni, vagy nem... De már az igény meg van már rá, és szép kifejezés a magyarban a "készpénznek" veszi kifejezés, mert így meg hitelt vesz fel mondjuk egy pénzügyi cég, amit majd az igért kamatokból fedez... Aztán pislognak, amikor nem gyűn a manna
A kamat forrásának megtermelt, előállított értéknek kellene lennie. Sejtésem szerint ez borult meg most. A pénzügyi folyamatok túlságosan függetlenedtek a reálfolyamatoktól.
Mindig csodálkoztam, hogy cégeknek, akik soha egy fillér osztalékot nem fizettek, hogyan mehetett az égbe az árfolyama.
Nem, szerintem a bankok, befektetési- és nyugdíjalapok,stb makró/globális szinten több pénz igérnek (a fizetett kamat formájában), mint amennyi valójában be fog folyni - ettől lesz piramisjáték a pénzügyi világ, amíg van olyan érintetlen forrás, ahonnét lehet fedezni a kamatfizetést, addig ok a dolog
De a bank nem nyom a kamatfedezetet - mert miért tegye? A bank, mint mikró egység független a kamattól, hiszen más pénzéből tudja fedezni, mint egy piramisjáték, más befizetők pénzéből kifizeti.
Makró szinten jelentkezik csak a probléma, hogy honnét legyen fedezet a kamatra.
De lehet statikusnak tekinteni ebből a szemszögből. Mert egyszerűen nincs annyi pénz a rendszerben, amennyi fedezni tudná a hiteleket a kamatokkal együtt, csak ha újabb hiteleket bocsátanak ki, de a hiteleket se lehet végtelen mennyiségben kibocsátani, csak nagyon nagymértékben.
Na igen, ezt pl. én sem értem. Mi az, hogy van x pénzmennyiség. Ez nem ennyire statikus rendszer.
Másik: ha már az inflát is idekevertük, ha a pénzmennyiség nem nő, akkor infláció sincs, legalábbis egy idő után leáll - erre vonatkozik az "infláció mindig és mindenhol monetáris jelenség" kijelentés Friedmantól. Másfelől a pénzmennyiség növekedése nem von maga után feltétlenül inflációt.
