Milyen következményekkel járna a jelen feltételek melletti MSZP-SZDSZ kiegyezés? Nekem az Apokalipszis most háborús jelenetsorai jutnak eszembe, mikor az SZDSZ sorsára gondolok, mint egy Wagner nyitány, zengnek az események akkordjai. Izgalmas, érdekes, némelyek vérpezsdítőnek is érezhetik, de ha a nyitány lecsendül, valljuk be, bizony baromi unalmas tud lenni, nem beszélve a szomorú végkifejletről. Az SZDSZ dönthet másképp is, mint az önálló arculat, az önálló út. Ezt ajánlhatja nekik Gyurcsány, ezt ajánlhatja nekik az MSZP. Lényeges, hogy erről szó legyen, hiszen ez gyakorlatban járható út, bár egyáltalán nem az, és nem olyan, amihez az SZDSZ hozzászokott. Érdekes ellentmondás, aminek végleges következményekkel jár majd a feloldása.
Eh, túlbecsülöd te ezt a társaságot. Ezek nem fognak wagneri fanfárokkal és világégésben távozni. Nyúlnak, mint az összecsócsált rágógumi, és valszeg sokáig boldogítanak még minket.
Tegyem hozzá, bár messzemenőkig elégedett lennék, ha Gyurcsát eltakarítanák a francba, az azért mégiscsak a magyar demokrácia valamint az MSZP egy elég súlyos anomáliája, hogy egy 1-2%-os párt mondja meg a böhöm MSZP-nek, hogy ki lehet a miniszterelnök és ki nem. Értem én, hogy az MSZP-nek semmiről sincs fogalma, ezért jórészt magának köszönheti a kialakult, megalázó helyzetet, de az is egy súlyos anomália, hogy egyáltalán hatalmat gyakorolhat egy ilyen posztkommunista érdekcsoport.
Én úgy látom, hogy a konfliktus a hatalom vs. felelősség témakörben mozog. A két kormánypárt 6 év alatt annyira elkúrta, hogy reális közelségbe került a felelősségrevonás. Mára mind az MSZP, mind az SZDSZ elsősorban azért akar hatalmon maradni, hogy elkerülje a felelősségrevonást. De nem tudnak kibújni a bőrükből, nem képesek átlépni a saját - jórészt – szellemi, szakmai hiányosságaikat és korlátaikat, és ezért nem tudnak olyan stratégiai fordulatot végrehajtani, amely csökkentené a bajokat, s ezáltal csökkentené a felelősségrevonás esélyét. Úgyhogy az egyik napról a másikra élnek, oltogatják a szaporodó tüzeket, és egyre durvábban tolják egymásra (is) a felelősséget és igyekeznek nem gondolni a holnaputánra. Közben a saját impotens kormányzásukkal folyamatosan növelik annak az esélyét, hogy előbb-utóbb tényleg számon lesznek kérve. De kilépni ebből az ördögi körből nem tudnak. Pedig maximum (és a legrosszabb esetben) csak 2010-ig védhetik meg magukat a hatalom birtoklásával, de aki csak a holnapot akarja túlélni, azt nem érdekli, hogy majd egyszer, 2010-ben mekkora trágyahalom fog a nyakába dőlni. Persze, aki tudja, hogy már most is akkora az a trágyahalom, hogy nincs az a speciális mentő, aki élve hozná ki alóla, azt kevéssé érdekli, hogy két év múlva már kétszer vagy háromszor akkora lesz.
Ha az SZDSZ rendszerváltó folyóként indult, és mára sekély kis patakocska lett belőle, meglehetősen nagy ártérrel, azt kell látni, hogy hová tart, hová folyik.
Egy nagy, büdös állóvízbe, amelynek felszíne egyre párolog, utánpótlása egyre kevesebb, élővilága elhalóban, miközben élősködők nyüzsögnek a láposodó vízben. Ez kell az SZDSZ-nek, erre hagyományozza majd értékeit, céljait? Ez elég lesz nekik?
Kedves Kis János, Tamás Gáspár Miklós, Bauer Tamás, Kuncze Gábor, Pető Iván!Kedves Fodor és Horn Gábor, hát ez kell? Ez lesz egész tevékenységük eredménye? Egy szocialistának hazudott posztkommunista, igaz, néhol szociáldemokrata, de olykor maoista, és néha nyíltan marxista ideológia és politikai gyakorlat által felvizetett kiüresedett liberális katyvasz?
Hát azért küzdöttek annyit, hogy végül egy gyurcsányi lápba fojtsák az elképzeléseiket?
Legyenek bátrak! Küzdjön az SZDSZ hősies harcban, és ha veszítenek, hátpusztuljanak el hősiesen, de a maguk szemével nézve egyenes derékkal.
Milyen alternatíva áll az SZDSZ rendelkezésére, ha nem próbálnak saját erejükből politikai tényező maradni?
Nyilvánvalóan a felkínált, bizonyos kereteken belül módosítható gyurcsányi program támogatása, majd a szoros pártszövetségi együttműködés a szocialistákkal egyrészt a 2009-es EU parlamenti választáson, majd a következő országgyűlési választáson, valamint a 2010-es önkormányzati választáson mindenképpen. Ez az MSZP-nek is előnyös, hiszen minden voksra szüksége lesz 2009-ben és 2010-ben, hogy mérsékelje a várható választási vereségeket, lehetőségek szerint minimalizálja a kialakuló politikai hátrányhelyzetet, maximalizálja offenzív lehetőségeit.
Mit eredményezhet ez az SZDSZ számára?
Ez egyrészt azt eredményezné, hogy a pártszövetségi együttműködés biztosítana legalább egy helyet az Európa parlamentben, valamint biztosítva lenne az SZDSZ helye a következő magyar parlamentben is, lehetne önálló frakciójuk, lennének helyeik a felügyelő bizottságokban, interpellálhatnának, kérdezhetnének, törvényeket nyújthatnának be, módosításokat indítványozhatnának – politikai tényező maradnának Magyarországon. Csak éppen zsaroló potenciáljukat veszítenék el, ezt természetesen ők nem ennek nevezik, hanem érdekérvényesítő képességnek, na és persze bocsánatot kellene kérniük a szocialistáktól, legalább olyan szinten, hogy az a szocialista párt választóihoz úgy jusson el, hogy el is lehessen hinni, és meg is tudjanak bocsátani, tehát rászavazzanak egy MSZP-SZDSZ közös listára.
Ha az SZDSZ ezt az utat járja 2014-ig mindenképpen parlamenti politikai tényező marad, és akár kormánypárt is lehet, ha az MSZP újra nyer, sőt, kedvezményeket is kaphatnak, például a köztársasági elnökválasztáson 2015-ben, jelölhetnek valakit, akit az MSZP elfogad, és ha a körülmények is lehetővé teszik, megválaszthatják. Így 2020-ig lenne alapvető fontosságú SZDSZ politikus Magyarország politikai ütőerében, nem lenne akadálya annak sem, hogy a 2018-ban esedékes választáson is létezzen az MSZP-SZDSZ szövetség.
A Gyurcsány kirajzolta jövőalternatíva ára annyi, hogy az SZDSZ mondjon le önálló politikai ambícióiról, társuljon az MSZP-hez, ott dolgozzon ki javaslatokat, amiket közösen megtárgyalnak, közösen elfogadnak, és az SZDSZ által képviselt szellemiség, érték és akarat élni fog a következő 10-15 évben. Azt valószínűleg már nem teszi hozzá, hogy végül nyilván beolvad párt az MSZP-be. Hiszen mi más választása lenne, ha a maradék, valószínűleg maroknyi tagság nem tudná elkülöníteni ki az SZDSZ, ki az MSZP politikus, ha senki sem tudja, hogy ez MSZP, az meg SZDSZ javaslat? Mi értelme lenne a különbségtételének? Mi értelme lenne SZDSZ tagnak lenni?
A gyurcsányi alternatíva tehát biztos halál az SZDSZ, mint párt számára, éppúgy, mint a kiütéses választási vereség, de hosszabb ideig tart, és édes halál, a választható hősies helyett.