http://index.hu/politika/bulvar/cspl915 - Tóth Mihály kerületi polgármester, a csepeli MSZP elnöke azt mondta, erről nincsenek hivatalos információi, de nagy valószínűséggel tényleg a párt volt önkormányzati képviselőjelöltje az egyik gyanúsított.
http://zoom.hu/belfold/ennyi-politikus-ritkan-lesz-egyszerre-gyanusitott-37140.html Kedd, 2009. január 20. 13:02 - Frissítve: Kedd, 2009. január 20. 14:08 Zoom Egyszerre több terézvárosi politikust is meggyanúsított a nyomozóhatóság a kerületben történt ingatlanüzletek kapcsán folytatott eljárásban. A gyanúsítottak helyi SZDSZ-es és MSZP-s politikusok közül kerülhettek ki, akik korábban igennel szavaztak nagy értékű VI. kerületi ingatlan értékesítésére – értesült a Zoom.
Hehe, ha ezt irják a néphazugságban, akkor biztos hogy ez egy második cusi ügy:))
Egyébként érdekes ez az iskola, csupa vezetőségi családtag meg barátnő dolgozik/dolgozott ott (Takács lánya, Deme nője, Weszelovszky nevelt fia). De ez persze biztos csak véletlen, mind tisztességes álláshirdetés és pályázat útján került oda...
Nem lepődtünk meg: az MSZP-s maffiózó kapcsolatban állt az orosz-ukrán maffiával.
http://hirextra.hu/hirek/article.php?menu_id=2&cat=9&article_id=117878 A csepeli gyilkosság és a politikai csatározás Részletek a csepeli kivégzésről, maffia a láthatáron! Deme a maffiavezérnek dolgozott? 2009. 01. 15. 13.02 Pénzes Dávid A csepeli kettősgyilkosság körüli találgatások sajnos kezdenek elmenni egy nagyon nemkívánatos irányba. Az eset kapcsán az MSZP támadások célpontja lett. Igaz a legújabb eset, több mint furcsa: a pártban dolgozó hölgy az iwiwen üzent a gyanúsítottnak. Maffiavezérnek is dolgozott a csepeli kettős gyilkosság egyik gyanúsítottja, Deme Gábor, szocialista önkormányzati képviselő. A csepel.info értesülései szerint Szemjon Mogiljevics ismert ukrán-orosz maffiafőnök egyszer megbízást adott Demének, aki azt teljesítette is. Egy kisebb számítógépes munkát vállalt el a rettegett Szeva bácsi megbízására. A honlapnak nyilatkozó egykori kollégának Deme azt is eldicsekedte, hogy Szeva bácsi búcsúbulijára is hivatalos volt.
Weszelovszky Károly élete egyik legnagyobb tévedésének és csalódásának nevezte az egyik feltételezett elkövető, Deme Gábor alkalmazását. De, mint mondta, a kuratórium csak Takács József kinevezéséről döntött, a 40 fős tantestület összeállításban és a szakmai igazgatóként tevékenykedő Deme felvételében intézményvezetőként szabad kezet kapott.
A másik elkövető, a portásként – és nem biztonsági őrként – alkalmazott Kun Tamás álláshirdetés révén került az iskolába, szó nincs arról, hogy a csepeli rendőrség protezsálta volna be. Az sem igaz, hogy segédoktató volt. Büntetett előélete csak a gyilkosság után derült ki, hiszen portásnak vették föl, így nem kértek tőle erkölcsi bizonyítványt.
Az iskolát halmozottan hátrányos helyzetű, a hagyományos oktatásból már kiesett, főként 17-18 éves, nehezen kezelhető diákoknak hozták létre, körülbelül a 70 százalékuk cigány származású. Ők – mondja a kuratórium elnöke – arra kapnak náluk esélyt, hogy befejezzék az általános iskolát, majd szakmát szerezzenek. A létszám a jelenlegi 620-szal elérte az iskola kapacitásának határát. Ez a 2006-osnak a háromszorosa, de a dél-budapesti és a közigazgatási határon túli régióban hiánypótlónak számító tanintézet igen népszerű.
Weszelovszky Károly azt állítja: a diáklétszámmal lehetetlen manipulálni, minden tanulónak van az állam által nyilvántartott statisztikai azonosítója, a diák és az utána felvett állami normatíva "mozgása" nyomon követhető. Az iskola – az ország más alapítványi tanintézeteivel együtt – tavaly novemberben átesett egy pénzügyi revízión. Az ellenőrök csak egyetlen, kisebb szabálytalanságot találtak, ezért az iskolának hárommillió forintot kellett visszafizetnie.
Az iskola működtetése nagyjából nullszaldós, évente 120-130 millió forint normatívából gazdálkodnak. A itteni pedagógusok egyetlen fillérrel sem keresnek többet, mint közalkalmazott kollégáik. A kurátorok sem pénzt, sem költségtérítést nem kapnak. Az alapítvány az elmúlt hat évben mindösszesen egymillió forint pályázati pénzt nyert. Arra a kérdésünkre, hogy fönn lehet-e tartani 120-130 millió forintból egy ilyen intézményt, a kuratórium elnöke a leghatározottabb igennek válaszolt. A pályázásért egyébként – tette hozzá Weszelovszky Károly – Deme felelt, de ő másfél éves ténykedése alatt egyetlen forintot sem szerzett. Ellenkezőleg, csak elvitt – a mostani becslések szerint 5-6 millió forintot.
A sikkasztásra Takács József és Papp László derített fényt tavaly decemberben, miután Deme és a gazdasági igazgató, a jelenleg állásából felfüggesztett Kovács Ildikó nem tett eleget beszámolási kötelezettségének. Az alapítvány belső vizsgálatot indított, s ennek végén választás elé állította Demét: ha visszafizeti az összeget, tovább dolgozhat tanárként, esetleg közös megegyezéssel távozik vagy elbocsátják. Azért nem jelentették fel, mert január 6-án egy utolsó, peres eljárás előtti egyeztetésen Takács Józsefnek ígéretet tett az összeg visszafizetésére.
Weszelovszky Károly megjegyezte: Kun Tamás minden egyeztetésre elkísérte Demét, szinte úgy viselkedett, mintha a testőre volna. Az elnök szerint érthetetlen, a portás hogyan keveredett az ügybe, ugyanis teljesen a sikkasztáshoz nem volt köze, és föl sem merült az elbocsátása. A Blikk által megszellőztetett hangfelvétel-részlet hitelességében Weszelovszky Károly kételkedik, mégpedig azért, mert mert szerinte sántít az a „holnap egy kávé mellett folytatjuk” fordulat, amivel Deme a gyilkosság előtti pillanatokban elbúcsúzott Takács Józseftől. Deme ugyanis soha nem kávézott. http://nol.hu/belfold/csepel__gyilkossag_tortent__nem_penzmosas
Szó nincs második Zuschlag-ügyről – ezt hangsúlyozta a Népszabadságnak adott interjújában Weszelovszky Károly, a csepeli kettős gyilkosság színhelyeként elhíresült Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolát fenntartó Csepel-sziget Humánerőforrás Fejlesztő és Foglalkoztatást Támogató Alapítvány kuratóriumának elnöke. Weszelovszky határozottan cáfolja azokat az általa rosszhiszeműnek és minden alapot nélkülözőnek nevezett találgatásokat, amelyek szerint az alapítványt esetleg pénzmosásra, netán a helyi szocialisták pártfinanszírozására hozták volna létre vagy abból a célból működtetnék.
– Két talpig becsületes ember tragikus haláláról van szó – mondta az elnök, aki Takács József intézményvezető személyében régi jó barátot veszített el. Ennél is többet veszített Papp László halálával, akit egyéves kora óta nevelt.
Az elnök visszautasítja a feltételezett politikai motívumokat. Mint mondta, egyik kurátor sem tagja egyetlen pártnak sem, miként Papp László sem volt soha párttag. Takács József is egyéniben, függetlenként jutott be a csepeli képviselő-testületbe, az MSZP-frakció csak néhány hónapja kérte fel arra, hogy üljön a soraiba.
Húha, ha már Podolák nyilatkozik, akkor ott valami nagyon bűzlik... Róla nÓri (SzDSZ-es szimpatizáns) mondta a Polidilin, hogy nagy haverja volt Szemjon Mogiljevicsnek...
Ide is beteszem, mert nagyon aktuális - most kaptam:
... Néhány nappal ezelőtt Csepelen brutális módon kivégeztek két embert. A gyilkos hidegvérrel, közvetlen közelről lőtte fejbe az életükért könyörgő embereket.
A tisztességes emberek társadalmát sokkolta az eset. A Magyar Hírlap azonban nem állt be a sorba, és a gyilkosság másnapján sajátosan tálalták a történteket. Az egyik cikkük címe ez volt: MSZP-sek leszámolása. A másiké: Véres Csepel, vörös terror.
Ennél már nincs lejjebb, mondhatnánk, bár ebben azért egyáltalán nem lehetünk biztosak. Már bayerzsolt zsidózásai alkalmával is azt gondoltuk, hogy ez már mindennek a legalja, hányadék, és mocsár, ennél lejjebb már nincs semmi.
De úgy látszik, van, és most már komolyan tartanunk kell attól, hogy messze nincs még vége. Főleg, ha illedelmes borjú módján hallgatunk, és tudomásul vesszük, hogy ők ilyenek. Hogy rájuk más szabályok vonatkoznak, nekik ezt is szabad.
A Magyar Hírlap egy ideje egy Széles Gábor nevű kétkezi milliárdos tulajdonában van. Széles Gábor, ha valaki nem tudná, Orbán Viktor Mihály személyes jó ismerőse. (És keresztapja: ő nevezte el a Vezénylő Tábornokot Kossuth Lajos reinkarnációjának). Egy alkalommal egy teljes napon át együtt hajókáztak – nyilván volt miről beszélgetniük.
Széles úr a Magyar Hírlap megvásárlásakor eredetileg a közép felé kormányozta volna a valaha szebb napokat liberális újságot, ám hamar kiderült, hogy ott nem válnak be a számításai. Az egykor színvonalas lap liberális olvasói nem voltak vevők Széles Gábor újságjára. Széles úr erre jobbra lépett néhányat – az eredményt bayerzsolt zsidózós cikkeiből van szerencsénk ismerni. Ezt a mocskot még valamelyest legyűrtük magunkban – az ember, ha már gyakorlata van az ilyenben, úrrá tud lenni az undorán.
Ám most még ennél is alantasabb minőségről van szó: gyászoló családok, hozzátartozók, kollégák és tanítványok méltósága és érzései lettek meggyalázva – polgári és hazafias indíttatásból természetesen.
Ebben a helyzetben egyik újságíró szövetség sem szólalt meg. Egyik szakmai szervezet sem tartotta szükségesnek, hogy elhatárolja magát ettől a gazemberségtől. Mindenki hallgat, mintha nem történt volna semmi.
Pedig hát történt, de még ennél is nagyobb baj, hogy senki sem mondja ki hangosan, hogy a Magyar Hírlap ettől kezdve nem újság. És ha nem újság, akkor nem nyilatkozunk a lapnak, nem hívjuk meg az ott dolgozókat sajtótájékoztatókra, nem szemlézzük az újságban megjelent írásokat.
Ismétlem: erre nem azért lenne szükség, hogy kifejezzük rosszallásunkat, egyet nem értésünket. Ezeken a „csekélységeken” már régóta túl vagyunk. Ám ezúttal nem pártokról, nem politikáról, hanem komoly dolgokról van szó. Talán vagyunk még néhányan, akik értik a kifejezést: a legalapvetőbb emberi érzésekről.
Ezeket a mocskosságokat valaki megírta, korrektor is látta, szerkesztő és főszerkesztő is olvasta. A lap tulajdonosa - nem győzzük hangsúlyozni -, Orbán Viktor Mihály személyes jó ismerőse, mind a mai napig nem tiltakozott.
Ezért is különösen lehangoló, hogy nem csak az újságíró szövetségek burkolóztak mélységes és szégyenteljes hallgatásba. Némák maradtak a politikusok is - még azok is, amelyek nyilvánvalóan nem értenek egyet az ilyen aljasságokkal. Talán túlságosan is hozzászoktak már az ilyenhez, és eszükbe sem jut már, hogy szólni is lehetne.
És az erkölcseire máskor oly kényes Polgári Úrhölgyek és Leányasszonyok Szövetsége (vagy hogy a túróba hívják ezeket a szerencsétlen szentfazekakat, akik minden Gyurcsány-mondat ellen harcias fizetett hirdetésben tiltakoznak), sem mond most semmit.
Nekünk, a normális magyaroknak van a legtöbb vesztenivalónk. Merthogy mi, magyarok nem olyanok vagyunk, mint a Magyar Hírlap. Úgy lenne korrekt, ha a lap legalább az első betűt elhagyná a nevéből.
Föld S. Péter
