Van a buta magyar, a Magyar, és van a nem buta magyar, a magyar. A buta magyar még azzal sincs tisztában, hogy a magyart nem azért kell csupa kisbetűvel írni, mert ő a Nemecsek, hanem azért, mert a nyelvnek éppen úgy vannak szabályai, mint az együttélésnek, csak éppen ők ezt nem hajlandók tudomásul venni.
Vajon hogyan vélekedtek volna Dózsa György, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc Marx Károly történelem szemléletéről és az elnyomottakhoz való viszonyulásáról?
Tegyük fel, hogy pozitívan, hiszen ők is az elnyomottak jogaiért harcoltak. De akkor hogyan lehetséges, hogy ma azok, akik eme hősies alakok „unokáinak” tartják magukat, Marx nevét megvetéssel említik, és szitokszóként használják.
Ha a baloldaliságot, mint az elnyomottak jogaiért való küzdelem, a szolidaritás, a szociális érzékenység és az igazságosság elveként definiáljuk, akkor Dózsa parasztjai, Rákóczi kurucai, Kossuth szabadságharcosai baloldaliak voltak, vagy Magyarok?
Genetikai alapon a nép túlnyomó része az ő „unokái”!
Akkor miért lenne idegenszívű, komcsi a nép azon fele, mely nem a fidesz-jobbikra szavaz? Ők nem Kossuth, Rákóczi, Dózsa György unokái?
Még most vasárnap is mindössze az ország kisebbik fele szavazott a fidesz-jobbikra.
Miért lennének ők a magyarok, sőt A NÉP, sőt A NEMZET?
Ez Orbán Viktor legnagyobb bűne! Tizenhat év alatt (mint Pavlov legjobb magyarországi tanítványa) beégette a buta magyarba, hogy ők a magyarok, és ezzel elévülhetetlen érdemeket szerzett Magyarország megosztottságában. Orbán kutyáját már nem lehet pórázon vezetni, mert ha egy kutyát nyershússal etetnek, az elvadul, és még saját gazdájára is rátámad, ha nem kapja meg a napi nyershús adagját. Viktor, te ezt nem tudtad?
"No, mi se kellett több az embereknek, úgy elkergették a gazdag embert a faluból, hogy mai napig is bujdokol szégyenében. A szegény embert és az okos kutyáját pedig megjutalmazták, hogy kiderítették az igazságot."
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy faluban egy szegény ember, akinek nem volt más egyebe, csak három tyúkocskája és egy fekete bozontos kis kutyája, aki olyan okos volt, hogy bármit mondtak neki, mindent megértett. A szegény ember sokat dolgozott pici kis kertjében, hogy a mindennapi falatot megtermelje. Már-már azon gondolkodott, hogy a tyúkocskáiból levest főz. A faluban a szegény embert nagyon sokan kedvelték, becsületes embernek tartották. Élt még a faluban egy gazdag ember is, aki viszont nagyon irigy volt a szegény emberre, mert őt sokan szerették.
Azon gondolkodott, hogy hogyan árthatna neki, kihasználva a szegénységét. Történt egyszer a faluban, hogy sok háztól szépen lassan eltűntek a tyúkok, kakasok, libák, kacsák. No, aki ellopta őket, nem volt más, mint a gazdag ember. Még azt is úgy intézte, hogy a nyomok a szegény ember házához vezessenek. Már a falubeliek is kezdtek kételkedni a szegény ember ártatlanságában, akárhogy is próbálta ő bizonygatni azt. Egyszer az okos kutya azt mondja a gazdájának: - Én bizony elmegyek kideríteni, hogy ki az, aki lopkodja éjszakánként a baromfikat a faluban. Addig haza sem jövök, amíg meg nem találom a tolvajt. - Bár az okos kutya sejtette, hogy a gazdag ember áll a háttérben, hisz ő volt az egyetlen haragosa. - No, jól van - mondta a szegény ember a kutyájának. - Csak járj szerencsével! Azzal elindult hát egyik este a kutya, hogy kilesse a bűnöst. Már jócskán besötétedett, mikor látja a kutya, hogy a gazdag ember szakadt ruhában, nagy zsákkal a hátán elindul. Az okos kutya megy utána, követi egy darabon, és látja, hogy több helyre is bemegy, ahol mindenütt egy-egy tyúkot vagy kakast rak a zsákjába. Majd a kiskutya visszamegy a gazdag ember házához és ott vár. Hajnaltájban meg is érkezett a tele zsákkal. A tyúkokat becsukta az ólba, ő maga pedig bement a házba és lefeküdt aludni. Az okos kutya csak erre várt, hogy csend legyen a házban. Ekkor kinyitotta az ól ajtaját, ahonnét egymás után repkedtek ki a tyúkok, kakasok és az összes többi baromfi. A nagy kotkodácsolásra, rikácsolásra felébredt az összes környékbeli szomszéd is. Összeszaladtak mindannyian és látták, hogy az összes eltűnt jószág, mind a gazdag embernél van. No, mi se kellett több az embereknek, úgy elkergették a gazdag embert a faluból, hogy mai napig is bujdokol szégyenében. A szegény embert és az okos kutyáját pedig megjutalmazták, hogy kiderítették az igazságot. Azóta nincs gondjuk a megélhetésre, és máig is élnek, ha meg nem haltak.
Élt egyszer réges - régen egy igen furfangos szegény ember, aki messze földön híres volt arról, hogy senki nem tud túljárni az eszén. Ugyanezen a vidéken élt egy gazdag ember is, aki folyton dicsekedett az eszével, és magát tartotta a legokosabb embernek.
- Engem még a híres furfangos ember se tud lóvá tenni – dicsekedett gyakran a gazdag.
Egyszer az úton mendegélt, s az út szélén megpillantotta a furfangos embert, aki ott állt egy görbe fához támaszkodva.
Odalépett hozzá a dicsekvő, és azt mondta neki:
- Téged barátom, furfangos és leleményes embernek tartanak. No, próbálj túljárni az én eszemen!
- Megpróbálnám én! – felelte a szegény ember. – Túljárnék az eszeden furfanggal, csak az a baj, hogy nincs itt a furfangos tarisznyám. Otthon felejtettem.
- Hát menj haza, hozd el - mondta a dicsekvő -, itt megvárlak.
- Mennék én szívesen, de nem mozdulhatok innen. Látod, hogy megdőlt ez a fa? Ha nem támasztom a hátammal, rögtön kidől.
Megmérgesítette a dicsekvőt a sok kifogás, rákiáltott a szegény emberre:
- Lódulj, hozd a tarisznyádat, addig csak tartom helyetted ezt a fát!
A furfangos elment, de nem tért vissza. A dicsekvő pedig talán még most is támogatja a görbe fát.
A butább legyek tovább élnek, mint az értelmesebbek - állapították meg svájci kutatók.
Vizsgálatukhoz Basel környéki legyeket használtak. Két csoportra osztották őket, az egyiket meghagyták butának, a másikat viszont a pavlovi módszerrel - emlékeztetőül: a csengetésre nyálképzéssel reagáló kutya -, feltételes reflexek kialakításával intelligenciafejlesztésbe fogtak. Az eredmény: a buta legyek 80-85 napig éltek, míg az okosítottak csak 50-60 napig.
Az összefüggést persze úgy is meg lehet fogalmazni, hogy minél értelmesebb egy légy, annál rövidebb ideig él. Az ok feltehetően az, hogy idegi aktivitás gyengíti a légy életfontosságú szervrendszerét.
Ez megmagyarázhatja, hogy a legyek, ahogy a többi állat többsége, csak alig fejlesztettek valamicskét az idők folyamán idegi kapacitásukon - jegyezték meg a Lausanne-i Egyetem kutatói. (mti)
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy faluban egy szegény ember, akinek nem volt más egyebe, csak három tyúkocskája és egy fekete bozontos kis kutyája, aki olyan okos volt, hogy bármit mondtak neki, mindent megértett. A szegény ember sokat dolgozott pici kis kertjében, hogy a mindennapi falatot megtermelje. Már-már azon gondolkodott, hogy a tyúkocskáiból levest főz. A faluban a szegény embert nagyon sokan kedvelték, becsületes embernek tartották. Élt még a faluban egy gazdag ember is, aki viszont nagyon irigy volt a szegény emberre, mert őt sokan szerették.
Azon gondolkodott, hogy hogyan árthatna neki, kihasználva a szegénységét. Történt egyszer a faluban, hogy sok háztól szépen lassan eltűntek a tyúkok, kakasok, libák, kacsák. No, aki ellopta őket, nem volt más, mint a gazdag ember. Még azt is úgy intézte, hogy a nyomok a szegény ember házához vezessenek. Már a falubeliek is kezdtek kételkedni a szegény ember ártatlanságában, akárhogy is próbálta ő bizonygatni azt. Egyszer az okos kutya azt mondja a gazdájának: - Én bizony elmegyek kideríteni, hogy ki az, aki lopkodja éjszakánként a baromfikat a faluban. Addig haza sem jövök, amíg meg nem találom a tolvajt. - Bár az okos kutya sejtette, hogy a gazdag ember áll a háttérben, hisz ő volt az egyetlen haragosa. - No, jól van - mondta a szegény ember a kutyájának. - Csak járj szerencsével! Azzal elindult hát egyik este a kutya, hogy kilesse a bűnöst. Már jócskán besötétedett, mikor látja a kutya, hogy a gazdag ember szakadt ruhában, nagy zsákkal a hátán elindul. Az okos kutya megy utána, követi egy darabon, és látja, hogy több helyre is bemegy, ahol mindenütt egy-egy tyúkot vagy kakast rak a zsákjába. Majd a kiskutya visszamegy a gazdag ember házához és ott vár. Hajnaltájban meg is érkezett a tele zsákkal. A tyúkokat becsukta az ólba, ő maga pedig bement a házba és lefeküdt aludni. Az okos kutya csak erre várt, hogy csend legyen a házban. Ekkor kinyitotta az ól ajtaját, ahonnét egymás után repkedtek ki a tyúkok, kakasok és az összes többi baromfi. A nagy kotkodácsolásra, rikácsolásra felébredt az összes környékbeli szomszéd is. Összeszaladtak mindannyian és látták, hogy az összes eltűnt jószág, mind a gazdag embernél van. No, mi se kellett több az embereknek, úgy elkergették a gazdag embert a faluból, hogy mai napig is bujdokol szégyenében. A szegény embert és az okos kutyáját pedig megjutalmazták, hogy kiderítették az igazságot. Azóta nincs gondjuk a megélhetésre, és máig is élnek, ha meg nem haltak.
''A képen szinte egyetlen élőlényként egy kutya látható... Az bizonyosan nem a bunkó Orbáné. :)'' Igy van. Hát nem is lehetett az övé! Tudod miért? Hogy te milyen buta vagy..."
Csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy Orbán és a kultúra... nem összeegyeztethető a kettő.
Ostoba és prmitív populista mesédnél sokkal többre tartom Mozart kutyájának a történetét. Beethoven dolgozószobájában volt egy festmény Mozart temetéséről. A képen szinte egyetlen élőlényként egy kutya látható... Az bizonyosan nem a bunkó Orbáné. :)
Kilőtték a kutyát egy magaslesről 2008. május 31. 08:54
MNO Szomorú levelet továbbított a Tolna Megyei Állat- és Természetvédelmi Alapítvány a TEOL.hu szerkesztőségének. A panaszos, pontosabban felesége mellől szó szerint kilőtték kutyáját egy magaslesről.
A rendőrség nem foglalkozik az üggyel, ugyanis az állatok kilövése csak rongálásnak minősül. Mivel a kutyus keverék volt, értéke nem haladta meg az ötezer forintot. Ezért a rendőrség illetékesség hiányában a dombóvári jegyzőhöz továbbította az ügyet.
Mélyen tisztelt.... izééé naa... te bunkó lökött!!
1. T. Howard nem állit semmit. Azon egyszerű oknál nem, mert nem ő irta.
2.''Még azt is úgy intézte, hogy a nyomok a szegény ember házához vezessenek. Már a falubeliek is kezdtek kételkedni a szegény ember ártatlanságában, akárhogy is próbálta ő bizonygatni azt.''
Jó lenne valamit meg is érteni ha már beütted ide magadat...
3. A csúcs az, hogy egy az egybe rám akarsz kenni olyan gyomorforgató állitást, amit pontosan TE (Ez a T.Howard azt állítja...) irt 2008.05.21. 11:54:50-kor.
Azt már nem is tudom, esetleg gondolkodtál-e el azon, hogy hány Orbán nevezetű lakik MO-n, valamint az hogy a topicnyitóba az van odairva ÁLLTALAM, hogy : Mese. Vagy nem?
Gyalázkodni ne ide gyere. Tudod miért? Szétrugom a seggedet! Ma ez eccerű!!
"a falubeliek is kezdtek kételkedni a szegény ember ártatlanságában, akárhogy is próbálta ő bizonygatni azt. Egyszer az okos kutya azt mondja a gazdájának: - Én bizony elmegyek kideríteni, hogy ki az, aki lopkodja éjszakánként a baromfikat a faluban. "
Ez a T.Howard azt állítja, hogy az egész faluban senkinek sem volt annyi esze, hogy ha éjszakánként lopják a tyúkot, akkor meg kéne nézni, ki csinálja. Ehhez a magas szintű szellemi tevékenységhez egy kutya kellett. Magyarán szólva, az egész falu félelmetesen kretén, ütődött népség, ahol egy kutya az IQ-bajnok.
T.Howard a vikkancsnak akart benyalni a tanmeséjével, de rosszul sült el a dolog. T.Howardnak lesznek még kellemetlenségei, a vikkancsoldal nem szereti a nemzetgyalázókat.
A szegény embert és az okos kutyáját pedig megjutalmazták, hogy kiderítették az igazságot. Azóta nincs gondjuk a megélhetésre, és máig is élnek, ha meg nem haltak...
Hiszen a falu hálás lakossága bőven adakozott, a megkerűlt jószágból, ki egy kacsát ki egy tyúkot adott a szegény embernek, aki már nem is volt olyan szegény, sőt szinte gazdag lett, és már egyre kevesebbet dolgozott a kertecskéjébe, napszámost vett fel, elkezdett agyalni, kereskedni, fukarkodni....
