"dr. Vida Ferenc („Tunisz"), 1934-ben Tel-Avivban a zsidó kommunista párt tagja lett, ezt követően részt vett a magyar kommunista mozgalomban, az IM főosztályvezetője, majd a Legfelsőbb Bíróság tanácsvezetője, feltételezett szervezete: KGB és Moszad.” /Magyar Világ 2005. március „Alkotmányos válság- Ügynökök?”/
Csak klasszika-filológiai érdekességképpen...mintegy.
Érdemes összevetni az alábbi 2 szövegtöredéket:
# [A tied a 177-esből - ismeretlen forrásból]
Az Egyiptom elleni izraeli támadás tervezett időpontját a sevres-i találkozó első napján, azaz október 22-én tűzték ki, mégpedig október 29-re. Az ekkor még feltételes időpont megállapításánál az angol és a francia külügyminiszter lépett fel sürgetőleg; ők azt szerették volna, ha az izraeli támadás minél előbb bekövetkezik. Ennek oka az a feltételezés volt, hogy a Szovjetunió el lesz foglalva a magyarországi eseményekkel, hiszen a magyar forradalom kitörését másnapra, október 23-ára igérte a Moszad. Az október 19-én, azaz a néhány nappal korábban kirobbant lengyel válság szintén befolyásolta bizonyos mértékben az időzítést.Mind az angol, mind pedig a francia expedíciós haderőt ekkor már jó ideje készültségben tartották, s ezek várták a politikai döntést az Egyiptom elleni akció megkezdésére; ezt a készültséget pedig már nem lehetett hosszabb ideig fenntartani.A Sevres-i titkos tárgyalások eredményeit összegző jegyzőkönyv aláírására végül október 24-én került sor.Ebben az izraeli támadás napjaként október 29-ét jelölték meg, tehát a magyar forradalom kitörésének és az események kifejlődésének várható csúcspontjára. Egy pontosan kidolgozott forgatókönyv alapján: a felkelés hatására határozták meg előre a szuezi akció időpontját.
# [Békés Csaba: Győzhetett volna-e a magyar forradalom 1956-ban?]
Győzhetett volna-e a magyar forradalom 1956-ban? Mítoszok, legendák, illúziók. [Could the Hungarian Revoution of 1956 been victorious? Myths, legends, illusions]. Rubicon, 2001 december.
In: Romsics Ignác (szerk.) Mítoszok, legendák, tévhitek a 20. századi magyar történelemről. [Myths, legends and misconceptions on the 20th century history of Hungary.] Osiris kiadó, Budapest, 2002, pp. 339-360
A két válság szembetűnő időbeli egybeesése adott alapot korábban olyan – egyébként tudományos hipotézisnek nem teljesen elfogadhatatlan – spekulációknak, melyek szerint az 1956. október 22. és 24. között Sevres-ben megtartott titkos tárgyalásokon a magyarországi felkelés kitörésének híre minden bizonnyal befolyásolta a szuezi akcióra készülő angol, francia és izraeli politikusokat, amikor az Egyiptom elleni támadás időpontjában megegyeztek. Mégpedig olyannyira befolyásolta, őket, hogy – miután megnyugvással konstatálták, hogy a Szovjetunió figyelmét ily módon a kelet-európai események fogják lekötni, – több nappal előre hozták az Egyiptom elleni izraeli támadás eredetileg tervezett időpontját. Ma már tudjuk, hogy ezt a bizonyos időpontot már a sevres-i találkozó első napján, azaz október 22-én kitűzték, mégpedig október 29-re. Az ekkor még feltételes időpont megállapításánál az angol és a francia külügyminiszter lépett fel sürgetőleg; ők azt szerették volna, ha az izraeli támadás minél előbb bekövetkezik. Ennek oka azonban nem az a feltételezés volt, hogy a Szovjetunió el lesz foglalva a magyarországi eseményekkel, ahogyan azt ma is sokan gondolják, hiszen a magyar forradalom kitörése csak másnap, október 23-án következett be. Az október 19-én, azaz a néhány nappal korábban kirobbant lengyel válság viszont valóban befolyásolhatta bizonyos mértékben az időzítést. A sietség igazi és legfontosabb oka azonban kétségtelenül az volt, hogy mind az angol, mind pedig a francia expedíciós haderőt ekkor már jó ideje készültségben tartották, s ezek várták a politikai döntést az Egyiptom elleni akció megkezdésére; ezt a készültséget pedig már nem lehetett hosszabb ideig fenntartani. A Sevres-i titkos tárgyalások eredményeit összegző jegyzőkönyv aláírására végül október 24-én került sor.Ebben az izraeli támadás napjaként változatlanul október 29-ét jelölték meg, tehát a magyar forradalom kitörésének ténye, illetve híre semmit sem változtatott a kidolgozott forgatókönyvön: a felkelés hatására nem hozták előre a szuezi akció időpontját.
Szövegbúvópatak?...a posztmodern intertextualitás a natúr szépirodalom után végre a cionista világösszeesküvés történetírói közt is utat törni látszik magának?... :)
1. Az "útvonal”, amelyet a történeti portálok Hruscsov "titkos beszédének” nyilvánosságra kerüléséhez megrajzolnak, immár szabványszerűen ez:
- 1956. február, elhangzik a titkos beszéd;
- 1956. április, Grajewski, aki ekkor még nem kém, Varsóban hozzájut a beszéd szövegéhez, és eljuttatja azt
Izrael nagykövetségén keresztül majdani munkaadóihoz, a Sin Bét (az izraeli hírszerzés) embereihez;
- 1956. június, a CIA a Sin Béttől kapott szöveget kiadja a New York Timesnak, a szöveg innentől kezdve nyilvános.
Ez a forgatókönyv az én szememben hiteltelen. Hruscsov titkos beszédét 1956 márciusától az összes szovjet munkahelyen felolvasták, és valamennyi "testvérpárt” - nem csak a lengyel - megkapta. Teljesen életszerűtlen, hogy ennyi címzett közül egyetlenegytől jutott ki információ a világba. Emlékeztetőül: Litván György 1956. március 23-án, az angyalföldi különleges pártaktíván (ergo Grajewski lopása előtt egy hónappal) már megvonta a párttagság bizalmát Rákosi Mátyástól (aki jelen volt) - éspedig mindama információk alapján, amelyek a titkos beszédről a magyar párttagság értelmiségi elitjéhez eljutottak. Summa: Sztálin bűneinek tételes sorolásához bizonyosan kellett a Grajewski-féle dokumentum, de a titkos beszéd általános tartalma a szovjet tömbben már 1956 márciusában ismert volt.
2. Grajewski, a hajdani lengyel, majd izraeli - a szovjetek által beszervezettnek hitt - újságíró történetének legdrámaibb pillanata az, amikor szovjet tartótisztjével 1967. június legelején közli: Izrael kész háborút indítani Egyiptom ellen. Sok mindent "mesélt” a látszólag kettős ügynök (valójában a Sin Bét embere) szovjet megbízóinak, de ez az információ nemcsak igaznak "tűnt” (mint a hamis információk közül sok), hanem történetesen igaz volt. A Sin Bét valószínűleg ezzel akarta - feltételezvén, hogy Moszkvából az információ eljut Kairóba - "elrettenteni” Nasszert.
Mint kiderült (forrás: a Haaretz című napilapban megjelent Grajewski-önvallomás), a szovjetek NEM tájékoztatták Nasszert Izrael támadó szándékairól; hogy miért nem, rejtély. Tény viszont, hogy az egyiptomi elnök nem oldotta fel Izrael tengeri blokádját, minekutána Izrael valóban megindította és - hat nap alatt - megnyerte a háborút ellene és arab szövetségesei ellen.
3. Lahav barátom azt írja, hogy a teljesen korrekt háborús információért Grajewski "Lenin-díjat” kapott, amelyet "nagy titokban” adtak át neki a Tel Aviv-i szovjet nagykövetségen. Ez ÍGY nem történhetett meg. Először is azért nem, mert a hatnapos háború után a szovjetek megszakították diplomáciai kapcsolataikat Izraellel, tehát nagykövetség nem működött. Másodsorban azért nem, mert a kettős ügynöknek tartott Grajewskit szovjet "tartótisztjei” - biztonsági okokból - soha nem is hívták a nagykövetségre. Harmadsorban azért nem, mert "Lenin-díj” művészeti teljesítményekért járt, Grajewski legfeljebb Lenin-rendet kaphatott. Illetve kapott, de azt át soha nem vehette. A Haaretz szerint a KGB-rezidens - a diplomáciai kapcsolatok megszakítása után a Jeruzsálemben működő orosz ortodox egyház egyik embere - azt mondta neki, hogy a díjat Moszkvában őrzik, "nyilvánvaló okokból” azt neki egyelőre átadni nem tudják. Grajewski élete alkonyán (2006) azzal élcelődött, hogy szuvenírként ma is átvenné a Lenin-rendet, de sajna, erre nincs már mód.
P. S. Grajewski az Izraeli Államtól kapott "valódi” kitüntetést. Kim Philby, a szovjetek legsikeresebb brit ügynöke nála szerencsésebb volt: ő disszidálása után VALÓBAN megkapta/átvette a Lenin-rendet - de ennek előtte lovaggá ütötte őt a királynő.
82 éves korában elhunyt a lengyel származású Wiktor Grajewski, aki 1956-ban eljuttatta a nyugatnak Nyikita Hruscsov titkos beszédét az SZKP XX. kongresszusán a sztálini diktatúra leleplezéséről - jelentette vasárnap a Háárec izraeli napilap.
//
Grajewski, aki 1957-ben vándorolt ki Izraelbe, a hét végén halt meg második hazájában.
Grajewski újságíróként dolgozott és a lengyel kommunista párt tagja volt 1956-ban, amikor megkapta a lengyel pártvezetés egy tagjának jelentését a Hruscsov-beszédről. Az izraeli nagykövetségre ment, ahol másolatot csináltak a dokumentumról, majd visszaadták neki.
Az izraeli titkosszolgálattól jutott el a beszéd tartalma az amerikai Központi Hírszerző Ügynökséghez (CIA), s hozták közösen nyilvánosságra. Izraelbe települve Grajewski a Sin Bét belbiztonsági szolgálatnak dolgozott.
a feladat értelmetlen, lehetetlen, és ellentmond a történelem ismert tényeit kezelni képes leírásoknak, az emberi szabad akaratnak, egyebek mellett, mint mondtam, azt igazolja, hogy a magyar forradalom vak és ostoba eszközök műve volt, valójában nincs is magyar töerténelem, csak egy háromezetréves összeesküvés robotjai ágálnak egymás ellen.
Hogyan szerezte meg a Moszad Nyikita Hruscsov titkos beszédét 1956-ban?
Nyikita Hruscsov 50 évvel ezelőtt, a Szovjet Kommunista Párt 1956. február 14–25 között tartott XX. Kongresszusának utolsó napján, zárt ülést hívott össze. Itt elmondott titkos beszéde először leplezte le – ha csak a jéghegy csúcsát érintve is, – a bolsevik terror szörnyűségeit.
A titkos beszéd egy varsói zsidó fiatalember, Viktor Grajewski jóvoltából nem sokkal elhangzása után nyilvánosságra került. Grajewski 81 éves, Izraelben él, és a hvg.hu tudósítójának a beszéd nyilvánosságra kerülésének krimibe illő részleteiől számol be.
már az előbb is világos volt, hogy nem érted a fórumozás lényegét.
Az imént kizárólag saját lelki életedre vonatkozó, tehát e rovat szempontjából érdektelen közlendőkkel terhelted a jóhiszemű olvasót, ami nem helyes, most pedig, ahelyett, hogy egyszerűen, akár alázat nélkül, csak úgy sallangmentesen beismerted vona hibádat és a továbbiakban az illemhez tartottad volna magad, azzal a butaságra valló vélelemmel állsz elő, hogy ezen a nyilvános fórumon az volna a megszólalás feltétele, hogy te megszólítanál valakit.
Nem így van.
Gondold végig ezeket az egyszerű dolgokat, tartsd be az elemi illemszabályokat, s meglásd, sokat okulhatsz az itt olvasottakból, s bizonyára olyanok is lesznek, akik rajtad okulnak.
Pechedre én személyesen beszéltem erről a moszkvai Koljával, akit egy mozielőadásról cipeltek egyenesen ide többedmagával és a mongoloid kiskatonákkal.
Esze ágában sem volt lelövöldözni a magyarokat. Fent a Várban barátkozott össze néhány hasonlókorú egyetemista szabadságharcossal, akiknek szintén eszük ágában sem volt a szovjet elnyomók helyett Koljáékra lövöldözni.
Bizony, őket SZUEZHEZ cipelték! Csak éppen ebben a "testvéri és megbonthatatlan barátságban" lévő országban találták magukat.
Sajnálom, az újszüéötteknek bármit be lehet mesélni. Csak tudod, aki átélte, annak már kevésbé.
Ja!
Koljáékat valószínűleg már a teljes megszállás után kivégezték, a SZOVJETEK(!), nehogy otthon elfecsegjenek valamit.
Én pl. ismertem valakit,aki ismert valakit,aki nagyon jól ismert valakit,aki éppen ismerte azt a valakit,aki valójában egy szemét genya volt. Hü de jól esett, és én ettől milyen okos vagyok, szinte magamtól lepetélek.
Sajnos az, hogy téged mi érdekel és mi nem, kizárólag a te lelki életedetkuatók számára bír információtartalomma, és mivel a te leki életed nem tárgya ennek a rovatnak, azt lehet mondani, hogy olvasóival szemben illetlenség, hogy az efféle magánügyeket kiteregeted.
Tekints el ettől a továbbiakban.
Az is megjegyzendő, hogy az, hogy te mit tekintesz az izraeli hírszerzés specifikumának, itt jelsül a dolgok egymással való összevetését, szintén kórképi érdekű mindaddig, amíg azt érvekkel alá nem támasztod.
Ennélfogva szintén nem helyénvaló e hasábokon.
A fentiek figyelembevételével további jó fórumozást kívánok.
A 74 éves volt kormányőr tagadta bűnösségét a mintegy száz halálos áldozatot és 150 sebesültet követelő mészárlásban. Erdész először egy újságnak beszélt arról, hogy az Akadémia utcai pártközpont védelmében az utcán két-három rövid sorozatot lőtt a menekülő tüntetőkbe 1956 október 25-én. Az ügyész szerint ez a nyilatkozat "igen nagy metamorfózison esett át az eljárás során" (tanúként Erdész azt mondta, csak riasztó lövéseket adott le, gyanúsítottként nem is emlékezett a tömegre, pénteken azt állította, hogy a levegőbe lőtt). Az ügyész úgy vélte, a "bizonyítékszegény" ügyben a vád Erdész nyilatkozatain alapulhatott. Beszélt arról is, hogy nincsenek konkrét bizonyítékok arra, hogy Erdész lövéseitől bárki megsebesült volna. Az ügyvéd hangsúlyozta: szörnyű bűncselekmény történt a Kossuth téren, ám az nem bizonyosodott be, hogy Erdész az elkövetők közé tartozott. Elsősorban szovjet katonai alakulatok tagjai lehetnek felelősek a vérengzésért.
A Kossuth téri sortűz felderítése a kilencvenes évek elején kezdődött. 1995-ben eredménytelenül fejeződött be, majd 98-ban újraindult. Akkor ugyanis az '56-os Deportálások Tényfeltáró Bizottsága újabb bizonyítékokat talált, és feljelentést tett. Az ügyészség ezután döntött Erdész ügyének elkülönítéséről, később a nyomozás elrendeléséről. A nyomozást a főügyészség tavaly megszüntette, mondván, ami október 25-én történt, nem háborús bűncselekmény, ezért már elévült. E döntés ellen a legfőbb ügyésznél tiltakozott a Deport '56.
„A ti sorsotok felismerése ölte ki belőlünk a vakhitet. A ti sorsotok felismerése fordított szembe minket a magunk vétkeivel és a zsarnokok korbácsával, börtöneivel, fegyverével is. A ti tragédiátok tanított meg: soha mást, mint az igazat, soha – se a kínvallatás kényszeréből, se vélt, se téves »ügyszeretetből« –; a ti tragédiátok tanít és kötelez emberségre és magyarságra, igazságra és szabadságra. Nem fogadkozom, nem ígérgetek, nem esküdözöm. (Ó, sírnál tett hamis eskük, de a fülünkbe dörömböltök még máig is!) Nem mondom azt, amit a mártírsíroknál szokás: hogy nem haltatok meg hiába. Mert nem kellett volna, mert nem lett volna szabad meghalnotok. Nem mondok többet, nem is mondhatok, csak kimondhatatlan keserűen, kínlódva, halkan ezt: a mi életünk most már csak annyit ér, amennyit jóvá tud tenni a ti halálotokból…”
A kérdés az volt: ki legyen az új miniszterelnök?
Malenkov elmondotta, hogy ezt már májusban megkérdezték Rákositól. „Senkit sem tudott megnevezni – fűzte hozzá. – Akárki jött szóba, mindenki ellen kifogása volt, mindenki ellen felhozott valamit. Mindenki gyanús volt, csak ő egyedül nem. Ez nagyon megdöbbentett bennünket…”
Rákosi itt közbeszólt, mondván, hogy ő nem akart miniszterelnök lenni.
– De olyan miniszterelnököt akart – vágott vissza neki Molotov –, akinek nem lett volna szava a kérdések eldöntésében…
– Arról van szó – toldotta meg Hruscsov –, hogy a párt és az állam vezetése ne összpontosuljon egy vagy egynéhány ember kezébe, ami nemkívánatos…
Ki legyen hát az új miniszterelnök?
Mindabból, amit a szovjet vezetők elmondtak, világos volt, hogy olyan embernek kell lennie, aki megbízható, akinek szava lesz a kérdések eldöntésében, s aki nem zsidó.
A meghívott magyar vezetők hallgattak. A javaslatot a szovjet vezetők tették meg; más rendszerekben élőknek talán furcsának tűnik, hogy Magyarország miniszterelnökét Moszkvában nevezik ki; de e megbeszélés résztvevői számára ez volt a világon a legtermészetesebb.
A szovjet vezetők, név szerint Malenkov, Molotov és Hruscsov új magyar miniszterelnöknek Nagy Imrét javasolták. Őt javasolták márcsak azért is, mert ez a zömök, nyugodt szavú, bajuszos, cvikkeres férfi már 1948–49-ben, öt esztendővel ezelőtt megmondotta, hogy baj lesz az erőszakos kolhozosítás politikájával; akkor a párt vezetése nem hallgatott rá, s ahelyett, hogy magáévá tette volna az álláspontját, azt helytelenül „opportunistának” minősítette és kizárta őt a Politikai Bizottságból.
– Az idő – mondták a szovjet vezetők – Nagy Imre elvtársat igazolta.
Rákosi és a magyar küldöttség valamennyi tagja helyesléssel fogadta most a szovjet javaslatot.
Nagy Imre – anélkül, hogy erről Budapesten még bárki is tudott volna – Magyarország miniszterelnöke lett.
Isten kivette Ádám oldalbordáját, hogy megteremtse belőle Évát. A csontot letette, s hozzáfogott Ádám sebének begyógyításához és sárral betapasztotta. Ezalatt egy kutya odaszaladt, felkapta a csontot. Isten utánakapott, de csak a kutya farkát sikerült elkapnia. A farok leszakadt, s ebből teremtette Isten az asszonyt. Ezért „bolhásak” az asszonyok, ezért van az, hogy ha valami titkot az asszonynak elmondanak, vagy a kutya farkára kötik – egyre megy.
http://www.dia.pool.pim.hu/html/muvek/MERAY/1953 júniusában, néhány nappal a 17-i berlini tüntetések után a Szovjetunió Kommunista Pártjának elnöksége sürgősen Moszkvába rendelte Rákosi Mátyást, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkárát, Magyarország miniszterelnökét, Dobi Istvánt, az Elnöki Tanács elnökét, Gerő Ernő miniszterelnök-helyettest, az ország gazdasági életének irányítóját, Farkas Mihályt, a párt Titkárságának tagját, honvédelmi minisztert, Nagy Imrét, a Politikai Bizottság tagját, miniszterelnök-helyettest és egy Szalai Béla nevű fiatalembert, aki ugyancsak a párt Titkárságának tagja volt.A meghívottak nem tudták, mi lehet a sürgősség oka, s külön csodálkoztak önnön küldöttségük összetételen: Dobi, az államelnök, nem is volt tagja a pártnak, s Nagy Imre és Szalai sem tartoztak a tényleges vezetők közé; ugyanakkor a listáról valamiképpen lemaradt Révai József neve, aki pedig Rákosi, Gerő és Farkas mellett a negyedik tagja volt annak az úgynevezett „négyesfogatnak”, amely akkor már majdnem tíz esztendeje az országot és a pártot irányította.A következő meglepetés a Prezídium előszobájában érte őket; a magyar politikusok itt véletlenül összeakadtak Berijával, a nagy hatalmú szovjet miniszterelnök-helyettessel, aki ugyancsak az ülésre igyekezett. Berija rámeredt Rákosira és nagyon nyersen, sértőn azt mondta: „Mi az, maga még mindig itt van?… Még mindig maga a miniszterelnök Magyarországon?”
Molotov egy ízben ingerülten rászólt Rákosi Mátyásra: „Értse meg végre, hogy nem lehet örökké a szovjet szuronyokra támaszkodva kormányozni!” A magyarországi változásokkal a szovjet vezetés valószínűleg olyan politikai és személyi helyzetet kívánt elérni, amely megnyeri a tömegek rokonszenvét s egy nemzetközi enyhülés, sőt talán még egy szabad vagy szabadabb választás esetén is megfelelő biztosítékot nyújt a fennálló rendszer megmaradására.
A hévben, amelyet a Prezídium tagjai mutattak, természetesen szubjektív motívumok is közrejátszhattak, a tömegmegmozdulások miatti ijedelem és kapkodás éppúgy, mint az a személyes ellenszenv, amelyet közülük többen Rákosi irányában éreztek; ebben a magas gyülekezetben nem volt idegen vonás az antiszemitizmus, s ez különös erővel tört elő akkor, amikor a gyűlölt zsidó valóban okot is adott a haragra.
– Figyeljen ide Rákosi – fordult a magyar nép szeretett vezére és bölcs atyja felé Berija. – Mi már hallottuk azt, hogy Magyarországon uralkodott török szultán, Habsburg császár, tatár kán és lengyel fejedelem, de azt még nem hallottuk, hogy zsidó király lett volna. Maga, úgy látszik, az akart lenni… Vegye tudomásul, hogy mi ezt sohasem fogjuk megengedni…
Rákosi halottsápadt volt. Tegnap még teljes fényében tündökölt, s ma úgy beszéltek vele, mint egy kiszolgált cseléddel.
Emlékezetes, hogy a Prezídium ülésén Berija volt az, aki a legdurvábban támadta Rákosit, aki már a folyosón nekirontott s aki „zsidó királynak” nevezte; ...
nem értem ez a topik miért él még. Ugyértem nem baj, csak engem sokkal finomabb írásokért tiltottak ki jópárszor korábban. Műszakváltás volt a libsiknél éppen, vagy mi?
Szerintem erre senki nem képes. Maga a feladat értelmetlen, lehetetlen, és ellentmond a történelem ismert tényeit kezelni képes leírásoknak, az emberi szabad akaratnak, egyebek mellett, mint mondtam, azt igazolja, hogy a magyar forradalom vak és ostoba eszközök műve volt, valójában nincs is magyar töerténelem, csak egy háromezetréves összeesküvés robotjai ágálnak egymás ellen.
Na most ha ez így van, akkor ebből az is következik, hogy te sem vagy a saját léted céljaival és irányultságaival más viszonyban, hiszen nem vagy különb a magyarság egészénél, Szent Istvántól Nagy Imréig, tehát te magad is vak eszköze vagy a háromezeréves összeesküvésnek, és véleményednek így nincs saját érteélme és tartalma, hanem csak a titkos terv vak eszközeként írod, amit írsz.
