Innen szeretném kérni a Miniszterelnök Urat, hogy maradjon még, ne mondjon le! Nem volt nála tettrekészebb, bátrabb miniszterelnökünk az elmúlt húsz évben.
A HÍR tv-nek van egy aranyos bejátszása fodorról...valami olyasmi, hogy mennyire gondolja komolyan a szakítást..inkább a köpenyfordítás mozzanatainak nevezném..ebből az következik: Gyurcsány marad..
"(Hangsúlyoztam, ugye, hogy nem az illető személy ideológiai alapállásából indultam ki, hanem kormányfői tevékenységéből...) " Jó, hogy nem vagy sem elfogult, sem hazug, sem geszthi szellemi gyermeke.
:- itt vállvonós befejezés. Nem ezt mondom? Aztán meg a továbbiakban a fent következő hozzászólóval a gheszti-0-meterrel határozzátok meg a "patásördög" jelenlétének a szintjét, egyes hsz-ok "patásördögi" "értékét", majd rohanjatok a moderatúrához, a hágai bírósághoz, majd a nemzetközi "véleményhez", mert itt nácizmus van.
B+, ennek az országnak az igazi kártevői és ártói ezek a nézetek...
Így van. Garbai több más mellett éppen e kirakatembersége miatt is lett megpirosítva. (Hangsúlyoztam, ugye, hogy nem az illető személy ideológiai alapállásából indultam ki, hanem kormányfői tevékenységéből...) Mondjuk ha Kun Béla lett volna miniszterelnök, őt is jelöltem volna!
Április huszonegyedike van, este tizenegyóra. Medgyessy Péter a Köztársaság téri irodájában ül, kávét kortyolgat, a sarokban álló plazmaképernyőn éppen Lengyel László elemzi hitetlenkedve a választási eredményeket a Tv2-n, a demokrácia eljövendő négy nehéz évéről vizionál (vágóképként Ferihegyen teli bőröndökkel éjszakázó független értelmiségieket mutatnak). Kintről szinte semmi zaj nem szűrődik be, a székházban temetői némaság uralkodik, szó nélkül mennek el egymás mellett az emberek. Medgyessy elmosolyodik magányában, "hát túl vagyunk rajta" - dünynyögi maga elé. Milyen távolinak tűnik az a júniusi nap, amikor Kovács László és Horn Gyula hatalmi bozótharcát lezáró kompromisszumként az MSZP miniszterelnök-jelöltjévé választották. Nem mintha vágyott volna erre a pozícióra, de a Mozgalom és az Asszony ezt kívánta tőle, hát beadta a derekát. A bankigazgatói bőrfotelt cserélte politikusi csörgősipkára. Érezte, hogy a pártban is felemás érzésekkel fogadták: nem voltak meggyőződve alkalmasságáról, de a győzelmet várták tőle.
Kikapcsolja a televíziót, halk, nyugodt zenét tesz fel. Az utolsó hónapok szenvedéseire, a kommunikációs gyorstalpalók végeláthatatlan sorára, a napról napra ismétlődő stresszes interjúkra, sajtótájékoztatókra, a feszült hangulatú kampányegyeztetésekre, a vörösdzsekis Krisz Rudis-projektoros országjáró haknikra gondol. Lesz miről mesélni az unokáknak. Egy gyorsan tovatűnő pillanatig még a győzelem is elérhető közelségbe került, de érzi, jobb ez így neki, ellenségeinek sem kívánna egy Orbán vezette ellenzéket. Mert el kell ismerni, tudnak valamit ezek a fiúk. Sokszor maga is rácsodálkozott, milyen könnyedséggel és profizmussal viszi be pimaszabbnál pimaszabb találatait a Fidesz a szocialistáknak - mint ahogy a macska játszik az egérrel.
Az ablakon kinézve fiatal párt lát egymáshoz simulva sétálni a csillagfényes tavaszi éjszakában. A jövőre gondol. Képviselőség, ellenzékben, az ő korában? Ugyan, kinek hiányzik az? Ez alatt a szűk év alatt egy életre elege lett a reflektorfényből. Tollat és papírt vesz elő: egyrészt úgy illő, hogy gratuláljon legyőzőjének, Orbán Viktornak, másrészt még - hogy várta ezt a pillanatot - lemondását is meg kell fogalmaznia. Révbe ért.
A környező országok, nem felzárkóztak, hanem lehagytak a picsába. Nem múlt idő, hanem még mindig durván erősödik a gazdaságuk. Még a Horvát-ok is. A Román-ok még pont nem, de ilyen ütem mellett ez elég hamar változni fog. Min vagyunk mi túl?? Tudsz olyan gazdasági szakember, aki a mostani állapotra azt mondja, hogy sikerült a gazdaságot elindítani? Mo-n nem volt reform. Pont a szociális transzferekhez nem nyúlt feri, ami a lényeg lenne. Igazi parazita mentalitás, éljük fel a jelent és a jövőt szt' majd lesz valami.
Azért kell állandóan másokhoz méricskélni magunkat, hogy legyen valami visszajelzés az állami propagandán kívül. Ha nem lett volna a kapitalizmus mint viszonytási alap, akkor még mindig Lenin szobrához imádkozna az ország.
Mondtam, lehet még vitatkozni egy-egy névről. Gömbös nézetvilága masszívan nemzetiszocialista volt, de magyar központú. Neki leginkább az az érdeme, hogy a gazdasági világválságból ki lehetett rángatni az országot. Ezért nem pirosítottam be.
Hangsúlyozom tehát, nem ideológiai alapon válogattam a Gyurcsánynál paprikajancsibbakat, hanem aszerint, mennyit ártottak a nemzet fontos ügyeinek. Hazaárulásban ugye Kádárt is el lehetne ítélni vastagon, azonban amit utána alkotott a legvidámabb barakkal, az érdemesíti.
Lényeg a lényeg: szubjektív ítéletem szerint Gyurcsány valahol a gyenge mezőny utolsó harmadának-negyedének elején van azzal, amit és ahogy alkot.
(Teljesen. Ámde a fenenagy globalizáció éppen arról szól, hogy egyre több módon függünk egyre több országtól/csoporttól. A dolog lényege az volna, h tőlünk is függjenek országok/csoportok. Az oroszokkal fennálló kapcsolatainkat egyelőre túl sok érzelem "színezi", ideje volna pragmatikusabban viszonyulni hozzá. )
