Úgy viselkedtek, ahogy kell – a szervezeten kívüli fiatal balosok, akik az újnyilas rohamosztag, az ún. „Magyar Gárda” után fölmosták a Hősök terét, és vállalták, hogy bántalmazzák őket.
Azt tették, amit kell – azok az antifasiszta honpolgárok, akik hétfőn elmentek a neonácik által fenyegetett Hollán Ernő utcai jegyiroda elé, és elriasztották a hőzöngőket. A Fidesz XIII. kerületi önkormányzati képviselője, ennek a tüntetésnek az egyik kezdeményezője is azt tette, amit kell.
Amikor a fasiszta és fasisztaszimpatizáns szervezetek péntekre nagyobb balhét hirdettek meg ugyanoda, akkor Sólyom László, a Magyar Köztársaság elnöke úgy cselekedett, ahogy kell: meglátogatta a helyszínt, és félreérthetetlenül elítélte a rasszista erőszakot és a rasszista uszítást.
Az SZDSZ budapesti elnöke úgy járt el, ahogy kell: antifasiszta ellentüntetést hívott össze a helyszínre. Szocialisták és mások azt tették, amit kellett: csatlakoztak a fölhíváshoz. Elkötelezetlen magánszemélyek százai úgy tettek, ahogy kell: e-mailben és sms-ben mozgósították ismerőseiket az antifasiszta megmozdulásra.
Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke azt tette, amit kellett: okos rádiónyilatkozatában elítélte a náci erőszakot, megmagyarázta, miért megy el az antifasiszta tüntetésre (ez a kötelessége, mondta, és igazat mondott), majd felesége és több szocialista pártvezető és kormánytag társaságában el is ment. Világossá tette – akár korábban Sólyom László – , hogy a Magyar Köztársaságban a végrehajtó hatalom nem a nácik, hanem a nácik által támadott honpolgárok oldalán áll.
A Szabad Demokraták Szövetségének a vezetői azt tették, amit kell: demonstratívan megjelentek az antifasiszta tüntetésen.
Gerhard Schröder volt német kancellár, a Németországi Szociáldemokrata Párt volt elnöke is azt tette, amit kell: éppen Budapesten volt, amikor támadni készült a fasisztoid szélsőjobboldal, természetesen elment az antifasiszta tüntetésre, beszédet is mondott. Világossá tette, hol áll ebben az ügyben a demokratikus Németország és a demokratikus Európa.
Orbán Viktor, a Fidesz elnöke, a jelenleg legnépszerűbb párt vezetője is úgy viselkedett, ahogy kell: nyilatkozatában támogatta az antifasiszta tüntetés célkitűzéseit, elítélte a nyilas erőszakot, sőt: mint a kormányfői poszt egyik lehetséges várományosa, mindenkit biztosított arról, hogy ha pártja alakítja meg a következő magyar kormányt, az állam mindenki szabadságát és biztonságát védelmezni fogja. A Fidesz vezetősége is úgy viselkedett, ahogy kell: amikor kiderült, hogy a náci randalírozók egyike Fidesz-táblával jelent meg a tömegben, közleményben fejezte ki fölháborodását. (Kiderült, hogy az illető nem Fidesz-tag.) Úgy viselkedtek a Reakció nevezetű jobboldali lap szerkesztői, ahogy kellett: kisebb tiltakozást szerveztek az egyik neonáci vezető boltja elé.
És főleg és elsősorban: az antifasiszta tiltakozók, budapesti lakosok, nők és férfiak, fiatalok és öregek, liberálisok és konzervatívok, szocialisták és kommunisták, zsidók és nem zsidók azt tették, amit kellett. Megérdemlik – szörnyű frázis – a nemzet háláját.
A tiltakozás úgy zajlott le, ahogy lehetett: Sólyom László akadémikus képtelen volt a többi antifasisztával együtt antifasisztának lenni, konzervatívok tiltakoztak Gyurcsány miniszterelnök részvétele ellen (a liberálisok is morogtak valamit), Orbán Viktor csak nyilatkozott, személyesen (sajnos) nem jelent meg, a nyilatkozata is… – de hagyjuk; Schröder, ez a másodlagos frissességű német államférfi egy pillanatig mintha azt hitte volna, hogy szoci kampánygyűlésen van, tolmácsa a nagy izgalomtól egészen mást fordított, mint amit a volt kancellár mondott, a Fidesz-közeli Lánchíd Rádió a Fidesz kitűnő viselkedése után már pár órával „az antifasiszta kártyáról” duruzsolt, s arra gyanakodott, hogy a neonácik a balközép választási ügynökei. Azt is tudjuk, a szereplők némelyike mit művelt akárcsak egy hete is még. De hát ez természetes.
Nem ez a lényeg. Bár alighanem rövidesen pusztító kritikával illetjük a magyarországi politika jeleseit, ebben a fényes pillanatban azonban mégis elmondhatjuk: az antifasiszta többség – ezen belül a Magyar Köztársaság vezetői (alkotmányos jogállamban közéjük tartoznak az ellenzéki politikusok is) – az egész Magyarország képviseletében nemet mondott a náci antiszemitizmusra, nemet mondott a nyilasoknak. A következő hetek nyilván bepiszkítják majd ennek a szép, tiszta tavaszi napnak az emlékét.
De minden gyarlóság ellenére: ami történt, megtörtént.
S kivételesen az történt, aminek történnie kellett.
Mégis ezt harsogja a média, ballib, jobbos egyaránt.
Kicsit az ismert Sztálin vicc jut eszembe a Fidesz állítolagos szervezése kapcsán: milyen jó ember ez a Sztálin elvtárs! Hiszen agyon is lövethetett volna.
Nem kellett volna, b+ felhasználni a szélsőjobbot a puccskísérlethez, meg adni alá a marha nagy dakota lovat, Fideszkém! Akkor most nem kéne tüntetnünk ellene, meg nem kéne hőst csinálni egy fideszes önkormi képviselőből.
Nevetséges, meg nevetséges az egész média, ami beszopja a trükköt.
habzó szájjal uszítson magyarok ellen Magyarországon.
Nem uszított, csak azt mondta, hogy ő német és ezért tudja, kik azok, akik miatt itt vagyunk. Nagyon jól beszélt, szép tapsot kapott. Gyurcsánynak beszélnie sem kellett, ő így is tapsot kapott :)
Orbán Viktor büszke arra, hogy a Fidesznek olyan képviselői vannak mint Szabó György 13. kerületi elnök, aki hétfőn megszervezte a Molotov-koktéllal felgyújtott jegyiroda előtti ellentüntetést.
Orbán Viktor azt mondta, maga személyesen nem megy el a péntek délutáni demonstrációra. Mindenkit biztosított ugyanakkor arról, hogy amíg a Fidesz Magyarországon meghatározó politikai erő, addig senkinek sem kell félnie megkülönböztetéstől politikai, vallási hovatartozása vagy származása miatt.
Igen, ezért szokták inkább a patrióta szót használni arra, aki szereti a nemzetét, hazáját, anélkül, hogy más népek ellen irányulna.
Számomra nem zavaró, ha Sz.Gy. Izraelt is hazájának érzi... bár nekem csak ez az egy hazám van, de előfordulhat, és meg tudom érteni, hogy valaki két országot is hazájának érez, és mindkét helyen otthon érzi magát. Nyugatra kivándorló magyarok és utódaik esetén is, Erdélyből Magyarorsazágra költöző magyarok közt is sok példát láthatunk erre.
Úgy látom, kizárólag csak a cikkben olvasottakra hagyatkozva, hogy Sz.Gy. egy korrekt, elfogadható álláspontot képvisel.
Nyilatkozatának ezen részével részben magam is azonosulni tudok. Mondjuk nem megfelelően használja a nacionalista szót, ezt amúgy rendszeresen (némiképp tudatosan?) keverik, tévesztik össze a soviniszta kifejezéssel. Másrészt számomra ő természetesen túlzottan elfogult Izrael-fan. Nem soviniszta csak nacionalista. A nacionalista számára az első helyen áll a nácója, a vallásos ember számára Isten, a humanista számára az ember. Ám egy nacionalista nem utál más népeket, az a soviniszta. Elég nagy a terminológiai zűrzavar ezen a téren.
Sz. Gy.: Magyarországon az elmúlt tizenöt évben sajátos és egyben sajnálatos módon a jobboldali politikai irányultságot sokan a szélsőjobboldallal azonosítják. Létezik egy kimondatlan közmegegyezés, miszerint a jobboldal elképzelhetetlen a fasizmus és az antiszemitizmus nélkül. Ne hagyjuk, hogy a jobboldali konzervatív értékrendet a szélsőjobboldaliak maguknak sajátítsák ki. Ha jól belegondolunk a jobboldali világnézeti szemléletmód, nem egyenlő azzal, amivel sokan azonosítani szeretnék. Nem az a jobboldali, aki nacionalista, hanem az, aki egy nemzeti, konzervatív értékrenddel, a családot, az emberi életet az abszolút erkölcsi normákat tartja fontosnak és alapvetőnek. Az a jobboldali, aki számára az egyén szabadsága, nem zárja ki egy kézzelfogható értékrend melletti elkötelezettséget, aki számára a hagyomány megőrzése fontos.
Rokonszenves álláspont, a magam részéről jó szívvel el tudom fogadni.
Aki nem hatarolodik el, egyuttmarad vele, es kesobb is csak nem tetszikezik (ami mint tudjuk Nyugat Europaban keves a naci nezetekkel szemben) az micsoda?!
"Nem lehet - legalábbis én nagyon nehezen tudok - érveket találni a magyar kormányzópárt (az MDF) mellett, amikor megkérdezik, hogy van az, hogy a magyar kormányzópárt alelnöke (Csurka) náci nézeteket hangoztat nyíltan, újságban, s a miniszterelnök először nem határolja el magát, utána pedig csak szóban határolja el magát, de megmarad egy fedél alatt ezzel az alelnökkel.
Az, hogy a miniszterelnök azt mondja, neki nem tetszik, amit Csurka mond, ez ma Nyugat- Európában a náci nézetekkel szemben kevés."
VAGY EZ?
Orban a skinhead szimpatizans Boross kormanyrol
"Ami pedig hölgyeim és uraim a politikai felelosséget illeti, a helyzet - megítélésünk szerint - még inkább egyértelmu, mert a Kossuth téren tartózkodó miniszterek nem vállaltak szolidaritást, nem álltak ki Göncz Árpád mellett, pedig ez - megítélésünk szerint - kötelességük lett volna.
Nem önmagában néhány száz skinheadtol fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a Kormány gyanúba hozható, és összjátékkal vádolható meg: a szélsojobboldali eroszakos csoportokkal való együttmuködés vádjával.
A történtek - ha akarják önök, uraim, ha nem - ezt a gyanút ismétlem még egyszer: ezt a gyanút erosítik.
Ezért a magunk részérol felszólítjuk a Kormányt, hogy pártjai, miniszteriális szervei szakítsanak meg minden kapcsolatot a szélsojobbos csoportokkal, és a leheto legkeményebben lépjenek fel a polgárok nyugalmát fenyegeto csoportokkal szemben."
Ez is érdekes (a fidesz angyalföldi szervezetének honlapjáról):
„Közel negyvenes, zsidó fiú. Egykor fekete hajába ősz szálak is vegyülnek, ám nekem, az ötvenesnek még mindig fiatalember. Világos öltönyt hord, elegáns, mint mindig. Zakója hajtókáján jelvény.
K: Mit jelöl ez a jelvény, és honnan való? Miért hordja? Sz. Gy.: Az izraeli harci utász egység jelvénye. Az izraeli hadsereg, a Cáhál utász egységében szolgáltam. Erre mindig is büszke vagyok. Ezért is van ez a jelvény mindig is a zakóm hajtókáján. Tíz évet éltem Izraelben. A nyomdász szakmában dolgoztam az egyik legjelentősebb irodai papíráru gyártó (Superfile Ltd.) cég nyomdavezetőjeként. 1999-ben tértem haza a fentebb említett cég képviseletében Magyarországra.
K: Magyarország, Izrael és megint Magyarország? Sz. Gy.: Budapesti születésű VII. kerületi srác vagyok. Középiskolai tanulmányaimat a Ságvári Nyomdaipari Szakközépiskolában fejeztem be 1984-ben. Az Egyetemi, majd 1989-ig a Zrínyi Nyomdában dolgoztam. 1986-1988-ig sorkatonai szolgálatomat töltöttem a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskolán. Izraelbe először 1989 tavaszán jutottam ki. Három hónapot töltöttem el a Maanit kibbucban, amelyet lévai zsidók 1933-ban alapítottak. Ott szerettem bele Izraelbe. 1990 januárjában ismét kimentem. Két évet Maanitban, majd később öt évet Judeában Dzsenin szomszédságában laktam. 1999 júniusában kerültem vissza Magyarországra, munkahelyem által. 2000-ben cégemmel megszűnt a kapcsolatom, de nem mentünk vissza Izraelbe. Amikor eljöttünk Izraelből, azt nem végleges, de hosszú távú lépésnek szántuk, ezért felszámoltunk Izraelben mindent, így itt maradtunk. Ráadásul két gyerekünk volt, majd Magyarországon megszületett a harmadik is. Nem akartuk őket ide-oda hurcolászni. Három gyermeket öntudatos, hagyományőrző zsidóként neveljük. Juvál 17, Támi 16, míg a legkisebb Dafna, mindössze 6 éves.
K.: Most mivel foglalkozik? Sz. Gy.: Napjainkban a Rehabit Komplex Kft. kereskedelmi igazgatójaként dolgozom. Mivel az elmúlt évek folyamán munkám révén szoros kapcsolatban állok a megváltozott munkaképességűek és fogyatékkal élő emberek gondjaival, komoly erőfeszítéseket próbálok tenni e jelentős társadalmi réteg érdekeinek érvényesítésében. Ennek érdekében vállaltam el a "Fészek" Fogyatékossággal Élők Szakszervezetének elnöki posztját.
K: Nem furcsa-e önnek, hogy egy zsidóként élő jobboldali pártok jelöltjeként induljon a választásokon? Sz. Gy.: Magyarországon az elmúlt tizenöt évben sajátos és egyben sajnálatos módon a jobboldali politikai irányultságot sokan a szélsőjobboldallal azonosítják. Létezik egy kimondatlan közmegegyezés, miszerint a jobboldal elképzelhetetlen a fasizmus és az antiszemitizmus nélkül. Ne hagyjuk, hogy a jobboldali konzervatív értékrendet a szélsőjobboldaliak maguknak sajátítsák ki. Ha jól belegondolunk a jobboldali világnézeti szemléletmód, nem egyenlő azzal, amivel sokan azonosítani szeretnék. Nem az a jobboldali, aki nacionalista, hanem az, aki egy nemzeti, konzervatív értékrenddel, a családot, az emberi életet az abszolút erkölcsi normákat tartja fontosnak és alapvetőnek. Az a jobboldali, aki számára az egyén szabadsága, nem zárja ki egy kézzelfogható értékrend melletti elkötelezettséget, aki számára a hagyomány megőrzése fontos.
K: A jobboldali konzervativizmusnak mi köze van a zsidósághoz? Sz. Gy.: Ma egész Európa az identitását keresi. Az emberek különösen a volt kommunista országokban útmutatás és erkölcsi támasz nélkül élnek. Éppen ma égető szükség mutatkozik, hogy a gyökereinkhez nyúljunk vissza, ki-ki a maga hagyományaihoz. A magyar zsidóságnak is egy új, de egyben régi identitást kell büszkén felvállalnia. Ha a zsidóság számunkra nem csak a holocaust élményében koncentrálódik, akkor többet jelent, mint a visszatérő fasizmustól való félelem. A hatvan évvel ezelőtti szörnyűségekre nem a rejtőzködés, a saját árnyékunktól való félelem a válasz. A fiatal nemzedék büszke identitásválasztása a zsidó hagyományok és kultúra megismerését és azok újraélését jelenti. Egyet jelenthet az Izraelhez való érzelmi kapocs megerősítésével, a héber nyelv elsajátításával is. A zsidóság nemcsak baloldaliakból-munkásokból állott. A zsidóság egy jelentős része polgár volt. A XIX. századi modern Magyarország létre sem jöhetett volna az akkori zsidó polgári társadalom nélkül. Az ország és a nemzet eredményeit a gazdaság és a kultúra területén a zsidó és a magyar polgár együtt mondhatja magáénak. A gazdasági és a társadalmi fejlődés élén ott álltak a kor zsidó polgárai. Wahrmann Mór, Goldberger és Aschner Lipót, Vázsonyi Vilmos nélkül, hogy csak néhány nevet említsük nem jöhetett volna létre a XIX. század második felé mindaz, amire ma Magyarország büszke lehet.
K: Hogyan fogalmazná meg a zsidó identitást? Sz. Gy.: A zsidó identitás pillére a zsidó vallás, amely egyben a mai európai civilizáció erkölcsi alaptéziseit is ajándékozta Európának. Szüleink és nagyszüleink történelmének olyan drága értékei ezek, amit nem szabad figyelmen kívül hagyunk. Ne hagyjuk, hogy a huszadik század sötét évei, embertelen tettei határozzák meg identitásunkat és szabad választásunkat! Mindezeket nem a másoktól való félelem, hanem zsidó vallási és magyar polgári igényeink kell, hogy meghatározzák.
K: Melyek a politikai elképzelései? Sz. Gy.: Jól ismerem azt a körzetet, ahol az önkormányzati képviselői posztért versenybe szállok. Fontosnak tartom az eredményes és hatékony képviseletet az önkormányzati testületben. Ám különös gondot fordítok majd azokra, akiket az élet hozott hátrányos helyzetbe. Nemcsak a fogyatékkal élőkre gondolok itt, de a szociálisan hátrányos helyzetűekre is. Egyedül a munkalehetőség az, amely ezeknek az embereknek az életét igazán jobbra fordíthatja.
K: Miért fontos a maga számára, hogy zsidóként legyen magyar önkormányzati képviselő? Sz. Gy.: Zsidóként fontosnak tartom hazám, Magyarország szolgálatát azzal, hogy a bizalom hídjait építsem az emberek között. Arra törekszem, hogy legyenek olyan fórumok, ahol a nemzeti érzésű zsidóságot megismerhetik. Nagy szerepet szánok tevékenységem során az esetlegesen meglévő vallási és etnikai előítéletek felszámolására, az egymás kölcsönös tiszteletén alapuló párbeszéd elősegítésére.”
"– A rendszerváltozás óta mindig a balliberális kormányok ideje alatt növekszik a „fasisztaveszély”, Szabó Alberthez és Bácsfi Dianához hasonló, jelmezbe öltöztetett figurák bújnak elő és tűnnek el, ha úgy tetszik a hatalom rendre előhúzza a zsidó-kártyát. Fideszes politikusként nem tart attól, hogy most is erről van szó? – Meggyőződésem, hogy valóban a nagypolitika gerjeszti ezeket az eseményeket, amelyeket egyértelműen a túlzott liberalizmus számlájára írok.
Értékrendek dőltek össze, értékhatárok bomlottak fel az elmúlt időszakban, ami tarthatatlan. Az antiszemita jelenségek megfékezésében nagy szerepe lehet a civil kezdeményezéseknek, de az elsősorban a rendvédelmi szervek, a rendőrség feladata."
Ezért nem látja értelmét a ma délutáni utcai balhézásnak, Gyurcsány Ferenccel megspékelve.
Molotov-koktélokat dobálnak, üzleteket égetnek porig, embereket fenyegetnek fizikailag származásuk miatt – jelentette ki lapunknak adott interjújában Szabó György XIII. kerületi fideszes önkormányzati képviselő.
"Nem lehet hallgatni, ha Molotov-koktélokat dobálnak, üzleteket égetnek porig, embereket fenyegetnek fizikailag származásuk miatt – jelentette ki lapunknak adott interjújában Szabó György XIII. kerületi fideszes önkormányzati képviselő.
A kettős, izraeli–magyar állampolgár a Szövetség tagjaként példátlannak nevezte a hétfői önszerveződést, amellyel civilek tiltakoztak a szerintük létező fasisztaveszély ellen, ugyanakkor elítéli a kettős mércét, a magyarság jelképeinek gyalázását és a magyar zsidóság kisajátítását is.
A politikus a jobboldal történelmi szerepét abban látja, hogy megtisztítsa magát az évtizedek óta ellene zajló médiakampány által ráragasztott bélyegektől, ezért el sem megy az újabb, mára szervezett balliberális ellentüntetésre." >>>
Orban Viktor a naci kollbrans Antall Jozsefrol