"Az Országos Választási Bizottság (OVB) keddi ülésén ismét elutasította azt a népszavazási kezdeményezést, amelyet azzal a céllal nyújtott be egy magánszemély, hogy június 4-ét Trianon-emléknappá nyilvánítsák. Az Alkotmánybíróság tavasszal semmisítette meg az OVB előző, ugyancsak hitelesítést megtagadó határozatát. A bizottság szerint a kérdés nemzetközi szerződéseket érint, így tiltott tárgykörbe tartozik."
A Magyar Népirtás Napjára emlékezik Délvidék és a tájékozott magyarság
Január 23-án emlékezünk arra a szomorú napra, ami 65 évvel ezelőtt történt Csúrogon, majd utána Zsablyán és Mozsoron.
Ezen a napon űzték ki Csúrogról, otthonaikból a még életben maradt magyarokat. Ugyanis 1944 őszén a szerbek kivégezték a férfiak többségét. Ez azonban még nem volt elég a gyűlölködőknek. 1945. január 23-án minden magyar családot a csecsemőktől az aggastyánokig puskával hajtottak ki otthonaikból, amit kétkezi munkájukkal építettek.
A piactérre terelt szegény megfélemlített embereket mindenüktől megfosztották, mindent elszedtek tőlük. Délelőtt kilenc órától négyig várták a sorsuk beteljesülését, majd megindították a magyarokat Járek felé. Mínusz húsz fok volt, térdig érő hó. A nagy hóban és hidegben nem tudtak menni az idős emberek, a meggyötört asszonyok és a gyerekek. Ezért a partizánok puskatussal biztatták őket. Az első áldozat egy kisbaba volt, aki megfagyott édesanyja karján. Csak kevés kisbabás családot raktak a tehervonatra, a többiek gyalog mentek. Nagyon sok gyereknek és asszonynak megfagyott a lába, mire Járekra értek.
Járekról előzőleg kiűzték a németeket, és a falut koncentrációs de mondhatnám, hogy halál táborrá alakították. A megdermedt, elfáradt magyarokat szobákba terelték: 20-30 személyt egy helyre, nem nézték azt, hogy a családok együtt vannak-e. A szobákban szalma volt leterítve, és reggelre, mikorra felébredtek tele lettek tetvekkel.
Egy hét után megérkeztek a zsablyai magyarok, akik elmondták, hogy a szerbek már széthúzták Csúrogon a magyarok vagyonát. Nagyon nehéz sors várt a tábor lakóira. Megalázták, megkínozták, éheztették őket.
Nagyon sokan meghaltak, köztük sok kisgyermek. A halottakat összeszedték, kocsira rakták, és a német kriptákba dobálták, míg meg nem teltek, majd mikor megteltek, földet dobáltak rá, és mésszel leöntötték. A halott hozzátartozókat nem volt szabad kikísérni, ezzel is megalázva a hozzátartozókat.
Öt kegyetlen hónap után elhajtották a magyarokat Gajdobrára egy másik koncentrációs táborba. Itt sínylődtek még szeptemberig, míg végül kiengedték őket egy darab papírral a kezükben, melyen az állt, hogy nem térhetnek vissza az otthonaikba.
A csontig lesoványodott, megalázott, kifosztott, megszégyenített asszonyok, öregek és gyerekek földönfutókká, hontalanokká váltak. Oda mentek, ahova a munkájukért befogadták őket, és egy darab kenyeret kaptak.
A gyerekekből béresek lettek, gyorsan felnőtté váltak. 1946 februárjában a zsablyai Népbíróság hozott egy döntést, melyben leírták, hogy alkalmazni kell a kimondott bűnösséget a magyarok felett. Ezzel a határozattal adták el földjeiket és házaikat, vagy osztották szét egymás között. Azóta hatvanöt év múlt el. A kollektív bűnösség terhét azóta is magukon viselik.
Az elűzött magyarok sohasem térhettek haza. Soha senki nem kárpótolta őket. A vagyonukat elkobozták, a házaikba beköltöztek. Mindenük ott maradt a szülőfalujukban, csak a szomorú emléket őrzik a szívükben, és talán él még bennük egy kis remény, hogy egyszer valaki majd nyilvánosan kimondja, és rehabilitálja az ártatlanul kivégzetteket és mindazokat, akiket ártatlanul meghurcoltak és kifosztottak.
Ezért január 23-a a túlélők számára a Magyar Népirtás Napja. Azonban nem csak nekünk, túlélőknek, hanem mindenkinek emlékeznie kell, azért, hogy mindez soha többé ne történjen meg.
"az angolok is pityereghetnének, hogy hát ők civilizatórikusabbak és emberségesebbek voltak, mint a maharadzsák és trözsfőnökök a gyarmati idők előtt, s gyakran után. De nem teszik."
Miért tennék? Őnekik nem volt Trianonjuk. Csak a gyarmataik váltak függetlenné, maga az anyaország területe nem kisebbedett. Sőt, még ők tartják megszállva Észak-Írországot. És miért is harcoltak olyan elszántan a Falkland-szigetekért?
"az igazságosságnak amúgy is alkalmatlan narratívája teljesen értelmetlenné válik abban a pillanatban, amikor meggondoljuk, hogy Magyarország ezután részt vett egy imperialista rablóháborúban, határaitól ezer kilométerekre betörve egy idegen országba, hódítási céllal és ott egységei egyebek mellett a Sonderkommandók fegyveres kíséretét adták (ha nem adták volna, sem változna a helyzet, csak az optika)."
Románia meg Szlovákia ugyanúgy részt vett, sőt, nagyobb mértékben, mégis őket jutalmazták a háború után. Miért?
Egyébként Magyarország az érdekeit védte a határaitól több ezer km-re (ma is ezt mondják!), mert érdekünk volt a német győzelem, hogy ne a szovjetek jöjjenek be ide, másrészt a szintén résztvevő románok meg szlovákok az esetleges német győzelem után követelhették volna a Bécsi-döntések visszavonását, cserébe a német oldalon való háborús részvételükért.
Magyarország amúgy is igyekezett minél kisebb mértékben részt venni a háborúban.
"Lehet egy kilenven év előtti nemzetközi békekonferencia eljárásmódját bírálni"
Nemcsak hogy lehet, kell is. És remélem, az EP-ben az oda megválasztott hazafias képviselőink meg is teszik.
"de ez nem ok arra, hogy ne a valóságra, a békekonferencia határozatainak érvényességére építsünk."
Persze, építsünk. Te például mit akarsz építeni?
"Aki a békekonferencia határozatainak érvényességét - nem igazságosságát vagy efféléket" - megkérdőjelezi,"
Az igazságosságát meg eféléket miért nem? Az is elő van írva nekünk, hogy mit kérdőjelezhetünk meg?
"az az európai stabilitás halálos ellensége."
Ugyan miért? A Kárpát-medencei területi kérdésnek, Trianon kérdésének a magyarság számára is megnyugtató és elfogadható rendezése miért okozna bármilyen kárt is az európai stabilitáson?
"És ha sem ereje, sem támogatása ahhoz, hogy amúgy is értelmetlen revansot kívánjon venni a múlton, akkor a saját hazájának is halálos ellensége."
Na látod, éppen ezért kell a megerősödésünk érdekében építkezni, és támogatókat is kell szereznünk, amennyit csak lehet, de ez úgy nem megy, ha hallgatunk és lapítunk, mint sz*r a fűben.
"Amúgy Szlovákiában már volt kormánypárt az MKP, a horvátországi magyaroknak még pártja sincsen."
Ez az egyik legsunyibb porhintés a részetekről, amikor azzal jöttök, hogy a magyarok "politikai erő" meg "kormánypárt" az adott országokban.
Mondjad már el, hogy mégis, mit értek el azzal a magyarok, hogy kormánypárt voltak az adott országokban? Hozott ez valami pozitívumot a közösségük részére? Több lett a magyar óvoda, iskola, ömöttek a beruházások a magyarlakta teületekre?
Szóval, majd akkor gyertek ezzel az "érvvel", ha a magyarok a saját kisebbségeik érdekében valamit el is érnek. Addig ez az egész kormánypártosdi, meg hasonlók, csak egy üres politikai lufi a magyarság számára, és csak az adott országok propagandájának kedvez, amely azt hivatott bizonygatni, hogy ők mennyire kisebbségbarát politikát folytatnak, holott a valóságban a legsovinisztább adminisztratív intézkedésekkel akadályozzák, nehezítik a magyar kisebbségek közösségi életét...
Mégegyszer leírnám: bármennyire is hihetetlen számodra, de nekünk magyaroknak Trianon olyan fájdalmas emlék, mint a zsidóknak a holokauszt. Az, hogy egyes csoportok ezt túlzásba viszik, elsősorban nem az ő hibájuk, hanem a magyar államé, amely a többi kisantant államhoz hsonlóan agyonhallgatja ezt a fájdalmas emléket. Tudomásul kellene már végre venni, hogy addig, amíg bizonyos történelmi események nem kerülnek a helyükre, mindig lehet számolni eltúlzott megnyilvánulásokkal is.
Trianonra minden magyarnak emlékeznie kell, de egyben emlékeztetőnek is kellene lennie az emberiség felé, hogy semilyen néppel szemben se lehessen alkalmazni a győzteseknek azt a barbár és embertelen kegyetlenségét a legyőzötteken, amit a magyar nemzettel megtettek.
"...de ettől még a siránkozás nem lesz sem hasznosabb, sem rokonszenvesebb."
Mégegyszer mondanám: Trianon nem síránkozást, hanem megemlékezést jelent...
"...a mai realitások szempontjából, hogy kinek voltak nagyobb civilizatórikus érdemei, ilyen alapon az angolok is pityereghetnének, hogy hát ők civilizatórikusabbak és emberségesebbek voltak, mint a maharadzsák és trözsfőnökök..."
A mai realitások szempontjából minden magyarnak nagyon is fontos az, hogy a szomszéd államok uralma alá került magyarságnak biztosítottak-e a kisebbségi jogai? Sajnos a mai realitások azok, hogy a szomszéd államok soviniszta és elsősorban magyarellenes kormányai a magyaroknak nem biztosítják az őket megillető kisebbségi jogokat, sőt, a magyarok ezekben az országokban másodosztályú állampolgárok lettek és agresszív, asszimilációs politikát alkalmaznak velük szemben mind a mai napig.
A hasonlatod meg azért helytelen, mert amíg az angolokat az említett országba nem hívta senki, ők mentek oda gyarmatosítani, azaz leigázni és kizsákmányolni az őslakosságot, addig a kisebbségbe szorult magyarság nem gyarmatosító, hanem őslakos minőségben él az utódállamokhoz került egykori magyar területeken...
"És az igazságosságnak amúgy is alkalmatlan narratívája teljesen értelmetlenné válik abban a pillanatban, amikor meggondoljuk, hogy Magyarország ezután részt vett egy imperialista rablóháborúban..."
Te most miről beszélsz?
A hódító és imperialista háborút az OMM ellen éppenhogy az oroszok által felheccelt szerbek robbantották ki azzal, hogy egy Gavrilo Princip nevű terrorista megölte a trónörökös párt...
A horvátoknak a habsburgok különleges jogokat biztositottak a birodalmon belül na nem azért mert annyira szerették öket.Tisztába voltak azzal ha a sok nemzetiségü birodalom kölönbözö nemzetiségei összefognak akkor az uralmuknak vége.Az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazták.48-ban ezért tudták elennünk uszitani Jelasicsékat.A szerbek és a románok alapbol hülyék.Viszont az összes nemzetiség közül a szlovákok álltak leginkább a szabadságharc mellé.És a viszonyunk előtte se volt rossz.Ezért nem értem ezt az irracionális magyar gyülöletet. Igaz hogy a horvátok is nacionalisták de nem kimondottan a magyarok ellen irányul.Kapcsolatunk barátinak nevezhető.Gondolj a fegyverekre amit tőlunk kaptak.Támogatjuk az uniós tagsági kérelmüket stb.Az ottani magyaroknak nincs pártja azért mert nagyon kevesen vannak.Egyébként a magyarokra a horvátok hasonlitanak legjobban genetikailag.Szerintem elégé össze keveredhettek a történelem során.Pl:A Zrinyi család is horvát származásu.
Talán a horvátoktol lenne a legkevesebb jogunk területet követelni.De mondjuk szlovákiában vannak olyan magyar többségü részek aminek minden emberi számitás szerint ide kéne tartozni.A trianoni szerzödést mindenképpen ujra kéne tárgyalni ha lenne igazság a földön.Mert az korektnek a legnagyobb jo indulattal se nevezhető.Ez nem jelent mindenképpen háborut megvannak a nemzetközi forumok ahol beszélni kéne rola és tisztázni a dolgot.Az hogy az egyik félt arra se méltatják hogy szoba álljanak vele az elfogadhatatlan.A magyarokban annyira erős a félelem illetve a beilleszkedő szándék hogy szemet hunytak minden felet ami kint történt .Azt felvetni semmilyen nemzetközi forumon nem merték.Ennek következtében nemzeti önazonosságuk teljesen feladták.Ennek a levét isszük mind a mai napig ezért "bűn"a hazafiasság, trianonal foglalkozni stb.Az egészségas hazafias érzület hiányába nem kell csodálkozni ha magas a korupcio az országot eladják a hazai válalkozásokat nem támogatják stb.Egy prostituált nemzet lettünk.
Én arra gondoltam a horvát példával, hogy ők soha nem lázadtak a Habsburg uralom ellen, sőt a birodalom leghűségesebb katonái voltak. A horvátok különben legalább annyira nacionalisták mint a szlovákok, és ők sem szándékoznak egyetlen négyzetmétert sem visszaadni Magyarországnak (gondolj csak Eszékre). A különbség csak annyi, hogy Horvátországban jóval kevesebb magyar él, mint Szlovákiában.
Én azt szeretném, ha megmaradna 93.000 km-esnek, míg a trianonozás szélsőséges változatai ezt veszélyeztetik, a Pax Americana valószínű felmodása után még sokkal jobban, mint annakelőtte. Éppen erről írok itt alant is.
Ja igen: és Trianonra emlékeznünk kell, mert nekünk ez olyan, mint a zsidóknak a holokauszt. Egy fájdalmas, az emberi igazságosságot még a legkevesebb mértékben sem szem előtt tartó, kegyetlen diktátum
A foghúzás is olyan, mint a holokauszt, ha hülye analógiákban utazik az ember: vérveszteséggel jár és fájdalmas ürt hagy maga után.
Trianon egy vesztes állam egy nem független részével az akkori szokványok és eljárások szerinti békeszerződés, amelyben az igazságosságnak igen viszonylagos szerep jutott, ez tény, de ettől még a siránkozás nem lesz sem hasznosabb, sem rokonszenvesebb. Ezek a szerződések valamiféle - gyakran hibás és rövidlátó - stabilitási és hatalmi egyensúlyi alapon állva keresték a közjót, és senki nem bánt soha kesztyűs kézzel a vesztessel.
Az összes többi felvetés is fals és anakronisztikus, tökéletesen érdektelen a mai realitások szempontjából, hogy kinek voltak nagyobb civilizatórikus érdemei, ilyen alapon az angolok is pityereghetnének, hogy hát ők civilizatórikusabbak és emberségesebbek voltak, mint a maharadzsák és trözsfőnökök a gyarmati idők előtt, s gyakran után. De nem teszik.
És az igazságosságnak amúgy is alkalmatlan narratívája teljesen értelmetlenné válik abban a pillanatban, amikor meggondoljuk, hogy Magyarország ezután részt vett egy imperialista rablóháborúban, határaitól ezer kilométerekre betörve egy idegen országba, hódítási céllal és ott egységei egyebek mellett a Sonderkommandók fegyveres kíséretét adták (ha nem adták volna, sem változna a helyzet, csak az optika).
Amikor a magyar parlamanentben a második világháború alatt arról szónokoltak, hogy a magyar öncél véres igazságának órája eljött és az ellenség totális legyőzésének szent céljai érdekében a könyörületesség szirénhangjainak nem engedhet a hadrakelt nemzet, meg ilyen marhaságokról, akkor, ha a dolog nem jött be, egy férfias és komoly nemzet nem siránkozik tovább az elszenvedett igazságtalanság fölött, hanem megtanulja a leckét és örül annak, hogy annyival megúszta, amennyivel.
A horvátokal több évszázadon át egy államba tartoztunk akár a szlovákokkal érdekes modon mégse csinálják ugyan azt mint a szlovákok.AkKor most ki a hülye? Az elöző hozászolásomban leírtam hogy orvosolnám trianont.Akinek van értelme fogja fel.Remélem nem tul nehezen érthető a Kádár rendszerben szocializálódtak számára.
"Fel kéne már nőni, nem a múlt sérelmein nyavalyogni férfiatlanul, érdemeket és meg nem értett nagyságot bizonygatva. Aki részt vesz háborúkban, el is vesztheti azokat, annak meg következményei vannak, ha a körülmények olyanok, akkor igen kellemetlenek is lehetnek ezek a következmények."
Te beszélsz férfiatlanságrol?Na mindegy ne menjünk bele. A multat nem szabad elfelejteni!!!Akinek nincs multja annak jövöje sincs.Természetesen én se ugy gondoltam hogy ész nélkül katonailag revansot kell venni.De fel kell dolgozni. A nemzetet egyesiteni kell gazdaságilag és lelkileg és ez lehetséges erre kiválo alkalom az eu tagság ahol a politikai határok lényegtelenné válnak.Csak rajtunk áll!Semmit nem tehetne ellene egyik szomszédunk se.Sajnos erre jelenleg nem vagyunk alkalmasak se gazdaságilag se szellemileg.Pedik ha egyszer sikerülne arra nagyon büszkék lehetnénk és egy embernek se kellene meghalnia. Meghunyászkodni a béka segge alá bujni nehogy valami vad szlávnak szemet szurjunk és belénk rugjon szemet hunyni affőlőt hogy nemzettársainkkal mit müvelnek szerintem nem alternativa.Nem igazán férfias. Nagyot tévedsz ha azt hiszed a magyarokat nem foglalkoztatja jelentős mértékben trianon.
Ja igen: és Trianonra emlékeznünk kell, mert nekünk ez olyan, mint a zsidóknak a holokauszt. Egy fájdalmas, az emberi igazságosságot még a legkevesebb mértékben sem szem előtt tartó, kegyetlen diktátum, ahol a legbarbárabb módon egy országot és nemzetet csonkítottak meg. Trianon egy örök mementója kell legyen az ember lealjasulásának és elvetemült gátlástalanságának...
"Nem kinyírásról volt szó, hanem impériumváltásról, egy már régen csak fiktíven létező, kényelmetlenné vált és népei jó része által fenntartani nem kívánt államalakulat felszámolásáról egy vesztett háború után."
Én még azt is megértem, hogy te ezt így látod. Viszont az az igazság, ha egy országot és népét feldarabolják, akkor azt nem azért teszik, hogy továbbra is vidáman éljen. Példák erre éppen, a soviniszta és magyargyűlölő szomszédaink. És, hogy az akkori Magyarország kényelmetlen lett volna a nemzetiségeinek? Te most viccelsz? Mennyivel tudott többet nyújtani pl. Románia, Szerbia és Csehszlovákia az akkori liberális Magyarországnál?...
"Magyarország tényleges önállósága 1526-ban, minden közjogi trükk és illúziókergetés ellenére megszűnt. A török alóli felszabadulását nem a végek rongyosgárdájának és igriceinek köszönhette, hanem az Ausztriai Ház és a vele Szövetséges (és ideillő anakronizmussal: Társult) Hatalmak erejének."
Itt te próbálsz trükközni.
A történelmi Magyarország legkésőbb, még jogi értelemben is, a kiegyezés által (1867) feltámadt. Saját minisztériummal, hatósággal, közigazgatással teljesen egyenjogú társállamává vált Ausztriának.
A török alóli felszabaduláshoz csak annyit: sajnos az ország kimerült a kb. 150 éves háborúskodásokban és eleget fizetett azért, hogy Európa esetleg ne minaretekkel legyen tele. Tisztában vagyok vele, hogy a történelem nem ismeri a hála fogalmát, de ez is hozzátatozik a képhez...
"A mesterségesen kifundált dualista konstrukció sem bizonyult tarthatónak, egyebek mellett a magar uralkodó osztályok elvakult, de elegendő vonzerővel és teljesítménnyel nem társuló államnemzeti asszimilációs dühe miatt."
Véleményeddel ellentétben a Monarchia a korhoz viszonyítva nagyon jól működött, hatalmas gazdasági fellendülés vette kezdetét a liberális szellemiségű akkori Magyarországon és az ország társadalmi berendezkedése sokkal korszerűbb volt bármely későbbi utódállamnál.
Teljesen hazugságon alapul az asszimilációs blablád is, különösen, ha figyelembe vesszük az utódállamok kisebbségi politikáját. Jóllehet az akkori liberális szellemiségű Magyarország, mint politikai nemzet, csak a magyart ismerte el, de a kisebbségeket minden további nélkül elismerte kultúrnemzetként és nem tört sem a nyelvük, sem a kultúrájuk ellen. Nem akarta őket megsemmisíteni, mint a későbbi utódállamok egészen napjainkig az uralmuk alá került magyarságot.
"Mivel ép ésszel nem vitatható, hogy e többségi nemzeteknek pontosan annyi joguk van a maguk államának minden rögéhez, mint a Magyar Köztársaság 93.000 négyzetkilométeréhez a Magyar Köztársaságnak, teljesen ésszerűtlen egy ezzel ellentétes narratívába kibogozhatatlanul bezárkózni."
Mivel ép ésszel nehezen fogható fel, hogy részben az egykori Magyarország területéből és népességéből is hasznot húzó utódállamok mért akarják még mindig a területükön élő őshonos magyarságot megsemmisíteni, ezért a magyar államnak kutya kötelessége minden nemzetközi fórumon ezekre a visszásságokra rámutatnia és tiltakoznia ellene, valamint minden demokratikus eszközzel azon lenni és dolgozni, hogy a magyar kisebbségeket a szomszédok soviniszta agresszivitásától megvédje.
Ezeket a tényeket ismerve, addig sajnos nem lehet igazi béke köztünk és szomszédaink között, amíg szomszédaink le nem tesznek arról a meglehetősen aljas szándékukról, hogy az uralmuk alá került magyarságot eltüntessék. Ez a szándékuk teljesen ellentétes az általános emberi emberi jogok chartájában leírtakkal, de ellentétes az EU emberjogi- és kisebbségi normáival is.
Lehet egy kilenven év előtti nemzetközi békekonferencia eljárásmódját bírálni, de ez nem ok arra, hogy ne a valóságra, a békekonferencia határozatainak érvényességére építsünk. Aki a békekonferencia határozatainak érvényességét - nem igazságosságát vagy efféléket - megkérdőjelezi, az az európai stabilitás halálos ellensége. És ha sem ereje, sem támogatása ahhoz, hogy amúgy is értelmetlen revansot kívánjon venni a múlton, akkor a saját hazájának is halálos ellensége.
A többi utódállamnak nemzetközileg is szentesített joga van területe minden talpalatnyi földjéhez, és joga van arra is, hogy azzal szemben, aki ezt megkérdőjelezi, netán tetleg, azzal szemben a szükségesnek talált és elégséges eszközökkel eljárjon.
Fel kéne már nőni, nem a múlt sérelmein nyavalyogni férfiatlanul, érdemeket és meg nem értett nagyságot bizonygatva. Aki részt vesz háborúkban, el is vesztheti azokat, annak meg következményei vannak, ha a körülmények olyanok, akkor igen kellemetlenek is lehetnek ezek a következmények.
Érdemes megfontolni, mennyire bejött Mussolininak is a dicső múlt visszálmodása, meg Szálasinak a gyepüvédelem. Aki a létezőt kockázatja egy rosszul elmesélt történet fantomfájdalma meg a virtuális kielégülés érdekében, az ellensége önmagának.
Szerencsére a trianonozás lényegében kimerül a június 4-én függetlenné vált Magyarország polgárainak egymás közti acsargásában és némi etnobizniszelésben.
"barika, butaságot írkálsz megint, tanulmányozd itt, megtalálod a szerb választ is az ultimátumra"
A hangnem egy másik fedőnévtől már ismerős, de ez most mellékes... :)
Nos, ahogy nagyjából átolvastam az általad megadott link tartalmát, még mindig nem látom be, hogy mi volt az a lehetetlen kérés, amit Szerbi nem tudott teljesíteni?
Ez annál is inkább így van, mert a szerb válasz meglehetősen pökhendi és magabiztos volt. Pl. amikor azt írják, ha az OMM megnevezi azokat a személyeket, akik tevékenységükkel veszélyeztették a birodalom területi épségét, akkor ők készséggel eljárást indítanak ellenük. Szóval ezek egyszerűen a vicc kategóriájába tartoznak.
A lényeg Szerbia magatartásában továbbra is az, hogy az OMM bármit kért is volna tőle, eleve elutasításra talál. Ennek pedig az oka az volt, hogy az oroszok ott álltak a hátuk mögött. Az oroszok - és természetesen a szerbek is orosz bátorításra - háborút akartak, de legkevesebb az OMM szétzúzását. Ezt a szándékukat az is bizonyítja, hogy az orosz haderőt, nem tudom pontosan, de napokkal az OMM hadserege előtt mozgósították...
"Azt a nemzetközi közösség mondja meg, a ratifikált békeszerződések és a nemzetközi jog egyéb forrásai. És aki abból indul ki, hogy nincs joguk állami területeik minden rögéhez, az békebontó Európában és nem számíthat az irgalom jóinduatára, ha netán b otorul konfliktusokat idézne elő."
Ez a nemzetközi közöség mért nem halgatta meg a magyarokat ahhoz se volt joguk hogy elmondják az állás pontjukat.A románok azt hazudták hogy a székelyek nem is magyarok.A "tárgyalás"minden részletén érződik a magyarokkal szembeni elenszenv és roszindulat.Mért tekintsük ránk nézve kötelezönek ha ahhoz se volt jogunk hogy megvédjük magunkat.Még egy gyilkos is elmondhatja az álláspontját a tárgyaláson. Ehhez a roszindulathoz semmi köze a magyarok vélt vagy valos büneinek.
"Aha! Más szóval: "tanuljunk meg kicsik lenni". Véletlenül se tegyünk semmit azért, hogy Magyarország minél nagyobb, erősebb, befolyásosabb, gazdagabb ország legyen, hogy minél többet visszanyerjen régi nagyságából.
Nem más szóval. Megtanulni akkorának lenni, amekkorák vagyunk, ez a felnőtté válás kikerülhetetlen lépcsőfoka."
Nem kell szépíteni: esetünkben ez azt jelenti, hogy maradjunk mindörökké ebben az állapotban, vagyis ez megrekedés egy szinten. A tefélék a rablókkal cinkos módon mintegy be akarják betonozni a trianoni gúnyhatárokat ahelyett, hogy az igaz magyar hazafiakkal együtt arra törekednének, hogy minél teljesebben visszaálljanak az ezeréves határok.
Csak jó tisztában lenni azzal, hogy melyik államban volt jobb dolguk a kisebbségeknek: az Egész-Magyarországra a jobb élet reményében betelepülő, ott új életet kezdő, gyarapodó, szaporodó nem magyar nemzetiségeknek, vagy a Trianon után az elüldözött, elnyomott magyar és más (pl. a németeket és zsidókat úgy vásárolta ki az anyaországuk Romániából) nemzetiságeknek.
"Ki mondja meg, hogy kinek milyen területhez van joga? Nekünk miért pont 93000 km2-re? A szomszéd népeknek miért lenne joga a tőlünk elrabolt területekre, főleg a magyar lakosságúakra?
Azt a nemzetközi közösség mondja meg"
És ki az a "nemzetközi közösség"? Mi talán nem tartozunk bele, hogy rólunk akaratunk ellenére szakították el területünk 2/3-át?
"Magyarország maga sem létezett valójában, hanem egy mesterségesen kifundált és ingatag közjogi konstrukció egyik elemeként az Osztrák-Magyar Monarchia társországa volt."
Itt ellentmondásba keveredtél: ha ugyanis nem létezett Magyarország, akkor társországgá sem lehetett tenni. Ahhoz azért tudni kell, hogy mettől meddig tart egy ország. Vagyis: Magyarország mégis volt, noha nem teljesen független.
"Aki igazságért kiált, annak kárhoztatnia kellene a korábbi viszonyokat is, amelyekben nem engedték függetlenségbe vagy anyaországaikkal való csatlakozásba a magyarországi kisebbségeket."
Te nem vagy normális! Melyik ország menne bele önként, hogy kisebbségei önállósodjanak vagy csatlakozzanak anyaországukhoz? A szomszéd országokban talán engedik erre a magyarokat? Őket miért nem kérdezték meg, hogy mit akarnak?
"Legyen június 4-e a Függetlenség örömünnepe."
Arról már lekéstél: ez a nap Trianonról szól. Szomszédaink és a nyugati hatalmak (britek, franciák) gondoskodtak arról a rablódiktátummal, hogy ez keserves és tragikus nap legyen számunkra.
Akkor ezt tényekkel is tudod igazolni, nosza lássuk.
"És aki abból indul ki, hogy nincs joguk állami területeik minden rögéhez, az békebontó Európában és nem számíthat az irgalom jóinduatára, ha netán b otorul konfliktusokat idézne elő."
De ugye ez cs Mo-ra vonatkozik?
"A kisebbségekkel kapcsolatban pedig azt mondhatjuk, hogy az új rendezés sem vált be, de ez nem változtat azon a tényen, hogy azelőtt meg a kisebbsegek (összességében többség) éltek évszázadokig kisebbségként, és érdekmúlás és egyebek mellett fordult a kocka."
Csúsztatás. Azok a kisebbségek soha nem éltek (úgy) elnyomva, amint azt a ht-i magyaroknak kell elviselniük.
"Legyen június 4-e a Függetlenség örömünnepe."
Sajnos ebben az SZDSZ sem tud segíteni, mivel szerinte is ez a Kárpát-mednece legnagyobb traumája.
De kopogj be a Jobbikhoz, ott talán vevők a radikális javaslatodra.
