NATO-főtitkári ambíciók Magyar Hírlap, 2009.3.23., hétfő
Meglepő hírrel szembesült nemrég a Hír Tv gyanútlanul nézője. Egy konferenciáról tudósítva – vélhetően "intimpistáskodva" – a kandi kamera egy beszélgetést rögzített, amelyen Szekeres honvédelmi miniszter és a kamerának háttal álló Gyarmati István a nyáron esedékes NATO-főtitkár-váltással kapcsolatban Radoslaw Sikorskiról beszélgetett, és elhangzott az óhaj: "Jó volna egy magyar főtitkár." A kommentátor ezt úgy értelmezte, hogy ez Szekeres Imre főtitkári ambícióit jelentheti. Tegyük hozzá, nem minden előzmény nélkül! Talán emlékszik rá az olvasó, hogy a tavaly októberi "NATO-csúcsnak" kikiáltott budapesti (valójában informális, azaz nem hivatalos) tanácskozáson, amelyen védelmi miniszterek vettek részt, már felröppent az újságírásban klasszikusan "kacsának" jellemezhető hír Szekeres esetleges esélyeiről. Persze, akkor kicsit szégyenlősen cáfolták is.
Az óvatlan szemlélődő ezek után higgyen csak bármit. Ha másra nem, hát Szekeres Imre "polírozására" biztosan jó egy ilyen, teljesen mindegy, milyen körökből felröppentett fikció. A mostani legfőbb hadügyér aligha dédelgethetne reálisan ilyen vágyakat a jövőt illetően. Az viszont igaz, hogy nyáron lejár a posztot most betöltő főtitkár ideje, és távozik a posztjáról. Az is igaz, hogy néhányan az új tagállamokból – magyarán a volt "keleti blokk" országaiból – is ambicionálják magukat. Ezek között lehet a rögzített beszélgetésen említett lengyel külügyminiszter is. De ki is ő?
Sikorski viszonylag fiatal kora ellenére a lengyelek legújabb kori történetének a Nyugat – és elsősorban az Amerikai Egyesült Államok – által tisztelt, elismert alakja. Politikai pályája a Szolidaritás legfényesebb korszakában indult: jóformán kamaszfővel csatlakozott az úgynevezett szocialista világrendszert megrengető és következményeiben a bukásához hozzájáruló mozgalomhoz. Később emigrált, majd a rendszerváltozás után hazájába visszatérve fiatalon magas pozíciókat töltött be, újból külföldre távozott, és visszatérve a politika egyre magasabb régióiba került. Nem tudni, hogy az Obama elnökkel kapcsolatban neki tulajdonított őszi szerencsétlen kijelentésnek – miszerint az elnök nagyapja még "kannibál" volt – van-e hatása esetleges NATO-főtitkári ambícióira (bárki is lenne a jelölt, Obama elnök támogatása nélkül nincs kinevezés!).
Mindenesetre az angolt szinte anyanyelvi szinten beszélő Sikorski nem beszél franciául. Anélkül pedig – "kannibálozás" ide vagy oda – manapság szintén nincs NATO-főtitkári pozíció. Egyébként a valószínűleg az ellenfelei által felröppentett hírt illetően: Sikorski semmiképpen sem lehet rasszista. Felesége, gyermekeinek anyja Anne Applebaum, a Gulagról írt, magyarul is megjelent hatalmas, megrázó mű világszerte ismert, Pulitzer-díjas szerzője, a ma is gyakran publikáló amerikai író és történész, aki egyébként zsidó családból származik. Ráadásul Applebaum, és ez talán nem is meglepetés, Obama támogatói közé tartozik. Mint ahogy Sikorski is az Amerikával való szoros kapcsolat híve.
Nos, ezek után nézzük meg Szekeres honvédelmi miniszter esélyeit. Szintén fiatal korától részt vett a mozgalomban – ám ő a kommunista ifjak között mozgalmárkodott! Méghozzá olyan hévvel, hogy akkortájt még a szocialistának mondott haza kötelező fegyveres védelmére sem jutott ideje. 1977 és 1985 között a Veszprém megyei szervezetnek volt a titkára, majd első titkára, ahol a mentora, vagy közérthetőbben kifejezve egyszerűen a főnöke a hírhedt, csúnya véget ért Pap János, az MSZMP megyei első titkára volt, akinek a határozott követelésére Brusznyai Árpádot 1956 után ártatlanul kivégezték. Ezeket a kezdeteket akkor sem lehet elfelejteni, ha mára a miniszter úr magát a rendszerváltó reformisták közé sorolja. És még egy apróság. Szekeres Imre nemhogy franciául nem beszél, de lázas igyekezetem ellenére sem sikerült felfedeznem, hogy a még a kilencvenes években önéletrajzi anyagában feltüntetett társalgási szintű angol nyelvtudását hogyan sikerült felpallérozni. Rendben van, mára már feltehetően "haladó társalgási" szinten tud időnként a NATO-s kollégákkal a "csúcskonferenciák" szüneteiben beszélgetni. Csakhogy egy hatalmas szervezetet nem társalgási szinten kell vezetni. Külföldi állam- és kormányfőkkel, netalán kényes ügyekben, profi szinten kell tudni beszélni, véleményt mondani, állást foglalni, a partner mondókájának legfinomabb utalásait is megérteni. És fontos tanácskozásokon elnökölni. Az mindenki előtt világos, hogy ez nem tolmács útján történik. Még akkor sem, ha Magyarország folyamatosan megengedte (megengedhette?) magának, hogy egyetlen honvédelmi minisztere sem beszélte az olyannyira várt szövetség hivatalos nyelvét, az angolt.
Tehát nem Szekeres urat várhatják Brüsszelbe, már csak az előbb említett okokból sem. Akkor kire gondolhatott a gondos hadügyér? Ki lehet az a hazánkfia, aki (őnála is!) alkalmasabb lenne a posztra? Én bizony nem látok senkit. Nem is csak azért, mert az egyéni képességek hibádzanak hozzá. Vegyük már tudomásul végre, hogy nem innen, Magyarországról fújják a passzátszelet! Nem a GDP egy százaléka körüli honvédelmi ráfordítással fogjuk csodálatra késztetni partnereinket. Még akkor sem, ha médiatrükkökben jók vagyunk, és még azt is megpróbáljuk eladni, ami nincs vagy amit lehetetlen. Persze csak itthon. Tehát, kedves honfitársaim, nosza, csak gyerünk bátran, bátran előre: "Szekerest NATO-főtitkárnak!" w
P. S.: A hét végén jött a hír: brüsszeli diplomáciai, illetve amerikai források szerint az USA Anders Fogh Rasmussen dán miniszterelnököt támogatja a főtitkári tisztségre szóba került jelöltek közül. Az 56 éves liberális politikus a jelek szerint bírja a britek, a németek és a franciák támogatását is, ám mindegyik tagállamnak áldását kell rá adnia. A lengyelek által favorizált Radoslaw Sikorski éppen szombaton, a Brüsszeli fórum elnevezésű euro-atlanti konferencián szólt arról: ideje lenne, hogy majd egy évtizedes NATO-tagságuk után a közép-európai országok adják a főtitkárt. Ki tudja, ebből egy magyar "hadvezér" akár bátorítást is olvashat ki – ha kellően elrugaszkodott a valóságtól…
"FantáziaképMesterséges intelligenciának (MI vagy AI – az angol Artificial Intelligence-ből) egy gép, program vagy mesterségesen létrehozott tudat által megnyilvánuló intelligenciát nevezzük. A fogalmat legtöbbször a számítógépekkel társítjuk.
Bár a mesterséges intelligencia a tudományos-fantasztikus irodalom terméke, jelenleg a számítástudomány jelentős ágát képviseli, amely intelligens viselkedéssel, tanulással, és a gépek adaptációjával foglalkozik. Így például szabályozással, tervezéssel és ütemezéssel, diagnosztikai és fogyasztói kérdésekre adott válaszadás képességével, kézírás-, beszéd- és arcfelismeréssel. Egy olyan tudományággá vált, amely a valós életbeli problémákra próbál válaszokat adni. A mesterséges intelligencia rendszereket napjainkban elterjedten használják a gazdaság- és orvostudományban, a tervezésben, a katonaságnál, sok elterjedt számítógépes programban és videojátékban."
Vagyis, Szekeresem összeollózta diplomamunkáját.
Semmi újat nem adott sem a tudománynak, sem a katonaságnak.
Csak azt bizonygatja másoknak, hogy ő ismeri ezeket a fogalmakat.
1965-ben én még nem érzékeltem a politikai megbízhatóság kérdését. A külföldi tanulmányok eldöntésében a sulim járt elől, én csak ajánlatként (kárpótlásként?) kaptam, hogy ha nagyon akarom kint lehet állami ösztöndíjjal tanulni. Mivel szerb nemzetiségi vagyok ( az anyanyelvem is az) nem volt gond az orosz nyelv tanulmányi követelményű elsajátítása. Egy év volt rá, és az bőven elég volt. (mislim da sve razmnis, druge?)
" Tóth János így nyilatkozott 14-15 évvel ezelőtt a fent említett rádióműsorban:
«…Az emberek ma részben félelemérzetből, részben a dolgok ellenőrizhetetlensége miatt inkább csak szájról szájra terjedő anekdotákban és legendákban tudják tetten érni és jellemezni a hatalom tényleges működését. Ezek a politikai legendák ugyanakkor ugyanakkor igen széles körű társadalmi tapasztalaton alapulnak. Vagyis mindenféleképpen tények… A Veszprémben keringő legendák - a folklórhoz hasonlóan - értelmiségi társaságokban, úgynevezett folyosói beszélgetésekben hangzanak el. Ezek summázataként fogalmaztam meg néhány kérdést. Például: vajon ő az, aki nemcsak szájkosarat [Szerk.: ti. Pap János] tett az értelmiség minden szuverén megnyilvánulására, hanem kirakta a revolvert is az asztalra, amikor vitapartnerével szembeszállt? Ő az, aki kedve szerint építtetett helikopter-reptereket? Aki meghatározta azt is, hol menjen át egy út alatt a gyalogos-aluljáró? Aki megtiltotta a helyi értelmiségnek, hogy folyóirata legyen? Ő a fényűző pártvendégházak és vadászlakok építtetője és házigazdája? Ő az, aki sértődött kényúrként hadiállapotot rendelt el a zalai területcsatolások ellen? Ő az, aki személyesen megszabta a városrendezést és tönkretette a megyeszékhely történelmi belvárosát? Ő az olcsón értékesített balatoni káderparadicsomok létesítésfőnöke? És így tovább…»
Igen ő az! S ő az, aki családok százait tette tönkre, nyomorított meg a fentiekben és az ehhez kapcsolódódó oldalakon leírt eszközökkel és módszerekkel!…
A «168 óra» szerkesztőségének zárószavai még ma is érvényesek: «…továbbra is úgy gondoljuk, hogy az elmúlt néhány évtizedben elkövetett visszaélések, a kártékony döntések sorozata, akár az országlások is még felderítésre várnak…», ugyanúgy, mint a «Rózsadombi 13 titkos Paktum». Ugyancsak az aktuális politikusaink ügynökhistóriás hátterének kérdése is! "
" Pap János, Veszprém megye ill. a Bakony kiskirályának nevezett helyi párthatalmasság a «168 óra» c. rádióműsorban az alábbiakban lett jellemezve: A Kádár-éra egyik jellemző alakja, aki volt megyei első titkár, belügyminiszter, miniszterelnök-helyettes, tehát a politikai ranglétra magas fokán állók egyik példánya. Ő volt az egyike azon figuráknak, akik kitűnő megtestesítői voltak ennek az embertelen pártállamnak. Indirekt módon, ugyanakkor erős kézi vezérléssel rendelkezett birodalmában - nemhiába érdemelte ki a Bakony kiskirályának jelzőjét -: de nemcsak saját megyéjében, hanem az egész országban mindenhová elnyúlt a keze. Legendás egykori kijelentése: «Addig, amíg én itt vagyok, Veszprémben nem lesz völgyhíd!» Ki is volt ő tulajdonképpen, aki rendszerváltozás időszakában állítólag öngyilkos lett?Balogh Elemér veszprémi író, újságíró 1989/90 táján az alábbiakban festi le őt és a többi kommunista politikust:
«…Ma már eléggé köztudomású, hogy "hős" Kádár, "hős" Münnich, a "hős" Marosán és többi derék "hős" szovjet parancsra vállalta el a piszkos munkát. Az ún. forradalmi munkás-paraszt kormány Hruscsovék által összetákolt és a magyar nép nyakára ültetett bábkormány volt. És ennek a kormánynak szolgálatkész kisegítő személyzete volt az a sok ember,… azok a vidéki kiskirályok, kisebb-nagyobb hatalmasságok, akik felsőbb hatalom kiszolgálói voltak… Ezeknek az embereknek hihetetlenül gyors karrierrel fizették meg a segédkezést: egyik napról a másikra a ranglétra legmagasabb fokaira emelkedtek. Pillanatok alatt megyei tanácselnök, teljhatalmú párttitkár, miniszter, miniszterelnök-helyettes lett belőlük… kerekded arc, harmonikás toka, lelógó kis pocak, terebélyes ülőpárnák. Külsőleg is jól táplált hivatásos forradalmárok ők. Látszik rajtuk, hogy elég szépen kimarkolták a maguk részét a bőség kosarából. Szókincsük szegényes, tájékozottságuk felszínes, műveltségük néhány frázis pufogtatásából áll… A korrupció ebben az országban soha nem burjánzott el úgy, mint éppen ezeknek az embereknek az országlása idején. A pártbizottságnak nemcsak a vezetői, hanem még a kisebb rangú beosztottjai is valóságos kiskirályok voltak itt [Szerk.: Veszprémben]. Ez köztudomású. A legtermészetesebbnek vették, hogy a tsz-ből dől hozzájuk a természetbeni juttatás, hogy kirándulni vagy nyaralni hivatali autón mennek, vagy - egy lépcsőfokkal feljebb - a kormány külön repülőgépén, mint ahogy erre is volt példa. A vadászat volt az ő úri szokásuk is.
Vázlatos portrémhoz utolsó vonásként még hozzátenném: máig magam előtt látom egyik magas rangú hivatásos forradalmárunkat, amint pufajkában, forradalmi jégeralsóban, kulacsában szívet melengető szilvóriummal, tömpe, zsírpárnás ujját a ravaszon tartva céloz, mert fejedelmi vadat hajtottak a puskacsöve elé. Aztán hivatásos forradalmárunk meghúzza a ravaszt, lő, és a vad oldalán persze kibuggyan a vér. Vagyis nekik ez az ország tejjel-mézzel és vérrel folyó Kánaán volt. Érthető, hogy foggal-körömmel ragaszkodtak és ragaszkodnak még ma is uralmukhoz. Céljuk bevallottan is a hatalom mindenáron való megszerzése és mindenáron való megtartása. Aztán érdekelte is őket, hogy mindeközben nyomorba taszítják a népet, hogy ebek harmincadjára juttatják az országot?» "
Érdekes, eddig úgy tudtam hogy csak a politikailag megbízhatók mehettek Moszkvába. Mondjuk oroszból hányas voltál ? Pityorká ? A szochazás nem akart Moszkvába menni ez hihetetlen....Nem baszogatni akarlak csak kérdem....
Ütős indoklásban korábban sem volt híres az egyetem. Nekem a felvételimet 20 pont ellenére elutasították azzal, hogy helyhiányában nem tudnak felvenni. Viszont 18 pontos szoc. hazás kitüntetett apuka srácát simán felvették Így kénytelen voltam Moszkvában tanulni a Lomonoszov vegyészmérnöki karán, ott megfeleltem és volt hely is számomra.
Hogy ez normálisabb? Tudod te kinek volt ez Veszprémben a jobb keze? Pap Jánosnak, az egyik legmocskosabb megyei párttitkárnak. Ahhoz azért kellett gyomor. Nincs rá szavam, hogy minek tartom ezt az embert.
Ennél jobb kezekben nem is lehetne a haza biztonsága.
Hát, hogy néha akkor iszik, amikor nem kellene, meg a pia jobban beszél belőle mint az értelem, ezt meg nézzük el neki, elvégre ő a főkatona! Meg az elvtársaknál ezt is megszoktuk már.
